Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-20 / 117. szám

r *««" proirinr/oi egyesül je tels • Mai számból A szovjet ipari funlkeionáriusok országos értekezleténeüc má­jus 18-i ülése (2. oldal) — A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távirata Ho Si Mink elvtárshoz (2. oldal) — Taggyűlés a Csapókertben (2. oldal) — Czibere Sándor, a Nádudvari Gépállomás traktorosa 22 hold kukoricát kapált meg egy nap alatt (3. oldal) Munkásosztályunk az adott szó becsületéért A jelentések egész sora érke­zik hozzánk Debrecen üzemeiből. Nagyszerű munkahőstettefcről a versenyvállalások pontos teljesí­téséről tájékoztatnak bennünket a dolgozók, akik a termelés eme­lésére, a termelékenység hatha­tós növelésére, az önköltség je­lentős csökkentésére, a minőség fokozatos javítására, az anyaggal való gondosabb takarékosságra és a munkafegyelem sokkal szigo­rúbb betartására tettek fogadal­mat. A Járműjavítóban vagy a Gördülőcsapágygyárban tudja minden rendszerető, becsületes dolgozó, hogy ez az egyetlen jár­ható út ahlhoz, hogy megvalósít­suk célkitűzéseinket, amelyek né­pünk — munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk és értelmisé­günk — boldogulását, szocializ­must építő hazánk erősítését szol­gálják. Néhány héttel ezelőtt a húsz budapesti üzem felhívására azzal szálltak versenybe a dolgozók, hogy többet, jobbat és olcsóbban termelnek. Adott szavuknak — az éves terv határidő előtti teljesí­tésének — így tesznek eleget. Mégis most, a versenyszakasz legelején fel kell hívni a figyel­met arra, hogy jó néhány tizem­ben még nem sokat tettek azért, hogy a húsz budapesti üzem fel­hívására adott csatlakozás egyes pontjait valóra váltsák. A Jár­műjavítóban május elején igen döcögve indult a munka, több üzemrész nem teljesítette még a tervét sem, nemhogy a vállalt több munkát. Most folyik az üzemben a kemény küzdelem, hogy legalább a második vagy a harmadik dekádban behozzák ezt az elmaradást. Egyesek az üzem­ben azzal érvelnek, hogy messze van még az év vége, addig jóval túlteljesíthetik a vállalást. Szí­vükhöz, agyukhoz szeretnénk szólni mindazoknak, akik így gondolkoznak, akár a Járműja­vítóban, akár másutt dolgoznak. Tisztában vagyunk azzal, hogy hős munkásosztályunk nagyszerű feladatok elvégzésére képes. Azonban azzal kell számolni, hogy az esztendő elejéhez viszo­nyítva év végéig egyre emelke­dik a terv, egyre nagyobb erőki­fejtésre készteti mind a munká­sokat, mind a műszakiakat. Lesz elvégezni való tehát bőven az év második felében, így nagy-nagy hiba lenne, ha most arra építe­nék egyesek az éves terv túltel­jesítésének becsületes vállalását, hogy van még elég idő december 31-ig. A jó és igaz magyar köz­mondás azt tartja: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnap­ra.“ Bizony, ne halasztgassák, hanem kössék pontos időponthoz az éves terv túlteljesítése érde­kében tett vállalás egy-egy pont­jának elvégzését ügy, hogy min­den dolgozó tudja és ismerje, mi­lyen munkát kell elvégezni má­jusban, majd júniusban és a so- ronkövetkező hónapokban, hogy becsülettel hozzájáruljon az üzem tervének vállalt túlteljesítéséhez. Az Orvosi Műszergyár ifjúsági injekcióstűgyártó brigádjának tagjai tisztában vannak azzal, hogy akkor tesznek eleget fel­ajánlásuknak, ha mindennap 13 000 darab injekcióstű kerül ki kezükből. Ez az egész üzemrész közös vállalása. De hogy ponto­san teljesítsék, a brigád mind a tizennyolc tagjának, külön-külön megszabták mi a kötelessége. Nem rohammunkával teljesítik az Orvosi Műszergyár fiataljai ezt a feladatot, hanem mindenki világosan ismeri, mit várnak tőle, mit kell elvégezni, hogy az ifjú­sági üzemrész is állja adott sza­vát. Könnyebb így a verseny, a vállalás értékelése is, nagy admi­nisztrációs munkát takarítanak meg ezzel a módszerrel. A másik igen fontos teendő az éves terv túlteljesítéséért folyó harcban: az új munkamódszerek elterjesztése. Az elmúlt években munkásosztályunk — elsősorban a Szovjetunió bőkezű segítsége folytán — olyan nagyszerű mun­kamódszerekkel ismerkedett meg, amilyenekről addig nem is ál­modott. Jelentősége felmérhetet­len ennek az áldozatkész segít­ségnek. Mégis az az általános ta­pasztalat Debrecen üzemeiben és építőipari vállalatainál, hogy alig- alig tesznek valamit a műsza­kiak annak érdekében, hogy a dolgozók között egyre szélesebb körben elterjednek ezek az élen­járó munkamódszerek. A régi, a megszokott és jói begyakorolt fo­gásokat tudjuk igen nehéz fel­cserélni újabbakkal, még akkor is, ha a műszakiak minden lehető segítséget megadnak ahhoz, hogy a munkások és munkásnők kö­zött egyre inkább elterjedjen a nagyobb munkasikert biztosító, de -még ismeretleh, vagy csak allg- ismert új módszer. De ellenkező esetben? Pedig komoly segítséget jelentenek ezek az élenjáró mód­szerek a tervteljesítésben, vala­mint a dolgozók keresetének emelkedéséihez is jelentősen hoz­zájárulnak. Ugyanígy állj a hely­zet az egyre fejlettebb technika alkalmazása terén is. A gépek jelentősen megkönnyítik : az em­ber munkáját, mégis van Debre­cenben üzem, ahol az udvaron, jobb esetben egy-egy színben és raktárban porosodnak vagy az eső veri a drága pénzen beszer­zett (esetleg külföldről behozott! gépeket. Másutt nem fordítanak elég gondot a gépek karbantar­tására, aztán csodálkoznak azon, hogy néha napokra vagy hetekre „harcképtelenné“ válik egy-egy gép. A gépek fokozott kihaszná­lása, az élenjáró technika alkal­mazása, a karbantartás pontos betartása is nagyban hozzájárul az üzem éves tervének túltelje­sítéséhez. A magyar munkásosztály ed­dig minden alkalommal csupán rövidebb időszakaszokra tett fel­ajánlást. Egy-egy nagy nemzeti ünnepünk, április 4, május 1, augusztus 20 vagy november 7 tiszteletére ígérte meg a pártnak és a kormánynak, hogy tervét túl­teljesíti. növeli a termelékenysé­get, csökkenti az önköltséget és még egyéb sor döntő problémá­ban vállalt jobb munkát. Most, hogy közel háromnegyed eszten­dőre szól a felajánlása a húsz budapesti üzem felhívása nyo­mán a debreceni üzemeknek is, ez egyben azt is jelenti, hogy pártunk és kormányunk még in­kább bízik derék munkásosztá­lyunkban és az őket segítő mű­szakiakban. Bízik minden egyes dolgozóban, aki szívügyének te­kinti, hogy az adott szó valóság­gá váljon. Ennek az újszerű szo­cialista versenyformának a sike­re végeredményben a dolgozóik A Rákosi-telepiDózsa TSZ 28 hold kukoricáját már kiegyelte A debreceni határban szépek a vetések. Mind az őszi vetésű ka­lászosok, mind -a tavaszi kapások sok reménnyel, .tavalyainál na­gyobb tenméss 0 kecsegtetnek. A szépen fejlődő vetés természet­szerűleg növeli a dolgozó parasz­B tok munkakedvét, folyik is a munka. Legtöbb helyen még va­sárnap is dolgoztak a termelőszö­vetkezeti tagok csakúgy, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Mi sem bizonyítja jobban a dolgozó parasztság megnövekedett mun­kakedvét, mint az, hogy az idei április igen kedvezőtlen időjárá­sa ellenére, a késői, sőt elkésett vetés ellenére is, már jobban-ál­lunk, előbbre vagyunk a nö­vényápolásban, mint tavaly ugyanezen napokban. f A macsi termelőszövetkezetek jó eredményei A debreceni határban a har­minc termelőszövetkezet közül a macsiafc járnak az élen a növény- ápolásban. Valamennyi macsi tsz már megkezdte a cukorrépa egye- lését és három közülük be is fe­jezte. A macsi Uj Hajnal TSZ 30 hold cukorrépáját megsara­I holta és ki is egyelte. A kukori­cáját is megboronálta. A macsi Néptanács a cukorrépát kétszer Kirabolta meg és csak azután egyelte ki. Tehát igen jó műn­két végeztek a tsz tagjai. A macsi Rózsa Ferenc TSZ a kétszeri sarabolás mellett meg is hengerezte a 10 hold cukorrépá­ját, hogy a barkót ezzel is pusz­títsa. Ez a tsz is befejezte a cu­korrépa egyelését. Talán az egész megyében a legjobban előrehaladt a növényápolási munkában, mert a napraforgót is megboronálták és már kétszer meg is kapálták a tagok. Elvégezték a kukorica első kapálását is és. most kapál­ják — egyelik — másodszor. Ha a Rózsa Ferenc tagsága továbbra is ilyen szorgalmasan és fegyel­mezetten dolgozik, minden esé­lye megvan arra, hogy a megye legjobb termelőszövetkezete cí­met megkapja. Rákosi-telepi Dózsa : „Majd mi megmutatjuk !“ Nagy meglepetést és visszatet- yést keltett a Rákosi-telepi Dó- l’isa tagjai között a kukoricaveíéa Bután, hogy az elvetett heterózis vetőmagnak csak igen kis része kelt ki. Emiatt a már négyzete­sen elvetett tengeri egy részét újra kellett vetniök. Tény azon­ban, hogy a sikertelen vetés nem vette el a Dózsa tagjainak ked­vét. Ez különösen most mutatko­zik meg a növényápolásban. A Dózsa 28 holdon vetőmagnak való hibrid kukoricát termel. Tehát 'övőre nem szorulnak más vető­magra, maguknak — és még szá­mos más tsz-nek — ők termelik I meg a heterózis kukorica vető­magot. Ez a 23 hold hibrid ku­korica a tagoknak szemefénye, vi­gyáznak is rá. „Majd mii meg­mutatjuk!“ — mondják a Dózsá­ban. Megkutatják,- hogyan - kell jó heterózis vetőmagot termelni. Eddig valóban meg is tettek min­dent, hogy. a hibrid kukorica si­kerüljön is. Ezt a 28 holdat már kétszer mégkapálták és már ki is egyelték ... Úgy látszik, hogy ezen a területen rekord termést érnek el... Viszont tegnapelőtt még a cu­korrépa egyelésé'hez nem fogtak hozzá. Bizonyosan tudja a Dó­zsa tagsága Is, hogy eljött már az egyelésnek is ideje. Miért nem száll síkra rekord cukorrépa ter­mésért is? Nem lesznek már as idén „virágzó“ búzamezők Debrecenben Az elmúlt években Debrecen­ben, különösen Macson, Ondó­don, Kishegyesen rendkívül elter­jedt a vadrepc* és sok helyen óriási terméskiesést okozott az őszi és a tavaszi kalászosokban egyaránt. Szinte hatástalan volt ellene a gyomlálás, a tsz tagok nem tudtak megbirkózni a hatal­masan terjedő repcetengerrel, amely valósággal beborította _ a kalászosok területét. Nem zöld kalászokat ringatott a szél, ha­nem egybefolyó virágzó sárga 'epcetengert. Az idén most már állami se­gítséggel veszik fel a harcot a repce ellen a debreceni termelő- szövetkezetek. Vegyszerekkel irt­ják a repcét. A Rákosi-telepi Dó­zsa 100, Rákosi-telepi Petőfi 20, a macsi Béke 15, a Néptanács 24, Uj Hajnal 20, a Kossuth 70 hol­don végeztetett vegyszeres gyom­irtást a mikepércsi Növényvé­delmi Állomással. A vegyszeres gyomirtás 85—90 százalékos ered­ménnyel járt. Nem lesznek tehát már az idén sárgán virágzó bú­zamezők a debreceni határban! És a termés sok száz mázsával nagyobb lesz.:; Jók a terméskilátások, sokkal jobbak, mint tavaly. A városi ta­nács mezőgazdasági szakemberei úgy vélik, hogy az idén a debre­ceni határban nemcsak elérik a tervben előírt nyolcmázsás átla­gos terméshozamot, hanem túl is szárnyalják azt. Ezt igen elősegí­tette a tegnapi eső, amely leg­alább egy mázsával növeli a ka­lászosok holdanként! terméshoza­mát. Nincs munkáskéz <* bellegelői Fürst TSZ-ben ? A debreceni termelőszövetke­zetek a napokban véglegesen el­készítették a növényápolási mun­kák idejére szükséges munkaerő kimutatást. Tény, hogy cgy-kát termelőszövetkezetben valóban minden erőt össze kell szedni, hogy a növényápolási munkák­ban ne legyen fennakadás és azo­kat idejében és jó minőségben elvégezzék. Ezt csaknem minden termelőszövetkezetben meg is csinálják. Bevonják a munkába az asszonyokat, a fiatalkorú csa­ládtagokat és igyekeznek úgy megszervezni a munkát, hogy mindent idejében el tudjanak végezni. A bellegelői Fürst TSZ-ben is megcsinálták a munkaerő .*zOk­ságiét mérlegét és kiderüít, hogy a tagok munkaidejének teljes kihasználása esetén még mintegy háromszáz munkanapra lesz szük­ség a gazoló kapálás elvégzéséig. A tsz vezetősége ekkor szerintük „igen bölcs“ határozatot hozott a kukoricaföld egy részét ki kell adni részes művelésbe. A bölcs vezetőség nem gondolt azzal, hogy ez esetben a tagság jövedelme jelehtékenyen csök­kenne, azzal sem, hogy az ilyen határozat alapszabályellenes. Vi­szont nem csinált számadást és nem vette számba a mozgósít­ható tartalékokat sem. A bánki Rákóczi TSZ veze­tői szintén megállapították, hogy igen kevés munkaerővel rendel­keznek, tehát elhatározták, hogy az asszonyokat is bevonják a munkába. Mivel a tagság a ha­tározatot magáévá tette, bizonyos, hogy a bánki! Rákóczi TSZ-ben nem is lesz hiba a növényápolás­ban. A Fürst TSZ kövesse a pél­dát! Igaz, hogy háromszáz mun­kanapra hiányzik a munkaerő, viszont ez nem jelent többet, mint csupán öt, legfeljebb hat fő bevonását a munkába. Ennyi asz- szony — sőt ennél sokkal több is — akad a Fürstnél, csak meg kell keresni, hiszen a feleségek nagy része nem dolgozik..; Ösz- szel a Fürst asszonyai örülnek majd legjobban a nagyobb jö­vedelemnek. kemény küzdelmén múlik. Most megmutathatja minden egyes munkás vagy műszaki, milyen nagy feladatok elvégzésére képes az ember! A munkásosztályunk alkotókészségét, lelkesedését is­merve biztosak lehetünk abban, hogy a dolgozók egyéni vállalá­saikat időről időre teljesítve soha még ilyen nagyszerű eredménye­ket nem értek el, mint az előt­tünk álló versenyszakaszban, A kezdet az üzemek többségében biztató volt, ahol hibák mutat­koztak, ott azok kijavításával folytassák az elvtársaik a mun­kát az új, nagy feladatok sikeres elvégzéséért, az éves terv túltel­jesítéséért. A második ötéves terv' előké­szítésének esztendeje egyben az új ötéves terv sikerének megala­pozója kell hogy, legyen. Ne le­gyen dolgozó, aki ne kapcsolód­na be ebbe a nemes küzdelembe, váljanak egymás vetélytársaivá abban, ki ad többet, jobbat és ol­csóbban a hazának. Ez segíti hozzá a debreceni és a hajdú- bihari üzemeket ahlhoz^ hogy nap­ról napra a lehető legpontosabban teljesítsék a tervüket. Ez biztosít­ja az egymást követő eredmé­nyek folytán, hogy országunk a jólét szocialista állama, a béke erős támasza legyen, XII. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1955, MÁJUS 20:

Next

/
Oldalképek
Tartalom