Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-11 / 136. szám

1355. JUNIUS 11. SZOMBAT N É P L' A P 3 a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és o mezőgazdasági termelés fellendítésének további leiadatairól (Folytatás a 2. oldalról) harc érintse és zavarja munká­jukban ezeket a becsületes szak­embereket. A szocialista munkaverseny, a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének egyik legfőbb mozgató ereje, előre haladásunk egyik leg­főbb hajtó ereje. Az élenjáró me­zőgazdasági dolgozók tízezreinek gyakorlat) eredményei mutatják meg leginkább azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyekkel a me­zőgazdasági termelés fellendíté­sében rendelkezünk. A mezőgazdaság szocialista szektora élenjáró dolgozóinak tíz­ezrei jelentik számunkra a leg­nagyobb erőt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a me­zőgazdasági termelés fellendíté­séért folyó harcban, ök a hala­dás, a szocializmus zászlóvivői a mezőgazdaságban, ezért pártunk­nak és kormányunknak, teljes ere­jével támogatnia kell őket. Tisztelt Elvtársak! Pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság szocialista át­szervezésére irányuló munkával egyidejűleg komoly erőfeszítése­ket kell tennie a mezőgazdasági termelés fellendítésére, tovább­fejlesztve azokat az eredménye­ket, amelyeket az 1953. decemberi határozat végrehajtásában elér-_ tünk. Erőinket mindenekelőtt a legfontosabb kérdések megoldásá­ra kell összpontosítanunk: a ke­nyérgabona, a takarmánytar ma- lés és a kertészet ' fejlesztésére, valamint a szarvasmarhatenyész­tés fellendítésére. Egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy kenyérgabona termésátlagainak alakulása szinte teljes mértékben az időjárás függvénye legyen. Az élenjáró termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy korszerű agrotechnikai módszerek idejé­ben való alkalmazásával — min­den különösebb anyagi befekte­tés nélkül — .elérhető az i9ő3. decemberi határozatban előírt 1— 1,5 mázsás tenmésátlagnövelés. A tudósoknak és a kutatóknak az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot kell fordítaniok a kenyérga­bona termelés fejlesztésére, mind a kutatásban, mind a legjobb módszerek széleskörű elterjeszté­sében. Közvetlenül előttünk álló fel­adat az aratás-cséplés időben és veszteségmentesen való elvégzése és ezzel kenyérgabona ellátásunk biztosítása a következő évre.. A betakarítási szemveszteségek le­szorítása katasztrális holdanként legalább 50 kilogrammal, orszá­gosan mintegy másfélmillió má­zsával több kenyérgabonát jelen­tene. Az elmúlt évek tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy a ke­nyérgabona termelés betakarítá­sa nem egyszerű termelési folya­mat csupán, hanem igen fontos politikai és gazdasági feladat, amely nagy erőfeszítést követel nemcsak a dolgozó parasztság ré­széről, hanem a mezőgazdaságot irányító párt- és állami szervek részéről, is. össznépi feladat ez, melynek jó végrehajtásával sok ezer vagon gabonával többet nyerhetünk. A mezőgazdaság szo­cialista szektorában különös gonddal kell foglalkoznunk a gé­pi aratás helyes megszervezésé­velMár jó előre szembe kell szállni a gépellenes nézetekkel, amelyek az elmúlt évben sok he­lyen akadályozták az aratósépek és kombájnok jó kihasználását; ez nagy szemveszteséget okozott, amit a folyó évben el kell kerül­nünk. Kenyérellátásunk mellett leg­fontosabb feladatunk, hogv bizto­sítsuk dolgozó népünk bőséges ellátását állati termékekkel: hús­sal, tejjel, toi'ássa.1 stb. Bár a hús és más állati termékek fogyasz­tása az 1938. évihez viszonyítva jelentősen növekedett, mégsem mondhatjuk, hogy a mind maga­sabb igényekhez képest az ellá­tás megfelelő lenne. — Mi az oka ennek? Állatállományunk számszerű­leg elérte, sőt túl is haladta a felszabadulás előtti mennyiséget. Ez az állomány jóval nagyobb hozamok elérésére képes, ter­melőképességét azonban még tá­volról sem használjuk ki főleg azért, mert nem termelünk meg­felelő mennyiségű és értékű ta­karmányt. * Ebbe a helyzetbe nem nyugod­hatunk bele. Takarmányszükség­letünk biztosításának nem lehet módja a vetésterületek növelése, mert többi növényeink területét sem csökkenthetjük. Az a felada­tunk, hogy a mostani takarmány­vetésterületeken a helyileg meg­termelhető, legértékesebb, legtöbb tápanyagot adó takarmánynövé­nyeket termeljük, azok termésát­lagait felemeljük, és így teremt­sünk szilárd alapot az állati ter­mékek termelésének jelentős fo­kozásához. Takarmánynövényeink közül a kukorica és a lucerna a legérté­kesebb, ezért más, kevésbé érté­kes takarmánynövények rovásá­ra elsősorban ezek vetésterületét kell növelnünk és fokozni ter­mésátlagukat. A kukorica termésátlagai az el­múlt évtizedekben alig növeked­tek, pedig úgyszólván nincs még egy olyan növényünik, amelynek termésátlagát úgy fokozhatnánk, mint a kukoricáét. Ennek a legkézenfekvőbb bi­zonyítéka, hogy azonos termelési viszonyok mellett a jól és rosszul termelő gazdaságok kukorica ter­mésátlagai között 25—30 mázsás, sőt egyes esetekben még ennél is nagyobb a különbség. Mit kell tennünk a nagy átlag­termések eléréséhez a kukorica­termelésben? Mindenekelőtt országosan alkal­maznunk kell mindazokat az ag­rotechnikai eljárásokat, amelyek­kel biztosítani lehet a magas ku­koricatermést: őszi trágyázás, őszi mélyszántás, jó vetőmag, legalább háromszori kapálás és nyári ga­zoló kapálás, a kukorica idejében való törése és a szár haladékta­lan felhasználása silótakarmány készítésére. Nagy figyelmet kel! fordítanunk a szarvasinarhaienyésztés fejlesztésére Visszaesés tapasztalható — az állattenyésztés legfontosabb agá­ban, a szarvasmarha tenyésztés­ben. Különösen rossz a szarvas- marhaállományon belül a tehenek aránya: a tehén és előhasi üsző az összállománynak mindössze 45,7 százaléka. A tehénállomány csökkenésé­ben szerepet játszik az is, hogy a mezőgazdaságot irányító szervek: a Földművelésügyi Minisztérium, elsősorban az állattenyésztésért fe|elős miniszterhelyettes. Magya­rt András elvtárs, a megyei taná­csok és a mezőgazdasági igazga­tóságok, valamint a megyei part­bizottságok nem foglalkoztak és még ma sem foglalkoznak kielé­gítően a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével. Egyes megyékben olyan káros begyűjtési és felvá­sárlási gyakorlat alakult ki, hogy a begyűjtési, illetve a felvásár­lási terveket a szarvas-marhaállo­mány, különösen a tehénállomány rovására igyekeznek teljesíteni. Mindezekért súlyos felelősség ter­heli a Begyűjtési és Élelmiszer- ipari Minisztériumot — személy szerint Mihályi Lászlót, az állat­forgalmi igazgatóság vezetőjét —, valamint e két írjimsztérium vi­déki begyűjtő és felvásárló szer­veinek vezetőit, akik a könnyebb ellenállás irányában haladva ily- módon akarták pótolni a sertés­begyűjtésben mutatkozó elmara­dást. A szarvasmarha tenyésztés fej­lesztése érdekében mindenekelölt ezen a tűrhetetlen helyzeten ke 1 változtatnunk. Meg keü óvnunk a tehénállományt. Ezért a hús-' beadási terveket más állatte­nyésztési ágak, elsősorban a s-er­lésbeadás, a nagyobb ökör kivá­gás, a tinó és bika növendékállo- rrnány magasabb súlyra való hiz­lalása, általában a vágósúly nö­velése révén kell biztosítanunk. A mezőgazdaságot irányító ál­lami szervek, valamint a megyei párt- és tanácsi szervek az eddi­gieknél fokozottabban segítsék a termelőszövetkezeteket abban, hogy saját erőforrásaik, r.z állam által nyújtott hitelek és kedvező feltételű akciók felhasználásával nagy hozamú tehenészeteket ala­kítsanak ki és az egv tehénre jutó évi fejési. átlag már az el­következendő évben egyetlen ter­melőszövetkezetben só legyen kevesebb 2000 liternél. Hegedűs elvtárs ezután a töld- ség- és gyümölcstermelés felada­tairól beszélt, majd így folytatta: Meggyőző politikai munkává] segítsük a begyűjtési tervek teljesítését Tisztelt Központi Vezetőség! Dolgozó népünk kenyérrel, hús­sal és egyéb élelmiszerekkel való zavartalan és kielégítő ellátása érdekében a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésével egyidejűleg feltétlenül biztosítani kell a be­adási kötelezettség maradéktalan es időben történő teljesítését. Az elmúlt évben és részben még ez év I. negyedévében is — annak ellenére, hogy a termelő­szövetkezetek élen jártak a be­adásban — az állampolgári fe­gyelem meglazulása és a spekulá­ció elharapózása következtében a mezőgazdaság egészében mégsem teljesítette a csökkentett beadási terveket. 1954-ben a parasztság mintegy ezer vagon hízott sertés­sel, több ezer vagon kenyér- és takarmánygabonával maradt adó­sa az államnak. Az állampolgári fegyelem la­zulása — amely a beadási ter­vek nem teljesítésében nyilvánult meg — mindenekelőtt azért kö­vetkezett be, mert a jobboldali el­hajlás következtében megrótt a kulik szarva, erősödött az üzér­kedés a falun. Emellett sokan még pártunk és államunk vezető szerveiben sem értették meg a begyűjtési törvénynek aft a sa­játosságát, hogy ez nem Ideigle­nes rendszabályt rögzít, hanam gazdasági rendszerünknek egyik legfontosabb, alapvető vonása. A többéves begyűjtési rendszer alapján a termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztok érdekelt­sége a termelésben nem csökken, hiszen a beadási köteiezettséget nem a terméseredmények, hanem la megművelt föld mennyisége ég minősége után állapítják meg. Minden termelőszövetkezeti tag és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt érdekelt abban, hogy töb­bet termeljen, mert így többet vihet a szabadpiacra, ami számá­ra magasabb árat, nagyobb jö­vedelmet biztosít. Ezért a begyűj­tési kötelezettség teljesítése nincs ellentétben a mezőgazdasági ter­melés fellendítésével. Az állam azonban, még a csök­kentett kötelező begyűjtési ter­vek maradéktalan teljesítése ese­tén sem rendelkezik olyan nve.ny- nyiségű mezőgazdasági termék­kel, amelyre az ellátás szempont­jából feltétlenül szükség van. Sok ezer vagon kenyérgabonát, takarmánygabonát, húst, állami szabadfelvásárlás útján kell be­szereznünk. Ezt az elmúlt évben megnehezítette a spekuláció el­burjánzása, a szabadpiaci áraik spekulatív felhajtása. Az állami szabadfelvásárlás növelése érde­kében pártunk és kormányunk bevezette azt a rendszert, hegy egyes fontos iparcikkeket (építő­anyagokat, motorkerékpárt, drót­fonatot stb.) elsősorban azoknak a dolgozó parasztoknak juttat, akik beadási kötelezettségük tel­jesítése után fennmaradó termé­nyeik egy részét az államnak sza- badfslvásárlási áron adják el. Emellett a szabadf elvásárlási terveket le kell bontani a közsé­gekig és megkívánjuk a községi, járási és megyei tanácsok végre­hajtó bizottságaitól, hogy a sza- baáfelvásárlási terveket is telje­sítsék. Az állami szabadfelvásárlás mellett továbbra is fenn kell tér- tanunk a szerződéses termelési rendszert, sőt azt a jövőben to­vább kell szélesítenünk. Az a lehetőség, hogy a bead isi kötelezettség teljesítése után a termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ter­mékeiket minden korlátozás nél­kül, szabadon vihessék piacra, nem ideiglenes rendszabály, ha-* nem népgazdaságunknak egyik alapvető vonása. Nem engedhetjük meg. hogy a termelő és a fogyasztó közé ke­reskedők, kupecek és spekulán­sak ‘kapcsolódjanak, mert ez az árak felvetéséihez, indokolatlan jövedelemszerzéshez vezet, árt mind a termelőiknek, mind a fo­gyasztóknak. Az eddigieknél sok­kal határozottabban érvényt kell szerezni annak a rendszabálynak, amely megtiltja a mezőgazdasági termékek továbbadásra való fel­vásárlását. A dolgozó parasztság, beleér íve a termelőszövetkezeti tagokat és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is, a jelenlegi árak mellett teljes mértékben érdekel­tek a mezőgazdasági termelés nö­velésében, megtalálják számításu­kat. A további fejlődés most első­sorban a gazdasági irányító és szervező munkától függ. Hegedűs elvtárs a továbbiakban a mezőgazdasági szakoktatásról és káderekről beszélt, majd így folytatta: ti mezőgazdasági termelés fellendítésének, a dolgozó parasztság felemelkedésének egyedüli útja a szövetkezés A járási pártbizottságoknak és a falusi pártszervezeteknek leg­jelentősebb feladata most, hogy a kommunistákat harcos ‘kiállásra és példamutatásra neveljék és e tekintetben különösen fontos, hogy a még egyénileg dolgozó paraszt párttagjainkat meggyőzzék a szö­vetkezeti út helyességéről. Pár­tunk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mezőgazdasági termelés fellendítéséért folyó nagy munkában bizton épít a fa­lun dolgozó kommunistákra, akik az elmúlt évben sok kemény har­cot vívtak meg eredményesen és akiknek helytállásától, harcos ki­állásától függ-a mezőgazdásá »bf n- jelenleg előttünk álló feladatok végrehajtása is. Pártunk előtt a mezőgazdaság területén két alapvető feladat áll: szocialista alapra helyezni a me­zőgazdaságot, ezzel egyidejűleg fellendíteni a mezőgazdasági ter­melést. Ezt a két feladatot egysé­gesen kell és csak egységesen le­het végrehajtani. A mezőgazdaság szocialista át­szervezését és a mezőgazdasági termelés egyidejű fellendítését azért tűzhetjük ki célul, mert népgazdaságunk — amelyben az uralkodó poziciók a munkásosz­tály kezében vannak, állandóan feilötiő szocialista iparra és ezen balül elsősorban fejlett nehéz­iparra támaszkodik. Népgazdaságunk, szocialista iparunk biztosítani tud a mező- gazdaság számára minden anyagi lehetőséget, amely a termelés fel­lendítéséhez és a ■ mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez szük­séges. Hála munkásosztályunk­nak a szocialista iparosításban el­árt eredményeiért, mert .azok le­hetővé teszik azt, hogy nehéz­iparunk el tudja látni a mező- gazdaságot szántó és univerzál- traktorok ezreivel, kombájnokkal, munkagépekkel, műtrágyával, megfelelő növényvédőszerekkel és minden egyéb fontos termelési eszközzel. A Központi Vezetőség azért tűzheti 'ki célul a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a me­zőgazdasági termelés fellendíté­sét, mert államhatalmunk szilár­dan a dolgozó parasztsággal szö­vetséges munkásosztály kezében van. Népi demokratikus államunk, mint új típusú munkáshatalom, a párt politikájának végrehajtá­sáért hatalmas arányú politikai és gazdasági szervező munkára képes. A mezőgazdaságban elődünk álló feladatok végrehajthatók, mert a párt, mint egész- társa­dalmunk elismert vezető ereje, élvezve a dolgozók bizalmát, e feladatok végrehajtására mozgó­sítani tudja egész társadalmun­kat, munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat, néphez, hű ér­telmiségünket. A párt irányításá­val — a pártszervezetekre, a kommunistákra támaszkodva — a mezőgazdaság szocialista átszer- szervezését, a mezőgazdasági ter­melés fellendítését igazi össznépi üggyé tudjuk tenni. Nagy munkánkban felmérhetet­len támogatást jelent az a meg­bonthatatlan és egyre erősbödő testvéri barátság, amely országun­kat, népünkét a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi baráti népi demokráciává! összeköti. Minden lépésünket, amelyet a szocializmus építésé­ben teszünk, segíti a szocializ­mus és a demokrácia országainak legyőzhetetlen tábora: egyidejűleg minden eredmény, amelyet ezen a téren elérünk, hozzájárulás az emberi haladás, a béke nagy ügyéhez. Ez a tudat is növeli né­pünk és pártunk erejét és egysé­gét, a szocialista Magyarország megteremtéséért- folyó harcban. Nem kétséges, hogy a munkás- osztály, a dolgozó parasztság, a néphez hű értelmiség pártunk és kormányunk irányításával ■■teg- oldja mindazokat a feladatokat, amelyek a mezőgazdaság terüle­tén előttünk állanak, megteremti a szocialista mezőgazdaságot és ezzel létrehozza hazánkban a szo­cialista társadalmat és a szocia­lista népgazdaságot, Amely „mind­két lábával a szocialista talajon áll“, szocialista iparra és szocia­lista mezőgazdaságra támaszko­dik. (MTI) Éliizem lelt az Egyek! és Nádudvari Gépállomás A felszabadulási versenyben gépállomásaink csaknem kivédd nélkül szép eredményt értek el. A tavaszi munkákban nagyon sok se­gítséget adtak a termelőszövetkezeteknek. A jó munka eredménye az, hogy megyénk Gépállomási Igazgatósága a felszabadulási verseny végső kiértékelésénél országosan a második helyezést érte el. A Nádudvari és az Egyeki Gépállomás élüzem lett, a Vámospércsi Gépál­lomás pedig országosan a harmadik lett a gépállonúsak versenyében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom