Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-16 / 166. szám

NÉ PIA P ­1955 júli'J*>,11, vasárnap GYEMÁNTLAKODALOM FELDÍSZÍTVE jött a „konflik“ hosszú sora. A vá­rosban csak úgy csattogott, szikrázott az út kövén a büszketartású lovak pat­kója. Hová mehet ilyen vidám, pompás menet? — találgat­ták sokan. Kíváncsian vár­ták a hosszú sor végét. — -Van-e benne szép meny asz- szony, fehér fátyolruhában, mirtuszkoszorúval a fején? Jött is az utolsó kocsi. Az elébefogott két deres ficán­kolva hozta a boldog párt. Ám micsoda meglepődés a nézők arcán. Fekete ruhába öltözötten, szerényen moso­lyogva ült egy. őszhajú bá­csi mellett egy még őszebb hajú néni. Rózsaszín ruhá­ban ékesen. csattanó piros­arcú pöttömnyi két lányka ült egyik és másik oldalról mellettük, mint két őriző. GYÉMÁNTLAKODA­LOM! — terjdt el a hír a városban. Virgonc-kedvű lá­nyok, fiúk, új házasok, sze­relmesek és az életet már megjárt öregek nézték meg- hatöttan a „gyémántházas­párt“,­Hatvan szál piros szekfű virít - ;*gy csokorban a jó­ságos arcú Idős asszony ke­zében. A nézők szemesarká- ban a meghatottság könnye csillogott. Mily szép idő hat­van évet együtt élni, boldog házasságban! Még életnek is szép ajándék. Dopita András feleségével, Novak Erzsébettel hatvan éve kö­tött házasságot. Hatvan . év együtt jóban, rosszban, örömben, bánatban, hűség­ben, becsületben és egymás iránti szeretőben — ritka­ságszámba megy. Ezt ünnepelte a népes család, gyermekek, unokák, dédunokák, a barátok, is­merősök sokasága. DOPITA ANDRÁS most 84 éves. Felesége hárommal kevesebb. Szegényen, pusz­ta munkás kezükkel, szere- tetükkel és reményükkel kerültek össze, kevés volt a férj keresete, amit a kőmű­ves szakmában, mint segéd keresett. Az asszony varrás­sal és mosással segített ten­getni kettőjük életét. Ké­sőbb, amikor az idősebb fiú, András, majd János és Gá­bor megszületett, — népe­sedett a család, — még ér­demesebb volt élni és dol­gozni. Gyertya- és lámpa­lény mellett késő éjszakáig varrt az anya, mert bizony nem mindig volt munka a kőműves szakmában. Csak az állomásépület, a kórház és a megyeháza építésénél, — ahol a ma is élő Kazár Mihály kőművessel együtt dolgozott, — volt jobban munka és került jobb falat néha a család asztalára. — Nyolc évi házasélel után fészekrakáshoz kezdhettek. Dopita bácsi a 10—12 órai munkaidő után maga verte ki a kis házhoz szükséges vályogot és éjjel lámpafény, meg a holdvilág mellett épí­tette fel a Kéz utca 3. szám1 alatti házat, —- ahol most is laknak. Később egyhuzam­ban 35 évig dolgozott a nyír­egyházi cementgyárban. — Hatvänkilenc évi munka után keze elfáradt és pi- .henni tért. Azóta csendesen éli békés, öreg korát. Sikerült a három fíúgye- reket taníttatni is. A fel­sőbb iskolákat már jórészt a maguk keresetéből végez­ték él. András, — aki már közel van a hatvan évhez, — Budapesten, az egyes számú Autójavító Vállalat­nál, mérnök. Az ő haja is őszes már, mint az édes­apjáé. János vasutas lett, Gábor pedig harmincöt éve tanító. Fiaik és unokáik vannak. A népes családból negyvenketten vették most Körül a gyémántházaspárt, megcsókolták édesapjuk, édesanyjuk, nagyszüleik, dédnagyszüleik reszkető, munkás kezét. A LAKODALMAS ME­NET Sóstón-, a földműves­szövetkezeti vendéglőben kötött ki. Hattagú népi ze­nekar húzott tusst a gyé­mántházaspárnak. Köszön, tőt is mondtak, amikor va­lamennyien elhelyezkedtek a virággal díszített terített asztalnál. A. fehér asztalte­rítőn. koszorúban, virágból volt kirakva a hatvanas szám. A hatvan piros-szek- fűből készített virágcsokor ott díszlett az asztálközá- pen. Mellette szivaroskosár, hatvan' szivarral, — a leg­idősebb fiú ajándéka édes­apjának. Mindenki vidám volt. még Dopita Andrásáé szom­szédja és barátja Blistyán néni is, — aki hat éve vesz­tette el férjét. Ott volt Dévényi (Dopita) János vasutas, fiaival —, többek között Zoltánnal, az orvos­sal és az Orvos lányával, Hosszú lenne felsorolni mindenkit. Testvérek, uno­kák és unokatestvérek ta­lálkoztak. Olyanok is vol­tak közöttük, akik az aranylakodalom óta nem látták egymást, mert Buda­pesten és más városokban élnek. Ott volt a Szatmári- familia is: Szatmári István, aki főmérnök a Tatarozó Vállalatnál. Egyik fia, Mik­lós tavaly végezte az építő­ipari technikumot, most a KIK-nél dolgozik. A hozzá hasonló körű Zsák Gyurká­val, unokatestvérek. A fiú most végezte a harmadik osztályt a gépészeti egye­temen. Erről, no meg a lá­nyokról is beszélgettek. HÉT DÉDUNOKA között dr. Dévényi Zoltán orvos gyermeke, a hároméves Marika pajkoskodva ölelte dédnagyapját. Nemkülön­ben a nyolc éves Kopper Juditka, aki Budapestről jött szüleivel. Az ízletes va­csorától is jobban esett egy­más látása, valamennyiük közös öröme. Fogyott a húsleves, a hideg sonka, a borjúszelet, rizs- és bur­gonyakörettel, uborkasalá­tával. Majd a krémes és a csokoládétorta került az asztalra. Fogyott a sör és a bor is. Evés közben gyak­ran simogatták meg a te­kintetek a :gyémántházas- párt és sűrűn emelték koccintásra poharukat. — Szatmári Pista bácsi is szólásra emelkedett. Kö­szöntötte az ünnepeiteket, akik ilyen szép idő óta együtt élnek két világhábo­rút átvészelve. LAKOMA KÖZBEN volt miről beszélni. Régi és új élményekről. Megmulogat- ták és kicserélték fényké­peiket. Arról is beszéltek, hogy nőnek a gyerekek, s melyiknek milyen jó tu­lajdonsága van. Szatmári Istvánná fehérhímzésű mel­lényben a tortát kínálta. Szatmári Emil bácsi pedig buzgón mesélt társaságának az ötven évvel ezelőtti Nyíregyházáról. Nem volt hiány a jókevben. A nyolc­vannégy éves Dopita And­rás közben rágyújtott az egyik szivarra. Mosolygott hozzá, amint élvezettel szív­ta. Bizony, évek óta pipára szokott —, ez olcsóbb —, s most örült neki. hogy mi­lyen sokáig elég lesz a hatvan szivar. A gyűrűről külön regék szóltak a társaságnak. Vő­legények menyasszonyokra, menyasszonyok vőlegényük­re gondoltak, s arra, hogy milyen jó lenne elérni ne­kik is a gyémántlakodal­mat. Az egyik asszony arany karikagyűrűjéhez két ezüstcsíkocska van már forrasztva. Huszonkét év múlva az aranylakodalom- ■ ra még két arany csíkocs- kával szélesül a gyűrű és új évekkel gazdagodik a boldog házaséletük is. RÉGI NÚTA csendült a gyémántházaspár ajkán, mi­kor már úgy látszott, hogy kifogytak a szóból. A nyolc­vannégy éves ember muzsi­kaszó mellett meg-megre- megő hangon dalolta: „Rá­csos kapu, rácsos ablak“. Fiai, unokái. dédunokái hallgatták, majd vele kó­rósban dalolták a. dalt. Az­tán mások vígabb dallal toldották még a jókedvet. MENYASSZONYI TÁNC is volt. Tipegve, topogva ropta a táncot a törékeny testű idős házaspár. A zene lassú üteme és a „piros bort ittam az este“ dal egy­re gyorsabb lett. Az idő­sebbek arcán veríték csur­góit, kiálltak a táncból és nevetve nézték a tovább táncoló fiatalokat. Éjjel két órakor autóbu­szon mentek a Kéz utca 3. szám alatti házhoz. Ott szeretetük és hálájuk jeléül szerenáddal búcsúztak, al­tatták el a boldog, munkás gyémántházaspárt a szerető gyerekek, unokák és déd­unokák. OROSZ ANDRÁS. JCölSYV Matolcsy Károly: MERRE TART AZ ARAB VILÁG? Az Országos Béketanács legújabb külpolitikai füze­tét Matolcsy Károly irta: „Merre tart az arab világ?“ címmel. A füzet a Közel­és Közép-Kelet eseményei­vel foglalkozva, leleplezi az amerikai—angol imperialis­ták aknamunkáját, amely­nek célja a közel- és közép­keleti népek leigázása, há­borús támaszpontként való felhasználása. A füzet meg­ismertet bennünket az arab világ népének életével, a szabadságért, függetlenség­ért, felemelkedéséért folyta­tott harcával, amely elvá­laszthatatlanul összefonódik a békéért vívott harccal. Dimov: A DOHÁNY Dimov, Dimitrov-dijjal ki­tüntetett regénye a fasiz­mus, a második világhábo­rú- Bulgáriáját mutatja he. Érdekes, fordulatos cselek­mény keretében rajzolja a dohány-mágnások, banká­rok züllött világát s a ve­lük szembenálló, elnyomott munkásosztály életét. A mű a bolgár proletariátus és a haladó értelmiség antiía- i siszta és antikapitalista | harcáról ad igaz Képet. „Vagyok olyan legény, mint te44 K Legényvetélkedés a laskodi Vorosilov TSZ gabonaíöldjén Több mint félévszázados szokás, a „Vagyok olyan legény mint te“ aratási ver­seny Láskodon. Ehhez a hírnevet szerző szokáshoz híven, az idei aratást is így kezdték meg a Vorosi­lov Termelőszövetkezet DISZ fiataljai. Az idén is el akarják dönteni, hogy ki a legjobb kaszás a szövet­kezetben. Már az első aratási na­pon ötvenkét kaszás között folyt a vetélkedés. Az első rendre 5, a másodikra 6, a harmadikra rendre már 8 hold gabonát vágtak le a szövetkezet , kaszásai. A rend a vihar által összeku-; szált gabonába is egyre szé-1 lesebb lett s Lesku András, Szálai- András kaszája nyo­mán már' a két métert is meghaladta. Még csak kéf i napja kezdték meg a rozs aratását, az eső többször megzavarta őket, de még így is 1200 keresztet' raktak össze az ötvenkét kasza nyomán. A fiatalok között legjobban kitett magáért Lesku Miklós. Aratópárjá­val, Eles Piroskával, a szö­vetkezet DISZ titkárával két nap alatt 160 keresztre valót vágtak le. Szalai And­rás és Nagy Ilona arató­pár nyomon • követi őket, 130 kereszt gabona aratásá­val. A kaszák nyomán dolgo­zik a fiatalok keresztrakó brigádja is, hogy a gépállo­más traktoristái zavartala­nul szánthassák a tarlót, és idejében elvethessek a tá- karmánykölest és a silóku­koricát. Jan: BATU KHAN A nálunk is ismert szov­jet író, akinek „Dzsingisz khán’’ című regénye nagy sikert aratott, e könyvében a ^világuralomra törő Batu khán alakját és Oroszor­szág ellen vezetett hadjá­ratát írja meg. Seregei át­kelnek a Volgán és a kö­zeledő veszedelem hírére felkel az egész orosz nép, hogy megvédelmezze szülő­földjét. A fejedelmek azonban egymásra hárítják a harcot, csupán saját ma­gukat akarják megvédeni. Az erdőkben, lápokon sza­bad legények gyülekeznek és rá-rátörnek a > atárokra. A hódítók sehol sem érez­hetik biztonságban magu­kat, az orosz népet nem le­hetett legyőzni. Korolenko: EGY FURCSA LÁNY (Üj kiadás.) Az ukrán származású Kolorenko a századforduló legnagyobb orosz írói közé tartozik. E kötet változatos tárgyú elbeszélései egytől egyig kis remekművek és képet nyújtanak Korolenko irásmüvészétéről pl. a „Ma­kar álma” a szibériai raj­tában, a „Zúg az erdó” Ukrajnában játszódik, a ..Nyelv nélkül” egy Ameri­kába vándorolt ukrán fiú életéről szól. Vcrcors: TROPI-KOMÉD1A A mű ragyogó humorral ss csípős iróniával megírt tudománycs-íantaszHíus re­gény. Egy brit expedíüó Új-Guineában megtalálja az ember és a majom közt hiányzó láncszemet, a Pa- ranthropus Erect üst, —■ s ebből azután sok izgalmas bonyodalom támad. A ki­váló francia haladó író Vcltaire-re emlékeztető fi­lozófiai regénye elvezetem olvasmány, — a polgári társadalom szatírája Az építőipari munkások legjobbjai Az Építő- Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szak. szervezete megyei bizottsá­ga értékelte az építőbrigá­dok második negyedévi ver­senyét. Az értékelés szerint a kőművesbrigádok verse­nyében az építő és szerelő vállalatnál dolgozó Bertók József brigádja left első át­lagosan 215 százalékos tel­jesítménnyel. . Az erőmü- épitkezésnél dolgozó Redeila József brigád második, a Novák János brigádja pe­dig harmadik lett. A kubi­kos brigádok versenyét Kö­leszár András brigádja nyerte 199 százalék átlag­teljesítménnyel. Második Tánczos Ferenc brigádja. Mindkét brigád az ei'őmü- nél dolgozik. A segédmun­kás brigádok versenyében Sípos János brigádja bizo­nyult legjobbnak. A fűtő ház dolgosói 114.1 százalékra teljesítették első félévi tervüket A nyíregyházi fűtőház dolgozói mozdonykílométer tervüket 10.8%-kal, motor- kilométer tervüket 1.2 száza­lékkal, kocsijavítási tervü­ket 33.1 százalékkal túltel­jesítették. 2608 tonna sze­net takarítottak meg. A második félévben 2440 ton­na szénmegtakarításra tet­tek felajánlást. A kiváló eredmények el­érésében és újabb vállalá­sok tevésében élenjártak: Bugovinczki Endre moz­donyvezető, Hámornyik András fűtő. Vészeli And­rás mozdonyvezető, Vámosi József fűtő, Kender Ferenc mozdonyvezető fűtőjévé! Nagy Andrással, Kézi And­rás mozdonyvezető fűtőjé­vel Rácz Józseffel, továbbá Papp András, Butenkov Já­nos mozdonylakatosok és Oláh János kazánkovács. A dolgozók újabb vállalá­sait Összegezve, a fűtőház évi tervét december 18-ra vállalja befejezni. Ertsey László tudósító. HÉTRÖL-HÉTRE rpeherkocsik hosszú sora alatt nyögött a vasúti sín. Egy-egy vagonban harmincöten-negyveneu zsúfolódtak össze. Az utasok frVadtan, egykedvűen néztek kifelé, kezük görcsösen szorongatta az egyet­len útravalót, . a somfából készített vándorbotot. Az állomások egymásután maradtak el. Mindegy, hogy melyiket hogy hívják. Ezek az emberek nem gon­doltak erre. Éhesek voltak. Napok óta jöttek gyalog, és most vonaton. Otthagytak mindent: a családjukat, gyermekeiket, hogy elinduljanak a messze idegenbe. Hatvanévesek is voltak közöttük, de a tiatalok arca is öreg volt. öregebbek, mint amennyit anyakönyvi adataik mutatnak. L’zek az emberek megkóstolták milyen az élét. -®-i Egytől egyig kérgestenyerű, rongyos parajt. Aratás ideje volt. Amerre a vonat haladt, . mindenfelé vágták a rendet, kévékbe kötötték a sárga életet. — De jó nekik — szólalt meg keserűen az egyik fehérgatyás a kupéban. — Arathatnak. Nekünk még ezt sem lehet. Ahogy a gőzös az állomás előtt sipolva jelzett, a munkától verejtékez 5, görnyedt paraszttestek ki­egyenesedtek egy pillanatra. Az egyik fehérbajuszú arató a fejével intett: Jó ezeknek. Ilyenkor utaznak. Mi meg izzadunk... \ vonaton lévak Kanadába vándoroltak ki a na- •‘k gyobb darab kenyér reményében, az aratók pedig a váradi püspök földjén izzadtak. LJiteles történet ez, a századelejéről maradt meg egy könyvben. S mindez akkor jutott eszembe, amikor egy vidám, pirosarcú aratógépkezelővel .be­szélgettem a máról, a mostani aratás öröméről itt a megyében, Ököritófülpösön. # J'“ yönyörü a Sóstó, — ezt halljuk a messze für- dőhelyek tündéri tájain járt vendegektől. Mégsem keresik fel sokan az erdőt. Vannak, akik évek során át nem voltak a Sóstón. Nem az életgon­dok súlya, nem a gazadsági helyzet romokbaverő i vi­hara tartotta és tartja távol az embereket az erdő vonzásától, hanem a városi betegség, a falak és .a kövek, az udvarok és házak bódulata. A kisvároshoz az is hozzátartozik, hogy elnyomorodjék benne a ter­mészeti örömök érzéscsirája — írta a „Nyírvidék- Szabolcsi Hírlap” 1938. június 26-iki száma. Aztán nagyonis üzletszagú' firkálással folytatják tovább, a Sóstó üzletembereinek nagyobb haszna érdekében: „Vissza a természethez, és újra éleszteni kell a szépséges élet érzékét a beteg, elárvult, a pénzgon­dok, az anyagi lélekrontások bilincseiben vergődő szánalmas lényben. Menjünk a szép Sóstóra gyó­gyulni és élni...” , . iyi indössze ennyi volt a gyógyír a testileg és anyagilag teljesen tönkrement emberek bajára. . Szánalmas, ahogy filozofál ebben a szerkesztőségi cikkben a Nyírvidék riportere. Az emberek nagyon is jól tudták, s az újságíró sem tagadhatta, hogy nem . „a városi betegség, a falak és kövek, az udvarok és házak bódulatáról” van csupán szó, hanem ettől sok­kal többről. A legnagyobb betegségről, a nyomor sor­vasztó kínjáról. 1VÍ ilyen jó nézni, hogy manapság telve vannak a Sóstó sétányai. Vasárnap az autóbuszok öt-. . percenként viszik az utasokat, az üdülni vágyó egye-, temisták tömegével érkeznek az ország minden ré­széből, megyénk legkisebb községéből is motoros­csoportok érkeznek Sóstóra ... új a „legszűkebb” hétköznapokon is sok mun- '“’ká.ja akad a csaposnak, pincérnek, a Vendéglátó Vállalat minden dolgozójának. ^ (k. j.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom