Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-25 / 121. szám
2 NÉPLAP 1955. MÁJUS 25. SZERDA Karcban a Központi Vezetőség márciusi határozatának megvalósításáért Hapril-napra teljesítsük túl a terveket Nagy célkitűzéseink valóraváltásának alapja a folyamatos tervteljesítés. A Központi Vezetőség márciusi határozata egyik fő feladatként jelöli meg a tervek napról napra, dekádról dekádra, hónapról hónapra történő teljesítését, illetve túlteljesítését. A felszabadulási műszak idején, majd a május 1 előtti versényszakuszban üzemeink többsége bebizonyította, hogy a dolgozók és vezetők együttes jó munkájával meg lehet valósítani ezt a feladatot. Május 1 után azonban megtör* a verseny lendülete: több üzem adós maradt a hónap első dekádja tervének teljesítésével. A verseny csak a második dekád után kezdett ismét fokozódni. A napokban négy üzemtől érdeklődtünk a dekádtervek teljesítéséről. Közülük kettő — a Kefegyár és a Táncsics Cipőgyár — tűi teljesítette május első két dekádjának tervét. A Cementáruipari Vállalat és a Baromfifei dolgozó Vállalat azonban nem teljesítette a hónap első tíz napjában a tervét.---------—------------------------ ■ - ★ ---------------------------------------------------------■ fl Magvar Tudományos Akadémia nagygyűlése A Magyar Tudományos Akadémia 1955. évi nagygyűlése kedden délelőtt együttes üléssel folytatódott. Ligeti Lajos .Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke nyitotta meg az ülést, majd Kodály Zoltán Kossuth- díjas akadémikus „Szentirmay- tól Bartókig“ címmel tartott előadást. Kodály Zoltán előadása közben Török Erzsébet Kossuth-díjas énekművésznő több dalt énekelt és hanglemezről részleteket játszottak el Bartók egyes műveiből. Az előadáshoz hozzászólt Szabolcsi Bence Kossuth-díjas akadémikus. Az Akadémia nagygyűlésének kedd délutáni ülését Ko- vobálzky Károly Kossuth-díjas akadémikus elnökletével tartották meg. Az ülésen Kovács István Kossuth-díjas, az Akadémia levelező tagja, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója tartott előadást. Kefegyár A munkaverseny lendülete ebben az üzemben töretlen. A dolgozók még áprilisban megfogadtak, hogy májusban 55 ezer forint értékű árut adnak terven felül. A felajánlást felosztották a 'hónap három dekédjára. Meghatározták, hogy ki mivel járul hozzá az adott szó vaicraváitásához. A hónap első tiz napjában 100,6 százalékra teljesítetté;* a tervet. A második dekádban mée ennél is szebb eredményt értek el: a vállalt 1 ezer forint értékű terven felüli áru helyed 13 714 forint értékűt gyártottak. Több mint 3 és fél ezer- különféle kefét és meszelőt készítettek terven felül, A szép eredmény elérését többek között Nagy Sándor gépmunkás 196, Garn Kálmán szalag- turészes 185, Kovács András mai-ős 177, Úri Ferenc levágós 172 százalékos átlagteljesítményévei segítette elő. A szőrkikészítö üzemrészben Kiss U. Lajosné 105, Kádár Ferenc né 176, Zoí- nai Sándorné 172 százalékos átlagteljesítményt ért el. A csiszolók közül Király Istvánnét 163 százalékos átlagteljesítményéért illeti dicséret. Táncsics Cipőgyár Áprilisban 1600 pár cipővel maradt adós a Táncsics Cipőgyár. Nagyon bántotta ez a gyár dolgozóit és vezetőit egyaránt. Megfogadták, hogy májusban letörlesztik adósságukat. Nagy lendülettel kezdtek munkához. A hónap első tíz napjában 101,5 százalékra teljesítették tervüket. Azonban még alacsony volt az elsőosztályú áruk aránya: 88,6 százalék. Ennek az volt az oka, hogy az új típusú női szandál gyártásában még nem gyakorolták be eléggé magukat a dolgozók. A második dekádban mar lényegesen megjavult a minőség: 95,7 százalékban eisőosztályú áru került ki a cipőgyáriak keze alól. Május 10 és 20 között 112,4 százalékra teljesítették tervüket. így az adósság jó részér már letörlesztették: 1080 pár cipőt gyártottak terven felül. A hónap hátralévő részében az adósság többi részét is letörlesztik — mégpedig kiváló minőségű áruval, mert tovább igyekeznek növelni az elsőosztályú áruk arányát. Május 21-én például az arány már elérte a 97,3 százalékot. Ugyancsak ebben a hónapban elkészítenek 500 pár gyenmekszandált — a szabászok által április hónap folyamán megtakarított anyagból. Cementáruipari Vállalat Két egymással ellentétes eredményű dekádra oszlik a vállalat e havi tervteljesítése. Május első tiz napjában mindössze 88,6 százalékra teljesítenék a tervet. A mükőüzem például mindössze 28,6 százalékot ért el. Az tény, hogy több géphiba fordult elő ez idő alatt, azonban egyedül ez még nem magyarázza meg az elmaradást. Ennél a vállalatnál is a május 1-i verseny utáni pihenés, az elért eredményekben való megnyugvás ütötte fel a fejét. Amint szembe- szálltak a megelégedettséggel, emelkedett a verseny lendülete — s a második dekád tervét inár túlteljesítették 7,6 százalékkal. A műkőüzem dolgozói pékiául 171,4, a csőverő műhely dolgozói pedig 121,1 százalékot értek el. Azonban ismét elmaradt a mozaikműthely — mindössze 85,6 százaléköt ért el. Elmaradtak a bányaék- gyártó üzemrész dolgozói is tervük teljesítésével, 93,1 százalékot értek el.. Most úgy igyekeznek a mozaiklapgyártóknaik segíteni, hogy a műköves üzemrészből mennek át munkások. Baromfifeldolgozó Vállalat Május első tíz napjában mindössze 84 százalékra teljesítette tervét a Baromfifeldolgozó Vállalat. A második tíz napban esedékes tervét azonban már 124 százalékra. Ebben az időszakban újra fellendült a munka verseny, több anyagot kaptak a begyűjtőktől feldolgozásra. A tojáslsmpézók közül Fábián Sándorné 190, Tóth Istvánná pedig 160 százalékot teljesített. A DISZ fiatalok is ismét aktívan kapcsolódnak be a versenybe: Böjti Irén és Kolozsvári Mária 150—150 százalékot értek el. A csomagolok közül Lörinczi Piroska és Faragó Sándorné — mindketten DISZ tagok — 155, Balogh Jánosné és Gregor Imréné 145 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozott. Hajdú-Bihar megye tanyavilágában is erősödnek a DISZ szervezetek A DISZ II. kongresszusára készülőben Hajdú-Bilhar megyében a taglétszám növelésére is tettek vállalást a fiatalok. Május 10-ig négy és fél ezer taggal növekedtek a megye DISZ szervezetei. Derecskén a községi szervezetnek a télen még csak 47 tagja volt. Ma már 450 tagúk van s a kongresszusra 500-ra növelik a tagság létszámát. A derecskéi fiatalok Börcsök Albert DISZ titkár irányításával építik ki mozgalmas szervezett életüket. A párt és tanács támogatásával megkapták a régi terményraktár épületét, amelyet társadalmi munkával hoznak rendbe. Székházavató ünnepségüket júniusban tartják'. A falusi szervezet, amelynek közel 200 egyénileg dolgozó paraszt fiatal is tagja, röplabda- csapatokon kívül színjátszó csoportot és népi tánccsoportot is alakított. A kongresszus tiszteletére ■határozták el a Hajdú megyei fiatalok, hogy megerősítik a DISZ szervezeteket a megye tanyavilágában is. Debrecén határában négy, Hajdúsámson és Vekerd tanyavilágában pedig egy-egy tanyasi DISZ szervezet alakult. Hajdúsámson- Ligettanyán 49 ifjúval alakult meg a szervezet — javarészt egyénileg dolgozó parasztfiatalokból. A kongresszusig még további alapszervezeteket hoznak létre a megye tanyavilá- gábain. Késili indul az utolsó autóbusz a József Attila telepre Május 18-án este nagy öröm ért bennünket: kívánságunknak megfelelően ekkor indult először 22 óra 30 perc helyett 22 óra 50 perckor a József Attila telepi (Wolaffka telepi) autóbusz. Nem volt könnyű elintézni, hogy később induljon az autóbusz. Hosszas utánjárás eredményeként megértette az Autóbuszközlekedési Igazgatóság, hogy nekünk, ruhagyári dolgozóknak nem jó a 22 óra 30 perces indulási idő. Műszak végén legtöbbször futva sem értük el az autóbuszt; előbb el kell a gyárban raknunk a munkadarabokat, a gépeket sem hagyhatjuk ott megtisztí- tatlanul, öltözködni is kell. így aztán legtöbbször gyalog kellett megtennünk a hosszú utat hazáig. / Az igazgatóság megígérte, hogy 22 óra 50 perckor indítják az autóbuszunkat, ki is adta erről a rendelkezést. Azonban az autóbuszvezetők ezt nem tartották be. Elpanaszoltuk ezt Szabó Tibor autó-, buszvezetőnek, aki azonnal mellénk állt és segített kiharcolni, hogy a többi gépkocsivezetők is betartsák a későbbi indításról kiadott rendelkezést. Mi, ruhagyári dolgozók nagyon köszönjük ezt Szabó Tibor elvtársnak. Sok autóbuszvezető példát vehet róla, hogyan kell az uta- soykkal beszélni, panaszaikat meghallgatni, orvosolni. Kertész Memjhiriné, £u,da§ Matyi A LUDAS MAIYI BÁBSZÍNHÁZBAN Vasárnap este voltam a Ludas Matyi bábszínházban. Miért, miért nem, csak úgy véletlenül bevetődtem, kíváncsian a gyer- mekikacajókra, az apró tenyerekből felpergő tapsokra, a még kíváncsibb gyermekszemekre, amelyek úgy isszák magukba a látnivalót, mint tengerszemek az eget, s minden-minden mozdulat tükröt vet dióbarna és búzavirág szemükbe. W alahogy ezekre voltam kíván" esi, gondolván, hogy gyermekeknek legkacagtatóbb, 3eg- szórakoztatóbb egy bábszínház, ahol apró figurák esetlenek, bot- lanak, derűt oldó mozdulatokkal. A Ludas Matyi bábszínházban azonban valahogy mindez elmaradt. Illetve csak a gyermekek maradtak távol, kívül a gyermekségükön, mivel — s valljuk be, ebben mi is hibásak vagyunk — Debrecenben még vajmi keveset tudnak erről a bábszínházról. Mert ha tudnának róla, akkor nem fordulhatna elő, hogy a vasárnap esti előadáson, amely 6- kor kezdődik, csak itt-ott pattan szét a nevetések szappanbuboréka. És ez egy kicsit elszomorító, egy kicsit meghökkentő. Elszomorító, mert ezek az előadások mégis csak a gyermekekért vannak, a gyermekekhez szólnak, akik közül hej, de keveset láthattunk a bábszínház előadásán. De elszomorító azért is, mert a szereplők a lelkűket, a szívüket adják az előadásokba, s nekik talán az volna az egyedüli fizetség — minden szereplő társadalmi munkás —, ha minden előadásukon fergeteges gyermektapsok csattannának, vidám nevetések csengőznének. A bábszínház különben a ma- ** ga apróságában olyan kedves, mint egy elvarázsolt gyermekszoba. A színpadot az ívlámpák mindig a terep, vagy a szerep hangulatának megfelelően világítják meg. A függönyök a 2 első rántásra működnek, a színpadi díszletek is szépek, jól ösz- szeválogatottak. S a játék? Az sem rosszabb. Tele van derűvel, humorral, s kacagtató jó ízekkel, ahogy a bábuk gesztusaiból emberi mozdulatok és érzései* formálódnak. S hogy milyen a hatása. azl a gyermekarcok izgalmaiból, titkaiból lehet ellesni. Hiszen nincs jobb tükör és bíráló, mint a gyermeki arc, amelyre az érzések, az élmények azonnal és őszintén kiülnek, akár tetszik,, akér nem. És akik ott voltak, azoknak az arcán lobogott ez az őszinteség, amelyből a játék hatását azonnal és pontosan ellenőrizni lehet. M it mutat a gyenmekarcok mérlege a bábszínházi előadásokról? Summázva talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindazt, ami a gyermekek mosolyához, nevetéséhez szükséges. A „Kiskacsa“ című bábjáték például egyszerű kis meleg történet, aminek a hatása és értéke abban rejlik, hogy a nézőiket ts aktív szereplőkké alakítja, bevonja őket is a játékba. Akarva, akaratlanul is mindenki részesévé válik a játéknak, együtt izgul a kiskacsa sorsáért és Jukkáért. Történik pedig ebben az alig 10 perces jelenetben, hogy Julika — Csonka Etelka — oly szépen- szóló gyöngyhangú dudorászás közben kitereli egyszem kiskacsáját a legelőre. Ö aztán elszen- deredik, s a nézőtéren lévő gyermekekre bízza a kiskacsa vigyá- zását, illetve, hogy őt figyelmeztessék majd az esetleges veszélyre. A veszély meg is jelenik egy róka képében. A gyermekekből [elzúg a figyelmeztetés: Julika, Julika. Julika felébred, a rókát elhessenti, de aztán még mélyebb álomba merül. Es aztán már hiába cseng a nézőtér figyelmeztetése, Jukka alva marad, a kiskacsát pedig elviszi a róka. Ébredvén, kétségbeesetten kezd neki a keresésnek, s az a sün és a gyermekek segítségével sikerül is. Közben persze a gyermekek valóságos szereplőkké váltak, így nemcsak nézői, de élő és aktív részesei is lesznek a cselekménynek. S ezt már nem kel! bizonyítanunk, hogy mennyi ebben a pedagógiai érték, a nevelői haszon. M eveíve és kacagva formálód- nak, szinte játszva lehe; velük megtanítani mindazt, »mit már a gyermek is képes befogadni, amibőd tanulságokat szűrhet le magának. Történetesen itt, ebben a kollektív játékban valahogy megsejti azt, hogy a rosz- szat együttesen, összefogással mégis csak le lehet győzni. A kiskacsa persze csak kedves, derítő jelenet, a főszáma a bábszínháznak a Ludas Matyi. Meséjét mindenki ismeri, már a gyermekek is, de valahogy mégis mindig megelégedve nyugtázzuk azt a paraszti virtust, ahogy Ludas Matyi 'háromszor visszafizeti Döbröginek a tartozását. A cselekmény a bábszínház lehetőségei közt is meglepően mozgalmas, az írói teljességből alig maradt ki valami. A bábok meg egyeneseit oly tökéletesen keltik életre a Ludas Matyi világát, hogy ha Fazekas Mihály meglátná, még neki is potyogna a könnye a nevetéstől. Könny és a nevetés, amit úgy megérdemelnek a Ludas Matyi bábszínház játékosai. Mind a tizennégyen, akik annyi fáradságos hétköznapjuk után minden szombaton és vasárnap megpróbálják megkacagtatni a gyermekeket, a felnőtteket egyaránt. Lass an-lass an mind több sikerrel, mert a gyermekek is, a felnőttek is, majd egyre többen ismerik meg a Ludas Matyi bábszínházát belülről is és tapsolnak lelkesen a még lelkesebb és még kitartóbb szereplőknek. A szereplőket pedig ezúttal ” mutatjuk be olvasóinknak, mind a tizennégyet: Módi Zsig- mond, Balogh János, Balogh Jánosné, Balogh Elemér, Karcza József. Király Mária, Kallós Tamás, Freiwillig György, Laniasák Gyula, Vájsz Gusztáv, Nagy Sándor, lvák István, Hegedűs Olga és Csóka Etelka. Tanárok, egyetemisták, közép- és általános iskolások vegyesen, együttesen. Együtt tartja őket a lelkesedés és az az elhatározás, hogy Debrecenben mindenkit elcsalogatnak a bábszínházba. És ez sikerülni is fog nekik, (b.
