Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-20 / 196. szám
" szombat KfPitP HÉTRÖL-HETRE Czellö nem rebben, levél sem zizzen. Néhány napja beköszöntött a jó idő, vakít a nyár. A termés- crlelö melegben sütkéreznek a kukorica-, burgonyaföldek. Hogy vártuk a rádióban az időjárásjelentést, hogy néztük az újságok híreit az időről! Nemcsak a parasztok, hanem mindannyian. Az orvos, a tanító, a kerékgyártó és a borbély soha nem várta úgy a napfényt, a meleget, mint ezekben a napokban. Budapesten, a napokban egy fodrásszövetkezetben, ahogy megkérdezték: borotválást? — a mester következő szava ez volt: Elég volna már az esőből. S azután elmesélte, hogy tokajhegyaljai, húsz éve dolgozik Pesten, anyja még mindig ott lakik Tályán, Nemrégen írt, s nagyon jó szőlőtermést „jósolt" a levélben. Le ha így esik, — akkor nem lesz az országnak szóló, nem lesz" annyi kenyér, mint amennyire számítottunk — kesergett. E z a kis jelenet jutott eszembe most, augusztus 20 előtt egy nappal, az Alkotmány születésnapjának, az új kenyér, a mi kenyerünk tizedik ünnepének előestéjén. Az, hogy a gyárak, városok munkásai egyre jobban érdeklődnek arról, hogyan élnek, mit csinálnak a parasztok. Hogy a falu lakói nagyon sokat kérdeznek arról: mi újság az üzemekben, milyen új mezőgazdasági gépet állítanak elő. Mért magunknak csináljuk a gépet, magunknak szántunk, vetünk és erről a földről ma már mi aratunk, Alkotmányunk pedig őrt áll munkánk, életünk szabadságán, biztonságán. S fényesen ragyognak ezek a betűk: ,,A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.“ m A falvak, a bokortanyák közt gazdag, végtelen szántók. Talán azért tűnnek határtalannak, mert már sok helyen nincs köztük mesgye. Az ország egyik kincseskamrája, éléstára ez a föld. A Nyírség. Virágzó falvaival, bokortanyáival, burgonyájával, káposztájával, a Tiszalöki Erőművel, a Keleti Főcsatornával, lüktető életű megyeszékhelyével, termelőszövetkezeteivel, gépállomásaival. Gazdag föld ez, gazdag emberekkel. Ahogy a megyét járjuk, szinte semmi sem emlékeztet külsőleg a múltra. De mégis Valami. Kastély, kastély szinte egymás hegyén-hátán. Ezer, tizezerholdas nagy- birtokosok, hetekig mulató grófok, bárók, a csendőrszuronyok világa volt ez a vidék. Meg a napszámosoké, a nincsteleneké. Itt volt, nem is olyan régen az újfehértói parasztok nyomorának, a királytelki négyes pitvarok egészségtelen zsúfoltságának időszaka. Itt garázdálkodtak Szatmárban a hájas püspökök, hajlongtak roggyanthátú zselléreik. A hogy az ember most szétnéz, más, egészen új vi- lágot talál. Nem akar hinni a levéltári feljegyzéseknek, szinte kétségbevonja a múlt elbeszéléseit. A tagadhatatlan múltat. — Ilyen életünk még sohasem volt, — mosolyogott az egyik néni Nyírteleken, amikor megkérdeztem, hogy van. Szívesen tessékelt az új lakásba, mutatta a barna hálószobabútort, az ebédlőberendezést. „Nemcsak rrn vagyunk így — mondta büszkén — az egész község.“ ]V agyon jól tudja, mit jelent a ma. Nem kell neki ’ magyarázni, hogy a mi erőnkből lett, amit építettünk. Ismeri a Sztálin téri Szabadtéri Színpadot, az új vasúti bölcsődét Nyíregyházán. S elmondja majd azoknak is a múltat, akik már a tiszalöki, nyíregyházi szülőotthon ablakain beszűrődő napfényben látták meg először a világot, akik születésük pillanatától kezdve magukba szívják hazánk új levegőjét, akiknek nem ütnek a kezére, ha két karéjt vesz a vajaskenyérből. Ez a néni holnap ott lesz a munkás-paraszt találkozón, s fiatalos, dolgos kezével szeli majd az új kenyeret a Gépjavító Vállalat dolgozóinak, amiért az aratásban segítettek, sört iszik a villanyszerelők egészségére, akik ma gyújtják ki a fényt két szatmári faluban: Gacsály- ban és Urában. M i pedig őt köszöntjük. A négy gyermekes családanyát, aki korán reggel ébred, hogy egy szem se vesszen kárba az életből, aki úgy mosolyog, dalol, mint soha ezelőtt. K. J• A szövetkezet gazdagon fizet A kállósemjéni Üj Élet Termelőszövetkezet méltán hívta fel magára a község agyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjainak a figyelmét kiváló terméseredményeivel. A már betakarított termények magasabb „üaggal fizettek, mint az egyéni dolgozó parasztok terményei, a még betakarí- tatlan termények — burgonya, kukorica stb. — is nagyobb holdankénti átlagot ígérnek, mint az egyéni kis parcellák. A szép eredmények sem maguktól születnek, hanem a tagság szorgalmas munkájának az eredményeként. Ötször kapáltuk a kukoricát és a többi kapásokat. A kalászosok is jól fizettek. Búzából holdanként 12 mázsa 10 kiló, rozsból 11 mázsa 50 kiló, tavaszi árpából 11 mázsa, őszi árpából 14 mázsa termett átlagosan. A jó munka szülte magas termésátlagok megemelték a munkaegységenként kiosztásra kerülő juttatásokat Munkaegységenként a szövetkezeti tagok 7 kiló 40 deka kenyérgabonát, 1 kiló takarmánygabonát kaptak. Most a szövetkezetben teljes ütemben halad a dohánytörés. Már több, mint 1.600 póré dohány szárad az új dohánypajtában. Magas jövedelmet biztosít majd a dohány is. Értünk el sikereket az állattenyésztésben is. Most öt olyan tehenünk van, amely megadja a napi 15—16 liter tejet. Ezek tejhozamái szakszerű gondozással emelni igyekszünk. Sertésállományunk is szép. Most fialt le 20 fehér keresztezett hússertésünk. A fialási átlag 7.5. A szövetkezeti tagok örömmel látják, hogy a szövetkezet gazdagon fizet. Berrke László mezőgazdász. oidó&áq fl'olylatás a 2. oldalról.) ne, kellene. Biztosabb az, J mint az eső. Nincs mindig így, mint az idén. Most van elég, az emberek ma éjszaka is kinn voltak, gátat építettek, mert nagyon nagy a Tisza. A Búzakalász Termelőszövetkezet kaszálóján is kiöntött egy darabon, de „megfogták". Négyezer hold termését védték meg a dolgozó parasztok, a munkások segítségével. Dömperek, teherautók, amelyek a földet és a munkásokat szállították, munkások, akik. megfeszített akarattal dolgoztak — bizonysága annak, hogy munkásosztályunk erős kézzel fogja a dolgozó parasztság kezét. Nagy, igaz kézszorítás ez, semmi idő nem tépheti el. Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, lepihenve t zöldben, az, út mellett. Egy szer csak egy ember ólt előttem.' — Ne gázolja le az elv-\ társ a rétünket, mert nehezen lehet majd kaszálni. Inkább alacsonytermetű Gonda István, a Búzakalász Termelőszövetkezet tagja, mint magas. Időbc- hajló ember, aki sokat tapasztalt. A feddő szavak után hamarosan megenyhült, különösen, hogy a pipa jól szeleit. — Egy darabot mán elvett a Tisza — mutatott a magas nyárfás felé, amelyen túl a kiáradt folyó sárgás vize pihen. Mögüle, mint egy színfal, emelkedett a távoli Tokaji-hegy, világos foltjaival. De azért nem haragudott a Tiszára Gonda István. Maradt rét elég, nem lesz hiány a takarmányban a télen. Igyekszenek, szép is mindenük. — Most is öt nap alatt végeztünk a behordással. A falu sok részinek még kinn van keresztben a terménye, mi inár el is vertük. A kukoricánk megadja a huszonhat mázsát, a burgonya is több lesz nyolcvan mázsánál holdankint. Minden évbe több terem. Ha látná a hagymánkat elvtárs! — Van kertészetük is? — Az éppen nincsen. Mert az locsolni kellene. De hagymánk volt tavaly is, az idén is. Most két holdon. De micsoda termés lesz azon! Némelyik hagyma nagyobb, mint az öklöm. Bizony, lehetne itt jó kertészetet csinálni, ha öntözés volna. Mert így csak az időre van bízva, az meg vagy ad esőt, vagy nem. — Itt a csatorna. Az öreg megigazítja a pipa hamuját. — Az itt. De még nem ad. Az állami gazdaságnak öntöz egy darabot, meg aztán lejebb. Már Tiszavas- váriban is működik. — Itt is működni fog. Jó, jó, hiszen tudja ő azt. Várják is. Az öntözést. i— Az nagyszerű dolog, az öntözéses gazdálkodás. Bizony, a legnagyobb bevételt akkor érjük el majd, ha kertészetet csinálunk. Meg nem várjuk az esőt, ha kívánja a növény. Mondom: szebb lenne minden. — Szebb! Több! Több takarmány, több jószág. Bolondság is, (hogy régen nem jutott az emberek eszébe) itt a Tisza vize. Miért ne hozzuk a földjeinkre? Azután az vetődik a szóba, hogy mennyit változott a világ. Itt, Tiszalökön is. Hát még lejjebb, a szike- sebb vidékeken! Nagy dolog ez az erőmű, a csatorna, mint minden, amit a munkásosztály a párt vezetésével e rövid tíz év alatt csinált. Elnéz az erőmű irányába. Amit hányszor megnézett épülés közben. Akkor is, amikor a munkások hősi erőfeszítéssel küzdöttek a természettel, a faggyal, a jéghideg vízzel, az árral. Csodálatos dolog is az, szembeszállva a nehézségekkel, diadalra vinni az emberi akaratot! S most itt van. Valóság. Decemberben áramot ad az első turbina, s mint az új folyóban, csak szebb, szabályosabb mederben hömpölyög a víz. Sokat mondana egyszerre Gonda István, de mégiscsak annyit mondott: — Bizony, fog itt is öntözni a csatorna. Ott, a. nagy nyár fás mögött most a kiöntés zavaros vize, de majd szelíd, éltető víz lesz ott és mindenütt, ahová elvezetik a munkások a megszelídített Tiszát. Májusban, az 53-as Autó-1 közlekedési Vállalat DISZ- szeryezetének tagjai Hermann György DlSZ-titkár- ral az élen, — azt javasolták, a vállalat vezetőségének, hogy az autóropcsok- ból, Chausson-vázból, ócska Csspel-motorból ésMá- vag-hídból készítsenek a dolgozók, egy utasszállító autóbuszt. A vezetőség segítette és kézbavette a fiatalok- .javaslatának megvalósítását. A munkások valamennyien elhatározták, hogy 1955 augusztus 20 tiszteletére, társadalmi munkával elkészítik az autóbuszt. Szívesen vállaltak egy-egy részfeladatot, még a műszaki és adminisztratív dolgozók is. Hermann György takatos, DlSZ-titkár Munkájuk sikerrel járt. Kb. 110 ezer forint költséggel elkészítették a leg alább 350 ezer forint értékű Chausson 67 ülőhelyes és 43 állóhelyes autóTr.más Pál kárpitos Novak László szerelő buszt, amely a nyíregyházi vasútállomás — Belotanni sztár és az újonnan épített SZTK megyei rendelőintézet kozott fogta szállítani a dolgozókat. Szováfi Ferenc csop. vez. : un "í treue sztdíiíUio- visía gépkocsivezető (Hummel J. felvételei) Vállaltuk teljesítettük MAJOROS ANDRÁS sztahanovista vasutas és BENCS JÓZSEF mozdony- vezető kitűntek a versenyben a nyíregyházi fíitőház dolgozói között. Kiváló munkájukért a két vasutast „Érdemes Vasutas” .jelvénnyel tüntették ki. Vállalás szerint befejezték a nyíregyházi Békeház Beloianmsz-téri homlokzatának vakolását. Jávor István köművesbrígádjának és társai jó munkájának eredményeképpen az épület ünnepi külsőt kapott Alkotmányunk ünnepére. A Megyei Építőipari és a Városgazdálkodási Vállalat az épület előtti tér parkírozását is elvégezték. * URA és GACSALT köz- sédekben a Tiszántúl* Áramszolgáltató vaüalal dolgozóinak jó munkája nyomán, ma kigyullad a villanyfény. Estei ia elmondhatják a váHslai dolgoséi: „tóljesítóttftk vállalásunkat!” * A Nyirbogdányi Kőolajipari Vállalatnál a paraffin üzem dolgozói lettek elsők a versenyben. Soltész Ist- vánné présrámoló a csomagolásnál két dolgozó munkáját végezte el, egy műszak alatt 120 darab paraffinéra zsákot csomagolt be, míg azelőtt ketten 100 darabot csomagoltak. Kiváló eredményeket értek el még: Szőlősi Imre esztergályos, Ignéczi József és Tornai József töltő-állomási dolgozók, Horpai József és Illés Ferenc csökazán-fufcők. A vállalat augusztus 20-ig esedékes tervét 18rán teljesítette. * Megyénk KTSZ-el között az Alkotmány ünnepe tiszteletére folytatott versenyben országos harmadik lett a Kisvárdai Cipész KTSZ. Az elismerő oklevelet és jutalmat tegnap este ünnepségen kapták meg. Készítették társadalmi munkával az 55-os Autóközlekedési Vállalat dolgozói 1955 Augusztus 20, tiszteletére &
