Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
1955-06-07 / 132. szám
4 NÉPLAP 1955. JUNIUS i. K.1EDD Debrecen város begyűjtési helyzetéről A NAGYHEGYES! MICSURIN TSZ már 200 köbméter silót készített Az állattenyésztés egyik fő jövedelemforrása a termelőszövetkezeteknek. A jó állattenyésztés, a fokozódó jövedelem azonban nem képzelhető el a takarmányalap megteremtése nélkül. Erre gondoltak és szorgalmasan dolgoztak a takarmány betakarításán a nagyhegyesi Micsurin Termelőszövetkezet tagjai. Kevés termelőszövetkezet tagjai dicsekedhetnek azzal, amire joggal büszkék most a Micsurin tagjai: m/ár 200 köbméter silójuk készen van. Idejében vágták, gondosan betakarították a takarmánykeveréket. A lucernát is szépen rendbe- tették, az első kaszálás már szépen rakott kazlakban várja a telet. Szó szerint kell ezt érteni, mert valóban a telet várja, ugyanis a tápdús takarmányt a téli etetésre használják és nyáron bizony nem etetik fel a télire valót. Akik körülnéznek a Micsurin szérüskertjében, elismeréssel állapíthatják meg: itt van gond a takarmányra, itt előre látnak, emelkedik is a tagság jövedelme. Ahol okultak a tavalyi hibából A közmondás úgy tartja, a maga kárán tanul a magyar. Sajnos, hogy ez az igazság valóra vált a folyási Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Nem az a sajnos, hogy most már tanultak a tagok, hanem az, hogy elkövették tavaly azt a hibát, hogy nem gondoltak a takarmányra. Szétosztották a lucernát, 20 ezer főzi hivatal fontosságát az határozza meg, milyen sokáig dolgoznak benne. Nálunk például még éjfélkor is ég a villany. Nappal voí- taképen nincs is időnk semmire: valaki jön, másvalaki beugrik egy percre, itt is egyikét szó, ott is — és elszalad az idő. Ugyanígy van az értekezletekkel is: nyilvánvaló, hogy ha éjfélre hív valakit értekezletre a főnöke, az mindjárt jobban érzi a helyzet komolyságát. Ha én magam vezetőállásban volnék, elvből éjfél után két órakor keltetném fel a beosztottjaimat. Csak el ikell olvasni a diplomácia történetét, hogy bárki meggyőződhessék róla: a komoly ügyeket olyankor szokás intézni. Az még sosem esett meg, hogy például délelőtt féltízkor üzentek volna háborút. Ilyenkor tízóraizni kell, nem pedig hivatalos ügyeket intézni. Ugyanígy van az értekezletekkel is! Egy rendes értekezlet legyen hosszú és, ahogy mondani szokták, kimerítő. Az az értekezlet, ahol csak röviden veszik át az ügyeket, mit sem ér. Az értekezlet ideje alatt feltétlenül legyen ideje a részvevőknek, hogy átgondoljanak és — természetesen feltűnés nélkül — elintézzenek egy-egy iratot, sőt szundikáljanak is egyet. Az ilyen értekezletnek aztán megvan a maga súlya. Szomszédod egy-egy ilyen értekezleten — különösen, ha nő — sok érdekeset súg meg, sőt még viccekre is jut idő. Nálunk persze a legtökéletesebb rendben folyik minden; órákig értekezünk, s amikor végre abbahagyjuk, kétségbeesnek a takarítónők: a bot is megállna a levegőben, úgy telefüstöltük reprezentációs cigarettáikkal! Annál nevetségesebb egy bizonyos Kndrdas nevű ember, aiki a szemközti hivatalban dolgozik s a villamoson mindig megpróbál álmosnak mutatkozni: merthogy értekezletük volt, vagy maga a vállalatvezető hívatta, vagy mert nyakig vannak a munkában. Nekem akarja ezt bemesélni, mikor jól tudom, hogy ötkor már hazamegy, hiszen csak egy jelentéktelen kis hivatalnok. Mert ha káder lenne, mint én, bizony ott ülne ő is éjfélig s hozatná magának a feketéket, rintot ráfizettek erre a könnyelműségre, hogy átteleltetni tudják állataikat a vásárolt takarmányon. Az idén már nem ismétlődik meg a tavalyi hiba ebben a termelőszövetkezetben, mert idejében végezték a lucerna kaszálását, gondosain a betakarításit. Szépen rendberakott kazlak hirdetik, hogy a szövetkezet nem fog mégegyszer 20 ezer forintot a tagok zsebéből vásárolt takarmányra költeni. Megtanulták — sajnos csak a maguk kárán —, hogy a takarmány sajat földjükön is megterem és nekik adja a nagy hasznot, ha gondot viselnek a kaszálásra, betakarításra és idejében megteremtik a takarmányalapot. „A járások begyűjtési munkájához viszonyítva aránylag jól dolgozik a Debreceni Városi Begyűjtési Hivatal. Néhány begyűjtési cikkből igen jók az eredményeik, de azért van gyenge oldaluk is. Vagyis szépen megy, szabályszerűen halad a munka, javítani való azonban akad még itt-ott." Ezt mondották a megyei begyűjtési hivatal vezetői, véleményképpen a Debreceni Városi Begyűjtési Hivatal működéséről. Ha közelebbről megvizsgáljuk a városi begyűjtés jelenlegi helyzetét, a statisztikai adatok, számok, százalékos eredmények tükrében teljes mértékben beigazolódik, hogy a megyei begyűjtési hivatal jól ismeri a helyzetet. Az első félévi tervhez viszonyítva Debrecen város termelőinek beadási teljesítése június 1-ig sertésből 77,7 százalék. A hátralévő 22.3 százalék komoly elmaradásnak látszik, annál is inkább, mert az első fél év vége rohamosan közeleg. A tervteljesítés azonban egyáltalán nem forog veszélyben, mert a beadásra szánt sertések már készenlétben vannak, gazdáik csak azért késlekednek a beadással, hogy a határidőig még hizlalják őket. A vágómarha beadási tervének teljesítésében a város termelői, 132 százalékra állnak, vagyis második félévi beadási előirányzatuknak is egyhanmiadát már beadták. Eiőneláthatólaig július 1-re az első félévi tervet 50 százalékkal túlteljesítik. Tojásbeadásból a tervteljesítés 82,4 százalék, baromfiból pedig 95,7 százalék. A városi begyűjtési hivatal minden előfeltételét biztosította annak, hogy e két cikkből maradéktalanul megtörténjék határidőre a tervteljesítés. A jelek szerint baromfiból még 5—10 százalékos túlteljesítés is várható. A tej beadásánál azonban már nem ilyen vigasztaló a helyzet. Az első féléves terv teljesítése június 2-ig ü8,ö százalék volt. Ha a beadás ütemét a begyűjtési hivatalnak nem sikerül a hátralévő rövid idő alatt fokozni, akkor a féléves terv teljesítése nem lesz több 90 százaléknál. A 10 százalékos elmaradás több mint 300 hektoliter adósságot jelent népgazdaságunkkal szemben, amely megyei méretekben számolva is komoly mennyiségnek számít. Igaz, hogy a későn beköszöntő tavasz miatt a közelmúltban városszerte taikarmányozásii nehézségek voltak, ez azonban nem jelenti azt, hogy az illetékesek belenyugodhatnak a „váltoatat- hatatlanba“. Mert lehet ezen változtatni, mégpedig úgy, hogy többet kell foglalkozni a tanyai hátralékosokkal. Észre kell venni azokat a nem teljesítőket, akiilk ha beadásról van szó, akikor takairmárnyhiányra hivatkoznak, de a szabadpiacon azért nap ■miint nap ott láthatók a tejárusok között. A megyei begyűjtési hivatal szerint a városi begyűjtésnél akad még javítani való itt- ott. A jövőben főleg itt, a tejbeadás szorgalmazásánál kell erősíteni az ütemet, ha azt akarják, hogy az egyéb cikkek begyűjtésében elért szép eredményeiket ne rontsa el a tejbegyűjtés nem kielégítő tervteljesítése. A nagyhegyesi 'Táncsics TSZ-nél még nagy a rövidlátás Amilyen jó példáját adja most a takarmán ybetakarí tásnak a nagyhegyesi Micsurin és a folyási Vörös Csillag, olyan rossz példát mutat a nagyhegyesi Táncsics Termelőszövetkezet, ahol a lucerna első kaszálásiából mintegy 30 százalékot kiosztottak a tagok között. Súlyos hiba ez. A vezetőség elfelejtkezett arról — és itt a hibás az elnök —, hogy első a közös és aztán jön a háztáji. A közös állatállomány takarmányalapjának a megteremtése az első és legfontosabb kötelesség, ez minden tag személyes érdeke is, mert csak ezzel tudják biztosítani az állattenyésztés jövedelmezőségét, a tagság egyre emelkedő jövedelmét. Felelősség terheli a pártszervezetet is, amiért nem végzett jó felvilágosító munkát, s nem győzték meg a kommunisták a meggondolatlan takar- mányosztás következményeiről a tagságot. A nagyhegyesi Rákóczi Termelőszövetkezetben is nagy a rövidlátás, akárcsak a Táncsicsnál. Ott sem a takarmányalap biztosításáról, a közös állomány gondtalan eltartásáról gondoskodnak elsősorban, amit bizonyít az, hogy a lucerna első gyapjából már jelentős mennyiséget kiosztottak, pedig tavaly is pénzen vásárolták állataik átteleltetésóhez a takarmányt. A Rákóczi vezetőségének előre kellene látná. A tagságban akadnak bangoskodók, rövidlátók, akik nem tekintik a közös jövedelem gyarapításából eredő hasznukat, és a pillanatnyi előny kedvéért súlyos kárt okoznak a közös gazdálkodásnak, s ezzel az egész tagságnak. Az ilyen felfogás ellen fel kell venni a harcot és nem az alaptalanul hangoskodóknak engedni, hanem érvényt szerezni az alapszabálynak. Eszerint takarmányt a tagok között csak azután lehet szétosztani, miután a közös állatállomány átteleltetését biztosították. GONDOSKODÁS AZ EMBERRŐL Engem például idén ismét beutalnak fürdőhelyre, hogy kibírjam mindezt. Kandrdas ismét rákezdett a villamosban: „Szörnyű, milyen tempó van nálunk! Ezt már nem lehet idegekkel bírni. A könyvelőnk teljesen készen van.“ — Es a miénk talán nem? —nevettem rá. — Az már annyira kész, hogy a saját fizetését a vállalati veszteségek rovatába könyvelte s leállította a további kifizetéseket! — Az semmi. Az csaík idegesség; de a mi könyvelőnk egyszerűen leesett a székről, hordágyon vitték el. Hiába, mi rendes vállalat vagyunk. — Ugyan kérem, — válaszoltam, hogy lehűtsem kissé — nálunk egy könyvelő már főbe is lőtte magát. Ott is volt hordágy és mentők, sőt még temetés is ráadásul. — De az sikkasztott! — vigyorgott Kandrdas. — Nálunk pedig a túlzott munka öli meg az embereket. Azt hiszem, ezt felsőbb helyen is elismeréssel veszik tudomásul. Odavoltam, mire beértem a hivatalba. A folyosón összetalálkoztam a könyvelőnkkel, azonnal megállítottam: — Hogy érzed magad Mi van a szíveddel? Semmi? Hát az idegeid? Látszott rajta, hogy örül az érdeklődésemnek: — A szívem még csak rendben volna, dehát az idegeim, tudod.... ez a zaklatott élet... — Elképzelhető, hogy majd te is összeomlásé, mint ott szemben az a könyvelő, — próbáltam puhatolózni. — Lehetséges, — hagyta rám. — Nagy a hajsza. Csupa értekezlet, meg konferencia, az ember nem ts jut a munkájához. Lassan kikészül. — Az is lehet, — jegyeztem meg, — hogy gutaütést kapsz. Azzal aztán jól letromfolnánk azt a sok felfuvalkodottat odaát. Az ö könyvelőjük biztosan rendbejőn majd. A könyvelő nem szólt semmit. IRTA: Jiri Marek állami díjas * azt som Ígérte meg, hogy össze fog omlani, de látszott rajta, hogy gondolkozik a dolgon. Az osztályon is gondolkodtwnlk, dolgozni sem tudtunk miatta. Jött mindenféle ügyfél, de közöltük velük, hogy rengeteg munkánk miatt nem tudjuk, őket fogadni. Egyikük, idegeskedni kezdett, hogy csak azért utazott fel Jicinből... Annáik megmagyaráztam, milyen rettenetes tempóban dolgozunk, elbüszkélkedtem azzal is, hogy egyikünket a mentők vitték el egy értekezletről. Valahogyan nem eléggé imponált neki mindez, sőt megjegyezte, hogy nálunk őt is megütné a guta. Amikor végre leráztuk, számba- vettülk a betegeinket és előzetes statisztikát készítettünk. Komoly reményeket fűztünk például az ügyészünkhöz: ötven cigarettát szív el naponta és reggeltől estig fékeiét iszik. A keze már remeg, mint a nyárfalevél. Délután értesítés jött a minisztériumból, hogy új osztályvezetőt kapunlk. Azonnal felhívtam Kandrdast: — Hát barátom, új főnököt kaptunk. Most kezdi — de majd meglátod, mi lesz belőle nálunk. Fél év alatt kikészült. Akkor majd meglátod, milyen vállalat a miénk! És délután valóban megjött az új főnök. Első pillantásra látszott, hogy kezdő. Pufók arc, maga a megtestesült egészség. Bemutatkozáskor mindjárt mondtam is neki: — Hamarosan nem lesz ilyen jó színben. Lefogadom, hogy belebetegszel. — Már miért betegednék bele? — nevette el maaát. — Kutyabajom sincs! — Hát éppen ez az! — kiáltottam fel. — Éppen ez az! Kitűnő lesz, ha majd elvisznek! Azok odaát megpukkadnák az irigységtők Múltkor tzláiuU a könyvelőjük, s ezt mindjárt isten tudja, micsoda érdemnek könyvelték el. Náluvlk pedig mindenki évről évre gyógyfürdőbe jár. Elkomorodott, alighanem megrémült. — Hogy van ez? — kérdezte végre. — Egyszerű: nyakig vagyunk a munkában, agyondolgozzük magunkat, mindent beleadunk a jó ügy érdekében! Vállat vont: — Különös. Engem azért küldtek ide, hogy hozzam rendbe a dolgolcat. Azt mondták, hebehur— gya a vezetés, nincsenek rendben a dolgok... — Ostobaság! — tiltakoztam._ Érdekel a statisztika? Kérlek: szívinfarktus, idegösszeomlás, gutaütés ... Nem imponált neki. Hiába __ kezdő. — Majd ha három értekezletet Csinálsz végig naponta, elviári, akkor majd rájössz, mi az a munka! — Miért csinálnék végig naponta hármat? Hetenként tartunk egyet... Megrémültem. — De bocsáss meg ... Nem tudunk elkészülni.. .S aztán: mit mondanák majd rólunk Ezt: nálunk alig néhány órás 3értekezletek vannak. Az nem is vállalat, hanem üdülés. Szörnyen elkomorodott: — Es legértékesebb kincsünkre — az egészségünkre — arra nem gondoltok? — Dehogynem! Nem vagyunk mi barbárok. Az ellenőrzési osztályra éppen most jött be valaki a betegsége után. Mindenki láb- ujhegyen jár ikörülötte, úgy kímélik ... Ügy vigyázunk a betegekre, hogy az csuda: nem kell rendszeresen bejárniok a hivatalba ... kivehetnek szabadnapot is... és mindezt azért, mert egyszer szívrohamuk volt. Ez szigorú elv nálunk: aki tönkretette magát, azt tiszteljük és ügyelünk rá. Felveszünk valakit, hogy segítsen neki s újabb értekezleteket tervezünk be, Erre elnevette magát a főnök és kijelentette, hogy felfogásomat különösnek látja; azután a szobámba küldött azzal, hogy nem akar feltartani. Pedig mi nyugodtan feltartjuk magurikat, akárhányszor megtörténik, hogy az egész ttap elvész nálunk, be éjszaka aztán behozzuk. Nemrég összetalálkoztam Kand- rdasszal. Vigyorogni kezdett: — Na, nyavalyások, hallom, már nincs nállatok naponta három értekezlet! — Hogyne volna, _ hazudtam — de mennyire van! — Állítólag félötkor be kell fejeznetek a munkát, — folytatta. — Ml pedig bizony még éjszaka is dolgozunk. Tizenegykor még főzik a kávét a gépírónők! Elszégyeltem magam; igaza volt. Nálunk egyszerre kihaltak az értekezletek és — óh szörnyűség! — így is megy a munka, sőt a könyvelőnk,, aki pedig azt ígérgette, hogy összeomlik, napról napra egészségesebb arcszínnel jelenik meg. — Es milyen jól néz ki az új főnökötök! — csipkedett tovább Kandrdas. — Dehogy néz ki jól... Az a piros szín már a gutaütés jele, — próbálkoztam, hogy mentsem a vállalat becsületét. Hiába, Kandrdas fölényesen mosolygott: — Ne beszélj! Hiszen a saját szememmel látom! Pálad szintén lerí, hogy kitűnően kialudtad magad — én pedig, kérlek, éjszdkai értekezletről jövök. Igen, reggelig tartott. Kellően méltányolják is felsőbb helyen. , Felsóhajtottam; mert nálunk, sajnos, lehetetlen állapotok uralkodnak. A főnök jó egészségnek örvend s mindnyájan elvesztettük a reményt egy kis idegösszeomlásra, vagy hasonlóra, ami biztosítaná azt az évenkénti beutalást egy gyógyfürdőbe, a kisegítő munkaerőt és a többiek tapintatos gondoskodását. Viszont nap mint nap el kell készülnünk a munkával s a kellemes értekezletek és megbeszélések kora letűnt. Mi lesz ebből? Hát így gondolkodnak az emberről?