Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

NÉPLAP 4- u> at > - Óét gy e ébe, színpadi ^aagítsa, sikerre . aepnevelők munkáját. Azóta tisztelem és szeretem ezt a csoportot és különösen a cso­port lelkét, a gyér üstökű Dávid Sándort. Egy bihari tájak felé ro­bogó teherautó hátán találkoztam vele először. Fejét féloldalra vet­ve, nekitámasztotta a heves kedvű széláramlat ruganyos mellének. Fél szemét behunyta — ez külön­ben akkor is szokása, amikor nem fúj a szél — a másikkal meg a behúzott nyakú társaságra neve­tett ... Azóta is, valahányszor csak szóba kerül a neve,, ez a kép jelenik meg előttem. Most is ez, jut eszembe, ahogy megyek fel­felé a lépcsőn, hogy meglátogas­sam hivatali rezidenciáján, a TI-, TASZ Kossuth utcai épületének főpénztárosi szobájában. Kopogok a pénztárszoba sok pi­ros hasú bankót látott ablakán. Félresiklik a fasínek közé *kény- szerített üveglap, hogy aztán 'a szűk nyíláson kibújjon egy haj­fürtökben szegény fej, amint ép­pen túlméretezett kacsintásra rán- dult szemmel keresi: kinek kell fizetni, mennyit? ... Nem, most nem erről van szó. Még csak nem is revizor étkezett. Pénzügyi számadás helyeit most bizonyára kulturális eredmények­ről kell számot adni országnak, világnak, vagy legalább is város­nak, megyének... A társa mulasztását is póllan- dóan tágra meresztett fél szem megint mosolyig. Van oka, meg joga a mosolygásra. Csakhamar előkerülnek a do­kumentumok. Szépen agyusziál- va, színes szalaggal átkötve. Új­ságcikkek, elismerő levelek és más effélék. A .,dokumentumok“ beszéde­sek. Egy kitűnően kézben tartott együttes eredményeiről, fejlődé­séről adnak ékesen szóló, díszes iniciálékkal teletűzdelt bizonyítá- fcot. .4.9 együttes kórusa mi­ig férfikar volt. 1951 márciusá­ban vegyes karrá alakult át és már ez év őszén így vett részt az I. Országos Kultúrversenyen. Megállta a helyét. Nem is akár­hogy. Megyei harmadik lett. Az­óta háromszor vitték fel Pestre és 1951-can a Vasas Szakszervezetek országos bemutatóján elnyerte „A szakma legjobb kórusa“ 'kitüntető címet. A Vas- és Fémipari Dol­gozók Központja lelkes hangú le­vélbén fejezi ki elismerését a kó­rusnak, de még a Szabad Nép is méltatta a debreceni TITASZ- énekesek kiváló teljesítményét. A színjátszók is részt vesznek 1951 óta minden versenyen. Ok sem maradnak le a ]tóru$ mellett. Minden egyes alkalommal az el­sők, a legjobbak "közé emelte őkét színpadi munkájúié. Ugyanez vo­natkozik a zenekarra Is. A TI- TASZ leultűrcioport évek óta a legjobbak között jár. Leutóbb a Vasas kultúrcsopor­— De addig sem ülünk tétíenü — toldja meg fél szemét hunyor galva Dávid elvtárs _ ha a té még idegen helyiségekbe kénysze rít is bennünket, de nyáron már... Olyan kultúrparkunk lesz, hogy... A folytatást inkább nézzük, mint halljuk. Egy lomha emeletes házakkal körülölelt betonos sikátoron át hatalmas, szépen parkírozott ud­varra jutunk. A tavaszi napfény­nek még inkább csak fénye van, mint ereje, de a barackfák bim­bói már kipattantak. Egy-két nap és kívirágosodik az udvar. — Hát itt lesz a mi kuliúrpar- kunk!... Ide, ez alá a fenyő alá kerül a színpad. Itt oldalt a fák között lugas lesz a sakk-kedvelők számára. Ott hátrébb, az udvar mélyén lebetonozunk egy tkereJs részt a tánckedvelő fiataloknak... Ezek még megvalósításra vár­nak, de van már. ami meg is va­lósult a tervekből. Az udvar végén hosszú, piros­tetejű épület húzódik. Vajon mi ez? — Tekepálya. Olyan, hogy akár országos versenyeket lehet ren­dezni rajta — dicsekedik Baum­gartner Zoltán, az ü. b. vezetésé gének legöregebb tagja, a kultúra és sport ügyének egyik újabb lel­kes harcosa. — Olyan kultúr-, meg sportélet lesz itt a nyáron, hogy csodájára járnak! — nevet Dávid elvtárs és vele nevet a nap is, meg a fű is, amely üdezölden bújik elő a föld­ből. Reménnyel, vággyal, élet­kedvvel telten növekszik, erősö­dik a jövő felé ,.. ... Akárcsak itt körülöttem ezek az emberék! JZúuqúra-ejt Nagy erű van az emberek­ben ... Es ez az erő mindennél nagyobb hatalom, ha jól gazdál­kodunk vele . .. OBERSOVSZKY GYULA tTWuwwii.WMMe——mii ■— uw mi1 mun m Á Moszkvában tanuló ösztöndíjas főiskolai hallgató vizsgarendezésére készül a Csokonai Színház A moszkvai színművészeti fű- készülő új magyar film. a Gá- iskólán mint ösztöndíjas végzi bor diáik egyik főszereplője, he- tanulmányait a színházi rende- ly ette sít és éré Gyurkovies Zsu- zőuek készülő Nógrádi Róbert, -gát, a Nemzeti Színház kiváló. Júniusban vesz részt utolsó viss- fiatal művésznőjét kérte fel a gain. Gyakorlati vizsgarend ezé- színház. De a kisebb szerépük- sere Debrecenben, a Csokonai óén is csupa „nagy ágyú“ szere- Színházban készül. Shakespeare pe\ a fiatal rendező számára „Sok hűhó semmiért“ című da- nagy jelentőségű és sorsdöntő rabját rendezi. Január óta be- előadáson, Thuróczy Gyula, a ható munkával >készül a „diplo- Kassuth-díjas Solti Bertalan, ma-rendezésre“. A próbákat már- Hortobágyi Artúr, Szedő Lajos, ciüs elején ftézdték meg. Csütőr- Xorák István lép színpadra a tökön délelőtt már a 43. próbát shalcespeare darab epizód sze- tartoéták, ezúttal ment először repeiben. egyfolytában a darab. A bemu- ,, ,, „ “.■y". ,, . 7,._,i7 Az előadásnak meg egy nagy A színház messzemenően tá- ^dekessege lesz. Nevezetein az, .nógatja a fiatal rendezői: a leg- **#». kuserozemjet a színház te­er ősebb szereposztásban készül- ffaital/ vezetokamagya, nek a bemutatóra. Andaházi Blum Tamas szerezte. Margit, Sogs Imre, Mensáros Nógrádi Róbert vizsgarendé zé- László, Örkényi Éva, Bángyörgyi sét a moszkvai és a magyar szín- Károly. Angyal Sándor, Major művészeti főiskolák tanáraiból Pál, és Márkus László játsszák alaldtott bizottság megtekinti és a darab főbb szerepeit. Es mivel értékeli. A bemutatót követő Andaházi Margit a bemutató hetekben pedig Nógrádi Róbert után . nem sokkal Budapestre visszautazik Moszkvába. hogy utazik, hogy hosszabb ideig a utolsó elméleti vizsgáin vegyen filmgyár lakója legyen, mint egy részt. Dévai Tibor, a Zeneművé­szeti Szakiskola fiatal művész­tanára önálló zongoraestjének kiemelkedő száma volt három Chopin mű (scherzo, nocturne, polonaise), melyeket virtuóz technikával, megért és elmé­lyült felfogásban totaáosolt. Különösen szépen sikerült a scherzo belső, fojtott feszült­ségének és a nocturne meleg líraiságának az érzékeltetése. Az idős Liszt forradalmi jelen­tőségű, a modern zene. har-1 mórrta világát előre megsejtő démoni látomásoktól, izzó Me- fisztó-keringőjének a megszó­laltatása szintén hravuros tel­jesítményt jelentett, bár a ki­sebb technikai egyenetlenségek még a hatalmas mű további érlelését kívánják. Händel hí­res Chaconne-ja nyugodt hörti- pölygéssel, de még kissé isko­lás felfogásban hangzott fel. Az est műsorán még Beetho­ven C-dur szonátája szere­pelt, ez volt az est legsebez­hetőbb pontja. (T. D.) A LELEMÉNYES TANYAI KÖNYVTÁROS a múlt ev ergo tizenegy j. . jóban' összesen 18 mez^ sági szakkönyvet kolcs<^ . tó a könyvtárból, addig a %>_/.' bírálatok bevezetése utót cemberben már 28 volt adott szakikönyvek száma, .szám idén januárban ne hatra szaporodott, és aj csaknem minden hónapba! 4fi között ingadozik. , Mi az mMw hogy a nagycsere! dolgoz Kasztok megszerették a kö •arra csak egy-két példát tek. Id. László' István a S hizlalás című könyv oh után megfogadta, hogy c alkalmazni fogja a kérészié és vérfeifeiasítéssel kapca jó tanácsokat, melyekről nem is 'hallott. Sziráki N pedig igen megörült, . mii Dohánytermesztés című k< ben a melegágykészítéssel csolatban olyan kérdésekre patt feleletet, melyeken mái gén törte a fejét. Id. László vánné a Baromfitenyésztés i útmutatónak örült ’ meg naj Régi pulykatenyésztő, de cs; könyvből tudta mog, hogy r borzolódik némelykor a nö tíékpulyka tolla, és hogy mi kell azt gyógyítani. Régi közmondás, hogy a ti hatalom, melynek birtokí szebbé, jobbá, könnyebbé tu< tenni magunk, s mások éli 6zabó Károly tanyai könyvi) ézt a nagy igazságot tan. immár 25 éve a nagycserei nyák lakóinak, iskolásokj öregeknek egyaránt. És h munkája nem eredményt« azt bizonyítja az itt elmen történet, bizonyítja azokná dolgozóiak. tanítójuk 1j tisztelete, megbecsülése, akt» 'ismertetett meg a könyvvé könyvben rejlő tudással. anyagokkal, melyek videku« me­zőgazdasági termelési problémáit tárgyalják. Második lépésként alaposan áitanulmírvozta az újonnan beszerzett - könyveket, hogy .az esetleg felvetődő vitás kérdésekhez hozzá tudjon szólni. Ezután táskájába téve jóné- hány könyvet, felkereste a ta­nyakörzet élenjáró gazdáit, s megkérte őket arra, hogy nagy gyakorlati tapasztalatuk birtoká­ban olvassanak el, s bíráljanak meg egy-egy olyajr szakkönyvet, amely a nekik legkedvesebb me­zőgazda sági ággal foglalkozik. Mondják meg őszintén a könyv hibáit, de kísérjék figyelemmel a jó oldalait is. Ez az elgondolás remé­pyen felül bevált, mert egy gaz­da. sem akadt,' aki visszautasí­totta volna a neki felajánlott könyvei. Később aztán egy va­sárnap délután összegyűlteik a környék dolgozó parasztjai az iskolában, és ott a könyvbírálók elmondták a számukra kiadott könyvről alkotott véleményüket. — Egyik-másik bíráló valósá­gos kis előadást tartott — írja Szabó elvtárs — és így a beszá­moló lassanként mezőgazdasági ismeretterjesztő előadás képét öltötte magára. A bírálat és a hozzászólások szinte teljes ala­possággal kimerítették á felve­tett témakört. Megvitatták a do­hánytermesztés, sertéshízlálás, kendertermelés, baromíinevelés, szőlészet, méhészet eddig tisztá­zatlan problémáit. Ha megvizsgáljuk a nagycse­rei népkönyvtár mezőgazdasági szakkönyvforgalniának statiszti­kai adatait, akkor meg kell álla­pítanunk, hogy Szabó Károly igazgató-tanító ötletes könyvbí­róló mozgalma, várakozáson fe­lüli sikerrel vesződött; Mert míg A napokban véletlenül kezem­be. került Szabó Károlyinak, a nagycserei iskola igazgató-taní­tójának, a nagycserei tanyaviiág népkönyvtárosának az írása, melyben részletesen beszámol a könyvtárosmur&óban elért ered­ményeiről, s azok között is első­sorban arról, hogy hogyan ked- veltette meg a tanyai dolgozó parasztokkal a mezőgazdasági : szakkönyveket. Szabó Károly, „ „,,Ä egyik legjobb, legeredményeseb- ; ben dolgozó tanyai népkönyvtá- : rosa. A 250 kötetes kiskönyvtá­rának könyveit évek óta minta­szerűen forgalmazza, példásan ' kezeli. Mivel azonban a legjobb munkában is szokott lenni hiá­nyosság, így hát a nagy cserei népkönyvtárnak is meg volt az ■ úgynevezett „gyönge pontja“, ; mégpedig az, hogy baj volt a mezőgazdasági szakkönyvek tér- > Vesztésével. A könyvtáros jól tudta, hogy } ■elealeg elsődleges feladata a ', könyvekkel rávezetni dolgozd parasztságunkat a tudományos alapóton nyugvó magaaabbszín- vonalú gazdálkodásra, csak ép­pen az eredményre vezető „ho- • ?yan“-t, a formát nem találta. Az ottani emberek pedig nem ;öltek rá maguktól, hogy szüksé­gük van a mezőgazdasási szak­könyvek tanulmányozásira- Mindnyájan azt tartották, hogy , szereztek ők életükben elég gya­korlati tapasztalatot, nincs szük­ségük az elméleti tudósok „ki- ' ’ondolásaira“. Feltétlenül segíteni kell ezen a tarthatatlan helyzeten — hate- . ■■ózta el magában már vagy szá- ■, tadszor ‘ Szabó elvtára, míg vég­re aztán mentőötlete támadt. Először is kiegészítette könyvtá­rat olyan mezőgazdasági szak­e'% t í'-yen találkoztam a TI- f »''' Kerekesekkel, színjái.szók- jF A enészekkel. Itt tapsoltam teY miikor átvették az első he- . iek járó jutalmakat. ' Jt, ★ i^<4' Jgondolkoztató dolog. trdfPnagy üzemünk nem képes ki- v> .yáni egy életrevaló kultúrcso- ofÁ tot. Itt mindössze 300—356 v* lgőzéből közel 100 tagú ne-m- számban, hanem színvonal­ban is nagy, komoly együttest tud- ^ ak létrehozni. Vajon Vzivételes le- :Ehetőségek, kivételes adottságok . játszanak közre ebben? Nem. A lehetőségeket az emberek terem­tik meg. Az emberekben van a nagy erő. Dávid Sándorban... Ebben a csupa-szív, csupa-lelke- sedés emberben. Kapitány János­ban. a zeneipar vezetőjében, a mu­zsikálás szerelmesében. Vadász Lászlóban, a kórus vezetőjében. ski immáron 30 éve énekel. Aki énekelve Öregedett, dereseden meg. de lelkesedésben még ma is fiatal. Akit gyakran visz haza Szoboszlóra az éjféli gyors, mert nem akar hiányozni a kórus egyetlen próbájáról sem... és Varjú Gáborban, a színjátszók ve­zetőjében van a nagy erő. Varjú Gáborban, akinek pedig van sok­kal jelentősebb, sokkal felelösebb posztja, ö az üzem párttitkára. Mennyire másjóéut állna a kultúra ügye mindenütt, ha üzemi párt- titlcáraink ennyi gonddal, ennyi szeretettel és megbecsüléssel ke­zelnék a kultúra ügyét. Varjú elvtárs bizonyára érzi. tudja azt, amiről soltan megfeledkeznek, hogy a- emberek nevelésének, for­málásának egyik leghatékonyabb eszköze a kultúra. De nemcsak S mutat jó példát. Dízsi Ferenc és Molnár Ferenc elvtársak, a pártvezetőség tagjai is rendszere­sen látogatják a próbálgat és szí­vesen foglalkoznak a kultúrátok gondjával-bajával. A pártszervezet példamutatása ’ találkozik a vállalat vezetőiben j amúgy is meglevő törekvésekkel. < Figyelemmel kísérik a munikát, ] segítenek, ahol csak szükség vanI erre. - ; Legutóbb például Nagy Elekné,\ a kórus egyik kiváló tagja elesett., Tokszalagszakadással nyomta az ágyát, \ — Beteg volt, tudod, hát meg-', látogattuk Vadász Lacival .— me-, sélí Dávid elvtárs és külön jól' esik az a természetesség, ahogy; mondja ezt.. Az emberek őszinte, szeretető és megbecsülése cseng ki belőle. — Aztán arra kértük a' vállalat vezetőit, hogy adjanak, Nagynénak valami olyan beosz- fast, ahol nem kell sokat járkál- < ni. Felesleges volt, mert ők már < előbb gondoltak erre, mint mi. ] így nem csoda, hogy; nemcsak a vezetők szeretik az, együttest, hanem az együttes tag-' jai is a vezetőket és hogy nincs-, szükség unszolásra, noszogtatásra., Szívükkel, lelkűkkel serkentik egyre szebb eredményekre magú-1 kát az együttes tagjai. i Ez a legnagyobb hajtó erő. Ez] tud leküzdeni még olyan akadd lyolcal is, amilyen az, hogy azt együttesnek nincs saját próbahe-j lyisége sem. — Reméljük azonban, hogy ez­zel az akadállyal nem kell mán, sokáig küszködnünk — mondj-': Nagy Endre elvtárs. —- Készülnek- már egy modern székház tervei ' 1 Színházi műsor Ma fél 3-kcr és 7-kor Csárdás- \ királvuö. Kedden 7-kor Bánk hán , Szerdán 7-1:or Csárdáskirálynő. ílvü- \ törtükön 7-kor. Ármány és szerelem. Pénteken 7-kor Pillangókisasszony. az Állami zeneművészet: j SZAKISKOLA az országos gordonka- ] tanszéki értekezlettel kapcsolatban | növendékhangversenyt rendez 1055. j április 19-án este 7 órakor a szakis- J kola hangversenytermében. KÖZÖTT kultúrmunkásaindl 7; ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom