Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-22 / 119. szám

1935 MÁJ US 22. VAS AKNA? NÉPLAP ? NÉHÁNY ŐSZINTE SZÓ foM&Áq^lz&Uikkjez. KISS TAMÁS: 1949-ben egy júliusvégi regge­len riadtan és sok hunyászkodás- sal álltam Budapesten a Nyugati pályaudvar előtt. Zuhogott, öm­lött az eső záporosan, nyáriasan, nagy bugyborékos esőcseppek függönyözték tele az egész ka­vargó teret. A villamosok csen­gettek, száguldoztak, a sürgő és tömörlő embertömegben. Minden­ki tudta, hová tart, hová siet, csak én álltam ott magamba dermedten, senkit sem ismerve. Akkor voltam először Budapes­ten. M iért, miért nem, ez a hét év • előtti jelenet olyan tisztán és élesen belémvillant, míg a Fazekas Mihály Gimnázium ka­puján beléptem, mint még soha­sem. Szinte hallottam az esőcsep­pek csengését, ahogy széttörtek a pesti aszfalton, szinte éreztem a riadozásom emlékét. S talán mindezt azért, mert valahogy ab­ból a célból indultam el a Faze­kas Mihály Gimnáziumba, hogy egy kicsit szétpuhatolózzak a vég- j zős negyedévesek gondjaiban, p roblémái ban. Persze gond és probléma, az aztán van most itt épp elég. Ta­nároknak, diákoknak egyaránt. Negyedikeseknek, netm negyedi­keseknek, mert ez most a finis, kinek utolsó, kinek évvégi, mikor minden erőre, higgadtságba szük­ség vari, éppen a jó osztályzatok érdekében. Az érettségizőknek, meg annál is inkább perdöntő, mert az egyetemi továbbtanulás­nál az általános eredmény sú­lyosan esik a latba. De az érett­ségi mind e nélkül is örökös dia<tdrukk, a diákévek sommás erőpróbája marad. Mert, ki az a kemény legény, vagy magabiztos kitűnő, aki minden izgalom, gyor­suló szívdobogás nélkül tudja át­lépni az írásbelire kijelölt terem küszöbét. És mennyi sápadozás és konok hallgatás, míg a tételek előkerülnek, míg megjelenik a nagy ellenfél, amit verejtékezve, idegeskedve, de le kell győzni. Szóval van itt gond fürtösen, és mind e mellett a nagy diák­gondok mellett hadd mondjunk ma még néhány őszinte szót most érettségizőinknek. Debrecen min­dig a diákok hazája, az iskolák városa volt, minden zugból, szeg­letből a régi diákemlékek oson­nak az ember felé. Mennyi és mennyi történelemmé vált példa bizonyítja, hogy Debrecenben a diákság részt tudott kérni a va­ros, az ország gondjából, bajából, szívét és tehetségét adta mindig a történelmi tettek megvalósítá­sához. Ma egyáltalán nem ki­sebb a szerep és feladat, hiszen mikor folyt itt olyan országépí­tés, mint ma, mikor viseltük így vállurikon a jövőnk gondját, né­pünk sorsát és problémáit, mint napjainkban ! Mindezt ma nagy szavak és pátosz nélkül akarjuk elmondani, azzal az egyszerűség­gel, ahogy az eső után kisarjad a fű, a napfényben kinyílik a virág. Egyszerűen és őszintén napjaink gondjáról, problémáiról beszélve, amellyel érettségizett _ tanulóink az iskola elvégzése után szembe­kerülnek. N em árulunk zsákbamacskát • és nem biztatjuk őket azzal a lehetőséggel, hogy mind, aki leérettségizik, az most már bejut és bekerül az egyetemre. De az­zal a roppant és tág lehetőséggel igenis biztatjuk őket, hogy min­den érettségizettre olyan mohó szükségünk van, mint még soha, éppen a termelőimunka megjaví­tásának fokozása érdekében. Népgazdaságunk helyes ará­nyosítása ugyanis véget vetett an­nak a kezdeti helytelen propa­gandának, hogy minden érettsé­gizett most már csak az egyete­men és főiskolán folytathat to­vábbi életet. Erőink, feladataink felmérése pontosan azt mutatta meg, hogy sokkal több érettségi­zettet, a tanuló ifjúság nagyobb hányadát kell bevonnunk a ter­melő munkába, mint eddig, hi­szen a mai termelő munka, mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban egyre inkább igényli a politechnikai felkészültséget, az intellektuális képességet. Azt az értelmet és tanulási többletet, amit az iskola nyújtott nekik, azi kell majd érvényesíteni a íorro tempójú hétköznapokban. Mi nem áltatjuk ma őket és meg­mondjuk őszintén, hogy ez a ter­melőmunka verejtékeztem es ne­héz, egész emberséget és szív­szerinti becsületességet követel. De megmondjuk azt is — a™1 már ők is tudnak — hogy mie­den, ami érték és időtálló, annak munka, emberi munka az alapja. Ez a munka, ez a nagy ország- építő munka várja mindazokat az érettségizetteket, akik nem egye­temen akarnak tovább tanulni. S ezt szándékosan írtam így, hogy nem egyetemen, hiszen a tovább­tanulás lehetősége az egyetemei) kívül is adva van. A termelő­munka úgyszólván az élet min­den ágúval kapcsolatban van, s aki szakmunkássá képzi magát az iparban, az kiállja a lehetősé­gét, hogy a mérnöki tudást is megszerezze. Persze nem azt akarjuk most bizonyítani, hogy a termelőmunkában több lehető­ség van az elméleti továbbkep- zésne, mint az egyetemen. Inkább csak annak az igazságát szeret­tük volna megpengetni, hogy a termelőmunka seen zárja légmen­tesen a fizikai és gyakorlati mun­ka közé az embert. Mindezek tükrében azt hiszem, nem érdektelen, ha egy kicsit számszerűen, statisztikaszeruen is ró villantunk a debreceni diak- valóságra. A debreceni általános gimnáziumokban a napokban 397 érettségi előtt álló tanuló írás­belizett. Akár a Csokonai Gim- náziumban, akár a Kossuth Gya­korlógimnáziumba hallgatozott be az ember, szinte hallatszott a tollak neszezése, a lánysóhajok itt-otti zápora. De a fiúknak^ sem kisebb gond az írásbeli, az érett­ségi, ‘hiszen négy év munkájáról, eredményeiről kell számot adni nekik is. Hogy s mint sikerül ez a zámotadás, jelenleg meg nem tudjuk, de a statisztika alapjan már némi képet formálhatunk az érettségizettek további szándéká­ról. | A jelentkezési ívek vallomása ’ Ä minden kommentár nélkül a kővetkezőket bizonyítja. A Cso­konai Gimnázium érettségi előtt álló tanulóiból mintegy 50 száza­lék jelentkezett egyetemre. A Kossuth Leány gim-n ázi untból 77 közül 49, a Svetitsből 49 közül 24, a Fazekas Mihály Gimnázium 114 végzős tanulójából 69 adta be a kérvényt, a Református Kollégiumból pedig 57 tanuló közül. Bizonyos arányeltolódás tehát már érezhető, éppen azon adatok birtokában, amelyek azt mutatják, hogy érettségi előtt átló tanulóink közül már elegge je­lentős százalék jelezte, hogy a termelőmunka különböző terüle­tein kíván elhelyezkedni. A Cso­konai Gimnáziumból például na- tan jelentkeztek helyiipari, szo^ vetkezeti munkára, fénykepeszeti dolgozónak kettő, ezenkívül fod­rásznak, tanácsdolgozónak, egész­ségügyi védőnőnek szintén több. N éhány jelenséggel azonban szembe kell néznünk és vi­tába kell szállnunk. Az első minő­iért az volna, hogy az orvosi pá­lya felé — s különösen a Kos­suth Gyakorlógimnáziumban nagy az érdeklődés. Negyvenkilenc hallgató közül tizennyolc orvos akar lenni, illetve az Orvostudo­mányi Egyetemen szeretne to­vább tanulni. És ez nemcsak deb­receni jelenség, talán országunk egészére jellemző. Mi most nem akarjuk vitatni, hogy sokukban nincs meg az orvosi pálya iránti szeretet, hivatásérzet, de emellett azt is írásba merjük adni, hogy nem egy jelentkezőben a munka­kör kereseti szempontjai a dön­tőek. Különösen igaznak erezzük, ha figyelembe vesszük, hogy ti- zenkét értelmiségi és más szár­mazású mellett csak öt a mun­kás- és egy a parasztszármazasu jelentkezők arányszáma. Másik jelenség, hogy érettsé­gizőink anélkül, hogy különösebb vonzalmat éreznének valamilyen pálya iránt, megpróbálnak be­jutni akármilyen egyetemre an­nak az elvnek alapján, hogy ed­dig akkor minek tanultam ? Hogy mennyire nincs igazuk, azt példákkal tudom bizonyítani. Számtalan egyetemi ismerősöm van, akik bánva bánják, hogy eléggé semleges vonzalommal ne- kikezdtek az egyetemi éveknek. Ma ezek mind igyekeznek a ter­melőmunkában elhelyezkedni, miután saját felelőtlenségükkel meghosszabbították azt az időt, amely ma már szakképzettséghez juttatta volna őket. Mindezek után tehát minden egyetemre nem kerülő érettségiző jogosan teszi fel a kérdést: hát hol, ha nem az egyetemen ? Erre is válaszolunk. Hogy az elején kezdjük, csak a könnyűiparban 59 szakmában van elhelyezkedesi lehetőség, ami már egymaga ké­pes az egyetemre be nem kerü­lők nagyobb hányadát foglalkoz­tatni. Különösen nagy a hiány nyomdászokban, cinkográfusok- ban, könyvkötőkben, ahol egy év, másfél éves szakmai képzés után már a kereseti lehetőség olyan, mint amilyen nem sok iparágban. De a nehézipar, a mezőgazdaság is várja az érettségizetteket, hogy az eddig megszerzett tudá­sukat a termelőmunkában, az életben hasznosítsák. S mindezek mellett lehet még jelentkezni MTH iskolákba is, ahol orvosi műszerész és villanyszerelő évfo­lyamok indulnak, 24—24-es lét­számmal. Itt kétéves gyakorlati munka után szakképesítést nyer­nek a tanulók és fizetést is ennek megfelelően kapnak. i C ummázva fejtegetéseinket I >3) megállapíthatjuk, hogy érett­ségi előtt álló diákjainknak sem­mi okuk panaszra, kapkodásra, kétségbeesésre. Népgazdaságunk­nak minden emberre szüksége van és különösen szüksége van olyan emberekre, akiknek szelle­mi felkészültségük aranyat érő a szocialista haza építésében. Ne­kik ma egy a feladatuk ebben a lombotnövesztő májusi időben. Tanulni és átérezni azt a nagy felelősséget, amely életünk min­den területén súlyt ad a mi mun- Icánknak. Petőfi azt vallotta, hogy a tehetségek nem azért szület­nek, hogy elkallódjanak. Mi ma ugyanezt mondjuk érettségizőink­nek, és azt, hogy nálunk ma tör­vény mindenkit tehetségének megfelelő munkakörbe juttatni; ha képességei úgy kívánják, ak­kor egyetemre, ha a feladatok a termelőmunkába igénylik, akkor a termelőmunkába. BODA ISTVÁN HAJNAL HASAD (Alföldi Magvető, Debrecen, 1955.) Csokonai halála 150 éves év­fordulójának debreceni utórezgé­seit mutatja az Alföldi Magvető harmadik kiadványa. Juhász Gé­za gondozásában megjelent yer- seskötet után a nagy költő élet­rajzi regényét írta meg Kiss Ta­más. Az ünnepi év kegyeletében fokozottabb érdeklődést válthat ki a mű, hiszen Csokonai egyre inkább bevonul olvasóközönsé­günk szívébe. Á regény, bár kis terjedel­mű, széles életanyagot ölel fel. Feltűnik az egykori Debrecen ké­pe; a kollégiumi diákélet állan­dóan kíséri Csokonai életsorsát; emellett viszonylag sok alakot mozgat az író. A központban ter­mészetesen mindenütt Csokonai van. A regény elején még nem érti tisztán a körülötte történő világméretű események mozgató­rugóit. Elkülöníti magát a cselek­véstől, a szabadságot individuális elzárkózásban keresi, illetőleg a társadalmi ellentétek összacsapá- sától való félrehúzódásban, egy öntörvényű, a természettel azo­nosuló élet kialakításában véli feltalálni az egyén boldogulását. Martinovicsék kivégzésének ha­tására mér ő mondja Nagy Sa­munak : „a mérges fát ki kell ir­tani tövestül; mely a világtól any- nyi évszázadok óta elveszi a vi­lágosságot, ha a világ népei az igazság fényét látni és melegét érezni akarják“. Érthető, hogy ez a fejlődés nemcsak Csokonaiban megy végbe. Körülötte a diákok százai élnek, s ezeket ugyanazok­nak a gondolatoknak melege ér­leli. A társadalmi tagozódást ki­csiben a kollégiumi hierarchia is magában hordozta. A forrada­lom légáramlata éppen ezt kezdi ki, s az új eszmék erjesztő hatása meglazítja a régi rendet. Kotsi Sebestyén rektor-professzor ki is mondja ezt: „Párisban rebel hó van. Ott már se Istent, se erköl­csöt nem ismernek.“ Kiss Tamás azonban nem fogja egységbe a diákélet lázon­gó rezdüléseit, ezek nem nőnek egységes életigénnyé. Nem bonta­kozik ki olyan akció a diákélet­ből, amely határozott ellenakció­ra késztetné a kollégium régit képviselő típusait. A kicsapatás mozzanata ilyen jellegű összeüt­közésre nem alkalmas, hiszen úgv bánnak el a költővel, hogy meg sem hallgatják. Pedig egységes akció kibontására lenne lehető­ség. A diákok egy kis csoportja Rousseaut, Montesquieut, Helve- tiust olvassa; a kis szolgadiákok arról elmélkednek, hogv mi lenne a nemes úrral szolga nélkül; Cso­konai körül poéta-sereg tömörül, „akiknek szeme mindig nyitva, s eszük úgy szívott fel mindent, mint a spongya“; végül megiele- nik a regényben Földi János alakja is. Az ébredező gondolat képviselői azonban széthullanak, csupán epizódszerüen tűnnek fel, nem kapcsolja össze őket egy nagy életsors hősies sodrása. így aztán Szilágyi professzorék táma­dása sem nyer olyan drámai erőt, mint amit két világnézet összecsapása jelent. Csokonai és Szilágyi ellentétében két külön­böző törvényű étet kerül szembe egymással; a „két idegen bolygó“, Mozik műsora VÍG: Ma háromnegyed 2. 4. 6 és 8 órakor, hétfőn háromnegyed 4, 6 8 órakor: Zsurbin család. — BEKE: Ma háromnegyed 2. 4, 6 és 8 órakor, hétfőn délután háromnegyed 4, 6 és 8 órakor: Jelzőtűz, hétfőn délelőtt: fél 10. fél 12 és fél 2 óra­kor. Jelzőtűz. — METEOR: Ma há­romnegyed 3. 5 és egynegyed 8, hétfőn háromnegyed 3. 5 és egyne­gyed 8 órakor: Zsurbin csalód. — HÍRADÓ: Ma háromnegyed 2, 4, 6 és 8 órakor: Schubert, hétfőn há­romnegyed 4. 6, és 8 órakor: Ki­veszett melódiák. — KLINIKA: Ma fél 3 és 5 hétfőn fél 5 órakór: Puccini. — PETOFf-KERT: este fél 8 órakor: ,.B” ügy. hétfőn fél 9 órakor: Riadó a cirkuszban. — STADION-KERT: fél 8 órakor: Egy évezred Mexikóban. Csak 16 éven felülieknek, hétfőn fél 9 órakor: Csapda az őserdőben. A kertmozik műsora csak j'o idő esetén lesz megtartva. Ma délelőtti matiné műsorok: VÍG: 9 órakor: Kőszív. lA órakor: ,,B” ügy. — BÉKE: 9 órakor: Vidám vásár 11 órakor- Titokzatos lelet, — METEOR: 10 órakor: Fel a fejjel. — HÍRADÓ: 9 órakor és 11 ómkor: Szeleburdi tapsifüles. Népnevlő-mozik műsora: Rákosi-telep: Hintónjáró szerelem. — Homokkert II.: Zsurbin család. — Nyúlás: Budapesti tavasz. — Ke­rekes-télen; Riadó a cirkuszban. — a .,két világ“ konfliktusa eszmei jellegű, de ez gyakran a diák és tanár szembenállásában, diákcsí­nyekben fejeződik ki. Az író te- hát a téma felfogásában az epikus ábrázolást drámai ellenté­tekkel akarja kifejezni, azonban az ellentétek Összecsapásához nem teremt egymás ellen irá­nyuló egységes akciókat. Ezért szinte novellafűzérnek érződ;k a könyv, amelyet csupán a főhős személye köt össze. Néhány pompásan mes­raízolt típus mutatja Kiss Tamás ielJemábrázoló erejét. Domokos talán a legplasztikusabb figure ia a könyvnek. Színvonalasan o'- dotta meg Földiné és Csokonai találkozását a záró fejezetben. A költő alakja a kicsaDatás körül mélyül el igazán; ekkor a nagv életek tragikus összeomlásának és megújulásának szép mozzana­tai rajzolódnak ki benne. A meg­előző fejezetekben azonban az ábrázolás, az újrateremtés helvett sokszor csak mesél Kiss Tamás. A költő vívódásait (préceptorsá- gért eladta magát), a Tempef'i alakjainak megjátszását pusztán elmondja. Az ilyen „elbeszélő“ módszer jellemző példája „A nré- ceptorok leckéjén“ című feiere*. A fanatizmus, a sötétség ke-ül itt szembe a felröppenő, szabad gon­dolattal — mondja el az író. A iellemrajz szempontjából azonban rsupán a találkozás, a szemben­állás a tény. de nem szikrázik az összeütközött acél, a jellemek nem élik át azt, amit az író hoz­záfűz az ilyen jelenetekhez. Pc dig ezeknél a találkozásoknál a lesmélvebb és legerősebb ingha­tok játéka teremti meg a jelle­mek drámai sodrását és epik-i hitelét. A világnéz°ti síkra vetí­tett ellentétek tehát sokszor nem az alak tényleges magatartási­ban nvernek kifejezést. Ez annál is inkább probléma, mert a köz- nonti drámai mag hiám’áhan ez ilyen mozzanatoknak kellene na­gyobb erővel hatni. Komoly erénye a regény­nek, hogy van történelmi levegő­ié. Az egykori város leírása si­került. általában a tárgyi vonat­kozások (a természet, az erdő, a város, a kollégium) hitelesek és gyakran lírai melegséggel kísé­rik az alakok pályáját. A város látképét a kollégium és környéke uralja, hiszen a cselekmény is itt zailik le. Az erdő, a piac, az Al­föld egyéb városai csak akkor tűnnek fel, amikor Csokonai mozgalmas élete túllép az alma mater falain. Az alakok külső korhüsége is a 18. században gyökerezik. Lényegében a mai köznvelven beszélteti őket Kiss Tamás, pusztán néhány latin ki­fejezéssel, régies szóalakkal vagy tájszóval, régies igeképzé=sel és mondatszerkesztéssel kelt egy ódonzengésű, 18. századi nyelvi illúziót. Szándéka szerint Csoko­nai alakja körül a korszak irodal­mi mozgalmai és a társadalmi haladás erői ütköznek össze a po­litikai és társadalmi reakcióval. A költőt ezeknek a harcoknak a sodrába állítja bele még akkor is. ha Debrecentől távolabb zajlanak le ennek legdrámaibb mozzana­tai. Ezzel eszmeileg méltó magas­latra helyezi e korszak legna­gyobb magyar lírikusát, s szinte nyitányát adja annak a küzde­lemnek, amely majd az egész or- szág közönye ellen lobog fel egy évtizeden át a költőben. Tiszteletre méltó az, hogy első prózai művét Csokonai alakjának és a debreceni Csokonai hagyo­mánynak szentelte Kiss Tamás. A könyv művészi fogyatkozásai ellenére is arról a költőről beszél, aki benne él városunk életében, akit a magyar kultúra egyik leg­nagyobb alakjává tisztított meg mai irodalomtörténetünk. Ezárt is ajánljuk a dolgozó nép figyel­mébe a regényt. KOVÁCS KÁLMÁN IWWHWWWail" "—'■!!!. W!'11 Könyvekről J— .......... -— WW

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom