Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-24 / 198. szám

4

NÉPLAP

1355 augusztus 24, szerda

^4 son munkálkodom,

hogy az újság minden dolgozó asztalán ott legyen“

Ezt mondotta Balázsi Mi- ■ hály aranyosapáti postáskézbesítő, aki mindössze egy és fél hónapja foglalkozik a sa.itóter,pc-4'á.ssel. Amikor megkérdeztük, hogyan érte el jó eredményeit, ’ azzal válaszolt, hogy szereti a hírlapot és tudja, milyen fontos az újságolvasás. 13 új előfizetőt szervezett be egy hónap alatt. Ebben a munkában jó segítőtársa volt Németh Alajosné hírlapos. A postahivatal vezetője, Deák Petemé munkájáról példát vehetne sok hivatalvezető is. A terjesztés jó munkájáért meg kell dicsérni Kása Sándor gerge- lyiugornyai postáskézbesítőt is, aki 6 új előfizetőt szervezett és naponta 20 példányt árusít a pártsajtóból.

Amikor a jó postásokról emlékezünk meg, meg kell

dicsérnünk a nagykállói postahivatal vezetőjét is, aki példaadóan dolgozik a hírlapterjesztés terén. Ezzel szemben csak rosszat írhatunk a tiszalöki postáról, ahol a hivatalvezetőtől kezdve a kézbesítőig senki sem törődik a sajtóterjesztéssel. Teljesen közömbösek, nem látják ennek a munkának a politikai jelentőségét. A tervüket nem teljesítik, a hírlánc«! nem érdekli a saí+ó állása és az olvasottság. Ennek következménye, hogy a tiszalöki kézbesítők nem szedik be idejében az előfizetési díjakat és az áruspéldányból egy darabot sem visznek ki.

Javasoljuk a postaigazgatóság felé, hogy vizsgálják felül a tiszalöki postahivatal sajtóterjesztési munkáját.

Levonulóban van az árhullám a Tiszán

A múlt héten a rendkívüli méretű esőzések következtében heves árhullám vonult le a Tiszán. Az árvíz a fővédvonalakat nem veszélyeztette, de a hullámtereken több mint 50.000 hold mezőgazdasági terület termése került veszélybe. A helyi tanácsok a vízügyi igazgatóságok műszaki irányítása mellett felvették a harcot a víz pusztítása ellen. A védekezésben a legnehezebb napokban körülbelül 10.000 dolgozó vett részt. Csupán kisebb területeket öntött el a víz a debreceni és a miskolci vízügyi igazgatósághoz tartozó részen.

A Tisza Szolnoknál hétfőn reggelig 65 centimétert apadt, Tiszalöknél pedig a Keleti Főcsatorna számára duzzasztják a vizet. A további elöntés veszélye tehát egyre csökken és a vízügyi szervek most arra összpontosítják erejüket, hogy az elöntött hullámterekről is minél gyorsabban levezessék a vizet.

Jól uoigozncw a aemecseri Úttörő TSZ-ben az MNDSZ-tagok

Három éve tagja már a demecseri Úttörő TSZ-nek ’ arju Bertalanná. Mindhárom évben úgy végezte munkáját, hogy példaké- pü. állíthatták maguk elé a tsz asszonyai — annak ellenére, hogy 6 gyermekes családanya. Ax elmúlt esztendőben kiváló munkájáért munkaérdemrendet kapott. A férje ősz óta tagja a tsz-nek. Tavasszal új munkabeosztást kaptak férjével és átvették a szarvasmarha gondozását. A munkát, az állatok gondozását, a fejest, a tej elszállítását férjével közösen végzik. Arra törekszenek, hogy a tehenészet minőseidéi?, mennyiségileg is fejlődjék. A jelenlegi fejési islsi',0) tlag mostanában naponta 10 liter tej, amelyet fok znak. Varjú Bertalanná férjével együtt az idén már 711 munkaegységet szerzett, és búzából 2 kiló, rozsból 1.5 kilogramm, árpából 1 kiló terményelőleget kaptak munkaegységenként, valamint 3000 forintot. Nagyon szépen fejlődnek a kapásnövények is a tsz-ben. Jól gondozzák a gyümölcsöst ;s. Almából Ősszel egy tagra átlagban 10 mázsa alma részesedésre számítanak, s hogy ilyen szép eredményt ért el a tsz. abban nagyrészük van az MNDSZ asszonyoknak. Közös brigádban dolgoztak és dolgoznak, jó kedvvel végzik a munkát. Teremi Károlynénak 10 gyermeke van, férje beteg, és ő igy harmadmagával dolgozik a csoportban, mégis külön

vállalt 5 holdon dohány- termesztést — palánta neveléstől a betakarításig. A dohány nagyon szép, a törését már megkezdte. — Ulinecz Mihályné csapat- vezető még nehezebb, férfiaknak való munkát is vállalja. Sorolhatnánk itt sokáig azoknak az asszonyoknak a nevét, akik

minden nap szíwel-lélek- kel tsz-ben dolgoznak. De megemlítjük Rubóczki Mi- hálynét, hogy 80 éves, Beke Jánosné 76 éves, Makkai Mihályné 60 éves és minden nap dolgoznak a nekik megfelelő munkakörben, jó kedvvel, vidáman.

T. J.-né.

Nem cserélnék senkivel •. •

A tiszanagyfalui termelőszövetkezetnek kétmillós vagyona van. Büszkék is rá a tagok. Olyan szívesen dolgoznak, hogy nem igen fordul elő, hogy valakit noszogatni kellene a munkára. Ennek a termelőszövetkezetnek a tagja Trenyisán Emilné is, aki nemcsak büszke a termelőszövetkezetre, de szereti azt nagyon. A múltban gazdasági cseléd volt, egyik évben egyik uradalomban dolgozott, más évben másutt, de mindig sokat és mindig keveset keresett. Alig tudta megkeresni a napi betevő falatot, pedig kora reggeltől késő estig szedte a markot, s hordta a vizet, takarított, vagy kapált, — ami sorba jött. Most így vélekedik ■ Trenyisánné: „Nem cserélnék én egyetlen

egyénivel sem“ — mondogatja gyakran társainak. Az elmúlt évben beteges volt, és mégis 20 ezer forintos juttatásban részesült. Az idén még többre, 30

RE C E

Sárgarépa fasírt A hagymás zsíron párolt sárgarépát villával összetörjük,adunk hozzá egy áztatott zsemlyét, morzsát, tojást, s ízlés szerint fűszerfélét. Pogácsákat formálunk belőle, tojásban és morzsában meghemperget- jük és forró zsírban kisütjük.

Habos túróspite 10 deka vajból, 25 deka lisztből, 10 deka cukorból, 1 tojás sárgájából, egy

ezer forintra számítanak; Érdemes a termelőszövetkezetben dolgozni, hiszen megbecsülik náluk a nők munkáját,

Nagy Jözsefné,

P T E K

sütőporból tejjel, vagy tejfellel lágy tésztát gyúrunk: Kinyújtjuk és tepsibe tesz- szük. Mikor a tészta félig megsült, rátesszük a már előzőleg 3 tojás sárgájával és 5 deka cukorral ízesített fél kiló áttört túrót, s végül a tetejére tesszük a 4 tojás keményre vert habját, melyben belekeverünk 5 deka cukrot. Ojból sütőbe tesszük, s addig sütjük, amíg a tetején lévő hab halvány rózsaszínű lesz;

IClainiti Cjí/tila (h'önie

nyerni, és a 18 napos ott tartózkodás után gyógyultan hagyta el a debreceni klinikát. A vak ember visszanyerte látását.

Aki nem próbálta, talán elképzelni sém tudja, mit jelent ez! Egy vak ember újra visszakapta szeme fényét, hazatért a családhoz és ráadásul az igazgató azzal fogadja, hogy átnyújtja neki a „Szakma Kiváló Dolgozója“ kitüntetést. A pár perces jelenetnél nem sokan voltak, nem volt ünnepi aktus. Az a könnycsepp azonban, ami Hlavaii Gyula tisztán ragyogó szeméből akkor kibuggyant, többet mondott mindennél.

Mit tesx Nyirkain ?

A mátészalkai járásban i ebben a községben van a legtöbb hátralékos. Szám-1 szerint 265 fő nem tett eleget a tojás, és 240 fő a baromfibeadási kötelezettségének.

Miért van az elmaradók közt Nyírkáta? Talán nincsen a községben elég baromfi? Nem tojnak a tyúkok? Baromfi is és tojás is van a piacon bőven. A ká- tai asszonyok ritkaszép kakasokat, tyúkokat, jércéket és sok szép tojást kínálnak eladásra napról napra. — Mégis miért nem teljesítik a beadást? Ne kerülgessük a dolgot, még ha restelkedésre is ad okot, a kátaiak- nak meg kell mondanunk; azért, mert a tanács, a begyűjtő szervek nem követelik meg kellően az állami fegyelem betartását. Hiányzik több tanácstag példa- mutatása is. Nézzük csak Varga Gyula elvtársat, a tanácselnököt? Az esedékes harmadik negyedévi baromfibeadási kötelezettségének teljesítésére még egy lába- jószógot sem adott be. Bokor János elvtárs pedig 54 kiló vágómarhával, 1.70 kiló tojással hátralékos. Pankotai György, a szövetkezet ügyvezetője — kilenc hold föld tulajdonosa — az

első félévről 3 kiló tojással, 1.70 kiló baromfival és 107 kiló vágómarhával hátralékos. Ezek után érthető, hogy a tanácstagok sem teljesítik kötelezettségüket; Pedig a törvények rájuk is vonatkoznak. Erre kell figyelmeztetni Bíró elvtársat is, a községi begyűjtési megbízottat, hogy ezután minden hátralékossal szemben érvényt szerezzen a törvényeknek és a több mint 500 hátralékost elszámoltassa.

Kohn Sándor, a Baromfifeldolgozó Vj kirendeltségének vezetője;

Ügyesség, szépség, bátorság ...

Az Ifjúsági Cirkusz előadása

Ha becses holmi megőrzésével bízunk meg valakit, önkéntelenül is kicsúszik az ember száján a jól ismert mondás: „Aztán vigyázz rá, mint a szemed fényére.“ Mert hiszen kinek nem becses a saját szeme-világa? Mindenkinek. Hlavati Gyulának is, aki jó dolgos hírében állt nemcsak a Keletmagyarországi Faipari Vállalatnál, — ahol dolgozik, — hanem másutt is. Hosszú időn keresztül majdcsak duplájára teljesítette a normát. Egészen addig, amíg egy napon — jó három hónapja már — észrevette, hogy baj van a szemével. A betűt nem látta rendesen, a szerszámok, tárgyak körvonalai is kezdtek összefolyni előtte. Aztán teljesen elvesztette a látását.

S mindez máról holnapra, szinte egy csapásra következett be.

Feldúlt lelki állapotban került a kórházba, „ö, Hlavati Gyula., még el sem érte a 30 évet és máris vakon néz a világba? Mi lesz a családdal? A másfél éves gyerekkel, és várandós asz- szonyával? Mert augusztusban már itt lesz a második gyerek is. S ő már azt nem is látja. Csak kézzel, sután tapogatva érezheti majd kicsi, meleg testét. Ügy mint a többi világtalan ... Pedig hogy eltervezgették ők ketten a feleségével, hogy az is fiú lesz, mint a másik. S most

__most ml lesz? Vele, a kenyérkeresővel, meg a családdal. Táppénze van ugyan, mert hiszen 1300 forintot keresett havonta, de a vakság sok mindentől megfosztja az embert/'

Ügy feküdt a kórházi ágyon, mint agy darab fa,

Ha felesége gyakran meg nem látogatja, talán még az élettől is megundorodik. 24 napig feküdt így, kétségektől gyötörve, a megyei kórházban, itt, Nyíregyházán. Negyedik hete kezelték már akkor az orvosok, de ő csak tovább bámult vakon a világba. Már nem bízott benne, hogy valaha is visszanyeri látását. Hiszen hiába volt az orvosok fáradozása, szeme semmit sem javult.

Debrecenbe vitték a klinikára. Felesége — nagy terhével a szíve alatt — oda is eljárt hozzá. S egy napon örömhírt vitt a vak embernek. Megkapta a „Szakma Kiváló Dolgozója“ kitüntetést, meg a velejáró pénzjutalmat is.

Hlavati Gyulának végtelen jóleső érzés melegítette fel szívét. Lámcsak. Ott benn az üzemben, a munkatársak nem feledkeztek meg róla. Megbecsülik eddig végzett munkájáért. Mert hiszen míg látta, míg bírta, jól dolgozott. Tanítványai is voltak, akik azóta már jól vizsgáznak. Már régen jel- vényes sztahanovista, és kétszer kapta meg a „Kiváló Dolgozó" jelvényt is. S most ezt az utóbbit a 12 hónapon keresztül tartott sztahanovista szintért.

Ezt az örömhírt vasárnap kapta, s a rákövetkező szerdán az asszony már boldogan újságolta: megengedték, hogy átvegye a félhavi fizetésnek megfelelő pénzjutalmat. Jól jött a pénz, nagy szükség volt rá.

Akkor már az orvosok is biztatták Hlavati Gyulát, hogy jó úton halad a gyógyulás felé. Látását napról napra kezdte visszaHlavati Gyula öröme még nem múlt el. Még mindig remeg hangja a meghatottságtól, ahogy a nagy újságot elbeszéli, de kezében már szaporán jár a festőecset. Dolgozik. Még lábadozik, — hiszen a sok kórházi tartózkodás megtöri az embert, de

már új munkabeosztásáról beszél, mert a régit most abba kellett hagynia. Meg a feleségéről, aki nemsokára a második gyerekkel ajándékozza meg.

örül a család. A boldog családapa már levelet irt a klinikára, Debrecenbe. Megírta, hogy jól van és megköszönte az orvosoknak azt. amit vele tettek. Mert jól dolgoztak, megérdemlik. Hadd osztozzanak ők is Hlavati Gyula és családja nagy-nagy örömében.

TÓTH ÁRPÁD,

— Álljon meg! Álljon meg! — kiáltotta a járókelők fülébe egy mikrofon s aztán így folytatta: — Nézze meg az Ifjúsági Cirkusz előadásait. Felvonul Hófehérke és a 7 törpe ...

Mégha nem is volt túlságosan udvarias a felszólítás, kedvet kapott arra az ember, hogy elmenjen a cirkuszba. S íme, tényleg felvonult Jancsi és Juliska, a Békakirály, Aladin, a furfangos szabó, Piroska és a farkas, hogy aztán utána egyenként jöjjenek újra vissza és vidámságot, erőt, szépséget, bátorságot és ügyességet tükröző számokkal szórakoztassák a kicsiny és nagy nézőket.

Nem volt nagyméretű ez a cirkusz, a ruhák, kellékek sem tündököltek mesebeli pompás csillogásban, inkább kopottasnak tűntek s bizony a néző az első percekben azt gondolta: nem láthat sok szépet, színvonalas

számokat. Ám kiderült: nem a külső teszi a cirkuszt — bár nem ártana, ha a vállalat központja nagyobb gondot fordítana erre is, az „Ifjúság“ név erre kötelezne, — jobbnál-jobb számok peregtek egymás után. Ügyes számokat mutatott be a varázsló, Torelly, pompásan táncolt Gazdag idomított szürkéje, szép gyakorlatokat végzett a levegőben a két Hergotti, sokat- sokat nevettünk a bohócokon Karcsin, Lajcsin, Ton- csin, Kicsin és a létrán ügyeskedő két Kratellen. Nagy cirkuszok műsorszámaira emlékeztetett a két kézugró, a Pell-ek, Donnert Gizi akrobatikája s a Károlyi görkorcsolyaművészek bravúros mutatványai. Nagy tapsokat kapott a villám- zsonglőr, Donnert, az Ócsai testvérpár, az akrobatikus táncosok és hosszú évtizedek idomítási „csodájaként" vonultak fel a Gazdag-kutyák, hogy táncoljanak, ugróversenyt rendezzenek, ko- csíkázzanak, mókázzanak. S végül, — de nem sorrendet jelent — szép és látványos volt a három Galicz-törpe száma.

Mindez egyszerű felsorolás, mert meglehetősen nehéz lenne néhány sorban visszaadni mindazt, amit az Ifjúsági Cirkusz nyújtott — várakozáson felül. Nemcsak szórakoztattak, hanem neveltek is a cirkusz számai — mint minden jó cirkuszi szám —. Olyan nagyszerű emberi tulajdonságokra hívták fel a figyelmet, mint a bátorság, ügyesség, türelem, akaraterő. ■.; Úgy gondoljuk, ha ezeket a számokat valóban méltó, csillogó környezetben adnák elő, még nagyobb lenne az eredmény.

A cirkusz most megyebeli körútra indul. Biztosan sikert arat minden előadásával,