Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-24 / 198. szám

lL-5 augusztus ?i, szerda néplap «* Az élenjáró nagyüzemi termelési módszerek diadala Tudósítás a nyíregyházi mezőgazdasági kiállításról szükséges a kiszolgálásá­Az egyéni termelők kö­zül Hrenkó István II. dijat érdemelt jó búzatermelésé­ért. (17.33 mázsa holdan- kint.) Igen jó hatást váltott ki a látogatókban a még be- takarítatlan kapások kiül­tetett mintaparcellái. Meg­csodálták a Dózsa TSZ ha­talmas szálú hibridkukori­cáját, amelyből ez a szö­vetkezet 48 holdat vetett és átlagosan szerény becslés­sel 36 mázsás átlagtermést vár. Tetszett a Rákóczi TSZ nagylányén! napraforgója, a mandabokori Kossuth TSZ gyönyörű dohánya, ugyancsak Nagy István 8 holdas Benkő bokori dol­gozó paraszt 18 mázsás do­hánytermése, aki tsz-látoga- táson leste el az „emeletes“ dohánytermesztés titkát. Megcsodálták a sóstói Kos­suth bőtermésű burgonyá­ját ,a Vörös Csillag kiváló Nagy érdeklődéssel szem­lélték a látogatók a kü­lönböző traktorokat, ekéket, függesztett kultivátort, bur- gonyszedőgépet, répalazí- tót, amelyet az éppen ott álló Ladik Ferenc nagyon magasztalt. Tavaly a sóstói Vörös Csillagban könnyű volt ezután felszedni a meglazított cukorrépát. — Több tsz-tag dicsérte a Kund-féle rendsodró gé­get is. Pózman Mihály ar­ról beszélt az ezüst szelek­tor mellett, hogy már a nyírteleki gépállomás fel­készült a vetömagtisztítás- rá. Hrenkó Mihály nagy­szőlőjét, a Ságvári TSZ I. díjat nyert szemetgyönyör- ködtető konyhakertészetét, de ki tudná mindazt felso­rolni, amit ez a kiállítás szövetkezeteink és dolgozó parasztjaink gazdag termé­séből bemutatott, amit me­zőgazdasági dolgozóink szor­galma, a tudomány, a tech­nika és a jó időjárás együt­tes hatása létrehozott. GÉPI TECHNIKA A Szamuelly-téren elhe­lyezett gépek közül első­sorban a burgonyaosztályo­zó vonta magára a figyel­met. Gulyás Ágoston, a gép kezelője világosította fel az érdeklődőket arról, hogy ez a gép Kelet-Né- metországban készült s je­lenleg összesen két pél­dány van belőle kísérlete­zés alatt az országban. A gép teljesítménye 1 óra alatt 60 mázsa, 6 ember cserkészi tsz-tag sürgette, hogy mielőbb menjen ki hozzájuk ez a gép, mert csak azóta van szép tiszta vetőmagjuk, amióta ezzel a géppel tisztítják. Emel­lett igen olcsó, mert 1 mázsa tisztítási díja 2.40 forint. Grexa József (egyéni dol­gozó) a Sulyán-bokorból ugyancsak sürgette a sze­lektorozás megkezdését. — Igen nagy csoport van ál­landóan az MTH Zetor- vontatású kévekötő arató­gépe és az AC 400-as kom­bájnja körül. Id. Szakács Mihály 0 holdas nyírpazo­hoz. Üzemanyaga 2 órára mindössze 3 liter benzin. A gép ettől a héttől kezdve a nagykállói kísérleti gazda­ságban üzemszerűen fog működni. A nyírteleki gépállomás négyzetes kukoricavetőgé­pet mutatót be, amely drótvezérlésénél fogva a talaj egyenetlenségeitől függetlenül pontosan be­tartja a 70 cm-es négyzetes vetést. A gép tavaszi 150 hold tervével szemben 420 holdat teljesített. Veres Mi­hály munkacsapata a szo­kásos napi 10—12 holddal szemben 18 holdat is tel- jesített, amikor már ösz- szeszokott a munkacsapat. A kiállítási irodában egy kimutatás hirdette, hogy ez- zel a vetőgéppel legolcsóbb a vetés, amint ezt az aláb­bi adatok bizonyítják: 8 kg vetőmag szükséges 20 kg. vetőmag szükséges 12 kg. vetőmag szükséges nyi gazda váltig olyan szempontból bírálta, ho­gyan lehetne az ő gazda­ságához méretezni, mert nagynak és nehéznek vél­te. Többen azt kérdezték Papp István mestertől, hogy lehetséges volna-e 10—12 egyéninek összeállni és ez­zel dolgoztatni. Papp elv­társ mosolyogva adta meg a választ: „Hogyne! Hoz­zák össze földjeiket egy táblába, vagyis alakítsa­nak szövetkezetei, vagy lépjenek be a meglévő tsz-ekbe.” négyzetes vetőgéppel 1 kh. költsége 54 Ft lófogattal 1 kh. költsége 65 Ft kézzel 1 kh. költsége 75 Ft A CSIRKEHÚS... A z ebédhozó asszonyok' a fasor árnyékába te-1 lepedtek és olyan szép nyá-\ jat alkottak, hogy az ember kívánkozott közéjük — kü­lönösen, ha korán reggel óta dolgozott. A gépesek se bír-' ták sokáig a csábítást, meg­állították a gépet és ment ki-ki a maga párjához, ma-1 ga fazékjához. Topa István is indult. Se nem elsőnek, se nem utolsó-, nak, hanem úgy háromne-\ gyedén a fasor felé lépkedő, emberek csoportjának. Így szokta meg tizennyolc nyá-\ ron. Gazdáknál csépelt, vagy uradalomban. Aki el-\ sőnek hagyja ott a gépet,' arra azt mondták, hogy „De siet a vályúra“, aki legutolsó volt, arra meg azt, hogy „Olyan lusta, alig bír­ja hátán a főd". Gondolata is hasonló, arra gondol,' amit mindig: na, vajon mi­lyen létyó-pétyót hozott megint ez az asszony. — Na lássuk! — mondta mikor leült és levette a fe­dőt. Megkavarta a kanállal a levest. Jóféle zöldbab leves volt az élelesben és barna sziget a közepén füstölt son­kából, de azért azt mondta: — Md megint lé?! Az asszony elcsodálko­zott. Húst főzött, jó levest. Amióta a szövetkezetben dolgoznak, jobban futja az éleimre is. Most a napok­ban vettek meg két sonkát Nagy Jánosnétól, abból fő­zött. Először. Eszébe jutott ez, de mégis azt mondta, amit tizennyolc nyáron min­dig. — Mit tudjak főzni... mit, ha nincsen . . . Az ura kanalazni kezdte az ételt, ő pedig nézte. Job­ban esett neki, mintha ma­ga ette volna. Topa fel sem nézett az ételesből, míg úgy két ujjnyira nem fogyott le az étel. Akkor odanyújtotta' az asszonynak. — Na, kóstold mán mit j főztél — mondta és az asz- szony elé tette az ételest, mert ösztönében még min-j dig az élt, hogy az asszony nem eszik otthon, hanem az egészet neki hozza el. — Hagyjad, jobban kell a neked ... te dógozol — szabadkozott az asszony, de azért elvette. 'Topa pedig pihenőt tar- tott. Ügy felszült a hasán a bőr, akár a dob. Lassan körülnézett. Igen, ő van a sor végén. Tizennyolc nyáron át mindig szélről evett, mert szégyelte, hogy más is belenézhessen a fa­zékba. Most is szélről ülnek — most már szokásból. Bel­jebb nem is erezné jól ma­gát. Látta, hogy elsőnek végzett a levessel. Kovács Miska szomszéd még csak a húsnál tartott. Húsnál... csirkehúsnál. Hm, de jól megy ennek. De né csak, Sós Marci is húst eszik, tyúkot. Méghozzá combját. Arréb meg Német Jancsi eszik. Késsel szedi le a csontról a húst. Az is tyúk- húst. Topának összeszűkül a szeme, úgy néz, mint mikor a farkas lesben áll. Hogy ennyi ember egyen húst — egyszerre. Negyvenöt előtt is gépelni járt, de sohse lá­tott ennyi embert húst enni — legfeljebb a gazdát, aki­nél csépelt. Aztán meg ma­gát — ha olykor evett húst. És ezek az emberek milyen jóízűen eszik és nem is hi­valkodnak vele. Mert meg­van annak a módja, hogyan lehet észrevétlenül hival kod.ni. Emlékszik, ha valaki húst evett közülük, mindig úgy fordult, hogy mindenki lássa. És olyan jó érzés volt hallani, hogy — Mi az, döglik, döglik? Csak annyit mondott rá az ember, hogy: — Mer muszáj neki — és evett tovább. Fi e ezek nem hivalkod­^ nak. Ezek a szövetke- zetiek olyan természetesnek veszik, hogy csirkehúst esz­nek. Összefutott a nyál. a szájában. (Mert hát ebben is jobb a másé.) Talán nem is igazi csirkehús az. — Te ... Te Miska, te — fordul a mellette ülőhöz. — Hallom! — szólt vissza Kovács Miska. — Aggy mán egy falatot! Miska már nyújtja is. Topa pedig bele fal. — Enyje, te emijer... hát én nem főztem neked.. ; húst főztem én is — csat­tant fel a felesége, mert na­gyon szégyeli a dolgot. Topa csak legyint és eszi, ízlelgeti a húst. Hús, csirke­hús az valóban. Sókára le­nyeli, csóválja a fejét, töp­reng, aztán felnéz. — Mer... én azt hit- lem ..., hogy is csak, na, nem hittem, hogy a szövet­kezetiek is esznek csirke­húst — mondja Kovácshoz fordulva. JS ovács meglepődik, de azért úgy tesz, mint- ha olyan természetesnek venné a dolgot. Annyit mond hát csak rá, hogy: — De most mán látja?! Topa csak bólint, aztán feláll. Nem eszik tovább, pedig az asszony már kiké* szítette a hottest. Nem szól egy szót sem az asszonyhozt pedig az hoszan néz utánam Megy a gép felé. Aztán azt látja, hogy a gép körül sü- rög-forog az ura. Segít tt traktorosnak zsírozni, ola­jozni, hogy rendben legyen a gép a délutáni csépléshez; (ó. G-.) Hal mázsa rozs helyett 22 mázsa egy holdon Május végén és június­ban sokan gyönyörködtünk a nyíregyházi Homokkisér- leti Telep veteményeiben. Vannak, akik évek óta minden tavaszon megláto­gatják a gazdaságot és cso­dálattal vizsgálgatják a szemet, szívet gyönyörköd­tető parcellákat. Meghall­gatják Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutatónak ta­pasztalatait, tanácsait. — bzép látvány az is, amikor az egymást váltó 15 féle vetésforgó növényeit látja az ember, különösen szem­léltető látvány a kötésig érő veréborrú kalászok méllett az öles száron csüngő araszos kalászokat látni. Én a napokban azt is láttam, amikor a mázsák, a kilók beszéltek. A cséplés távolról olyan képét mutatott, mintha egy közös szérűre sok kis- paraszt hordott volna. Min­dén kazalkában egy-egy parcella termése. A cséplő­gép egyenletes bugása már messziről elárulta, hogy jó kezekben van az etetés. Az MTH fiataljai csépelnek itt. Igaz, a két etető, Ka­tona András és Tóth Sán­dor már nem fiatalok, de ez a munka nem is való még fiataloknak. Minden egyéb munkát azonban a tanulók látnak el, még a törekhordást is. így tud­ják majd a jövő gépészei jól megszervezni a cséplés munkáját, ha maguk is résztvesznek annak minden mozzanatában. Itt egy kicsit furcsa csép­lés folyik. Ponyva van a cséplőgép alatt, mérik nemcsak a szemet, hanem a szalmát és a töreket is. Amikor egy-egy parcella­termését beleeresztették a dobba, utána még tíz percig járatják a gépet, hogy az utolsó szem is kiessen, ami abból a kazalból került a gépbe. Ilyen, mint mondják „pepecselő” munka mellett is 100 mázsa körül eresz­tettek le a fiatalok na­ponta, ennek ellenére a különös rendet, pontossá­got kívánó cséplést a gaz­daság vezetőinek a legna­gyobb megelégedésére vé­gezték. Éppen amikor ott voltam, a „múlt” gazdálkodásnak az eredményét olvashattam a mázsakönyvből és nyom­ban utána a szomszédos parcella eredményeit. A múltat a szabolcsi három- nyomásos forgó képviseli. Ez pedig a következő rend­szerű: első évben parlag, a másodikban rozs, a harma­dikban burgonya. Ez a ve­tésforgó termett ebben az évben 604 kilogramm ro­zsot. Közvetlen mellette a testvér vetésforgója annyi különbséggel, hogy a par­lag helyett csillagrürtöt vet­nek főnövényként zöldtrá­gyának. Ebben a forgóban a rozs 22 mázsa 4 kilót termett. A 16 mázsás ter- méskülön'oözet minden fej­tegetésnél ékesszólóbban beszél, hogy rriit jelent a futóhomokon a zöldtrágya. NEM MINDEN GAZDA­SÁG TUDJA AZT MEG­TENNI, hogy a homokte­rületének egyharmada év- rői-évre ne hozzon ter­mést, mert az előbbi ve­tésforgók szerint csak két szakasz terem. A 15 vetés­forgóból erre is akad szá­mos „recept”. A IX-es számú forgó első szakasza édescsillagíürt takarmány­nak, szuperfoszfát és káli műtrágyával, a második szakasz rozs, szintén szu­perfoszfát és káli műtrá­gyával. A harmadik sza­kasz burgonya pétisóval. A fulóhomok akkor is javul, ha a csillagfürtöt takar­mánynak lekaszáljuk és a talajjavítás csupán a gyö­kérmaradványokra hárul, természetesen szuperfoszfát és káli kiegészítéssel. íme jó példa erre a IX-es for­gó ezévi rozstermése, ami 19 mázsa 40 kiló volt. Igen érdekes, egy ne­gyedévszázados tényeken 1 lI£jVG ÍÁiSc-i.'!^. i.2 \ ceil v,wöu“ sik Vilmosnak a zöld és az istálló tr ágy ás vetésforgók összehasonlítására. A Xl-es vetésforgó az istállótrágyás, ahol az első szakaszba az istállótrágyázott és szuper- foszfát és káli műtrágyá­val ellátott talajba homo­ki borsó kerül. A második szakaszba rozs van foszfor és káli műtrágyával. A harmadik szakaszba bur­gonya pétisóval. Ennek el­lenőrző forgója a XII-es, amelynek az első szaka­szában takarmányrozs van, majd ennek a tarlójába ke­serű »i'lagíürt kerül fosz­for és káli műtrágyával. A második szakaszban rozs van foszfor és káli műtrá­gyával. .A harmadik sza­kaszban burgonya pátisó- ■ai. libben az esztendőben az istállótrágyás rendszerű forgóban fizetett többet a rozs, itt 20 mázsa 88 kiló volt az átlagtermés, míg a zöldtrágyás forgóban 19 mázsa 60 kiló. Ez azért tör­ténhetett meg, mert a jú­nius és július hűvös és csapadékos volt. Ilyenkor kivételesen az istállótrá­gyás forgó kisebb mérvű terméstöbblettel , megelőzi a zöldtrágy.-«; forgót. A húszéves átlagban azonban más a helyzet. A zöldtrá­gyás vetésforgó 222 kilo rozzsal és 10 mázsa 57 kiló burgonyával fizetett töb­bet. A húszéves átlag ilyen eltolódása az ideivel szem­ben onnan adódik, hogy nálunk több a kevésbé csa­padékos és a száraz esz­tendő, mint az ideihez ha­sonló nedves, hűvös. A ke­vésbé csapadékos eszten­dőkben pedig — ahogy Westsik Vilmos Kossuth- díjas kutató mondja — ki­vételesen a futóhomokon az istállótrágya hevít, a zöidtrágya pedig üdít. AZ EMBERÖLTÖNYI KÍSÉRLET ADATAI biz­tos támpontot adnak min­den homoki termelőszövet­kezetnek, állami gazdaság­nak, hogy a Homokkísér­leti Gazdaságban bevált ve­tésforgók közül kiválasszák az üzemüknek legmegfele­lőbbet. Ez év május 31-én 25—30 százalékos fagykár érte a gazdaság alacso­nyabb fekvésű . rozstabláit. Ennek ellenére a 20—22 mázsás eredmények fénye­sen igazolják, hogy van kiút, van példa, hogy mi­ként lehet a nyírségi ho­mokon a 6 mázsás átlagot nemcsak megduplázni, ha­nem meg is háromszo­rozni. Csikós Balázs. Vállaltuk — A 6. sz. Mélyépítő Válla­lat urai építkezésénél dol­gozó brigádok az augusz­tus 20-ig esedékes munkát már augusztus 10-re befe­jezték. Murvai Márton ku­bikos brigádja a tiszapal- konyai üzemépület előtt az aszfaltút alatti csatorna be­kötését 5 nappal a vállalt határidő előtt, augusztus 15-én befejezte. A nyíregyházi Sernevál irouahaz epukezésenei La­„Sok helyen panaszkod­tam már, de ügyünket nem intézték el, — ezért fordu­lok a Néplaphoz, bízva ab­ban, hogy panaszunk végre elintézést fog nyerni — ír­ja levelében Nanszák Pál az Épületszerelő Vállalat dolgozója. — Nem törődik velünk a vállalat központ­ja, nem törődik velünk munkahelyünk vezetője sem. Megígérik a munka jobb megszervezését ami­kor felajánlást leszünk a munka határidő előtti be­fejezésére, de a segítség el­marad. Megyesi építésve­zető és Fábián művezető nem gondoskodik munka- területről és a tervteljesí­téshez szükséges anyagról. Anyaghiány miatt sok óra esik ki a munkaidőből, ami a vállalatnak is kárt je­lent, de nekünk dolgo­zóknak is. Ha úgy lenne munkaterület, mint kelle­ne lenni, könnyen teljesíte­teljesítettük katos Aladár segédmunkás brigádja végzett dicséretes munkát. Nagy Sándor kő­műves brigádja a bödön- háti víztorony felmenő fa­lait augusztus 17-re elké­szítette. A vállalást teljesítő dol­gozók elősegítették, hogy a' vállalat a II. negyedéves tervet 110.4 százalékra tel­jesítette; Legalább ennyire akarják teljesíteni a III,: negyedévi tervet is. nénk akár 150 százalékot is! Az Északi-temető ra­vatalozó épületének pincé­jében dolgoztunk nemreg. A munkahely sötét volt, de kértük, nem gondos­kodtak a munkahely meg­világításáról. Termelési értekezleten sokat beszélünk az ön­költségcsökkentésről, s ezen a munkahelyen is megtör­tént, hogy. a vezetőség egészséges 22 négyzetmétér területű, 8 cm. vastag be­tont felvésetett, és az ud­varra hordatott töltésnek, később újra vissza kellett betonozni ezt a területet. Most a Selyem-utca 1. számú ház tatarozásánál dolgozunk. Négy nap alatt egyenként 16 órát álltunk munkaterület hiánya miatt. Szeretnénk, ha végre se­gítenék, nem pedig hátrál­tatnák tervünk teljesítését, jobb keresetünk elérését” Segítsék jobban a műszakiak a brigádok munkáját! Nanszák Pál kőművesbrigádjának panasza

Next

/
Oldalképek
Tartalom