Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
1955-06-11 / 136. szám
néplap 1953. JUNIUS 11. SZOMBAT A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés iellesitésének további feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) A szocializmus győzelmét falun megkönnyíti, hogy a Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával hazáinkban is kialakult a szövetkezésnek olyan egészséges, életerős formája, amilyen a mező- gazdasági termelőszövetkezet, amely a legjobban egyezteti ösz- sze a népi demokratikus állam általános és a dolgozó parasztság egyéni érdekeit. A mezőgazdasagi termelőszövetkezetek, politikai, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt a továbbiakban is összehasonlíthatatlanul nagyobb segítséget és támogatást kell hogy kapjanak, mint a szövetkezetek egyszerűbb típusai, vagy a különféle társulások. Az ■ egyénileg gazdálkodó dűl- gozó parasztság egy része azonban nem egyszerre választja a résitől leginkább eltérő, legfejlettebb szövetkezeti formát., hanem kezdetben olyan átmeneti megoldásokat tesz magáévá, amelyek kevésbé térnek el a számára megszokott, régi gazdálkodástól. Pártunk és kormányunk ezért a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében a szövetkezésnek egyszerűbb formáit is segíti. Továbbra is támogatni kívánjuk a gyakorlatban bevált I. típusú termelőszövetkezeti csoportokat, valamint a különböző termelési-társulásokat, amelyek elsősorban a földeművesszövetkezetek keretében alakultak és működnek. Sőt, még a legfejlettebb típusú szövetkezetben. is fenn kell tartanunk a szövetkezésnek azokat a vonásait— amelyek, mint a töldjára- dék fizetése, a bevitt állatok és felszerelések értéke egy részének az alapszabály szerinti visszatérítése — könnyebbé és érthetőbbé, éppen ezért elíogadhatóbbá teszik a szövetkezést, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, köztük a középparasztok számára w. A termelőszövetkezetek növekedése és az új termelőszövetkezetek alakulása -már ez év őszen elkerülhetetlenül napirendre tűzi a belépő dolgozó parasztok földjének összevonását olyan táblákba, amelyeken nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodást lehet folytatni. Ahol a dolgozó parasztok nagyobb számban termelőszövetkezetekbe lépnek, ott egész községre kiterjedő földrendezés, illetve tagosítás nélkül az új és megnövekedett termelőszövetkezetek földjei szétszórt kis parcellákban maradnának és így a szövetkeze* előnyeit nem lehetne kihasználni, Pártunk és kormányunk tudatában van annak, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején a tagosítás az egyik, a legbonyolultabb feladat, mert átmenetileg óvhaíatlanul érinti az egyénileg dolgozó ■ parasztok egy részét. Arra kell törekednünk, hogy a földek összevonása minél kevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot érintsen és azok feltétlenül kártalanítást kapjanak. A földek összevonása legkevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot — a dolog természeténél fogva a 'termelőszövetkezeti községekben érint és ott egyben elkerülhető a tagosítás megismétlése is. Ebből következik, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél előnyös szövetkezeti 'községek alakítása. Egyidejűleg a termelőszövetkezeti községekben épp úgy, rant másutt, továbbra is meg kell akadályozni, hogy a kulákok a szövetkezetbe beléphessenek. Mindent el keli lövetnünk, hogy a mezőgazdaság egész-szocialista szektora megszilárduljon Bármennyire fontos is a termelőszövetkezetek fejlesztése érdekében végzett felvilágosító munka, ez egymagában nem elég. Ezzel egy időben átgondolt gazdasági szervező tevékenységet kell folytatni azért, hogy az áttérés a kisüzemi gazdálkodásról a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra zökkenőmentesen menjen végbe és minél gyorsabban kibontakozhassak a nagyüzemi termelés fölénye és előnye. Teljesen elégtelen és helytelen az, hogy egyes párt- és állami szerveink nagyobb erőfeszítéseket tesznek az új termelőszövetkezetek létrehozására, vagy megnövelésére, mint a megalakult termelőszövetkezeteknek erős, jövedelmező gazdaságokká való fejlesztésére. Célszerű lenne, ha párt- és állami szerveink ,az olyan községekben, amelyekben megvan a lehetőség a szövetkezetek gyorsabb fejlesztésére, kidolgoznák, és a dolgozó parasztokkal ismertetnék azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyeket a szövetkezetek fejlesztésével együtt végre kell hajtani, s amelyek révén ezek a szövetkezeti gazdaságok gyorsan túljutnak a kezdet nehézségein, es -már az első gazdasági évben beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Átgondolt és tervszerű politikai, gazdasági és szervező munkával — a kommunisták példa- mutatásával és helytállásával — el kell tehát érnünk, hogy gazdaságilag megalapozva ez év őszén újra számszerűleg is növekedjék a szövetkezeti mozgalom. A továbbiakban pedig biztosítanunk kell, hogy ez a növekedés egyre gyorsabb ütemű legyen, • Pártunk és kormányunk előtt most a legfontosabb feladat, úgy fejleszteni a termelőszövetkezeteket, gépállomásokat és állami gazdaságokat, hogy azok megfeleljenek. a mezőgazdaság >-zocia- lista átépítésében rájuk váró feladatoknak. A termelőszövetkezeteket olyan szocialista nagyüzemekké kell fejleszteni, amelyek na-gy terméshozamaikkal, a munka magas termelékenységével, a tagok számára megfelelő jövedelmet tudnak biztosítani és nymodon vonzóbbá teszik a szövetkezést az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság előtt. A gépállomásoknak, mint a népi demokratikus állam előretolt falusi bástyáinak biztosítaniuk kell a termelőszövetkezetekben a munkák mind fokozottabb gépesítésevei a terméshozamok, valamint a munka termelékenységének növekedését, és ezzel gazdasági, politikai és szervezeti szempontból is döntő hatást -kell gyakorolniok a termelőszövetkezetek megszilái dítá- sára, fejlesztésére. Az állami gazdaságokat, az eredeti célkitűzésnek megfelelően magas színvonalú árutermelő gazdaságokká kell tenni, amelyek minőségi vetőmagvak termelésével és tenyészállatok nevelésével motorjaivá válnak az egész mezőgazdasági termelés fellendítésének, és jól szervezett, magas színvonalon álló gépesített szocialista gazdálkodásukkal iskolapéldái a szocialista mezőgazdálkodásnak. Pártunknak és kormányzatunknak mindent el kell követni ezért, hogy a mező- gazdaság egész szocialista szektora megszilárduljon és így el tudja látni a ráháruló feladatokat. P tiszántúli termelőszövetkezeteket évente százmilliós károk érik a trágya rossz kezelése miatt A termelőszövetkezetek az elmúlt évben jelentősen erősödtek, nőtt a termelékenység, javult a munkafegyelem, fejlődött a közös gazdaság, növekedett a tagság jövedelme. A gyakorlat már nálunk is bebizonyította, hogy a szövetkezeti gazdaságokban a gépállomások segítségével, a munka termelékenyebb, mint az egyéni gazdaságokban, és így a termelőszövetkezeti tagok jövedelme is — azonos mennyiségű munka után — jóval nagyobb, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké. Nem lehetünk azonban megelégedve a termelőszövetkezetekben az egységnyi szántóterületre jutó átlagos hozamok alakulásával, pedig a szövetkezetek szervezésével az egyik legfontosabb cél éppen az, hogy gyorsan megnöveljük a mezőgazdaság össz- hozamát. A termelőszövetkezetekben, figyelembe véve természeti adottságaikat, olyan talajművelési rendszert kell meghonosítani, amelyik mélyíti és gazdagítja a termőtalajt. Nemcsak fenntartani, hanem fokozni kell a talaj termőképességét, mindenekelőtt az istállótrágya helyes kezelésével és felhasználósával. Emellett termelőszövetkezeteinket egyre fokozottabb mértékben fogjak ellátni műtrágyával, mert ez év őszén megkezdi a termelést a sajóvölgyi műtrágyagyár és bővül a péti gyár termelése is. Termelőszövetkezeti vezetőinknek meg- kell tanutniok a nagyobb műtrágya adagok helyes alkalmazását, ami a termésátlagok emelésének fontos eszköze. Nagvobb műtrágya mennyiségek használata azonban csak akkor járhat megfelelő eredménnyel és akkor segíthet magasabb színvonalra emelni egész mezőgazdasági termelésünket, ha ez együtt jár az istállótrágya kezelésének és felhasználásának gyors és gyökeres megjavításával. Véget kell vetnünk annak a tűrhetetlen helyzetnek, ami különösen a tiszántúli termelőszövetkezeteket jellemzi, hogy az istállóirágya rossz kezelésével és annák hanyag felhasználóval évente száz- és százmillió forint kár éri a termelőszövetkezeteket. .Feltétlenül biztosítani kell a megfelelő vetőmagot és olyan minőségű törzsállományt a közös állattenyésztésben, amely- lyel magas hozamokat lehet elérni. Gyorsabban fejlődne termelőszövetkezeti mozgalmunk, ha pontosabban betartanák az alapszabályt s különösen annák a háztáji gazdaság méreteire vonatkozó intézkedéseit. Pártunk és kormányunk a termelőszövetkezeti tagokat segítette abban, hogy háztáji gazdaságukat az alapszabályban megszabott keretek között fejleszthessék: tehénvásárláshoz hitelt adott, elengedte a tejbeadási kötelezettséget a háztáji tehén után. A ' továbbiakban u a? a célunk, hogy minden termelőszövetkezeti tagnak legyen legalább egy tehene, egy, vagy két hízott sertése és megfelelő baromfiállománya. A közös gazdaság elhanyagolása, a megszabottnál nagyobb méretű háztáji gazdaság azonban káros a tagságra, mert bomlasztja a termelőszövetkezeti gazdálkodást, megfosztja a szövetkezeti tagokat azoktól az előnyöktől, amelyek ' a közös gazdálkodással járnak. A járási tanácsoknak és a járási pártbizottságoknak biztosítaniuk kell, hogy a termelőszövetkezetek tagsága az alapszabályt ebben a tekintetben is tiszteletben tartsa és a megengedettnél nagyobb háztáji földet és állat- állományt beadja a közös gazdaságba. A termelőszövetkezeti gazdaságok megerősítésének, a tagság jövedelme növekedésének alapja a növénytermelés, az állattenyésztés fejlesztése, az átlagtermések és hozamok fokozása. Erre alapozva, a termelőszövetkezetek jövedelmüket tovább növelhetik azzal. hogyha felhasználva a szövetkezet előnyeit, beadási kötelezettségük teljesítése után fennmaradó termékeiket feldolgozott állapotban értékesítik. Államunk segíti a termelőszövetkezeteket .abban, hogy saját terményeik feldolgozására kisebb segédüzemeket létesítsenek. Meg kell azonban akadályoznunk azt, hogy a termelőszövetkezetek olyan segédüzemeket létesítsenek, amelyek nem mezőgazdasági terményeket dolgoznak fel, vagy másoktól felvásárolt termékek feldolgozására rendezkednek be. Ez a termelőszövetkezetek figyelmét és erejét elvonja legfontosabb feladatuktól, a mezőgazdasági termeléstől. A mezőgazdasági termelés fellendítésében dönfö szerepük van a gépállomásoknak A mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés fellendítésében döntő szerepük van a gépállomásoknak. Munkásosztályunk, népi államunk erőfeszítésének eredménye- kéht a gépállomások gépállománya jelentősen megnőtt, ez tette lehetővé, hogy 1954-ben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére már1 több mint ötmillió normálhold értékű munkát végeztek. Lényegesen növekedett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál végzett munka mennyisége, ami 1954-ben az előző évinek közel két és félszeresére emelkedett. Javult a gépi munka minősége is, az előrehaladás mégsem kielégítő és a gépállomások munkája még mindig, főként ebből a szempontból fogyatékos. Ez az oka annak is, hogy a gépi munka termesnövelő hatása még nem jelentkezik a kívánt mércékben a termelőszövetkezetek terméseredményeiben. A gépállomás munkáját csak akikor lehet jónak tekinteni, ha körzetében a termelőszövetkezetek termésátlagai jóval meghaladják azokat a terméseredményeket, amelyeket a szövetkezeti tagok előzőleg, mint egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok elértek. Ez a termés többlet a gépállomás munkájának igazi fokmérője. A párt- és tanácsi szervek, a Állami gazdaságaink lehetőségekéi még A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megnövelik az állami gazdaságok szerepét és jelentőségét is. Az állami gazdaságok egyre inkább betöltik azt a fontos feladatot, amely a mezőgazdarág szocialista átszervezésében reájuk hárul. Szerepük különösen fontos a kenyérgabona, a hús-árutermelésben és jelentősen növekedett a tejtermelésben is. Kenyérgabona termelésünknek 18,8 százalékéit, vágó árutermelésünk 26,3 .-zúzalékét, marhahús árutermelésünk 23,3 százalékát, a tejtermelésnek 21,1 százalékát ma már az állami gazdaságok szolgáltatják. Az állami gazdaságok a részükre biztosított lehetőségeket azonban még távolról sem használják ki. Munkájuk legfőbb hiányossága, hogy nagyon drágán termelnek, termékeik önköltsége magas és még mindig tűrhetetlenül nagy a veszteségük. Az állami gazdaságokban a legfontosabb feladat az önköltség csökkentése, a gazdálkodás veszteségmentessé tétele. Az állami gazdaságokban ojyan mozgalmat kell szervezni, amely a legszigorúbb takarékossági elvek érvényesítése s a szocialista tulajdon szigorú védelme mellett, minden helyi adottság kihasználásával, nyereségessé teszi a gazdálkodást. Az állami gazdaságok az önköltséget csak akkor tudják csökkenteni, ha lényegesen megemelik az átlagterméseket és az állattenyésztés hozamait. E cél érdekében az állami gazdaságokban — még gyorsabban, mint a termelőszövetkezetekben — a termelésben általánossá kell tenni mindazt az eredményt, amit a mezőgazdasági tudomány és az élenjáró gyakorlat elért. Az Állami Gazdaságok Minisztériumának fő feladata ezeknek az élengépáliomási vezetők és szakemberei nagyon sok helyen idegenkednek a munkaigényes termelési .folyamatok gépesítésétől, mert ezek nagyobb szervezi) munkát igényelnek. Ez . magyarázza azt, hogy n'iíg javulás’ van az egyszerű, alapvető talajmunkák, a szántás és vetés, a tarlóhántás gépesítésében, addig nagy az elmaradás a gépi növényápolásban, a gépi aratásban és különböző más munkák gépesítésében. Pedig jelentősen növelni a munka termelékenységét és gyorsabban, határozottabban érvényre juttatni mindazokat az előnyöket, amelyek a szocialista gazdálkodásban rejlettek, csak a munkaigényes mezőgazdasági munkák gyorsütemű gépesítésével lehet. A gépállomás nemcsak az ' általa végzett gépi munkáért felel, hanem a termelőszövetkezetekhez beosztott mezőgazdászok útján felelős a termelőszövetkezetek egész gazdálkodásáért is. Gondoskodni kell arról, hogy a gépállomások traktorosai ne véletlenül odasodródott emberek legyenek, hanem a gépet szerető, tehetséges dolgozók, akik éieihi- vatásulknak tekintik a traktoros munlcát. A gépállomásokon mindenekelőtt a gépi munka minőségét kell megjavítani, hogy ennek kedvező hatása végre a termelőszövetkezetek növekvő termésátlagainak számában ;s k!- féjezésre jusson. a részükre biztosított nein használják ki járó módszereknek a bevezetése és elterjesztése a termelésben. Az állami gazdaságokban nem lehet csökkenteni az önköltséget, ha nem növeljük a mezőgazda- sági munkák gépesítését. A magas önköltség egyik fő oka, hogy nem sikerült még áttörnünk azt az ellenállást, ami az állami gazdaságok vezetőinek és szakembereinek egy részénél — részben hozzá nem értésből, részben az újtól való idegenkedés miatt — a gépesítés ellen megnyilvánul. Haladéktalanul fel kell számolnunk azt a nagyfokú munkaerő- pazariósit, amely a munkák alacsony fokú gépesítése miatt, az állami gazdaságokban még ma is szinte általánosnak mondható. Az állami gazdaságokban gondoskodni kell arról, hogy a társadalmi tulajdon védelme biztosítva legyen és legszigorúbban kell eljárni nemcsak azokkal szemben, akik lopnak és fosztogatnak, hanem azok ellen is, akik eltűrik az állami vagyon megkárosítását, és csákiszalmájánaik nézik az állam tulajdonát, kezdve a termelési igazgatóságoktól a minisztériumi vezetőkig. Az állami gazdaságokból, a vezetés megerősítése érdekében, a vezetők és az alkalmazottam közül el kell távolítani az oda befurakodott ellenséges elemeket, a volt hivatásos (ludoviikás) katonatiszteket, nagybirtokosokat, nagybérlőket, kulákokat. Őrködni kell azonban azon, hogy amikor a legkeményebben fellépünk az ellenséges elemekkel szemben, megbecsüljék az állami gazdaságokban azokat a régi szakembereket, akik a felszabadulás óta .ló munkájukkal bizonyították be népi demokráciánkhoz való hűségüket. .Nem szabad megengednünk, hogy az ellenséges elemek elleni , (Folytatása a 3. oldalon) 2
