Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-15 / 113. szám
1955. MÁJUS 15. VASARNAF NÉPLAP 3 Hatyty tnu-nkáfrana Jlíka&i-tde-ft-i Dázsa 2 Hetedik éve, hogy megalakult a Rákosi-telepi Dózsa TSZ. Akkor a szövetkezet összvagyona alig érte el a százezer forintot, most másfél. millió értékű vagyona van. A tagok úgy nvilatkoz- nak, hogy érdemes a Dózsa tagjának lenni, mert évről évre biztosítva van a biztos és aránylag gondtalan megélhetés. Szívesen dolgoznak a biztos jövedelemért. Nincs a Dózsának olyan tagja, aki húzódozna a munkától. Az alapszabály szerint dolgoznak s ez hozzászoktatta a tagokat, hogy mindenkinek dolgozni kell, mert csak úgy számíthatnak gyarapodásra. A Dózsa tagjai meg egyébként is dolgos emberek. Az idén is alig tavaszodott ki, a tagok egymásnak adtak a kilincset. S mikor a cukorrépa már annyira kidugta apró levelét a földből, hogy lehetett sara- bolni, úgy ellepték a tagok a 25 holdas táblát, hogy két nap alatt végeztek a sarabolással. Mikor észrevették, hogy barkóveszély pusztítja a répát, szóltak a Növényvédő Állomásnak, legyen segítségükre, permetezze meg a cukorrépát, niert különben kipusztul az egész. Óriási kért szenvedne miatta a tsz. A Növényvédő Állomás emberei meg is érkeztek a permetező géppel és irtják a veszedelmes rovart. (Bár elég lassan haladnak.) Májusban minden növényt megkapálnak Sok gond van egy ilyen tízben, ahol ezer hold föld jó terméséről, a szövetkezeti vagyon gyarapításáról, a tagság biztos jövedelméről kell gondoskodni évről évre, és bizony a dolgos tagoknak a munkából, a tsz vezetőinek a gondból jut elég. Mert ha az esztendő nem jól sikerül, azért a tsz-ben mindenki felelős, mindenki érzi a becsúszott hiba hátrányát. Ezért gondoskodnak aztán mindenről a legjobb tudásuk szerint. Most, hogy már szépen sorolnak a kapások, együtt járták a határt Sipos László, a tsz elnöke, Szilágyi Endre, az agronómus, Bencze István és ifjú Sánta Ferenc növénytermesztési brigódvezetők, hogy pontos tájékoztatást nyerjenek, melyik növényt mikor lehet egyelni, kapálni, hogy számot tudjanak vetni, melyik munkához mennyi dolgos kéz és hány nap szükséges. Mert a munkaerőt úgy kell elosztani, hogy mindenre jusson belőle és el se késsenek egyik munkával sem. Amire nem számítónak Május a parasztemberek életében a nagy dologidőnek, a növényápolás megkezdésének hónapja. Ilyenkor úgy összejön a munka a mezőn, hogy szinte mindent egyszerre kellene csinálni, mert ha akár az egyik, akár a másik növény mimikájával megkésnek, úgy megsínyli azt, hogy mázsákra menő kár származik belőle. Főhet a feje annak a tsz vezetőnek, aki erre a nagy munkára nem készítette fel a tagságot, nem szervezte, nem osztotta el az embereket úgy, hogy minden munkát idejében elvégezzenek. A Dózsánál ilyen hiba nincsen, felkészültek a gyom elleni küzdelemre, a munkaerő is oiztosít- va van. ősz óta több mint harminccal szaporodott a tagok száma, 116 tag és 28 családtag dolgozik az idén a tsz-ben. Munka lesz rogyásig, még több is, mint amire számítottak. Csak győzzék idővel és erővel, mert a heteró- zis kukoricával bizony baj van. Száz holdra való vetőmagot kapott a Dózsa a Debreceni Ter- ményforgalmi Vállalattól. El is vetették a magot, de csak 70 százaléka volt csíraképes, 30 százaléka nem kelt ki. Most lehet újból vetni a kukoricát rendes vetőmagból, sorosan, rá a négyzetes vetésre. Száz hold nagy darab, s arra most már nincs idő, hogy négyzetes vetéssel pótol iák a hiányt. Mennyi bosszúságot, időt, felesleges munkát, vetőmagpocséko- lást és mintegy 7—800 mázsa termésveszteséget okoztak a tsz-nek azok, akik ilyen felelőtlenül ólomzárolt vetőmagként adták ki az alacsony csíraképességű hete- rózi® kukorica vetőmagot. Pedig a Dózsa TSZ olyan kukoricát adott cserébe a heterózisért, amelynek a csíraképessége megvolt 95—96 százalékos. Jogosan teszik fel a kérdést a tsz tagjai: ki fogja ezt a kárt megfizetni a tsz-nek?! Ezért aztán nagyon ügyesen kellett a tsz vezetőinek osztani, szorozni, hogy egyéb munka közben még a 'kukoricavetés pótlására is jusson idő. Szerencsére a gépállomással kötöttek 859 hold kétszeri kápái ására szerződést, így majd a gépállomás segít a növényápolásban május végén. Kiszámították a tsz vezetői, ho,gy van még ebben a hónapban több mint két hét. Ezalatt meg kell sarabolni a 25 hold napraforgót, ez kétnapi munka, a héten meglesz. Még a héten megkezdik az 5 hold dohány kiültetését, a talaj már el van készítve hozzá. Utána lelhet kezdeni a cukorrépa egyelést, egy hét alatt azzal is végeznek, a takarmányrépával együtt.. Közben a fogatosok rávetnek a kukoricára. Jövő hét elején megsarabolják a seprő- cirkot, azzal is végeznek egy nap alatt, a jövő hét végén kiegyelik, 16—18 embernek egynapi munkát jelent. Közben lehet sara bolni a 25 hold hibrid kukoricát, két fogattal két nap alatt ez is meglesz. Hűsz-hurzonegye- dike körül ki is egyelik Májusban 120 köbméter silót készítenek Már most meg kell kezdeni az állatoknak a télre' - való takarmány biztosítását, av kaszálást, hogy egy szál takarmány ne menjen kárba. A munkaterv szerint a héten lekaszálják a 10 hold lucernát. Mivel nagyon ritka, kiszántják, helyébe koránérő kukoricát vetnek. Húszadika után megkezdik a 35 hold őszi takarmánykeverék kaszálását, utána a 15 hold tavaszi keveréket vágják. Ezeknek nagy részét még ebben a hónapban tavalyi kukoricaszárral besllózzák (120 köbmétert), ami kimarad, azt be- kazlazzák. A lucernát pedig fonnyasztva, száraz szálastakarmánnyal összeszecskázva, zölden etetik. A bö termés biztosítéka Ezzel még nincs vége a májusi munkáknak. Még ebben a hónapban fejtrágyáanak pétisóval 20 hold tavaszi búzát, 22 hold tavaszi árpát, meg 10 hold zabot. Azonkívül ebben a hónapban megkapálják a két és fél hold spárgatököt, az ezer négyszögöl uborkát, ki palántáinak egy holdon paradicsomot, és ha az időből még telik, egyszer megkapálják egyelés után a répát. Körülbelül ennyi munka vár a Dózsa TSZ tagjaira májusban, és állítják, hogy ezeket el is végzik. A két növénytermesztési brigád megkapta a területet, a munkacsapatok, egyének tudják, melyik növényből mennyi jut rájuk. A munkából részt vállaltak a családtagok, a családanyák is. A tsz május 1 tiszteletére vállalta, hogy mind kalászosokból, mind kapásokból a termelési tervet 5 százalékkal túlteljesíti. A tagokat a többlettermésből az alapszabály szerint megjutalmazzák. Vállalását mindenképpen teljesíteni akarja a tsz tagsága. Nemcsak a több jövedelemért, hanem azért is, mert a posta dolgozóival versenyben vannak, és nem akarnak szégyent vallani. A bő termésnek pedig egyik jelentős biztosítéka az, ha a májusi munkákat idejében pontosan végzik. CSOMÓS MIHÁLYNE Ötezer holddal több knkorlea A Debrecenben megtartott országos kukoricatermesztési értekezlet felszólalói, a szakemberek hangsúlyozták: az új módszerek alkalmazása, a többszöri kapálás mellett, jelentősen növelni kell a kukorica vetésterületét. Megyénk termelőszövetkezetei jól hasznosították ezt a tanácsot, május 11-ig a 14 859 hold kukorica vetési tervükkel szemben több mint 16 000 holdon vetettek kukoricát. A termelőszövetkezetek és egyéni gazdák az eddigi ellenőrzési becslés szerint több mint 5000 holddal vetettek a tervezettnél több kukoricát. Varga Imre a traktoros napra teljesíti éves tervét Varga Imre, a Vámospércsi Gépállomás traktorosa a tavaszi idényben fáradhatatlan akarattal küzdött tervének teljesítéséért. Igyekezete nem volt hiábavaló. Tavaszi tervét teljesítette, sőt május 10-ig évi tervének is 85 százalékát. Varga Imre most újabb vállalást tett. Június 10-re, a traktoros napra, teljesíti éves tervét. Emelkedett a tejhozam az újirázi Lenin TSZ-ben Az újirázi Lenin TSZ-ben jelenleg 11 a fejőstehenek száma. A teheneknél a fejési átlag áprilisban, míg szárazitakarmányon voltak tartva, 8,4 liter volt. április végére a teheneket alkalmi legelőkön legeltették, május első napjaitól kezdve pedig állandóan legelőn járnak az állatok. Vári Béla tehéngondozó fokozatosan tért rá az állatok zöldtaikiarmánv- nyal való etésére. Legeltetés után száraz szúlastakarmányt etetett, kevés zölddel keverve. Pontosan betartotta az etetési időpontokat. Mióta a tehenek zöldtakarmény- nyal élnek, a tsz-ben 2,2 literrel emelkedett a fejési átlag, most 10,6 liter tehenenként. i'ium limn iiwjm»—<i ii 1,-tt KARSA AMBRUS IGAZSÁSA 35 éves rabszolgaság egy kólák tanyáján A hajdúnánási határban mesz- sze, messze a várostól van egy elhagyott tanya. Közvetlen az épület végében dímatlan trágyadomb, arréb szétdúrt szalmacsomó, a nyugati oldalon tákolt disznóól, baromfiól, hozzáragasztva, s benn a házban, ahol az ember lakik, ott bűz, piszok, meszeletlen fal, üres ágy, száz éves öntött vas lábos a berakott tűzelyen, s az ajtó hevederjéből néhány rozsdás evőeszköz ágaskodik ki. íme, ez egy tanya, lakásnak nem mondható, mert maga a gazda nem is lakja. Neki ez csak átmeneti szárnyék hideg és vihar elől, mert bent a városban uras, hencegős, módosán berendezett házban lakik, magasan kerített porta közepén. Göndör Reszegi László 60 holdas nagygazda tanyája ez, igaz, hogy már csak 18 holdon gazdálkodik. Ez a föld itt terül el a tanya körül. Bár azt mondják, hogy a fiai gazdálkodnak benne, a valóság viszont az, akiének mondják a tanyát, az most büntetését tölti. Dehát ki is tudna ezen eligazodni, hiszen az idősebb Göndör Reszegi azt mondja, neki nem sok volt sohasem, mert a feleségéé volt a tanya, meg a földnek nagyobb része is. Szóval, ha jól megnézzük, majdnem hogy ..nincstelen szegény emberrel“ állunk szemben, aki a másén élt, talán csak annak köszönheti, hogy földönfutóvá nem lett, mert 60 holdas birtokot kiparancsolt neki az isten, meg a jóasszony — a feleség, akivel elgazdálkodhattak rajta. Hát akkor szegény Karsa Ambrus mit mondjon? 35 esztendeje dolgoztatják... Mindenki úgy tudja: „családtag“ ez a negyven- nyolc esztendős ember, aki itt lakik ebben a tanyában. Neki még asszony sem jutott, mert arról is sikerült lebeszélni, mióta megvan mindig. Persze ezt is csak a legközvetlenebb szomszédok tudják, mert Karsa Ambrusnak nem nagy mozgási szabadsága van. Pedig mily nagy ez a nánási rét. Ellátni innen Böszörménybe, Ná- násra, Polgárra, Folyásra. De ettől a nagy pusztai látástól csak az embertelenség nagyobb. Különösen akkor, ha a vagyongyarapítás kerül előtérbe. Igaz, Göndör Reszegi sokáig volt presbiter, vallásos ember hírében állott mindig, ha a tízparancsolat minden egyes pontjával nem is értett egyet. Mint például azzal; ne kívánd azt, ami a te felebarátodé! Ö bizony harmincöt álló esztendőn át elkívánta Karsa Ambrus munkaerejét, rabszolgaként tartotta és hogy pucéron ne maradjon, néha lökött rá valami rongyot. Most is azt állítja Reszegi: — Amiért megdolgozott Ambrus. azért ini jósággal fizettünk. Nekünk köszönheti, hogy ember lett belőle, hiszen látnivaló, hogy nem egy nagyerejű ember, Mi kosztoltuk, meg ruháztuk. S ha úgy elnézi az ember ezt a „családtagot“ elfacsarodik a szíve. Az agyonviseltes nadrág, kabát, bizony nem rája való. Vállasabb ember viselhette valamikor. Ez a „nem nagyerejű“ Karsa Ambrus két nagy magyar villás tehenet, egy növendékmarhát és két borjút vezet a gulyára, egy szál kötélen, egyedül, s utána a gazda, mármint hogy a családfő, sárga paripa után fogott kocsin ülve kíséri át őket a nagylegelőn, engedve, hogy ezek a szilaj jószágok rángassák a nem nagyerejű Karsa Ambrust. Mert hiszen ő éppen csak annyit tud dolgozni, hogy ennivalót, meg egy kis rin- gyet-rongyot érdemeljen érte. Itt állunk most hatszemközt, nem valami barátságos légkörben, bizony nem kellemes az, ha valakinek szennyesében kotorásznak. — Ambrus! — kérdezem — szokott e néha pénzt is kapni? — Nagyon néha szoktak adni egy kis dohányravalót. — Kínáljon már meg egy cigarettával, — s Karsa Ambrus zavartan tapogatni kezd, lassan, alig hallhatóan motyogja, de inkább csak magában s félénken: _ Nem szokott nekem lenni cigarettám ... — Fizetek én ezért kérem OTI-t is — szólt közbe a vén Reszegi. Aha — itt derül ki aztán végre, hogy mégsem teljesen családtag Ambrus, meg aztán abból is, hogy ennek a családtagnak még eddig nem jutott egy hold föld se a nevére, sem ház, sem egy rossz borjú, mint ahogy olyan jó vastagon meggazdagodtak annak idején Reszegiék ijastól fiastól. Neki csak annyi jut még most is és még mindig, hogy szántson, vessen, kapáljon, kínlódjon a jószággal. De hát hogy tudták volna ezt az embert három és fél évtizeden át állati sorsba kényszerítve így kordában tartani? Hogy tudták bebeszélni neki, hogy ő családtag!? — S főképpen azt, hogy tudták elhitetni vele, hogy számára — Karsa Ambrus számára — ez a legmegfelelőbb életforma ? ... Először is azért, mert 12 éves korában került Reszegiékhez, mint lelencgyerek. Ettől kezdve sem iskolába, sem sehová nem engedték. Elhíresztelték róla, és magával Ambrussal is elhitették, hogy ő „szegény“ egy kicsit gyenge, mármint szellemi képességeiben. Már gyermekkorától kezdve felé sem szagolhatott a városnak, csak a 10—15 kilométerre lévő tanyán élhetett télben, nyárban, tavasz- szal, ősszel, vasárnap, ünnepnap, minden embertől elszakítva. Ha két esztendőben egyszer be is jött, nem vetett ágyban hált, mint a többi családtag, hanem az ólban, a dikón, ott a cselédgyerek helye. De már hajnalban indították is vissza, a tanyára, nehogy valahogyan rájöjjön arra, hogy másképpen is lehet élni, mint ahogy Reszegiék ezt elgondolták. Bele- magyafázták, hogy ez neki nem való, hiszen ő úgysem egész ember ... — Hát aztán miért szolgál ingyen Ambrus? — Hová menjek tessék mondani? Most már tényleg kezdek gyenge ember lenni. Nemsoká ötven éves leszek. Normára sem bírnék én már dolgozni. — Normára!? — figyeltem fel erre a szóra és kérdeztem rögvest: — Miért ne bírna? .— A gazda ncodta — vetette Reszegi felé félénk szemét. Ugyanis Göndör Reszegi nagygazda ismerve már az új fogalmakat, szavakat, bebeszélte Karsa Ambrusnak, hogy hová lehetne hélelke, ha ő nem volna. Hej, bizony akkor „normába“ kellene dolgoznia. S ebből kellene fizetnie azt a „teménytelen“ agglegényadót is! De hiszen Reszegiék - nek nem kell norma s agglegényadót sem fizetnek Ambrus után. ök megelégszenek azzal, ha Ambrus felkél hajnali három-négy órakor a lóhoz, a tehénhez, aztán meg már le sem kell — illetve nem is lehet — feküdni, s este mikor minden elvégeztetett, az óra is tízre, vagy tizenegyre járhat, le lehet dűlni szundítani néhány óraütésre, méghozzá olyan ágyba, aminek csali a neve ágy. Csak ezt bírja szegény Karsa Ambrus!? A szocialista munka- törvényeik szerinti normát és emberi életet nem !... Már mint Reszegiék szerint. Mennyi gonoszság kellett ehhez, hogy szinte egy emberöltőn át csalárdsággal, a kizsákmányolásnak a leggyaíázatosabb formájával rabságban tartsanak egy embert, Karsa Ambrust. Erre csak az olyan ember képes, aki a mások eltiprásán és holttesteken keresztül is gazdagodni akar, aki előtt egyetlen emberi érzés sem szent, ha egyéni érdeke, telhetetlen papzsák zsebe úgy kívánja. A kulák, a nagygazda, a Göndör Reszegi féle emberek képesek ere re. Karsa Ambrus most is ott él — mint már 35 éven át a nánási rét hátulján, egyedül, mint a házőrzőeb, a G. Reszegi László kulák koszos, piszkos tanyáján.) Mindaddig, míg hagyjuk !... Ameddig igazságot nem kap.:« Fábián Sándort
