Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-22 / 145. szám

1953. JUNIUS 22. SZERDA 7»' JniwarMB'i'nwv^" wts» £ NÉPLAP 7'»wt nMUMiwrwua! Nagyaktíva értekezlet a megyei pártbizottságon (Folytatás az 1. oldalról) több fontos intézkedését nem megfelelően hajtottuk végre. így pl. nálunk sem emelkedett a le­hetőségnek megfelelően a kenyér- gabona termés. A 7 mázsán aluli átlagtermést mi sem tulajdonít­hatjuk kizárólag a kedvezőtlen időjárásnak. Számtalan szövetke­zet, állami gazdaság és dolgozó paraszt a rossz időjárás ellenére kimagasló gabonatermést ért el. így pl­az egyeki Petőfi TSZ majd 12 mázsás termést ért el a községi 6 mázsával szemben. A nagy’negyesi Rákóczi 12-t, a községi 7, a hajdúbö­szörményi Vörös Csillag 30 holdon 19-et, a városi 8 má­zsás átlaggal szemben. Vagy itt van egy másik problé­ma: a szarvasmarhaállomány fej­lesztése. 1954. -márciusához viszo­nyítva 1955. márciusában. 1,1 szá­zalékkal csökkent a meglévő ál­lomány. Bár az árpolitikában van javítani való, mégsem elfogadha­tó az a magyarázat, hogy nem kifizető a szarvasmarha tartása. Nem fogadható el az a magyarázat sem, hogy egye­sek saját magukat és min­ket is azzal vigasztalnak, „nincs nagy baj“, mert ugyanakkor 100 h-ra eső számosállat 1,3 száza­lékkal nőtt. Ezekért a hibákért és hibás nézetek elterjedéséért mi felelősek vagyunk, ugyanak­kor az illetékes állami szervekés nem utolsósorban a szakemberek, az agronómuso-k hiányos — ese­tenként hanyag — munkájának a következményei. Ezek a hiányos­ságok többé-kevésbé összefügg­nek az elharapódzott jobboldali nézetekkel, aminek következté­ben kialakult a fegyelmezetlen­ség, közöny, és a határozatokkal szembeni nyílt ellenállás. Mindez fékezte fejlődésünk ütemét. A jobboldali nézetek káros ha­tása különösen érződött a terme­lőszövetkezeti mozgalomban. A Központi Vezetőség márciusi ha­tározata leleplezte a káros jobb­oldali nézeteket. Korántsem ál­líthatjuk, hogy mi már mindenütt végeztünk e nézetekkel, és meg­értettük káros antimarxista, vég­sősoron népellenes voltát. Éppen ezért továbbra is éberen kell fi­gyelni az iparosítással szembeni demagóg megnyilvánulásokra, a nyező, amelyen viszonylag gyor­san lehet és kell változtatni. Hogy mennyi lehetőség nyílik, arra né­hány példát megemlítek: Ha a kukoricát kétszeri kapálás he­lyett háromszor kapálnánk meg a megyében, csak 2 mázsás több- lettermést számolva, ez több, mint 300 000 mázsa kukoricatöbbletet jelentene. Nem is beszélve a négyzetes, négyzetes-fészkes ve­tésről, az öntözési lehetőségek ki­használásáról, a helyes vetési sor­rendről, a vetésforgó kialakításá­ról, mind-mind olyan eljárás, amelyet nemcsak a szocialista szektorok, hanem legtöbb- pa­rasztgazdaság is tud alkalmazni. E termésnövelő lehetőségek adva vannak, rajtunk vezetőkön, szakembereken múlik, hogy fog­juk felhasználni, és alkalmazá­sukkal hogyan emeljük a terme­lési színvonalat. A mezőgazdaság átszervezésének fő útja a szövetkezeti út Lehetséges a termelési színvo­nal emelése azért is, -mert jelen­tős, a megye területének mintegy egyharmadáit kitevő és többségé­ben szilárd, szocialista szektorra támaszkodhatunk. Külön Ki aka­rom hangsúlyozni, a termelés növelésének leg­döntőbb előfeltétele a mező- gazdasági szocialista szektor állandó, és még következe­tesebb szilárdítása, segítése, fejlesztése. Biztosítani kell, ‘hogy a terme­lőszövetkezetek a lehetőségekhez mérten maximálisan használják fel a tudomány és technika-adta eddigi vívmányait. Természetesen a termelés fellendítésének nél­külözhetetlen feltétele, hogy a dolgozó parasztok is az eddigiek­nél jobban használják ki gazda­ságúik minden lehetőségét. Vegyék még bátrabban ehhez igénybe a népi demokratikus állam által biztosított gép, vetőmag, műtrá­gya, tenyészállat stb. segítséget. A párt és állami szervek, a gép­állomások kötelessége segíteni eb­ben dolgozó parasztságunkat. Lehetséges végül azért, mert erősödő községi pártbizottságok és alapszervezetek vannak, ame­lyek képesek dolgozó parasztsá­gunkat mozgósítani a feladat vég­rehajtására, a felemelkedés útjá­ra, a szövetkezeti útra vezetni. Eddig is hangoztattuk — s most még inkább hangsúlyozni kell, 'hogy a mezőgazdaság átszervezésé­nek fő útia a szövetkezeti út, fő formája a mezőgazdasági termelőszövetkezet. Pártunk Központi Vezetőségé­nek határozata legfőbb felada­tunkká teszi a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését, a termelés fellendítését. Éppen ezért mun­kánk homlokterébe 'kell állítani a termelőszövetkezetek megszilár­dítását, fejlesztését, általában a mezőgazdaság szocialista szekto­rának, állami gazdaságoknak, gépállomásoknak erősítését. A dolgozó parasztság érdeklő­dése, a tsz-ekbe történő belépés, az ilyen irányú kedvező hangulat arra figyelmeztet bennünket, hogy meg lelhet gyorsítani az át­szervezés ütemét. A párt, állami és tömegszervezetek állandó, cél­tudatos politikai, szervező és gaz­dasági munkájával szerintünk elérhető ez évben mintegy 5—6 ezer család beszervezése a szövet­kezetekbe. Természetesen ezt úgy tudjuk elérni, ‘ha betartjuk az önkéntesség lenini elvét, ami azonban nem a semmittevést, a sültgalambvárást jelenti. A párt és tanácsszervek nagy kötelessége továbbá az, hogy szét­zúzzák az előrehaladást gátló jobboldali nézeteket. Meg kell értetni a dolgozó parasztokkal, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a kisgazdaság képes rendszeres bővített újra­termelésre, hogy a népi demok­rácia viszonyai között a szocializ­mus irányában fejlődik. Még a népi demokratikus rendszer vi­szonyai közepette sem képes a kisparaszti gazdaság erre, pedig tudvalevőleg a népi demokrati­kus kormány messzemenő terme­lési, szociális segítséget nyújt a dolgozó parasztoknak is. A fenti nézetek hangoztatóinak a céljuk az volt, hogy lassítsák, megakadályozzák a mezőgazda­ság szocialista átszervezését, dol­gozó parasztságunk felemelkedé­sét, a népjólét növekedését. Tavaly 58 millióval nőtt a tsz~ek szövetkezeti és üzemi alapja kisparaszti gazdálkodás lehetősé­geit túlbecsülő nézetek szajkózá­sára és ezzel összefüggő elvtelen, az éberséget tompító liberális hangulatra. Elvtársak! A Központi Vezetőség határo­zata feladatunkká teszi a mező- gazdaság szocialista átszervezé­sét, a mezőgazdasági termelés fellendítését. Vajon lehetséges e kettős feladat egyazon időben tör­ténő végrehajtása? Mi is azt mondjuk, igen, lehetséges. Lehetséges, mert megvannak a tárgyi és személyi előfelté­telei. Fejlett és gyorsan növekvő gép- és vegyi iparunk van, amely ké­pes kielégítően ellátni mezőgaz­daságunkat modern gépekkel, műtrágyával és védőszerekkel, s ezzel nagymértékben elő tudja segíteni a mezőgazdasági terme­lés növekedését. Vannak kiváló mezőgazdasági szakembereink is: tsz-elnökeink, párttitkáraink, traktorosaink, a növénytermesz­tés és állattenyésztés kiváló dol­gozói. Annál is inkább megvan erre a lehetőség, mert roppant alacsony mezőgazdasági termelé­sünk színvonala. Ez az alacsony színvonal első­sorban a korszerűtlen gazdálko­dással függ össze. Ez olyan té­A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének során fontos fel­adatunk, hogy ismertessük a ter­melőszövetkezeték kezdeti ered­ményeit. Az 1954-es gazdasági év­ben meglévő sok hiba ellenére szervezetileg, politikailag, gazda­ságilag egyaránt sokat erősöd­tek, fejlődtek termelőszövetkeze­teink. A kedvezőtlen időjárás elle­nére a közös vagyon növeke­dett, a szövetkezeti alap több, mint 26 millió, az üzemi alap több, mint 32 millió forinttal nőtt. Politikailag is erősödtek, 8 kivé­telével mindben van pártszerve­zet. Rendszeresebb lett a párt­élet. Az oktatás is jobb volt, mint a megelőző évben, a párttagok többsége élen jár, példát mutat. Közgyűlések előtt a párttaggyű- !és a főbb kérdésekben állást foglal. A vezetés javulása összefügg azzal, hogy 68 tsz-e!nök elnök­képző iskolát végzett, a múlt év­ben kihelyezett 130 agronómus Is komoly segítséget jelent. Ez az el­ső esztendő, amikor a szántás­vetési munkán túl termelőszövetkezeteink — né­hány kivételével — a növény­ápolási munkában is élen járnak, példát mutatnak. Úgy néz ki, hogy tsz-eink nagy többségének kalászosai és ez évben kapásai is az átlagos­nál magasabb termést hoznak. Ennek ellenére termelőszövetke­zeteink eredményei nem kielé- gítőek. Az 1953. júniusi határo­zat utáni torzítás nagy kárt oko­zott, az átmeneti bizonytalanság, egyes tsz-ek széthullása, kilépés, fegyelmezetlenség gyengítette a szövetkezeti mozgalmat, ennek következtében átmenetileg 1953- ban visszaesett a mezőgazdaság szocialista szektorának munkája. Párt és állami szerveknek, me­gyénk szakembereinek és az üze­mek dolgozóinak komoly erőfe­szítése tette lehetővé, hogy elér­tük a fenti eredményeket. A fejlesztés és megszilárdítás sikerének fontos előfeltétele, hogy a hátralévő növényápolási mun­kát időben, jó minőségben elvé­gezzük, így biztosítsuk az átlagos­nál magasabb termés elérését, a magas jövedelmet. Az eredmények mellett szüksé­gesnek tartom, hogy néhány na­gyon komoly hibát feltárjak, amelynek megszüntetése a fej­lesztés érdekében elsőrendű kö­telességünk. Sok tsz-ben nem tartják be még mindig az alapszabályt. Az a tapasztalatunk, hogy az alapszabály betartása, betar­tatása elsősorban az elnökön múlik. Ahol ekörül hibák vannak, ott azért először is személyében az elnök a felelős. Vannak elnökök, akik nem ismertetik, nem tartják be, nem teszik törvénnyé az alap­szabályt. Bár kivételesen, de még mindig akad olyan elnök, aki akarattal csinálja a rendetlensé­get, a zűrzavart, 'hogy ebből ő maga és a csoportban bentlévő, néhány nem rendes ember húz­zon hasznot. Megengedhető-e olyan, a szö­vetkezeti mozgalmat lejárató alapszabályellenes cselekedet, mint a nádudvari Táncsics TSZ- ben történik. A munka egy ré­szét felébe kiadják, de ugyan­azért munkaegységet is írnak. Megengedhető-e, hogy a hajdú- szováti Uj Kenyér TSZ-ben 10 hold kertészetet felesben művel­tessenek, vagy a biharkeresztesi Szabad Föld-ben, a nádudvari Sztálin-ban, a monostorpályi Dó­zsa TSZ-ben a kapások egy ré­szét harmadában műveltessék? Súlyos hibák vannak a háztáji állatállomány körül is. A márciu­si adatok szerint a tsz-tagok ház­táji gazdaságában 139 ló van, — tudvalévő, hogy ló háztáji gazda­ságban nem tartható, — a deb­receni járásban 23 tsz-tagnák 21 darabnál több sertés volt a ház­táji gazdaságában. Ugyanebben a járásban 980 tsz-tagnák 4—10-ig, 169-nek pedig 11—20 darabig volt sertése. 157 tagnak 4-nél több szarvasmarha volt a háztáji gaz­daságában. Hogy milyen érthetetlen álla­pot alakul 'ki helyenként, erre példa a berettyószentmártoni Béke TSZ. Ez a csoport 1580 kh-n gazdálkodik. Ebből szántó 800 kh, a többi rét és legelő. A csoport­nak egyetlen szarvasmarhája nincs, az állatgondozás gyaláza­tosán rossz, az elhullás megyei- leg is magasan kiemelkedik. Ez­zel szemben 15 családnak 2—2 te­hene van, Szabó Mihály tsz-tag- nak egy tehene, 7 anyakocája és 28 darab 3 hónapos, 14 darab 5 hónapos süldője van, és eddig mindezt a tsz takarmányából tar­totta. Az irányító szervek kötelessé­ge leleplezni e tényeket. Meg kell Az állatállomány fej Néhány szót az állattenyésztés­ről: Nagyon súlyos hibák vannak az állattenyésztés terén. Egysze­rűen nem teljesítik a tervet. A szarvasmarha tenyésztési terv teljesítése 74, tehén 61, sertés 65, koca 73, ló 82 százalékos. Megyei átlagban 100 kih-ra 34 számosál­lat jut. Ezzel szemben tsz-einknél 17. Ennek ellenére a Mezőgazda­sági Igazgatóság ez évre 0,7 szá­zalékos emelkedést tervezett be. Ez is bizonyítja, hogy még a Me­zőgazdasági Igazgatóság sem for­dít kellő figyelmet az állatte­nyésztés növelésére. Nagyon rossz a fejési átlag is. Megveileg a tejhozam 1000 liter körül mozog, azért van. mert a tsz-ek tehénállományának 55 szá­zaléka fejős, a többi vemhes. Ez a néhány adat kézzelfoghatóan bizonyítja azt a roppant hanyag munkát, amit e tekintetben vé­geztünk. Az állattenyésztés terén ter­melőszövetkezeteinkben minden területen van javítani való. A fej­lesztéssel párhuzamosan arányo­san a helyi körülményeket figye­lembe véve kell növelni az állat- állományt. A jövő évben el kell érni legalább a megyei átlagot, hogy 100 holdra 34 számos­állat jusson a termelőszövet­kezetekben is. Baj van az állatok egészségi álla­potával is. Rossz az elhelyezés, rossz a takarmányozás és gondo­zás. A megengedettnél több az elhullás, ezzel függ össze a he­lyenkénti indokolatlan selejtezés. Pl. az ebesi Vörös Csillag 54-ben 60, a földesi Rákóczi 80 szarvas­marhát selejtezett ki. Hiba az is, hogy a tervezésnél értetni a tagsággal az alapszabály betartásának fontosságát. Olyan vezetőket kell választa­ni, akik betartják az alapsza­bályt, akik az alapszabálynak megfelelően irányítják a szövet­kezetét és végzik munkájukat. Sehol nem szabad megtűrni alapszabály megsértését. Nagyobb gondot kell fordítani az ellenőrző bizottságokra, az el­lenőrző bizottsági elnökök képzé­sére, megfelelő könyvelő beállí­tására. Olyan emberekre van szükség e felelős állásokban, aikik magúikévá teszik a párt, a ikor­mány határozatait, végrehajtják azokat és nem tűrik a visszaélést, a spekulációt, a korrupciót, nem az államon akarnak élős'ködni, érzékük van az új iránt, becsü­lettel dolgoznák érte, és akarják a jobbat. A pártbizottságok, a tanácsok illetékes szervei sóikkal nagyobb gondot fordítsanak a káderek ki­választáséra, a legkiválóbbakat küldjék iskolára. Javítani való van még a mun­kaszervezeteknél. Állandóan együtt dolgozó bri­gádokra van szükség, be kell vonni a családtagokat a mun­kába, képességüknek megfe­lelő területet kell biztosítani az embereknek, és nagyobb gondot kell fordítani a jövő­ben a párttagok elosztására is. A magas termés elérésének, a tsz-tagok szocialista nevelésének egyik fontos eszköze a munka - kaverseny, az üzem, a község, a tsz párosversenye. Mégis egves helyeken a tanácsszervek lebe­csülik a verseny jelentőségét. Minden eszközzel támogassák e nemes versengést, hogy a 30 má­zsás 'kulkorica, 100 mázsás burgo­nya, 200 mázsás cukorrépa stb. vállalásokat teljesítsék, túltelje­sítsék. Ezzel is elősegítik a nagy­üzemi gazdálkodás vitathatatlan fölényét. Ismétlem, a gabona mel­lett megvan a lehetőség, hogy ka­pásokból is magasabb termést ér­jenek el tsz-eink, mint a terület átlagtermése, a fejlesztés szem­pontjából ez a legfontosabb. lesztésének feladatai nem veszik figyelembe a lehető­ségeket, nem harcolnak megfele­lően a tervteljesítésért. Ebből adódik aztán, hogy az elmaradás ellenére, pl. a polgári járásban csökkentést irányoztak elő. Fel kell lépni az állattartás terén mu­tatkozó olyan helytelen irányza­tok ellen, hogy szarvasmarha helyett lovat tartanak és, hogy a homoki területen aránytalanul fejlesszék a birkaállomdnyt, ugyanakkor ahol erre lehetőség van, a Hortobágy környékén el­hanyagolják, holott Itt kellene fejleszteni. Érdemes-e az állatállományt növelni, állattenyésztéssel foglal­kozni? A számok azt igazolják, hogy érdemes. Élenjáró csoport­jaink ezt megértették. Pl. a balmazújvárosi Vörös Csil­lagban 100 holdra 37,1 szá­mosállat jut. A tsz-nek a múlt évben sertésből 456 000, juh- ból 260 000. marhából 173 000 forint jövedelme volt. A tsz-nek 123 tagja van. A nád­udvari Vörös Csillagnak a múlt évben az állattenyésztésből 803 000 forint bevétele volt, ugyanakkor a növénytermesztés­ből 434 000. Ez évben a Vörös Csillagban az összbevételi terv 3 millió forint, ebből több mint 2 milliót az állattenyésztés ad. Hasonló példákat lehetne fel­hozni a földesi Petőfiből, a Rá­kosi telepi Dózsából, az újirázi Leninből és számtalan más cso­portból. A tetétleni Előre T37- ben viszont az állattenyésztést igen elhanyagolják. A múlt év­ben készpénzben munkaegysé­genként 1,43 forintot, ezzel szem- íFolytaíás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom