Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-16 / 166. szám
19ä5 július li. NÉPLAP 5 „K ora h a j n a I t á j li a n Nyolcvanhárom húsakeresst r'ajdácsné megoldotta a fekete kendő csomóját, mert bizony nagyon meleg van. A nehéz gyapjúkendő még jobban kicsaija az izzadságcseppeket. Fe- ketcszélű zsebkendőjét végighúzza homlokán, aztán hirtelen szeméhez is emeli, mert a könnye is szivárog. Amióta meghalt Gajdács Ferenc, talán meg sem száradt a szeme környéke. Pedig ugyan csikorgás hideg idő volt, amikor temették, de milyen is legyen február elején. Most, hogy itt a búzaföld végén áll, s szemléli az egyenletes, teltfejű búzatáblát, még a zokogás is fojtogatja. Az az egy gondolat kavarog mostanában fejében, mit tegyen, mi lesz vele? Lassan megérik a termés, aratni kéne. De ki arat? — Szegény Ferencem — szaladt ki a száján, s elkapja a zokogás. Gajdács Ferenc úgy halt meg, mint jó gazdához illik. Akkor esett ágynak, mikor minden őszi inunkát elvégzett, s már zöldéit is a vetés. Először csak sárgult, aztán ráaszott a bor, meg is halt. A májával volt baj. Onnét vette észre, hogy nehezére esett a csizmahúzás. Ez az előjel már jó régén jelentkezett. De miért ment volna Orvoshoz? Mikor eddig sosem járt és hát az egyéninek mégis csak pénzbe kerül az. így gondolkodott. Hatvankét esztendős volt, de a betegség mindig elkerülte. Ezért nem vette komolyan ezt sem. De úgy látszik a mája mégis csak komolyra <ordtiotta a dolgot. Hiába jött aztán az orvos, segíteni már nem nagyon lehetett. Csak enyhítette a fájdalmat, meg vigasztalta Gajdácsot. A z asszony hűséges párjaként ott vir- racztott véle. Megmenteni 6 sem tudta. Elsiratla szépen, vagy inkább meg most is siratja. Mert mit ér az asszony ember nélkül, különösen akkor, ha nyolc hold gendja is rámarad az egyedüllét mellé. Tavasszal csak elintézte, a sógor is segített, meg a gépállomás is. Ügy pergette el a kukoricát a gépállomás ekéje után. De hegy rájárt az idő, a kukorica is jó lett. Meghuzatta, aztán a maga csendességében bekapálta azt is, meg a répát is. Elboldogult vele. A tavasz nem szorította nagyon rá a munkát. így mindig csak inkább akkor fogta el a sirás, ha hazament és üresen találta a házat. A gyerekek fényképe a falról ugyan rámo- solyodott, de hát mit ér, ha segítő kezel nem nyújtanak feléje. Megvan azoknak is maguk gondja, meg távol is vannak. Most aztán elérkezett az aratás. Ferenc kaszája ott lóg az istálló gerendájára akasztva. De vajon ki fogja majd kézbe, ki vágja le azt a három holdat... Gondolt ő már arra is, hogy a gépállomás majdcsak segít... de biztosan nem vállalnak azok ilyen kis darabkát. Nem is ment el, csak kesergett, egyre jobban kesergett. Naponta kijárt megnézni a búzát. Le-leszakított egy kalászt, széjjel- dörzsölte markában s nézte a szemeket. Tenyerében vitt el tegnap este egy csomó magot András sógornak, hogy nézze már meg. Fersze, igazában nem ezt akarta, kérni indult, hogy vágja is le. De a sógornak is megvan az öt hold búzája, elég az már egy idős embernek. D élelőtt, hogy ideindult a földre, elébb leakasztotta a kaszát. Az jó rozsdás, régen volt használatban. Suhintott egyet-kettőt vele. A kertben a kis ut mentén elég nagyra nőtt a gyep, megpróbálta azt levágni. Nem ment. Hiába no. az első világháború utolsó évében még ment a kaszálás, mert akkor húsz esztendős volt, most meg ötvenkét. Elszaladt az idő, megöregedett. Mi lesz hát a búzával. Sírt végig az úton, oda is vissza is. Két nap múlva aratni kéne. Még egy ember van, aki eszébe jutott, a Miska cigány. Az már egyszer-kétszer kisegítette, szorgalmas népek azok, hátha most is segítenek. Megszaporázta a lépéseket, odament hozzájuk. Csak az asszony volt 'otthon. — Oda van a lelkem., arat az állami gazdaságnak — mondta Gajdácsné kérdéséré Miska felesége. Most aztán még jobban elkapta a sírás. Hazament. Másnap az ura bátyját kereste fel Menni már nem tud Gajdács Béla, de a kaszát ki tudja kalapálni, el is vitte hozzá. Közben a tizennégy esztendős unoka után érdeklődött. Ott volt a lányka, elvállalta örömest a marokszedést, hiszen Gaidácsné nem lesz nagy kaszás, nem lesz r.zhét <■ dolga. Harmadnap reggel ki is mentek- Az öregasszony beleállt a táblába és nyútte, vonla, vágta a búzát, vígan aratunk»« ^ Vass László : Ax aratókhoz — Szedjed kislányom, szedjed — biztatta Marikát, s közben könnyeivel locsolta a rendet. A gyermeklány nekinekiveselkedett, mert sokat elhagyott a\ kasza, s ki kellett tépni. Délfelé már \ mindkettőnek fájt a dereka, hogy kiegye- j nesedv.i alig bírtak. Az öregasszony vem szólt, éppen csak beleütötte az ételbe kanalát, a gyereklány is széjjelmajszolt egy pár falatot, s aztán rádőlt egy kévére s elaludt. Gajdácsné nem merte fölnógatni, meg neki is jól esett a pihenés. A lány öt óra tájban ébredt s akkor újrakezdték a munkát. Talán 300 öl lehetett, amit nagynehezen levágtak. Szürkült, mikor hozzáfogtak kötni. Nem volc elég erő Gajdácsné karjában ahhoz, hogy megszorítsa a kévéket. A gyomra reszketett. Szemei előtt karikák táncoltak. s minduntalan a sírás fojtogatta. Nem számolta hány kévét kötött be, de még a felét sem, amikorra már majdnem besötétededett. Ügy gondolta, pihen egy pár percet. Tisztán emlékezett rá, hogy leült, semmi egyéb nem jutna eszébe, ha megölnék akkor sem. És mégis hanyat- fekve találtak rá. Egy másik kévén a kislány aludt. Akik megtalálták őket. csendesen húz-, va lábukat úgy lépkedtek a torzson, hogy j föl ne ébredjenek. Az emberek összsmo- solyogtak. s epy-két szót váltottak, aztán szép sorjába, mint a saját földjükön, be-\ álltak egymás után a kaszák. A hold. ] amikor kibújt az utat szegélyező fák mögül. már a harmadik rendbe találta az T'j Élei TSZ aratóbrigádját. Csöndben j dolgoztak. Csak a kaszák hangja egyete-', mes suhogása jelezte, hogy sietnek. Jól két óra telt el. vvjti tálán három is. I. amikor a keresztezéshez fontak. Két sorba rakták a kereszteket a tarlóra. Bényei János megszámolta, S3 kereszt volt az J alig három hold földön. Qzép termése van Gajdácsnénak — j súgta oda a mellette haladó Kele-1 men Sándornak. Az csnV rábólinictt, mit , lehetett volna most. Azon törte a fejet.1 hogyan ébresszék fel a két elfáradt. j aovoncdnázott embert. Már az egész br!- j pád ott állt az alvók körül, de szólni még j egyik, sem mert. Egyszeresek Bényei oda- | lépett a. kislányhoz, fölnyaHbolta, s ölbe- I vette. A gyerek az könnyű, de Gajdács- I néVál így nem tehetnek, termetes asz- ] szony. nyolcvan ' kilónál is több. Azt fel kell költeni. Kelemen lehajolt, s megfogta az asszony karját. — Julcsa néni, keljen fel! Az asszony nem mozdult, erre már Kelemen marok- j szedője Réti Boriska is odalépett. — Julcsa néném menjünk haza. hallja? j — s meg is rázta a karját. Az öregasszony I hosszú rázás, biztatás után felébredt. \ Amint meglátta a sok embert magakörül,! el sem. tudta képzelni, hol van, Az első pillanatban megijedt, aztán lehúnyta szc-l mét. s az Istennek sem akarta újra nyitni. Most már a lányok vették körbe, s csak úgy sikerült lelket verni bele. hogy az egyik vizes zsebkendővel megtö-1 rölgette az arcát. Erre felébredt, fölpal-■ tant. és. ha a lába engedte volna, el js szalad. De így csak néhány lépést tudott' tenni. Két oldalt karonfogták, nehezen nyugodott meg. Már a dülőúton jártak,' amikor kezdett eszmélni, — Hova visztek? — kérdezte. — Haza Jv.csa néném, haza — felelte] Boriska. — Hát a búza? Kérdezte az öreg-l asszony. — Arra ve legyen gondja, keresztbe van — mondta a lány, s elmosolyodott.' Az öregasszony hirtelen megtorpant, sj visszafordult Még az a jó. hogy nemi '■oltak messze. így hát meg sem kísérel-1 fék a rds*zatérí*ését. csak mentek utána.> Gajdácsné megállt a föld^végénél. a hold-] ■"Hágnál végigtekintett a sorba rakottj kereszteken. Nem tudott szólni. Mén a, "lemé is kiszáradt, könnye sem jött. v--’- nézte, nézte a learatott gabonát. | J jjjön Julcsa néném, mert megfázikfi — törte meg a csendet Boriska. De az öregasszony nem mozdult. A lány ek-] kor belekarolt és megpróbálta elvezetni' a\nán. Amint meglódult Gajdácsné, minti dézsából a víz, úgy indultak meg a köny-' nyel és görcsösen ráborult a lány vállára.] Kapaszkodott bele. mint félő kisgyermek az anyja szoknyájába. Az vedig, mint kedves anyját olyan gyöngéden fogta át a derekat, s elindultak hazafelé az úton. H. SZABÓ JÓZSEF.' Mélyre szántott föld ölében, Deres ősszel, hideg télben, Tavaszi bő esőzésben Sarjadt föld alatt a mag. Most megérett dús kalásza. Déli tenger fodrozása, Hvllámtörö színén játszva Tötök meg a nyári nap. Aranyfejét büszkén dobja, Felfelé tör magasodva, Mindegyik szár győztes köp ja: Harcba induló sereg. Munka által kelt a fényre, Fényben edződött keményre, Eves munkánk szép reménye Benne haji új életet. Fel, aratók, a tiétek! Minden szeme nektek ért meg. Készüljenek izmok, gépek, Acélos az új kalász! Dőljön minden szár zizegve, Gazdag kéve fogja egybe. Csépelje ki munkánk kedve, Induljon az aratás! Mikor rózsás hajnal támad, Vágjon neki a munkának, Messzenyúló nagy táblának Dalos kedvvel a brigád! Mint a rim a fürge versen, Úgy szálljon velünk a verseny Hősi munkát még ilyet nem Látott eddig a világ. Hív a tágas sík mezőség. A nap drága, az idő szép, A becsület és dicsőség A mi munkánk jelszava. Dolgozzunk, mert erre várnak Az üzemek, bányák, gyárak, Akik iskolába járnak — Reánk tekint a haza. Munkára és harcra, készen. Dolgozzunk a nap füzében, Verejtékünk ellenében Jólét és bőség a bér. Mint a meleg, bízó béke,' Az alkotmány ünnepére Álljon asztalunkra téve Fuha, fehér, új kenyér! Arat a kombájn Vasmegyeren — Jön már a kombájn! — hívta fel az aratók figyelmét a vasmegyeri Micsurin TSZ brigádvezetője. — Nem fog az boldogulni, — legyintettek néhá- nyan. s munka közben figyelték a gépet: mikor kezd aratni. Koleszár elvtárs észrevette, hogy a szövetkezet tagjai figyelik. Gondolkozott; ugyancsak vigyázni kell minden lépésre, mert ha valami baj lesz, oda a becsület. Odafordult gépével a kijelölt táblához, megnézte a termést, s megindult. Először halkan, alig hallhatóan zúgott a gép, roa.id egyre fokozta a gázt, a sebességet s egyre szélesebb „rendet fogott“. Pór Józsefné férjével ugyancsak igyekezett, hogy rendet tartson a szalmagyűjtőn. K munkások segítsége üzemeink dolgozói érdeklődéssel és figyelemmel kísérik dolgozó parasztságunk nagy munkáját, az aratást. A munkások együtt örülnek a. dolgozó parzs'- tckkal. ha rekordtermés hírét hallják és aggódnak ha az időjárás az aratási munkát hátráltatja. Közös gondunk és reményünk a jövőévi kenyér. Ezt mutatja az is, hogy a megye csaknem valamennyi üzeméből kijárnak a munkások a me-őre segíteni az aratásban. A Nyíregyházi Húsipari Vállalat 20 dolgozója aratott szombat délután négy órától este tízig. Velük együtt dolgozott a vállalat vezetője is- Ma, vasárnap a. vállaló* harminc dolgozója arat. A nyíregyházi villanytelep dolgozói is alakítottak egv közel húsz tagú ?r'>,ó!>r>gá- rlot és ma aratnak. Munkás aratóbrigádok segítik ma, a sóstóhegy! Rákóczi, a nyíregyházi Petőfi, Ság- vári, a felsősimái Péké TSZ tagságát. A m”nká’- fíatalok sem maradnál: el a segítéssel. A nyíregyházi Dohányfermentáló, a Génjavító Vállalat és a Ruhaüzem több fiatalig is kint van ma ?. mezőkön, hogy minél előbb és a legkisebb szem veszteséggel betakaríthassuk kenyémek- valőnkat. Koleszár elvtárs már azt hitte, szerencsésen megúsz- sza a kezdetei. Tekintete nyugodt volt. Öröm volt nézni az egyenletes tarlót, a sűrűn a tarlóra hulló meg- I telt zsákokat. Egyszercsak makacs fuldoklásba kezdett a gép. A vezető arca ezer színt játszott. Bosszankodott. Nem szólt azonban semmit, igyekezett „biztatni“ gépét. Nem engedelmeskedett. Néhány méter után egy hirtelen morajlás s megállt a gép. Pór Józsefné lehevere- dett a tarlóra s biztatta Ma- tolcsi elvtársat. — Jöjjön hozzánk dolgozni, itt kipihenheti majd magát, — mondta tréfásan s közben Kolsszárra nézett. Annak látszott az arcán: nem érti a viccet. De az asszony tovább mondta. — Lehet itt keresni munkaegységet is bőven. Ma is meglesz a 0.9 tized. De lehet, hogy ennyi sem, — szaporította a szót. — Nekem se lesz itt mit kötözni, ha így fogunk hai ladni, — szólt közbe Biró Sándor, aki a kombájnnál zsákos. Koleszár szótlanul tűrte. Az járt fejében: várjatok csak néhány percet, majd lesz nektek mit csinálni! így is volt. Ügyesen eltávolítottak a sín közé szorult szárakat. Mikor elindult, a vágószerkezetet a tisztás felé irányította, hogy keskenyebb rendet vágjon. így nem fog elfulladni. Elbírja a dob is. Lassan indult, majd fokozva a sebességet, hátra-hátra nézett s boldogan mosolygott a szalmarakó házaspárra, akik ugyancsak forgatták a vil- j lát, hogy rend legyen a szalmagyűjtőben, Bíró Sándor is igazgatta a zsákokat. Alig vágott le egy rendet a kombájn, Kovács Ferenc fogatával mindjárt, ott termett s összeszedte a megtelt zsákokat. — Pórné. He-j-j-j :;: Nem hallja? Dolgozhat már Bácskái János is, nemcsak maga. Hordhatja a szalmát. Nem is kellett biztatni Bácskái Jánost, meg Balázs Lajost, akik szaporán adogatták egymásnak az árpaszalmát, hogy ne várjanak rájuk a srlótöltőgépnél. A szalmát nemcsak leta- karitják azonnal a tarlóról, hanem Gazsó János traktoros azonnal silózza is gépével az árpaszalmát egyéb füves keverékkel, hogy a széna és a többi szálastakarmány mellett bőven legyen silótakarmány. Egy „Lanz-Bulldog“ pedig a füves keveréket hordja a határból, hogy haladjon a munka. Bum Sándor és Hricu Gyula pedig az aratógépet állították a búzába, hogy arassák azt is. így aztán könnyen boldogulnak a Micsurin tagjai. Amíg a kombájn, aratógép, „Lanz-Bulldog“ traktor dolgozik, s a 37 kaszás is segít az aratásban, a szövetkezet többi tagjai nyugodtan végezhetik a gyümölcsös hatodszori permetezését. Azt sem lehet elhanyagolni. Szép pénzt várnak ebből is. Ha pedig elhanyagolnák, kevesebb lenne őszszel. NAGY TIBOR.
