Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-09 / 134. szám

Mai számból A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a Szovjetunió, Románia, Magyarország és Csehszlovákia képvi­selői között tartott bukaresti megbeszéléséről szóló beszámoló­hoz (2. oldal) — Forr a munka a derecskéi DISZ-ben (4. oldal) XII. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM ÄRA : 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1955. JUNIUS 9, TÍZÉVES A MAGYAR-SZOVJET TÁRSASÁG Ä Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar—Szovjet Társaság 10 éves története a magyar—szovjet barátság 10 évének tükörképe. A barátság azonban nem 10 éves, gyökeret visszanyúlnak a történe­lem messzeségébe. Szorosra fűzte ezt p barátságot a dicső emléke­zetű 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság, amelynek létrejötte óriá­si lelkesedést és örömet keltett a fiatal szovjet államban. A horthysta propaganda szi­vek. a sajtó, rádió s a szolgála­tukban álló egyházak és iskolák mindent elkövettek, hogy befeke­títsék, rágalmazzák a Szovjet­uniót. Amikor a dicső szovjet had­sereg kiűzte hazánk földjéről a német megszállókat és szétzúzta a német fasizmus erőit, a felszaba­dítás ténye és a felszabadítók je­lenléte napvilágra hozta a Szov­jetunió iránti barátságot is. A felszabadulás nanjaiban az ország különböző területein meg­szervezték a dolgozók a magyar — szovjet baráti szervezeteket. 1945 június 9-én alakult meg az első országos szervezet, amely a Ma­gyar—Szovjet Művelődési Társa­ság nevet kapta. Legfontosabb fel­adatának azt tartotta, hogy meg­ismertesse a magyar néppel a Szovjetunió kultúráját, irodalmát, művészetét, zenéiét, bemutassa azt a hatalmas fejlődést, amit a Szovjetunió az Októberi Forrada­lom óta elért,, vagyis megismer­tesse a magyar népet az igazság­gal, amit az elmúlt 25 év alatt el­ferdítettek a magyar nép előtt. A társaság munkáját megnehe­zítette a burzsoázia maradványai­nak mesterkedése. Ezek meg akarták akadálvozni, hogv a tár­saság munkájában az alapítóta­gok. az írók. művészek, tudósok mellett helyet kapjanak a mun­kások és a dolgozó parasztok kép­viselői is. Azt akarták, hogy a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság a néptől elzárt szűk ba­ráti kör maradjon. Ezeket a tö­rekvéseket a dolgozókban élő és erősödő barátság meghiúsította, amelyet kifeiezésre juttatott az is. hogv 1949. áprilisban a szer­vezet felvette a Magyar—Szovjet Társaság nevet. 1943. február 18-án újabb állo­máshoz érkezett a magyar—szov- jet barátság. A Szovjetunió ba­rátsági, gyüttműkódési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződést kö­tött hazánkkal és ezzel független­ségünk és békénk védelme szi­lárd alapokat nyert. 1950. decem­berében összeült az MSZT I. kongresszusa, amely határozottab- bú és világosabbá tette a társa­ság célkitűzéseit és feladatait. Megyénk dolgozóira nagy ha­tást gyakoroltak a barátsági hó­napokra érkező szovjet küldöttek, tudósok, sztahanovisták, szakem­berek, művészek, különböző együttesek, akik személyesen ad­tak felbecsülhetetlen segítséget kulturális és termelőmunkánk te­rületén. Az 1955. évi barátsági hónap már megváltozott külső és bel.ső körülmények között került megrendezésre. Felszabadulásunk 10. évfordulójára való emlékezés egyben azt is jelentette, hogy né­pünk 10 év előtti múltjára és az­óta elért országos és egyéni sike­reire emlékezett, ami a legszéle­sebb tömegekben megerősítette a Szovjetunió iránt érzett hálát és szeretet. Ugyanakkor a jelenlegi nemzetközi helyzetben a dolgozók még világosabban látják a békét védő legyőzhetetlen szovjet nép­pel való barátságunk jelentőségét és a Szovjetunió vezette béketá­bor egységének fontosságát. A békemozgalom hatalmas si­kerei, a Szovjetunió sorozatos kül­politikai győzelme ellenére, lát­nunk kell a háborús veszélyt. Az életbe lépett párizsi szerződések felhívják a figyelmet arra, hogy Európában az új háború veszélye fenyegetőbbé vált. A tavaly Moszkvában megtartott értekezle­ten részvevő európai országok ezért határozták el, hogv a pári­zsi egyezmények ratifikálása ese­tén együttes lépéseket tesznek fegyveres erőik és az egyesített parancsnokság megszervezésére és minden egyéb olyan intézke­désekre, amelyek hozzájárulnak védelmi képességeik fokozásához. Ez törtéot meg a varsói értekez­leten, amely félreérthetetlen bi­zonyságtétele annak, hogy a 900 milliós béketábor sem provokálni, sem megfélemlíteni nem hagyja magát. Népünk a varsói értekez­let többi részvevőivel egyetem­ben mindent megtesz a vállalt kötelezettségek végrehajtásáért, a béke még eredményesebb védel­méért. Nem engedjük soha többé, hogv függetlenségünk, amelyért, népünk legjobbjai évszázadokon keresztül ontották vérüket, arae­lvért a magyar munkásosztály legiobbjai évtizedes börtönbünte­téseket vállaltak, a német mili- taHzmus martaléka legyen. Felszabadulásunk óta eltelt évek bizonyságát adták annak, hogy jó úton haladunk, amikor a Szovjetunió iránti elszakíthatat­lan barátság és együttműködés útját járjuk. Uj típusú kapcsolat ez. amilyet még nem jegyeztek fel eddig a történelmi évkönyvek lapjaira. A Magyar—Szovjet Társaság soraiba hív minden hazáiét sze­rető dolgozót a gyárak, földek, a hivatalok, a tudomány és művé­szet dolgozóit, asszonyokat és if­jakat. Álljon e sorokba minden­ki, aki szereti fel szabadi ión kai, szövetségesünket a nagv Szovjet­uniót, aki közelebbről akarja megismerni a nagy építkezések országát, a szocializmus országét. Az MSZT tagjai sorakozzanak fel a párt és a kormány által né­pünk elé terjesztett országépítő tervek megvalósítására. Merítsünk a kommunizmus építkezésén dol­gozó szovjet emberek tapasztala­tainak kincsestárából, hogy azo­kat hazánk körülményeire alkal­mazva, meggyorsítsuk a szocializ­mus építését hazánkban. Az MSZT eddigi eredményei, de elsősorban a magyar nép sze- retete és érdeklődése a Szovjet­unió iránt nagy kötelezettséget és egyben nagy lehetsőséget je­lent társaságunk célkitűzésének megvalósításában. Munkánk so­rán érezzük mélyen át, hogy mi­lyen szép kötelezettséget teljesí­tünk a szovjet emberek életének, munkájának további megismerte­tésével, amely nagy segítséget je­lént a szocializmus felé vezető utunkon a gazdasági és kulturá­lis jólét szakadatlan növelésének útján. Kovács László MSZT megyei titkár. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1955. június 7—8-án ülést tartott. A Központi Vezetőség megtárgyalta a Politi­kai Bizottság beszámolóját, ame­lyet Hegedűs András elvtárs ler- jesztett elő a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének és a me­zőgazdasági termelés fellendíté­Párturak politikájának eredmé­nyeként az utóbbi évek folyamán népgazdaságunkban mélyreható változások mentek ’• végbe. Ha­zánk fejlett szocialista iparral rendelkező ipari agrárországgá vált. A párt irányításával, mun­kásosztályunk segítségével, népi demokratikus államunk támoga­tásával létrejött és egyre erősö­dik • a - mezőgazdaság szocialista szektora, amely a szántóterület­nek majdnem egyharmadát fog­lalja el. Gyökeret vert és fejlő­dik a termelőszövetkezeti moz­galom. Ma már mintegy 200 ezer termelőszövetkezeti család, meg­győződve a szövetkezeti nagy­üzemű gazdálkodás előnyeiről, I magabiztosan követi a dolgozó parasztság felemelkedésének ezt az egyetlen járható útját. Meg­szűnt a mezőgazdaságban a mun­kanélküliség és igen szűk térre korlátozódott a szegényparasztok kizsákmányolásának lehetősége. Megváltozott az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztság élete, növekedett jólétük, műveltségük. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének megkezdésével egyidejűleg pártunk és kormá­nyunk nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fellen­dítésére. E tekintetben különösen jelentős a Központi Vezetőség és a Minisztertanács 1953. decem- nberi határozata, amelynek nyo­mán egészséges fejlődés indult meg a -mezőgazdaság számos te­rületén. Megnövekedett a termelési kedv: a termelőszövetkezeti" ta­gok és az egyénileg gazdálkodó parasztok a múlt évben minden földet művelés alá vettek, há­romnegyedmillió katasztráiis holddal nagyobb területet trá­I gyáztak meg istállótrágyával, mint 1953-ban. Az előző hat év átlagához képest 22 százalékkal nőtt legfontosabb takarmánynö­vényünk, a kukoricának össziho- zama, részben ennek köszönhető, hogy az ország sertésállománya lagyobb, mint bármikor volt. A 'egfontosabb zöldségfélékből 1954-ben 14 százalékkal többet termeltünk az előző évinél, ör­vendetesen nőtt a vöröshagyma, a fűszerpaprika és a paradicsom termelése is. ! A termelés növeléséhez nagy­mértékben hozzájárult, hogy munlkásosztólyunk, szocialista : párunk termelési, műszaki és politikai téren fokozott segítse- Igét nyújtott a mezőgazdaságnak. sernek további feladatairól. A be­számolót és a hozzá beterjesztett határozati javaslatot a Központi Vezetőség beható vita után egy­hangúlag elfogadta. A Központi Vezetőség ülésé­nek második napirendi pontja Rákosi Mátyás elvtárs beszámoló­ja voit a Szovjetunió, Románia, Egyebek között 1954-ben 3740 traktorral, 1379 fogato-s és trak- torekével, 950 cséplőgéppel, 774 000 mázsa műtrágyával adott többet az ipar, mint 1953-ban. Még nagyobbak lehettek volna eredményeink, ha pártunkban és az államszervezetben lábrakapott jobboldali nézetek nem hátráltat­ták volna a mezőgazdaság egész­séges fejlődését. A jobboldali né­zetek hatosára a tanácsok s a be­gyűjtési apparátus egy részében továbbá számos gazdaságban el­uralkodott a fegyelmezétlenség, nem óvják megfelelően az állami és szövetkezeti tulajdont, gyak­ran lebecsülik a gépeket, és azok szerepét, a hozamok növelésében. E káros jelenségek ellen pártszer­vezeteink jelentős része nem foly­tatott következetes harcot. Az opportunista nézetek elter­jedése lazította az állampolgári fegyelmet is: nagy az elmaradás például a kukorica-, burgonya- és sertésbegyűjtésben. Jó részt ezért nem kielégítő a húsellátás. A mezőgazdasági irányító szer­vek: a Földművelésügyi Minisz­térium, az Állami Gazdaságok Mi­nisztériuma, a megyei és járási tanácsok nem hajtották végre az 1953. decemberi határozat számos intézkedését. Ez is oka annak, hogy a termelési színvonal nem emelkedett kielégítően és nagy az elmaradás olyan fontos termelési ágakban, mint a kenyérgabona termelés és a szarvasmarhate­nyésztés. Pártunk Központi Vezetősége a márciusi és, áprilisi határozatok­kal döntő csapást mért a jobbol­dali, népellenes nézetekre, ame­lyek fékezték a mezőgazdasági termelés fejlesztését, akadályoz­ták a termelőszövetkezeti mozga­lom megszilárdítását és növekedé­sét. Ezek a határozatok új len­dületet adtak a mezőgazdaságunk általános fejlesztéséért folyó harc­nak. A szocialista társadalom fel­építése, dolgozó népünk jólété­nek emelése érdekében a mező- gazdaság terén pártunk előtt ket­tős, egymástól elválaszthatatlan feladat áll: a) A párt III. kongresszusa ha­tározatának megfelelően számsze­rűen is tovább kell fejleszteni a termelőszövetkezeti mozgalmat — az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak termelőszövetkeze­tekbe való önkéntes tömörülése útián — olyan ütemben, hogy a második ötéves terv végére a me­zőgazdaságban is túlsúlyban le­gyen a szocialista szektor. A ter- 1 melőszövetkezeti mozgalom fej­Magyarország és Csehszlovákia (képviselői között tartott buka­resti megbeszélésről. A beszá-’ mólót a Központi Vezetőség egy­hangúlag tudomásul vette, jóvá­hagyta s ezen állásfoglalását ugyancsak egyhangúlag elfoga­dott határozatban szögezte le. (MTI) lesztését elsősorban a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdí­tása, példamutató gazdálkodósa mozdítja elő. A régi ter­melőszövetkezetek további erő­sítése mellett új termelőszövetke­zeteket is kell szervezni. Ehhez a párt és az állam az elkövetkező években fokozott anyagi, techni­kai és szervezési segítséget nyújt. b) Növelni és olcsóbbá, gazda­ságosabbá kell tenni a mezőgaz­dasági termelést, hogy dolgozó né­pünk élelmiszerszükségletét mind iobban kielégíthessük és iparun­kat mindinkább elláthassuk me­zőgazdasági eredetű nyersanya­gokkal. E feladat megvalósításá­ban az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek kell élen járniok, egész termelésük s első­sorban árutermelésük gyorsabb növelésével és gazdálkodásuk gyökeres megjavításával, amit le­hetővé tesz a fokozottabb gépesí­tés, valamint a tudomány ered­ményeinek alkalmazása. Meg kell valósítani a Központi Vezetőség és a Minisztertanács 1953. decemberi határozatát, mun­kánk középpontjába állítva a ke­nyérgabonatermelést, szarvasmar­hatenyésztést, valamint az egész állattenyésztés takarmányalap iá­nak biztosítását, elsősorban a ku­koricatermelés fokozásával. Az ország lakosságának élel­miszerekkel s a könnyű- és az élelmiszeriparnak nyersanyagok­kal való bőségesebb ellátása, va­lamint magának a dolgozó pa­rasztságnak s a munkás-paraszt szövetség erősítésének érdeké­ben pártunknak és kormányunk­nak továbbra is támogatnia kell az egyénileg gazdálkodó paraszt­ságot termelésének, különösen árutermelésének növelésében. Biztosítani kell az egyénileg gaz­dálkodó parasztok számára a to­vábbiakban is, hogy termelésük s különösen árutermelésük növe­lésében anyagilag érdekelve le­gyenek. Két fő feladatot: a mezőgazda­ság szocialista átszervezését s a ■mezőgazdasági termelés fellendí­tését együttesen kell megolda­nunk. Ennek feltételei ma már megvannak. Népi demokráciánk fejlődése, az első ötéves terv eredményei, szocialista iparunk növekedése, valamint a mezőgaz­daság szocialista szektorának erősödése megteremtették azt az alapot, amelyre támaszkodva nagyobb léptekkel mehetünk elő­re a mezőgazdaság szocialista át­(Folytatása a 2. oldalon) A Magyar Dolgszók Pártja Központi Vezetőségének határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és > a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól (rövidített szöveg) UJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom