Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

1955 augusztus 1?, ;s' törtök NÉPLAP 5 KÜZDENI AZ EMBEREKÉRT... / Érdekes, látványos lesz az ünnepi vásár Még néhány nap és meg-i nyílik a hagyományos Vi-j dám-vásár. Most is, mint i minden esztendőben, a Búza-téi en rendezik a vá­sárt. A vásár hossza 1 ki­lométer. Az előkészületi1 munkálatok már serényen’ folynak. A kíváncsi szemlé-1 lódő még nem sokat láthat, csak annyit, hogy magas állványok meredeznek az ég felé, máshelyen a sát­rakat szépítik. A Búza-tér sarkán, ahol hetivásárok al­kalmával a terményt árul­ják, most kis kerítés lát­ható. Ide a TÜZÉP egyik egysége előregyártott ele­mekből típusházat épít. Nemcsak a vásár idején marad itt az a 2 szobából álló típusház, hanem a vá­sár után is még 2 hónapig nézhetik a látogatók. Másik érdekessége a vásárnak a mezőgazdasági kiállítás lesz, a Sóstóhegyi Földműves- szövetkezet irodájával szem­ben. Szép pavilon készül a műtrágya és növényvédő cikkek bemutatására is. láthatjuk majd, hogyan vé­dekeznek á mezőgazdasági dolgozók a kártevő rovarok ellen és a műtrágya fel- használása során hogyan fejlődnek a növények. Mennyivel szebb a kukori­ca, búza, burgonya, mint a műtrágyát nem kapott ta­lajon. A tiszavasvári bútor- szaküzlet is résztvesz a kiállításon. Gyönyörködhet a közönség háló és kombi­nált szoba különlegességeik­ben. Nem messze ettől a vásárosnaményi híres Ha­lászcsárda áll majd a Búza tér és az Üj utca sarkon. Vásárosnaményból egyéb­ként az Állami Áruház is j képviselteti magát, kilenc osztállyal. ötven méter' hosszú az a terület, ahol ők | helyezkednek el. Érdekes-1 sége a Vidám-vásárnak, | hogy a helyiségek több mint j 70 százalékát a földműves­szövetkezetek foglalják el.1 Nemcsak vásárolni lehet majd a vásárban, hanem' szórakozni is. A szabadtéri | színpad is elkészült ma es­tére, ahol a város, illetve vállalatok legjobb kultúr-' csoportjai szerepelnek, tánc-, ének- és zeneszámok­kal. Az ifjúsági cirkusz is felkészült a vásárra. Moto­ros körhinták, gyermek­vasút és más ilyen érdekes látnivaló szórakoztatja a látogatókat. Attila, Bözsi, Peti „lázasan készülődnek" a budapesti kiállításra Megyénkből még sosem vittek annyi állatot az or­szágos kiállításra, mint az idén. Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak számszerűleg, ha­nem minőségileg is hatal­mas fejlődést értünk el az elmúlt években, aminek az eredményét minden eddigi­nél nagyobb szabású orszá­gos kiállításunk fényesen fogja igazolni. Már kijelölték azokat a gazdaságokat, amelyek a szarvasmarha „sztár“-jait viszik fel a szeptember 3-án megnyíló Országos Mező- gazdasági Kiállításra. Az ópályi tangazdaság az idén híres borzderes tenyé­szetéből 4 darab növendék­bikát és 3 üszőt mutat be a kiállítás látogatóinak. Beregsurány két terme­lőszövetkezete a fajtaát- alakítq tenyésztői munka első nemzedékét szemlélteti 5 üszővel, karámos nevelés­sel. A további kiállítók vala­mennyien magyartarkával szerepeinek. A kocsordi Üj Élet TSZ tagjai a kiállításon bemu­tatják és elmondják majd, hogy a „2 Viol“ nevű te­hénnél hogyan érték el az évi 4804 kiló és 3.8 százalék zsírtartalmú tejtermelést. Egészen biztosan megtalál­ták a nyitját a tejhozam fokozásának, mert nem ez az egyetlen tehenük, amely­nek így ível felfelé a ter­melése. Ugyancsak kiállí­tásra viszik például a „92 Bözsi“ 1947-es születésű te­henet is, amelynek 4510 kiló a hozama 3.5 százalék zsír­tartalommal. A gávai Dózsa TSZ 1954 májusi „Attila“ nevű nö­vendékbikájával büszkélke­dik mezőgazdaságunk hatal­mas seregszemléjén. A jó küllemű növendék anyja napi 18.6 kiló tejet ad. Szováti Gusztáv tsz-tag (Hodász) nem hiába büszke arra a kitüntetésre, hogy 1949. évi „1 Bözsi“ nevű te­henét is meghívták a leg­kiválóbb szarvasmarhák fel­vonulására, mert 5362 kiló tejtermelés 4.1 százalék zsírtartalommal valóban szép teljesítmény. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok közül Pellei Sándor (Dombrád) „84 Cifra“ nevű tehene napi 28 kilós tejter­meléssel és jó származású, jó küllemű „Peti“ nevű nö­vendékbikájával vált mél­tóvá a kiállításra. Humecs- kó Mihály (Balsa) és H* Horváth Gábor (Paszab) mindketten 1954. évi szüle­tésű növendékbikával sze­repelnek a kiállításon. JÓ BARÁTOK l^ét napja esik az eső. Nem is esik, olyan ez, mintha dézsából önte­nék. Az ember talpa alatt puliszkává keveredik a sár, dagad és a cipő, a csizma egyre mélyebbre süllyed. Ez már több a soknál. A gyalogos felnéz és megereszti gondolatban: Hű, hogy az a magassá- gos ... De azért csak meg­áll egyszer. Igaz, nem kis bosszúság, mert itt van a cséplés, illetve itt lenne, ha nem esne szüntelen, a ter­més is beázik, a takar­mánynak se használ, ez szentigaz. — Könnyen nem adjuk v— dörmögi az elnök, ahogy kerékpárját tolja. Közben a cipőjére tekint, aztán fel­felé a nadrágjára, amit megint moshat az asszony. Olyan annak az alja, hogy bekenni se lehetne jobban. Másként pedig nem lehet. A munka bajjal jár, az eső meg sárral. Egy perc és már vígan fütyörész. Elfe­lejti az esőt, meg a sarat és az jár az eszében, hogy nem sokáig lesz ez így. Hisz nemcsak a sár mo­zog, ha a ló, szekér, vagy a gyalogos elhalad rajta, hanem mások is. Azok, akik a legfontosabbak: az emberek. Ezt meg öröm hallani a fülnek, jó nézni a szemnek, egyszóval szí­vet, lelket gyönyörködtető valami. 17 gy éve, hogy a nyír­teleki községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Sztaskó Mihály. S ahogy egy éve szeretett volna mindenkit megcsó­kolni örömében, mikor megválasztották, úgy örül most annak, hogy az em­berek megértették, jobb a közös. Először ők, a púpos­halmiak, tizenkilencen, az­tán napról-napra több, aki döntött: szakít a égivei. Tegnapelőtt Kiss Jánosné, Havacs János, Molnár Pál, Lengyel Bertalan, azelőtt Kosa Béláné, Koselák Já­nos, Kosa Bertalan, meg a többiek, Pataki Ferenc, Cirják András írták alá a nyilatkozatot. A község különböző szövetkezeteibe léptek. Csak a nevük kü­lönböző, az út, amit jár­nak egy. A boldogulás útja. Nem-e jóleső tudni, hogy ehhez, az emberek válasz­tásához neki, Sztasaó Mi­hálynak is köze van? Ki ne szeretné hallani a tulaj­don fülével, amikor így, ilyen szépen megdicsérik a munkáját. Most persze nemcsak a hangoshíradóra gondol, hanem arra a fá­radságos munkára, arra a sok éjszakábanyúló beszél­getésre, ami mind meg­előzte ezt a dicséretet. Eszébe jutott 1952, Fe- renctanyán. Ö szervezte az Üj Világ TSZ-t, ő beszélt minden egyes emberrel kü- lön-külön. Emlékszik, Bata Miklós bácsi, a 15 holdas középparaszt nem akart belépni akkor. „Még nem győződtem meg teljesen ar­ról, mi a jobb” — mondta. Azután Sztaskó Mihály be­szélt vele, belépett, most pedig, ha találkoznak, az öreg messziről emeli a ka­lapját. Vajon így emelné-e akkor is, ha azt magyará­zom neki, hogy várjon még egy-két esztendőt. No, ezt úgyse mondtam volna — neveti el magát az elnök, s még az sem mérgesíti már, hogy ruháját csavarni lehetne, olyan vizes. tTa már megindult, hát megy. Sokan ígérték a Púposhalmon is, hogy gondolkoznak a dolgon. Mert. ilyen a hir, terjed az gyorsan. Mint a darázs. Ha az ember fülébe kerül, nem lehet onnan kizavarni. Még akkor is hallani a zsongást, amikor már rég messze jár. Szóval a nyír­telekiek fülében ott van az a bizonyos darázs. Beleke­rült már kora tavasszal, amikor a munkába indul­tak a mindég vidám szövet­kezetiek, férfiak, lányok, asszonyok, amikor később kiderült, hogy rég nem látott jövedelem üti a mar­kukat, s egyre jobban du­ruzsol most, hogy már tiszta kép van a zárszám­adásról. Egyéni gazda le­gyen a talpán, akár Vin- nai Mihály is, hogy annyit keressen egy év alatt, mint például egy közepes jöve­delmű tsz-tag, mondjuk a Szabad Nép-beli Kuburcik József, ötven mázsánál is többet kap az öreg csak gabonából. Sztaskó elvtárs meg jár házról-házra és ezeket mondja el az egyénieknek. Egyre kevesebb van már olyan, aki azt mondja rá: azért fizetik, hogy járjon. Ez a tanácselnök nem kö­telességből csinálja a mun­kát, nem azért fárad nap­hosszat, éjjeleket, hogy fi­zetik. A hűséget, az akara­tot, a biztos, erős kezet, az örömet, a bánatot, az em­berek iránti szeretetet nem lehet megfizetni. Ezt az életet adja meg min­denkinek, s ezt magának kovácsolja tovább az em­ber. Vagy nem jelenti az emberek iránti olthatatlan szeretetet, hogy a mezőőr­ből lett tanácselnök, ami­kor hazakerült a falujába, összehívta a fiatalokat és beszélgetett velük, mint ember az emberrel, hogy alakítsanak DlSZ-szerveze- tet, rendezzenek táncmulat­ságot és ne verekedjenek, kocsmázzanak ezután? Az egyik fiatal megköszönte a tanácsot. Megfogadták és két évi szünet után újra megszólalt a zene a Dózsa- szőlőben. A tanácselnök reggelig táncolt ezen a bá­lon, s megígérte: a község­fejlesztési alapból megépít­jük a kultúrházat. Az ő ígéretei nem szoktak so­káig ígéret maradni. Nem maradt akkor sem, amikor a legelőhöz vezető bekötő­utat kérték. A jogokat meg kell adni, ezt az elvet vallja Sztaskó Mihály. Az aratás ideje közeledett nemrég, kevés volt a sza­lonna néhol, nem volt ara­tópálinka. Az elnök szer­zett a községnek. panaszt hallanak vá- lasztókerületükben a tanácstagok? Mennek az elnökhöz. Még nem volt olyan jogos sérelem, ami­re ne kaptak volna or­voslást. A legközelebbi, amit meg kell valósítani: az orvosi lakás és ren­delő. Ez is meglesz. Ami természetes és el­engedhetetlen: a Köteles­ségekről is magyaráz. Tü­relmes emberi szóval, de ha kell türelmetlenül. Megvannak a jogok? Igen — de ez együtt jár a köte­lességek teljesítésével. A tanácselnök, a nyírteleki 49. körzet választottja pél­dát mutat minden tanács­tagnak. Az ő körzetében egyetlen hátralékos sincs. Sem adófizetésben, sem beadásban. Tálas Anna, az egyik tanácstag a napokban lé­pett a tizenkilenc közé, a Vörös Zászló TSZ-be. Több kellene, hogy több tanács­tag gondolkozzon így. He­lyesen, jól. Ezért dolgozik Sztaskó Mihály. S nem fá­rad el, mert emlékszik még az apja, testvérei sor­sára, az ö gyermekkorára. A summásbérre, a nagy- nehezen, verejtékkel meg­vásárolt 100 négyszögöl földre, a földművelés mel­letti ínségmunkára, amire magával vitte az apja. IVem fejelti el könnyen, 1 ^ hogy a család nagy volt, az öt gyermek meg kicsi. Repka András füzesbokori kulák nem adott elég ke­nyeret az évi munkáért, s a kölcsön minden mázsájá­ra 6 nap munka volt a ro­bot. Biztos abban, hogy az eldugott kis tanyákba ak­kor tör be leghamarabb a fény, a kultúra, akkor tű­nik el a sorvasztó sár az útról, gyúl világosság a szívekben mindenütt, s tűnik el a sorvasztó egyéni gond, ha segít kiemelni az embereket a sokszor küsz­ködő, nehéz egyéni paraszti sorból. Mert nincs attól magasz- losabb hivatás, mint: küz­deni az emberekért. Kopka János. IJ anczik András elvtárs, a mandai Kossuth TSZ elnöke nagyot nézett, amikor Bejczi Ferenc elvtárs, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója köszön­tötte. Mosolyogva nyújtotta kérges kezét a jó barátnak. — Szabadság, elvtársi Rég voltál nálunk. Ni csak, meg is híztál azóta. — No, nem is olyan ré­gen találkoztunk. Legutóbb az aratási ünnepségen. Jó mulatság volt! Emlegetik is a munkásaink. — Az már régen volt! Azóta sok minden történt nálunk. Az elnök boldogan só­hajtott, és a szomszéd ta­nya felé nézett. — Egyesültünk a Szabad­ság TSZ-el, a szomszédunk­kal. Erősebbek lettünk, na­gyobb lett a birtokunk. Az új vetéstervet már közösen készítettük el. Gyere nézz szét a gazdaságunkban. A z elnök büszkén mu- togatta a gazdaságot. — Ezen a területen 10 hol­don az MTH ipari tanulók arattak géppel. Jó munkát végeztek a fiúk! Most 200 mázsa trágyát hordtunk 10 holdra, és még e héten fel­szántjuk, elvetjük az őszi árpát. Jövő héten pedig 10 holdon a rozs-magot is földbe tesszük. — Szép a kukoricátok,— 'egyezte meg Bejczi elv­társ, amint tovább halad­tak. — Három-négy fejlett cső van egy száron. — Négyszer kapáltunk — válaszolta az elnök, és le- iiántoít egy csövet. — Hat hét múlva lehet törni. — Legalább 30—40 mázsára számítunk holdanként. 10 disznót fogtunk be hizlalni. Hasznát vesszük a kalapá­csos darálónak, amit a vál­lalat készített. Ha darálva adjuk a tengerit a hízónak, legalább 20 százalékkal jobb hizlalási átlagot érünk el. Csak az a baj, — va­karta meg fejét, — hogy még nincs villanyunk. Erő­gép kellene a daráló meg­hajtásához. — Majd segítünk a dol­gon — ígérte Bejczi elv­társ. IVagy tábla krumpli kö- vetkezett, — alig le­hetett szemmel belátni a határt. Az elnök kihúzott egy krumpli bokrot, ököl- nyi krumplik csüngtek rajta. — 28, 29, 35 .., tyű, de sok van rajta, kiáltott fel Bejczi elvtárs, amint szá­molta a tő krumplit. — Most nézem csak, ha így van, lesz 130 mázsa egy holdról. — Csodálkozott az elnök is a szép eredmé­nyen. — Megérte a négy­szeri kapálást. |7 gyre jobb lesz ez- után nektek is Ban- czik elvtárs — mondotta a gépjavító vállalat igazgató­ja. Felépült a mi új üze­münk is, a Mezőgazdasági Gépjavító. Sokkal több me­zőgazdasági gépet fogunk gyártani, mint eddig. Most mi 320 kalapácsos darálót adunk a tsz-eknek, a dol­gozó parasztoknak. Az új üzemben tervszerint répa és krumpliszedögépet, négy­zetesen vető gépeket is fo­gunk készíteni. A derült kék eget néz­ték, mely alatt szorgalma­san dolgoztak a határban az emberek. Bejczi elvtárs törte meg a hallgatást. — Azért jöttem Banczik elvtárs most hozzátok, hogy a vállalat dolgozói nevében meghívjalak titeket, és ter­mészetes most már a Sza­badság TSZ tagjait is: ün­nepeljünk együtt Alkotmá­nyunk ünnepén. Ügy tervez­tük, gépkocsival jövünk ér­tetek, 21-én reggel. Meg­nézitek az új üzemünket, ahová már elsején költö­zünk. Aztán együtt me­gyünk a Sóstóra a munkás­paraszt találkozóra. Az ün­nepség után vendégül lá­tunk benneteket. Jó lesz majd egy kicsit elbeszél­getni erről-arról, az ered­ményekről, a tervekről, no meg koccintani a borospo­hárral egymás egészségére. — Ott leszünk — mondja vidáman Banczi elvtárs, és erősen kapcsolódott össze a két ember keze. Orosz András. Lapzártakor jelentették t A nyíregyházi Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat II. negyedévi jó munkájá­val tizedszer is elnyerte az élüzem címet és1 elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének vándorzászla­ját. Fogadóiroda nyílt a külföldön élő magyarok hozzátartozóinak tájékoztatására A Népköztársaság Elnöki Tanácsa április 3-án meg­jelent törvényerejű rendele­tével kegyelmet gyakorol azokkal a külföldön élő ál­lampolgárokkal szemben, akik a felszabadulás előtt, vagy a felszabadulás után, de 1954 január hó 1. előtt az ország területét elhagy­ták. E rendelet értelmében ha az ország területén tar­tózkodó hozzátartozó ezt kérj és a külföldre távozott egyén ilyen kérelemmel for­dul az ottani Magyar Kül­kereskedelmi Hatósághoz, akkor mód nyílik a hazaté­résre. Az ezzel kapcsolatos fel­világosítások megadására fogadóiroda kezdte meg működését a Megyei Tanács VB. épületében, Sztálin tér 1. szám 7, a számú szo­bában. A külföldre távo- zottak hozzátartozói a szük­séges felvilágosítások meg­szerzése céljából naponta reggel 9—12 óra között ke­reshetik fel a fogadóirodát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom