Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-20 / 196. szám
4L NÉPLAP 1955 augusztus 20, szombat Qé barátok Bejczi Ferenc, a gépjavító vállalat igazgatója látogatáson a mandat Kossuth TSZ-ben. A felszabadulási verseny második szakaszának győztese a laskodi Vorosilov TSZ Banczik András, a tsz. elnöke büszkén mutatja a burgonyát: —, lesz 130 mázsa holdankint! "Három, sőt négy fejlett cső is van egy-egy kukoricaszáron, Jó dolga van a tsz. juhászának! Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából a Rákosi Mátyás Művek munkásainak felhívása nyomán kialakult egész éves versenyben megyénk 271 termelőszövetkezete vesz részt. A verseny második szakaszában, amely május 1-től augusztus 20-ig tartott, megyénkben a következő termelőszövetkezetek kapják a kitűzött jutalmakat: A termelőszövetkezetek versenyében az első helyet és az ezzel járó 5.000 forintó« jutalomtárgyat és versenyzászlót a laskodi Vorö- silov TSZ, a második helyet és a vele járó 3.000 forintos jutalomtárgyat, valamint emléklapot a tiszalöki Szabadság TSZ, a harmadik helyet, amellyel együtt 2.000 forin- I tos jutalomtárgy és emlék-1 lap jár, a vasmegyeri Micsurin TSZ nyerte el. A megyei tanács mező- gazdasági igazgatósága a tsz-ek versenyével egyidejűleg értékelte a járási tanácsok tsz-szervezési csoportjainak ebben a versenyszakaszban végzett munkáját is. Az elsőnek járó 1.000 forint jutalmat a nagykállói, a másodiknak járó 500 forint jutalmat pedig a vásárosnaményi járás tsz-szervezési csoportja kapta, A versenyjutalmakat az érdekeltek a mai napon ünnepélyes keretek között kapják kézhez. Ugyancsak a mai napon kapják meg a járási versenyek győztesei is az egyenkint 1.000 forint értékű jutalomtárgyakat. If j. Bán György tsz. szerv, oszt, vez. A nyírtass! állami gazdaság csatlakozása az országos silózási versenyhez Mi, a nyírtassi állami gazdaság dolgozói magunkévá tettük a párt és kormány határozatait. Megértettük, hogy állatállományunk számszerű és minőségi fejlesztését, hozamainak növelését, valamint a talajerő visszapótlását elsősorban több és jobb takarmánnyal és istállótrágyával kell biztosítanunk. Ehhez egyik fontos tényező silózási tervünk teljesítése, amelynek érdekében örömmel csatlakozunk az országos silózási versenyhez. — Egyben versenyre hívjuk megyénk összes állami gazdaságát. I Silózási tervünket szeptember 30-ig 120 szazalék- i ban akarjuk teljesíteni a Í legfontosabb követelmények betartásával: 1. A silóíornyok javítását, tisztítását és fertőtlenítését j augusztus 25-ig elvégezzük. 2. A kukoricaszárat a törés napján levágjuk és napról-napra folyamatosan besilózzuk. Egy-egy silótornyot legfeljebb 3 nap alatt megtöltünk. A levegőt a lehető legjobban kiszorítjuk állati tipratással. Vizet és sót szükség szerint adagolunk. A földelést a tornyok megtöltése után azonnal kellő vastagságban elvégezzük. Később az esetleges repedéseket megszüntetjük. így biztosítjuk a tökéletes tejsavas erjedést. 3. A silózás gyors végrehajtása érdekében két ifjúsági brigádot alakítunk, tagjait kiképezzük és a munka folyamán is segítjük. A brigádok két műszakban fognak dolgozni. Az állami gazdaság dolgozói. Megnyalt az üsmepi vásár „Város a faluért, — falu a városért” — olvashatjuk a felírást a nyíregyházi ünnepi vásár diadalkapujának homlokzatán. Az idén sokkal gazdagabban, iparcikkekben és mezőgazdasági termelvényekben sokkal dú- sabban tömött pavilonok várják a dolgozókat, Az utca elején felállított diadalkaputól végig a Rákó- czi-utcán, a Szamuelly-té- ren, a Búza-téren és a Széna-'.éren is pompás sá- torpavillonok hosszú sora tele áruval szolgálják a vásárlók igényeit. Elhozták termelvényeiket a termelő- szövetkezetek, a kereskedelem és a földművesszövet- kézetek pedig az ipari dolgozók által készített árucikkeket tárják bő választékban a vásárlók elé. Konfekció ruhából több, mint 2 millió forint értékű, pamutáruból másfélmillió forint értékű, cipőkből két millió forinton felül, háztartási árukból másfélmii- H6 forint értékű áru van a vásárban. Többek között 6 ezer tréningruha, 4 ezer pár simabőrű gyermekcipő, 7500 pár gumi gazdacsizma leszállított áron, mintegy 4 vagon bútor — közte 100 fényezett bútor és többségében hálószoba berendezés, — többszáz kerékpár és több mosógép is eladásra kerül a vásáron. Szemnek tetsző, jó kedvre derítő a sátorváros. ízlésesen rendezett és díszített pavilonok hosszú sorában az öntözéses gazdálkodás kiváló minőségű termékei, felmérhetetlen meny. nyiségű zöldség és gyümölcs, ruházati cikk, művészi munka és kisipari termék kínálkozik megvételre. A vásárban bőven van halászcsárda, borkóstoló és étel-ital sátor. Szórakozási lehetőségről is gondoskodtak, A Sza- muelly-téren és a Búzautcán végig a Mezőgazdasági Kiállítást láthatják a vásár látogatói. Termelő- szövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kiváló búza, rozs, árpa, burgonya, kukorica, gyümölcs és egyéb termelvényeiket mutatják be. Az állatkiállítás is bizonyítéka állattenyésztésünk fejlődé-; sének. A díjat nyert állatokat és mezőgazdasági termékeket a budapesti országos kiállításra -s felviszik. A Búza-téren van a vásáriroda, közelében a stúdió és a Mokép sátra,— ahol egész napos filmvetítés lesz. A Széna-téren az ifjúsági cirkusz, körhinta, céllövölde és egyéb szórakozó helyek fogadják a vásári látogatókat. Érdemes megtekinteni a Szamuelly- tér és a Rákóczi-út sarkán épített összkomfortos házat, melyet a Tüzép vállalatnál dolgozó Dankó János kőműves brigádja 5 segédmunkással 3 nap alatt készített el előregyártott épület idomokból. Az épület szemléltetően mutatja a modem építkezés lehetőségeit. Mindaz, ami az épületben látható. (épületanyag) megkapható a Tü- zép-telepeken. Az ünnepi vásár egyben a kereskedelemmel foglal-; kozó dolgozók nagy erőpróbája is. Ügyességben, udvariasságban egyformán vizsgát tesznek. Biztosítják mindenütt, hogy ez a vásár az eddigiek során megrendezett ünnepi vásároktól sokkal nívósabb, gazda- dabb és kedvesebb emlékű maradjon a vásár látogatóinak. B©f@5©st@ a cséplést a nyírteleki Szabad Mép TSÜS Befejezte a cséplést a nyírteleki Szabad Nép Termelőszövetkezet. A cséplést a tsz. saját ifjúsági cséplőcsapata végezte. A fiatalok igen szorgalmasan, lelkesen dolgoztak, hogy ezt a fontos’ mezőgazdasági munkát minél előbb befejezzek. A gyakori eső lassította az ütemet, de a fiatalok a cséplésre alkalmas idő minden percének kihasználásával elvégezték a rájukbízott munkát, összesen 35.5 vagon terményt csépeltek el. Volt olyan nap, hogy 260 mázsa rozs került a gép alól zsákba. Ünnepi kenyérszegéshez ősz hajú asszony az anyám. Ki tudná megmondani, mennyi kenyeret dagasztott, ha mindabból a tésztából fonatost gyúrnának, kalácssövény- nyel vehetnék körül szép kis országunkat. Nagy volt a család, annak előtte pedig népes családú és c selédű nagygazdának szolgált. S mégis a kenyérsütés néki most is ünnep. Ügy várja, hogy felpirítsa a kemence a bevetett kenyeret, s megláthassa munkájának gyümölcsét, a rest, ropogós, barnahajú búzacipókat, mint süldő lány korában, amikor először állt a da- gasztóteknő mellett. Ünnepnap néki, s nekünk is az volt. A kisvakarcs cipóval messze szaladtunk, még hajba is kaptunk, s ha ő nem lett volna, nem csitította volna gyermeki szívünk haragját, talán a kenyérszegés pillanata sem lenne olyan ünnepi, olyan vár- vavárt, még ma is számunkra. Ha a kenyérszegés mindig ünnep, akkor hogyne lenne az, amikor új búzából készül az új termes életet adó gyümölcse. Ilyenkor anyám szinte szertartásosan végzi munkáját. Hajnalban, amikor felkel, izgatottabb, mint leány korában. Azt dobogja szíve, hogy most dől el, milyen lesz a jövő évi kenyér. Most látjuk meg igazán, hogy érdemes volt óvni, félteni a vetést. Érdemes volt fáz- lódni ősszel, télen, és izzadni nyáron. Ma már csak emlék, az új kenyérre való hosszú várakozás. Ma már a múlté az a mondat: „majd újkor megadom“, vagy „vajon kitart-e újig?" vagy „aratás után majd, ehetsz fehérebbet is“. Ez utóbbit télen, s tavasszal, de sokat hallottam. Mart biz olyan volt néha a kenyerünk, mintha tojásba mártották volna. Málés, édeskenyér. De az volt a legfontosabb, hogy mégis szegni lehetett belőle, ha szégyeltük is, és az iskolában nem mertük elővenni, de mégis csak volt. De a telepen a Bániakon, vagy a Daruban a számozott kis utcákban, az apró sárházakban, bizony sok helyütt hiányzott a kenyér. Egy kicsit álljunk meg hát, s emlékezzünk azokra a szűk esztendőkre. Most anyám új lisztből dagaszt, s új kenyeret szegtünk a mai reggelen. Nem azért, mintha nem jutna a tavalyiból, még agy-két sütet liszt, hanem azért, hogy a napot ünnepélyesebbe tegyük, c hegy anyám asszonyi kíváncsiságát is kielégíthesse. Most win, és a málés,. sárga kenyér örökre eltűnt asztalunkról, mint- ahogy a telepiek asztaláról is eltűnt, mintahogy a gyermeki száj kérőszavára a „nincsen" felelet is egyre ritkul, pedig minden második válasz a mi gyermekkorunkban még a „nincsen“ volt. Jól emlékszem nagyapámra, aki megdicsért, amikor húgom nyügdőlé- sé'nek, kérencselésének le- higgasztalására mesét találtam ki. Még barackot is nyomott a fejemre. Hogy is volt csak? Anyám dagasztott. Valahonnan lisztet szerzett, hogy aratásra legyen kenyér. Tán éppen egy párnáját adta érte, mert ez is megesett. A kenyér már tegnap elfogyott. Nem veit reggelre sem, mindenki megértette és az egész család várta az új sütetet, csak a húgom nyügdölődött. Egyre hüzgálta nagyapám kabátja vé^ét. — Nagyapó, egy kis ke- nyejét. — Az öreg alig talált szavakat, először még csak mondogatta, hogy „várjál, mindjárt kisül, de aztán felállt s elsétált, hogy a gyerek ne nyaggassa. Én nyolc esztendős voltam, tudtam, hogy addig kenyér nem lesz, míg ki nem sül, s oda fordultam húgomhoz. — Elbújt a kenyér — a kislánynak tetszett, nagyot nevetett, s megijesztett, mintha bujocskát játszanánk. S csak annyit mondott: — Cyeje, kejessük meg — elindultam vele bejárni a kertet, de biz a kenyeret nem találtuk, míg végén láttam, hogy anyám már kétszer is ránézett a piruló kenyérre, oda vezettem a gyereket. S nagy hangon mondtam néki. — Lásd, ide bújt, itt van, — s lenyitottam az előtét. A kislány bepillantott, és már mászott is volna felfelé, de megsütötte a pernyetartó a kis kezét. Keservesen sírni kezdett. Nagyapám ölbe vette, de csak , akkor vigasztalódott meg, amikor a kisült cipóból egy darabkát kezébe nyomott anyám. Régi történet, mosti' hogy nézem anyámat, amint dagaszt, kezefejé- vel meg-megtörli homlokát, önkéntelenül jutott eszembe. Anyám arca ilyenkor a szíve melegétől megfiatalodik, megszépül, mintahogy minden dagasztó parasztasszony egy kicsit úgy van a kenyérsütéssel, mint a mesterember élete legszebb munkájával. Kenyérszegés lesz ma. Üj kenyeret szegünk. — Amikor az első falatot íz-, leljük és megállapítjuk, hogy szántóföldjeinken újra nagyszerű, acélos búza termett, egy pár pillanatra álljunk meg, nézzünk vissza, hogy jövőre még acélosabb, még nagyszerűbb, és még több búzát teremjen szorgos kezünk nyomán, hazank drága földje. H. SZABÓ JÓZSEF.
