Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-24 / 173. szám
NÉPLAP Termelési sikerekkel készülnek az V. Vasutas Napra a záhonyi vasutasok Sokan, ha a vasutas szót hallják, pirossapkás forgalmistára, vagy állomásfő- nókre gondolnák. Igen gyakran egy-egy kellemetlen, zsúfolt utazásra. Gyakran megfeledkeznek arról, hogy a pályák orvosai, a pályamunkások, a kocsikat készítők és még több szolgálati ágban a vasutasok valamennyien a kulturáltabb, gyorsabb utazás és vasúti szállítás megvalósításáért harcolnak. Most ünnepre készülnek, az V. Vasutas Napra. Pártunk, államunk nagyra- becsüli áldozatkész munkájukat, hiszen éjjel-nappal, hétköznap, ünnepnap, az időjárás szeszélyeivel dacolva dolgoznak. Minden év augusztus második vasárnapján van a Vasutas Nap. Erre az ünnepre készülnek most Záhonyban is. A II. negyedévben teljesítették az „Élüzem“ cím feltételeit, s.joggal remélik, hogy elnyerik az „Élüzeiri-csillagot. A kiváló eredmények eléréséhez természetesen hozzá járult «a különféle szolgálati egységek jó együttműködésé, az olyan dolgozók lelkes munkája, mint P. Tóth János, Andrási Béla tolatásvezető, Béres Géza forgalmi szolgálattevő DISZ-tag, Pásztor Jenő kocsimesler, K. Mártha Ferenc és Orosz Sándor tolatásvezető, Gyáré István mozdonyvezető és Nagy Zoltán fűtő, akik közül többen a tervük túlteljesítéséért és takarékossági eredményeikért sztahanovisták lettek. A vasút ..orvosai“ a pályafenntartás dolgozói is jó munkát végeztek, és még jobb munkával készülnek a Vasutas Náp- ra. Hegedűs Albert brigádjával mennyiségileg és minőségileg is szépen teljesít. Zápor Bertalan vizvezetékszerelő brigádja a víztorony kimosását feleannyi' idő alatt végezte el, mint amennyit a munkára utalványoztak. Az átrakó dolgozói között különösen Gyáré Károly, Vincze Lajos, Szulics Géza és Bori József érdemel dicséretet. Már valamennyien megtették egyéni felajánlásaikat, a július és augusztus havi feladatok határidő előtti sikeres megvalósítására. Az V. Vasutas Napra, Alkotmányunk ünnepére, az ószi forgalom nehéz munkájára még nagyobb áldozatvállalással cs még szebb eredmények elérésével készülnek. JÓVÉR JANOS tudósitó. Molnár János épp a legénység küszöbén áll. Tizenkilenc éves. Segédvezetője pedig, Nagy Pál, két évvel még tőle is fiatalabb. Az élet szereteiétől szüntelenül vidám, két szép ifjú élet! Amerre csak megfordulnak hatalmas gépükkel, mindenütt kiérdemlik az elismerést: végtelenül erősek ezek, törekvésükben. Most is a hajnallal indultak el Gulácsról, hogy mire felszárad a harmat, neki induljanak a csarodai Béke Termelőszövetkezet aranysárga árpatengerének. Tovább növeljék a majdnem háromszáz mázsa kombájn aratási eredményüket. Nagyon jól ismerik szűkebb hazájukat, Bereget: ahol, ha a sok. eső megkéslelteti az aratást, hirtelen éretté sárgul a kalász. Itt kell csak igazán sietni. Acéllá válik a szem, s nagyon pereg, ha akár csak egy órával is késve nyúlnak hozzá. * A kihelyezett agronómus, Cserepes Sándor örömmel futott be a Béke TSZ irodájába. Érkezésére az elnök, Szanyi Sándor kérdően nézett rá: — Mi van, Cserepes elv- társ ? Az agronómus mosolyogva élvezte a helyzetet, amint az jó hírhez illik. — Megjöttek a fiúk, a másik kombájnnal. — Molnár Jancsi, meg Nagy Pali? — Azok. Meg se álltak.. Az elnököt megütötték a szavak. — Hát? — Csak úgy kiáltottam fel nekik, hogy merre menjenek. —■ Megértették vajon? — Visszaintették, hogy igen. Egyébként, elnök elvtárs, tudod, hogy milyenek azok. — Tüzek. Eleven tüzek — felelte az elnök gyorsan s mégis jól eltalált hasonlattal. S a következő pillanatban az ajtónál termett. Sietve ugrotta át a küszöböt. Intézkedett, hogy a fogatok (is az emberek azonnal induljanak a kombájn után. * Nagy napnak indult ez. Hogyisne, amikor nem kisebbről volt itt szó, mint megállni a versenyt Tiba Bélával, aki a harmincholdas árpatáblából már jó néhány . holdat „lesimított“ az előző nap. Ki ez a Tiba Béla? Annakidején jó eredménnyel végezte el a kombájnvezetői iskolát. Azóta több évben aratott. Nevét mindenütt szeretettel említették a tiszaszalkai gépállomás körzetében. Igazi gazdája, biztos kezű vezetője kombájnjának. Ahogy az egy igazi diszistához illik. Most a néphadsereg egyik katonája. Arra kért szabadságot, hogy a nyáron is arathasson. Megkapta. Hogy részt vegyen a csatából — az új kenyér biztosításának nagy csatájából. S győzni akar, hogy büszkén állítasson oda parancsnoka elé ... Mindezt tudták Tibáról Molnár Jancsiék. Mert ők előbb a gulácsi gépállomáson dolgoztak s csak a télen kerültek át Tiszaszalkára. Tudták, érezték, hogy ez a nap különösen döntő lesz számukra. DISZ-tagok ők is. Szegyem nem szenvedhetnek. Itt nem számíthat a fiatalság, vagy más kifogás. Egyébként Molnár Jancsi már harmadik éve dolgozik kombájnnal, — tavaly ísb mint felelős vezető, — Nagy Pali pedig e nyáron másodszor kapta meg segédvezetői beosztását. * Amikor Jancsiék megérkeztek, nem kis izgalom fogta el őket, ahogy meglátták Tibát kombájnja magas nyergében. Valóban tűz, lángoló lobogás lett minden mozdulatuk. Egy-kettőre lerakták a szerszámosládát, tartalék üzemanyagot, szivattyút, esőmentes ponyvát. Jancsi már indult volna is, amikor a körzeti szerelő melléje lépett: — Felezzétek meg a táblát, Jancsi. Tizennyolc és fél hold ez. — De nézze csak, Balázsi elvtárs, — mutatott a fiú fürge mozdulattal előre. — Tiba elvtárs már felezi. Ott jön felfelé épp a tábla felén. Ügy látom, hogy várt is bennünket. Magának a túlsó oldalt választotta. — Akkor indulj. Jancsi lenyomta a cséplőkapcsol ót. Mély, egyenletes búgás csapott bele a melegedő reggelbe. A második gépé. Aztán még egy mozdulat a sebességkuplungra. 5 a következő pillanatban méltóságteljesen ereszkedett le a vágószerkezet. A szalmagyűjtő lépcsőjén álló öreg Cserepes jókedvűen kacsintott át Bán Ferencre. Mert hiába, csak nagy dolog az: kasza nélkül, az üres zsákokat, szekereket, magtárt készen tartva, aratni! * Jól esett át-átsandítani a másik gépre, Tiba Bélát nézni, a kombájnvezető katonát. Biztosán ő is DISZ- tag. Az ilyen fiatal mind az. Meg arra is gondolt Molnár Jancsi, hogy jó lett volna megállni a dűlőn s ott várni rá, míg kiért volna és elbeszélgetni vele egy kicsit. De nem. Hogy is gondolhat ilyet. Állni. Várni. Nem lehet. Nem szabad azt most. Hiszen beszélgétés ez — a tett. Minden szónál többet ér. Csak érteni kell. Mert lámcsak, ahogy ül ott a vasnyeregben, azt mondja azzal: igen, én is diszista vagyok, de mutassuk meg hát, hogy milyen is az, ki lehet az!? Tizenegy órakor, miután tankoltak, Molnár Jancsi azt mondta Nagy Palinak: — Nagyon jó ez az árpa, te Pali. Nemhiába téeszé. — Abbizony, pajtás. Jancsi közelebb hajolt: — Meg kell mutatnunk, hogy nem maradunk le Tiba elvtárs mögött. ■— Nem is..: — Hadd lássa, milyen fiatalok vannak itthon. — De indulni kéne, mert 6 tovább halad. Tiba Béla csak ebédelni szállt le a gépről. Addig adta át a kormányt segédvezetőjének, Péntek Lászlónak. Teljességgel olyan volt A bolgár szövetkezeti mozgalom a felszabadulás óta eltelt 10 esztendő alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül. A bolgár falvakban ma a kereskedelem egyetlen formája a falusi fogyasztási szövetkezet. Bulgária egész áruforgalmának mintegy 43 százalékát a szövetkezeti szervezetek bonyolítják le. A szövetkezeti szervezetek levékenysége nemcsak abban áll, hogy áruházakat, üzleteket, éttermeket, cukrászdákat, italboltokat tartanak fenn, hanem a mezőgazdasági akaratban, törheletlenség- ben, amilyennek lenni kell a nép katonájának. A két gép szüntelenül ment. Mert jól megy az, ha vigyáznak rá, szeretettel bánnak vele. Az ügyes kezek, figyelő szemek olyanná teszik, hogy nincs tőle engedelmesebb jószág. Amikor Molnár Jancsi leugrott a kormány mellől, hogy pihenjen egy kicsit, mindég elmondta ugyanazokat a szavakat Nagy Palinak: „A szemed ott legyen a vágószerkezeten. A kezed ne remegjen. Olyan biztos és nyugodt legyél, mintha terített asztalnál ülnél. (Ahogy ezt mondta, nevetett is hozzá.) A füleddel is nagyon ügyelj. Ha csörömpölést veszel észre, — ami azt jelenti, hogy sokai vett be a gép, — azonnal állj meg. Ha mindenre vigyázol, mint a két szemedre, ne félj, hogy lemaradsz.“ * Még bámulta őket a nap. Azaz, csak szeretett volna tovább bámulni, de az utolsó kalász is dobba került. A szekerek rengeteg telt zsákot hordtak be a tanyaközpontba, mikorra a két gép- óriás megállt a dűlő úton. Megállt? Mennyi időre? Addigra csupán, amíg Molnár Jancsi, meg Nagy Pali Tiba Béláékhoz szaladt. Ök mentek az idősebbhez, a nagyobb ifjúhoz, mégis az mondta ki az első szót: — Jó munka volt, fiúk. A két serdülő legény valósaggal nőtt az elismerő szóra. — Igyekeztünk — felelte szerényen Molnár Jancsi. — Ügy kell. Hiszen tudjátok talán, hogy épp a napokban nagy örömben él a világ ifjúsága. — Tudjuk hát, — fénye- sedik ki a Nagy Pali szeme. — Varsóban most ötödször találkoznak. A kombájnvezető katona kicsit elgondolkozik. Utána felemeli a jobb kezét: — Azért kell nekünk még jobban, még többet dolgozni, hogy mi is köztük lehessünk. A szivünkkel, a jó munkánkkal. Mert érdemelni kell azt. És így lehet. Ezen a többiek is elgondolkoztak egy kicsit, ami vidám, tiszta nevetésbe csendült. A helyeslést Molnár Jancsi így fejezte ki: — Ezért igyekeztünk mi eddig is, Tiba elvtárs. Nemcsak a mai napon. Hogy versenybe kerültünk egy idősebb kombájnvezetővel. — Node menjünk tovább, fiúk. Vár bennünket a többi munka. Kézfogással köszöntek egymástól. Hogy tovább induljanak új sikerek felé. Mert azt jelenti, az van abban, ha egymással kezet fognak a fiatalok. termékek felvásárlásával is foglalkoznak. A bolgár kisipari szövetkezetek is jelentős sikereket mutathatnak fel. Az elmúlt 5 hónap tervét 110.9 százalékra teljesítették. — Csupán ez év első három hónapja alatt a termelés 25.6 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában. Március végéig a kisipari szövetkezetek Í.476 féle új női, férfi- és gyermekruhát, cipőt készítettek. Gazdagodott a bútorok és fém- gyárlmányok választéka is. Nem olyan vándormadarakról van szó, mint mondjuk a fecske és a daru, melyek tavasszal jönnek, őszszel aztán szárnyra kelnek. Nem. Ezek olyan vándormadarak, tegyük hozzá, hogy gyakran „jómadarak“, melyek, ha tetszik, gondolnak egyet, s ha nem tetszik is, odébb állnak. Az ilyen ide-oda vándorlással megkárosítják a becsületes dolgozókat, államunkat. A Kisvárdai Vulkán Vállalatnál az utóbbi hat hónapban hatvan ilyen „vándormadarat“ számoltak. — Olyan munkások ezek, akik úgy gondolják, hogy kényük kedvük szerint vándorolhatnak egyik üzemből a másikba, egyik vállalattól a másikhoz, a tizedikhez, aztán vissza, önkényesen otthagyják a vállalatot, nem törődnek a tervvel, dolgozó társaik keresetével. Pedig jól tudják, hogy nem olyan könnyű helyükbe új munkást beállítani. Az új munkást meg kell ismertetni új munkakörével, s bizony sok időbe telik, míg a kellő gyakorlatra tesz szert. Általában a munkás vándorlók szinte „bekönyörgik" magukat az új vállalathoz, aztán olyan híreket terjesztenek, hogy „másutt jobban fizetnek“ — gyerünk oda. Izgatnak a munkafegyelem szabályai ellen. Néha becsületes dolgozókat ragadnak magukkal és odébb állnak, másutt próbálnak szerencsét. Az ilyen notórius vándormadaraknak, ha a művezető véletlenül olyan munkát ad, ami nem tetszik, — akkor munkatársaikat próbálják rábeszélni, hogy menjenek velük együtt máshová dolgozni. így volt Perényi Ferenc, Molnár Ferenc, Dénes Árpád, Józsi Sándor és Bállá Lajos formázókkal is. Izgatásra és a fegyelem elleni lázításra hallgatva, elhatározták, hogy otthagyják a 2-es számú öntődét, más vállalatnál próbálnak jobb szerencsét. Némelyikük bejárta Pestet, a megye több üzemét, próbálkoztak itt is, ott is, de úgylátszik, sehol se volt jobb, másutt is dolgozni kellett. Valamennyien visszatérlek később a Kisvárdai Vulkánba. Könyörögtek Oláh elvtársnak, a vállalat személyzeti vezetőjének, az úton megállították és a lakására is elmentek, csakhogy mégegyszer felvételt nyerjenek a vállalathoz, — régi munkahelyükre, amelyet ismertek, és ennélfogva jobb eredmény- nyel is dolgozhatnának. — Józsi Sándor, Dénes Árpád és még többen is jöttek volna vissza. Vajda Gyula lakatos megjárta Pestet, dolgozott a Tejüzemben, a MÁVAUT-nál, míg végül meggyőződött róla, hogy mégis csak jobb volt a Vulkánban, ahol munkakörében már otthonos volt. Balta Lajos formázó 900 forinton felül keresett, mikor otthagyta az öntődét. Községében toborozni jártak más munkahelyekre. — Elment állami gazdaságba dolgozni, majd máshová is. Nemrég visszakérte magát a vállalathoz. Azóta fegyelmezetten, becsületesen dolgozik. Igyekszik tanulni az idősebb szakmunkásoktól. A munkaidő jó kihasználásával eléri, hogy hatvan formaszekrény helyett 64-el, sőt hetvenet is készít naponta és így havonta 1.200 forintot keres. Galambos Mihály is több munkahelyet megjárt. A múlt hónap negyedikén mégis visszakönyörögte magát. Nagyon örült, amikor Kozák Miklós, — Galambos 1955 július Zi. vasárnap régi munkatársa — segített neki, hogy visszavegyék az öntödébe. Társai: Bíró Ferenc, Babincsák István ,es Mitru András, szintén jékei lakosok, örültek visszatérésének. Galambos Mihály nem szégyelte elmondani; hogy bizony nagy kár orte, őt, amiért hallgatott a csábító szóra, amiért önkényesen hagyta ott a vállalatot és más üzemekben próbálkozott. Most becsületesen dolgozik. Mikor beszéltünk vele, azt mondta: — Azt tapasztaltam, hogy a pénzért, a jó fizetésért mindenütt meg kell dolgozni. Igyekezettel, jó munkával lehet boldogulni a vállalatnál. •— Különösen akkor, ha abban az üzemben abban a szakmában maradunk, amelyet ismerünk. Azért is ragaszkodom most már az üzemhez, mert látom, hogy törődnek velem. Tapasztalom, hogy az én munkám szorosan összefügg társaim munkájával, a vállalat tervteljesítésével. Velük együtt fogok harcolni tovább a boldogulás útján. O..A, A VIT hírei AUSZTRÁLIA A szolidaritás nagyszerű példáját mutálják as ausztráliai fiatalok. Megkapó, mennyire védelmükbe veszik a maláji fiatalokat. Az ausztráliai kormány katonaságot küldött Malájföldre, hogy ott elnyomja a népi felszabadító mozgalmakat. Az ausztráliai fiatalok úgy reagálnak erre, hogy pénzt gyűjtenek . a maláji VIT-küidötek számára. Jim Young ausztráliai ifjúmunkás kijelentette: „Menzies úr és kormánya azt szeretné, hogy a fiatal ausztráliaiak és maíájföl- diek fegyverrel a kézben találkozzanak Malájíöldön. Ezzel szemben mi azt akarjuk, hogy ez év nyarán, mint barátok találkozzunk a varsói VIT-en.” KENYA—MALÁJFÖLD Az angol fiatalok Kenya és Malájföld VIT-kiirl- dötteinek teszik lehetővé az utazást. Angliában számos kultúrműsort rendeznek, s az ott befolyt összegekből segítik a brit gyarmatosítók elnyomása alatt- szenvedő országok fiataljait. FRANCIAORSZÁG Franciaországból népes küldöttség érkezik Varsóba, közöttük 500 sportoló és 200 ifjú művész. A legkülönbözőbb kulturális és ifjúsági szervezetek jelentették be, hogy részt kívánnak venni a varsói. VIT-en. A „Föderation Musicale Populaire” szamós versenypályázatot hirdetett meg. 400.000 frankkal járul hozzá a szolidaritási alaphoz. A VIT előkészületei során egyre szorosabbá válik a francia és a német ifjúság együttműködése. Ez a szolidaritás különösképpen a Wehrmacht újjáélesztése elleni közös harcban jut kifejezésre, A bolgár szövetkezeti mozgalom fejlődése 3 ("fiatalok, ka kezet <f őqiiak... „VÁNDORMADARAK"