Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-18 / 194. szám
XII. évfolyam, 191. szám AHA 50 FILLER 1955 augusztus 18, csütörtök A raai számban s Múlt — jelen — jövő (2. oldal) A Minisztertanács és a SZOT elnöksége vörös vándorzászlóval tüntette ki az első félévben legjobb eredményt elért üzemeket (3. oldal) Gondoskodás az öregekről (4. oldal) Jó barátok (3. oldal) Néplap elintézte (6. oldal) Sport (6. oldal) A nagykálloi dolgozó parasztok is szívesen adják el feleslegeiket az államnak Használjunk ki minden percei a eséplésre Megyénkben a nagyközségek gabonabegyüjtési versenyében Nagykálló az első. A községben elhatározták, hogy ezt a helyet továbbra is megtartják, sőt szeretnének az országos elsőség kérdésébe is beleszólni. A község tsz-ei és dolgozó parasztjai példamutatóan az elsők között fejezték be az aratást, tarlóhántást és másodvetést. Jól halad a cséplés is. A gazdák pedig tudják kötelességüket. — Mindenki a cséplőgéptől tesz eleget beadásának. A község már 71 százalékra áll kenyérgabonabeadási tervének teljesítésével. Nagykallóban, mint a megye többi községeiben is, a dolgozó parasztok szívesen adják el feleslegünet az államnak. Tavaly rendelet sem volt rá, mégis a legtöbben így cselekedtek, s helyben értékesítették terményüket. 22 vagon kenyérgabonát adtak el szabadpiaci áron a Terményforgalmi Vállalatnak. Az idén pedig — ezt az egész községben elismerik — a tavalyinál is jobb árat kapnak érte. V. Erdőhegyi József középparaszt például mindjárt a cséplőgéptől 34.5 mázsa kenyérgabonát adott el feleslegéből. Amikor pontosabb számvetést készített, úgy találta, hogy még két mázsát nyugodtan eladhat. Szekérre rakta s bevitte a Terményforgalmi Vállalat raktárába. A tavalyi és az idei kenyérgabona eladásról V. V. Erdőhegyi József felesége a következőket mondotta el: — Alig akartunk hinni a fülünknek, amikor a rádióban hallottuk, hogy az állam ilyen magas árat fizet a kenyérgabonáért. Mindjárt az jutott eszünkbe, hogy tavaly ebben az időben 240—250 forintot adtak egy mázsa búzáért. Mi is ennyiért adogattuk el. Egy részét itt helyben, egy részét pedig Nyíregyházára vittük. Apródonként értékesítettük, ahogy a szükség megkívánta. így a pénz is ahogy jött, úgy elment, s jóformán semmit sem láttunk belőle. Igaz, hogy tavaly jóval kevesebb is termett, mint az idén. Ezért vettük örömmel, amikor értesültünk arról, hogy az idén az állam jó pénzt ad érte. Emellett sok felesleges munkától kíméltük meg magunkat. Nem kellett ki- öntözgetni, újra felszedni, napokat tölteni vele. A cséplőgéptől egyenesen a begyűjtőhelyre vittük, s egyszerre kaptuk meg a pénzt. Kilencezer forintot. Ennyi pénzt még sohasem kaptunk kenyérgabonából. Ez azt is bizonyítja, hogy érdemes jól gazdálkodni, mert ha többet termelünk, többet adhatunk el, nagyobb a jövedelem is. Rutkai Jánosról, a Kis- várdai Gépállomás DISZ- titkáráról a gépállj nás vezetősége, $ minden dolgoElmegyünk & munkás-paraszt találkozóra Öröm és jóleső érzés töltött el bennünket, a Vörös Csillag TSZ dolgozóit, amikor megkaptuk a megyei Építőipari Vállalat vezetőségének és dolgozóinak meghívóját. Örömmel teszünk eleget a kérésnek: elmegyünk a munkás-paraszt találkozóra, a Sóstóra. Azon leszünk, hogy ez a baráti találkozó ismét közelebb hozza a munkást és a dolgozó parasztot egymáshoz, hogy még jobban elmélyüljön az á szoros kapcsolat, amelyet már hosszú idő óta ápolunk./ Amíg ti az építőipar területén harcoltok uj üzemek, lakóházak, iskolák és egyéb létesítmények építéséért, mi a kenyércsatában küzdünk, erőnket és legjobb tudásunkat adva azért, hogy életszínvonalunk javulását, életünk szebbé tételét, fáradtságos, de gyümölcsöző munkánkkal előbbre vigyük. Ott leszünk mindannyian a munkás-paraszt találkozón, és reméljük, hogy ez a találkozó is az együttműködés és a barátság elmélyülése jegyében fog lezajlani. Fekete Bertalan Kurcz János Gulyán János tsz. elnök. párttitkár. elnökhelyettes. ÖRÖMMEL ÉS KÖSZÖNETTEL fogadjuk el a Kenyérgyár és a Fötdművesszovetkezet meghívását augusztus 21-ére a munkás-paraszt találkozó keretében. A tagság teljes számban részt kíván venni ezen a közös ünnepélyen és baráti eszmecserén. A sóstóhegyi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tagsága nevében: Légrádi József elnök, Veres János párttitkár. zója úgy beszél, hogy ő a legpéldamutatóbb fiatal a gépállomáson. Alig múlt húsz éves és már második éve, hogy mint felelős gépvezető csépel. Az idén az első csép- lési napon az anarcsi tsz-ben kezdték munkájukat vasárnap, már az első nap megbeszélte munkacsapatával, hogyan dolgozzanak, hogy az országos cséplőcsapatok versenyében az elsők között legyenek. Ezt munkacsapata megszívlelte és a 1070-es cséplőgépével első nap is 175 mázsa árpát csépelt el. — Voltak olyanok a munkacsapaton belül, akik kissé zúgolódtak, hogy miért éppen vasárnap kell a csép- lést megkezdeni, de Rutkai elvtárs nemcsak egyedül, hanem munkacsapatában lévő Tóth István és idősebb Lengyel Istvánnal közösen, kiknek segítségükre volt a községi párttitkár elvtárs, meg tudták értetni a munkacsapat minden tagjával, hogy csép- léskor akkor van pihenési idő, ha az eső esik és nem lehet csépelni. Rutkai elvtárs 16-áig 25 vagon terményt csépelt el és úgy beszél, legalább 40 vagonra szeretné felemelni. Minden idejét arra használja fel, hogy gépét jókarban tartsa. Ebédidőben és cséplés után mindig ellenőrzi és gondosan leápoba gépét. Ennek tudható be, hogy idáig sem baleset, sem üzemzavar nem akadályozta cséplését, csak egyedül az eső. 14-én 240 mázsát csépelt, s már nem is volt nehéz meggyőzni munkacsapatát a szükséges vasárnapi csáp- lésről, s most úgy terveznek, hogy 21-én, azaz vasárnap legalább 250—260 mázsa terményt csépelnek el. Rutkai elvtárs munkacsapatával érzi az ország kenyerének biztosításáért a felelősséget, mi elvárjuk megyénk minden ifjúsági cséplőcsapatától, valamint minden cséplőcsapattól, hogy az esős időjárás következtében 21-én, hasonlóan a Rutkai elvtárs kezdeményezéséhez, dolgozzanak. Vincicki Imre ' DISZ MS munkatársa. Gyertek utánunk dolgosó társaim! Felhívás a pátyodi egyénileg gazdálkodó dolgosó parasztokhoz A hánlorfánosi ísz-eh btiejczich a cscplésí Ezekben a napokban lázas igyekezet jellemzi a falut. A jó időt kihasználva éjjel-nappal dolgoznak a cséplők, hiszen az ország kenyeréről van szó. Nagy versengés folyik, hogy augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére — az új kenyér ünnepére — ki fejezi be a cséplést. Az esős idő több napot hátráltatott, de az emberi akarat, az összefogás sok helyen legyőzte ezt az akadályt, így történt ez a kántorjá- nosi tsz-eknél is. Mindkét termelőszövetkezetben befejezték a bőven fizető gabona cséplését. Az egyéni dolgozó parasztok péntek estére fogják befejezni ezt a fontos munkát. A Béke TSZ termésátlagai igen jók. A tsz. tagjai örömmel tapasztalták, hogy érdemes volt a párt határozatait megvalósítani. A párt útmutatása és a tsz- íagok lelkes munkája meghozta a kívánt eredményt a közös úton. őszi árpából 17.40 mázsa az átlagtermés. 9 mázsával több ez a tavalyinál és az előrelátható egyéniek átlagánál. Tavaszi árpa 11.30 mázsát fizetett. Ez 6 mázsával múlta felül a tavalyi termést és 4 mázsával több, mint amit az egyéniek várnak. Az őszi búza 10.75 mázsa magot adott. 3.5 mázsával jobb a tavalyinál és 3 mázsával több az egyéniek idei termésénél. A rozs 8.40 mázsa holdanként, majdnem kétszerese a tavalyinak és jó 2 mázsával jobb az egyéniek eredményénél. A Szabadság TSZ eredménye búzából 8.80, ősz: árpából 14 mázsa, tavaszi árpából 7 mázsa. Mindkét tsz. eleget tett még a gép alól az állam mai szembeni kötelezettségének. Az arra való tarlókat leforgatták, a másodvetési tervüket is teljesítették. A tsz-ek kovácsműhelyeiben már hozzákezdtek az ekék. boronák, vetőgépiek és más szükséges eszközeik javításához, hogy teljes erővel nekifoghassanak az őszi vetések előkészületeinek. „KEDVES PÁTYODI DOLGOZÓ PARASZTOK! Ki ne ismerné közüle- tek Jöcsik Mihályt, vagy a felszabadulás előtt 24 évet cselédeskedő Soltész Györgyöt? Ügy hiszem, ismertek bennünket. Tudjátok akkor azt is, hogy mindig őszintén szoktunk beszélni. Én, idős Jócsák Mihály mondom, hogy sokáig csukott szemmel jártam a falunkban és minden felé. Nem■ vettem teljesen tudomást arról, ami körülöttem történt. Csak láttam, de nem értékeltem, hogy mit is jelentenek a látott dolgok a mi számunkra, dolgozó para-zt emberek számára. Aki nem jár nyitott szemmel, nem értékeli a körülötte történd eseményeket, hanem csak a maga jelenkori kis életével van elfoglalva az megfelejtkezik sok mindenről. így felejtkeztem meg én is arról, hogyan is éltem mint cseléd Ma- darasy Tibornál. Nem volt soha pihenőm, menni és menni kellelt, mert a gazda azt parancsolta. És mit fizetett érte? A kis kommenciót. Az év végén löktek nekem 10 zsák tengerit 10 kiló sót, 3 szekér fát, 10 mázsa búzát és egy nehány fillért. Ezzel mentem én évről-évre a télnek és húztam az igát jégben, fagyban, esőben, hóban. Hej, nagyon keserű kenyér volt az! Most, hogy visszagondolok, látom, hegy sokkal jobban, könnyebben, szabadabban élek és még boldogabban élek ezután, mert beléptem a termelőszövetkezetbe. Mégis ellenszenvesen néztem én sokáig azokra az emberekre, akik nekem csak meg is említették a belépést. Hallani sem akartam arról, hogy én szövetkezeti tag legyek. Mennyire tévedtem, mennyire nem láttam tisztén, nem tudtam, hogy akik nekem a belépésről beszéltek, mind becsületes, rendes emberek, nekem jót akartak és akarnak. Felnyílt a szemem és most már tisztán látok. Segített a szememet kinyitni Halinda Gyula. Elmondta nekem, hogy ő már egyszer kilépett a termelőszövetkezetből, de nagyon megbánta és vissza is lépett. Soha sem lép ki többet. — Én is beléptem és azóta harmad magammal dolgozok a termelőszövetkezetben. Három, illetve negyedik hónapja, hogy dolgozok és már 430 munkaegységem van. Eddig előlegként kaptam 12 mázsa búzát, 4 mázsa 50 kiló árpát és 2500 forintot. Ezalatt a néhány hónap alatt annyi, ra mentem, hogy csupán előlegként ennyit kaptam. Mikor volt nektek, egyéni dolgozó parasztok négy hónap alatt ennyi jövedelmetek? Nem volt soha. De lehet nektek is, csak gyertek utánunk, higyjétek el, hogyha még többen leszünk még nagyobb eredményt érhetünk el. Engem is hallgassatok meg pátyodi dolgozó parasztok. Én, Soltész György a felszabadulás előtt 24 évet cselédkedtem. Egyik helyről a másikra kergetett a sors, de mindenütt csak nélkülözés volt az életem. Cselédkedtem Zse- nyuk Lőrincnél, Kovács Istvánnál és Porosaimén Gyene Istvánnál, de sehol sem tudtam annyit keresni, hogy a nélkülözést, a szegénységet elűzzem magamtól. Ennek ellenére, hogy mindig vágytam a jobb, könnyebb élet után, mégsem ragadtam meg mindjárt a sorsom köny- nyitésére, még szebbététe- lére kínálkozó alkalmat: nem léptem be a termelő- szövetkezetbe, amikor alakult. Tétováztam.. Amikor azonban megláttam, hogy a termelőszövetkezet pásztora, Fekszi János egymaga képes 31 ezer forintot keresni és emellett terményt is, elgondolkoztam. Ha én ennyit keresnék? De még többet is kereshetnék, ha másodmagam- mal dolgoznék! Miért ne próbáljam meg? így jutottam ahhoz az elhatározáshoz, hogy belépjek a termelőszövetkezetbe. Ez év augusztus 7-én be is léptem. Boldogan és büszkén írtam alá a belépési nyilatkozatot. Azóta az a biztos tudat él bennem, hogy íme, most már én is azok közé tartozom, akik olyan nyugodt, jólétű, boldog életet élnek, amilyet ezelőtt nem próbáltam. Dolgozó paraszt társaim, ne ingadozzatok, határozzatok gyorsan és lépjetek be a termelőszövetkezetbe, meglátjátok, nem bánjátok meg. Ne halogassátok a belépést napról- napra, mert a jobb életet halogatjátok és később bánjátok majd, hogy nem előbb léptetek a szövetkezetbe.“ JÖCS1K MIHÁLY, SOLTÉSZ GYÖRGY."
