Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

1955. ÁPRILIS 10. VASÁRNAP NÉPLAP BALOGH ELEMÉR HZ ANTISZEMITIZMUS ÉS H CIONIZMUS IOHZI ARM Mórica Zsigmondi Légy jó mindhalálig .4 Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium színjátszó együttesének előadása a Csokonai Színházban Április 4-ike ünnepének dél­utánján felnőtt közönség és if­júság együtt nézte meg, köny- nyezte és kacagta végig Móricz örökértékű színművét a Csoko­nai Színházban. Nem volt üres h-ely, sem unatkozó arc, egy ér­zésben, könnyek között moso­lyogva, valósággal ünnepelt, aki ott megjelent. A Fazekas Gim­názium tanári kara és ifjúsága nagy gonddal, több hónapos előkészülettel, kettős szereposz­Felszabadulás óta _ nem tudni miért — mégsem került színre, habár várta, kívánta. Ennek bi­zonyítéka az is, hogy az első előadás jegyei már elővételben elkeltek s az április 11-re hirde­tett délutáni és esti előadás he­lyei után is rendkívüli az ér­deklődés. Valaha a darab ősbe­mutatója is Debrecenben volt; egyik páholyban ott ült megil- letődötten egy debreceni asz- szony társaságában az író is. A Légy jó mindhalálig az­óta példátlan színpadi sikert aratott s azt hisszük, ahogy jön­nek a nemzedékek, úgy kíván­ják újra meg újra Nyílás Misi szívekig ható, megrázó történe­tét. Miért oly megrázó ez a da­rab? Mert benne Móricz drá­maian sűrítette egész élete küz­delmét, egyben az igazság győ­zelmét egy fenékig romlott vi­lág igazságtalansága felett. Az 1919—-20-ban elszenvedett dol­gokat sűrítette bele. „Csak a Így lehet írónak, az emberiség tanítójának lenni. Elérni, hogy az emberiség három nagy baja, a szegénység, tudatlanság és be­tegség eltűnjön egyszer a föld­ről. így alakul át ebben a re­mekműben az élet, az író élete, mindnyájunk élete. Nem kis feladatot jelent en­nek színpadi tükrözése, rende­zése., előadása. Nagy színé­szeink tekintették komoly fel­adatnak a gyermeki lélek sok­színű, sokrezdülésű megelevení- tését. Nyilas Misi szenvedése, jósága színészből, nézőből egy­aránt önfeledt meghatódást vál­tott ki mindig. Magas művészi játék persze sokat tud adni. Ez a darab mégis olyan, hogy min­den színpadra termett játékos­ból az élet hangjait tudja ki­Kecsegtetö szerep, mert állan­dóan fejlődő, a naivitástól, a kiábránduláson át a felébredé­sig. A második gimnazista L e- g ány Péter ezt a szerepet a formalitás veszélye nélkül, teljes átéltséggel, vastapsok kö­zepette játszotta el. Másik sok­oldalú szerep a Valkay tanáré, az öreg, viharvert pedagógusé, akit megtört a „nemzet napszá­mosának“ járó kegyelemkenyér, de mindig felszínre dob az igaz­ságérzés, a hivatástudat: jó em­bereket adni a hazának, az em­beriségnek. Ezt éreztük P álfy István nem olcsó figurális megoldásra törékvő, hanem hanggal, mozgással, arcjátékkal megelevenített bensőséges elő­adásából. Kiemelkedően élő ala­kítás volt K ö v e s i Erzsébet Violája, Tóth Attila Bö­szörményije, Rózsa János Sanyiké ja, Kalló s Tamás tással ezt a játékot ajánlotta fel a felszabadulás tizedik éves for­dulójára és dicséretére legyen mondva, erejének megfelelő da­rabot választott s képességeinek maximumát nyújtotta játékban, rendezésben, szervezésben egy­aránt. A debreceni közönség mindig érezte erről a darabról, hogy nemcsak öreg kollégiumról, hanem szivéhez szól, mert gyermeki szív rejtelmei közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem... Volta­képpen minden írás líra: a szen­vedő szív gyötrelme idegen ala­kok burkában ...“ — írta egy debreceni levelében. Ezért szó­lal meg benne az igazságérzés, a humanitás oly magas fokon, mégis oly közvetlen egyszerű­séggel. Gyermeket választott hőséül, annak gyermekien tiszta kék szemén át nézi a „felnőttek“ ko­misz világát, az ellenforradalom szívszaggató embertelenségeit. Addig, míg könnybe nem borul­nak, el nem homályosulnak, egészen fel nem nyílnak ezek a szemek. Mert azt is megérez- zük, hogy a tanári ítélöszék előtt ájultan összeeső kisdiák nemcsak kiábrándul a „felnőt­tek" oly nemesnek, szépnek ál­modott társadalmából, hanem menérti azt is, hogy csak szen­vedés, csalni: mert benne maga az élet . szólal meg. Aki látta, mindenki erre döb- I bent rá: milyen közel van ez a a darab, s akik játsszák, fiatal * diákok, mennyire benne élnek, J mennyire frissen adják eszmei f mondanivalóját, fény- és árny- í játékát, színét, hamvát. Vanva- J lami., külön élmény abban, | ahogy ezt az if jakról, gyerekek- r ről szóló darabot egyéniségük- * hoz mérik s a remekül megfor- $ máit figurákban önön típusai- j kát élik meg. Persze nem spon- J tán játékról van itten szó. Nem, | ezek a diákok saját hangjukon, í izgalmukon, lelkesedésükön át i Móricz elképzelését, mondani- t valóját szólaltatták meg. S ez j már több, mint „műkedvelés“, * ez a művészet egy sajátos foka. I igazgatója s Domhányi Er­zsébet Ilonka kisasszonya. A festett, becstelen Játyos urat ki­tűnően játszotta Vértes Gá­bor. Igen tetszett — bár kissé a kabaréfigurát súrolta — K ö- rösvölgyi László piper- kőc Gyéresi tanárja. Sokat köszönhet az együttes Thuróczy Györgynek, a Csőkonai Színház rendezőjének, Bar la Gyula tanárnak, akik a darabot betanították. Dicséret illeti Kálmánczhey Ti bort, a gimnázium igazgató­ját, a tanári kar és ifjúság pél­dás együttes munkáját azért, hogy ez ünnepi alkalommal ko­moly művészi élményt nyújtot­tak s remélhetőleg még több al­kalommal fognak nyújtani a Légy jó mindhalált g-ért lelkesedő közönségnek. KISS TAMÁS Nemrégen látott napvilágot a Szikra kiadásában Balogh Ele­mér elvtársnak, az MDP Pártfőis­kola tanszékvezetőjének, „Az anti­szemitizmus és a cionizmus igazi arca” című műve. A könyv a tör­ténelmi materializmus tudományos módszereivel, igen sokrétű és ala­pos tudományos kutatás alapján Készült és a népelienes, burzsoá nézetek egyik legveszedelmesebb fajtájának a fasiszta fajelmélet antiszemita nézeteinek és a zsidó nacionalizmusnak igen jó össze­foglalóját és harcos, pártos leleple­zését tartalmazza. K ÜLÖN KI KELL EMELNI mind. j'árt elöljárójában a műnek azt az érdemét, hogy bár történel­mi áttekintést is ad, de bizonyító és leleplező anyaqa mégis minden vo­natkozásában aktuális és a nemzet­közi vonásokat el nem hanyagolva elsősorban hazai, magyar vonatko­zású Ez teszi — a tudományos elemző módszere mellett — első­sorban olyan hatásos mai fegyve­rünkké ezt a könyvet. Miért aktuális ma nálunk az an­tiszemitizmus elleni harc? Azért elsősorban, mert amint a könyv anyagabó! is láthatjuk, a mi törté­nelmünk folyamán évszázadokra visszamenőíeg igen intenzív volt a zsidó-ellenes uszítás propagandája, de különösen intenzívvé vált a Horthy-fasizmus 25 éve alatt. A ma élő nemzedék magábaszívta az an­tiszemitizmus mérgét, és ezt dolgo­zóink tudatából kiirtani csak lan­kadatlan, szívós és alapos nevelő munkával lehetséges. Hogy ez mennyire élő probléma ma is, arra pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata is rámutat, amikor azt mondja: „A Központi Vezetőség elengedhetetlenül szük­ségesnek tartja a nacionalizmus, a sovinizmus minden megnyilatko­zása elleni kíméletlen ideológiai harcot.” (A politikai helyzet és a párt feladatai. Szikra. 1955. 18. old.) Márpedig a sovinizmus egyik igen fontos és veszélyes megnyi­latkozása éppen az antiszemitiz­mus és a cionizmus- mérge. Balogii elvtárs a mű bevezetőjé­ben rövid tudományos áttekintést ad a fajelméletek történetéről, megmutatja helyüket és szerepü­ket, s leleplezi mélyen reakciós lé­nyegüket. Megmutatja a fajelméle­teken belül az antiszemitizmus he­lyét, majd a következő részben fel­vázolja az antiszemitizmus történe­tét is. Rendkívül meggyőző ez a történeti áttekintés azért, mert itt világítja meg az antiszemitizmus haladásellenes voltát azáltal, hogy a nagy polgári gondolkodóinkra és forradalmi demokratáinkra (Kos­suth, Petőfi, Eötvös, Jókai stb.) hivatkozik, akik élesen szem- beállottak a faji uszítás minden fajtájával, s így az antiszemitiz­mussal is. Megrázóak az emigráns Kossuth szavai, amikor így ír: „A .zsidókérdésben’ (szégyen és botrány, hogy Magyarorszá­gon még ez is lehetséges) szá­zanként kapom a leveleket. Van olyan is, ahol ,egy társaság’ ... megbotránkozását adja tudtomra a felett, hogy öreg napjaimra még én is .zsidóvá lettem’, s decretálja hogy ,vége van be­csületemnek’ . . (Idézve a 18. o!d.-on.) Az antiszemitizmus anyagi alap­jait, a zsidóság történelmi útját asszimilálódásának objektiv akadá­lyait részletes pontossággal és tu­dományos érvekkel rajzolja meg a könyv. A figyelmes olvasó előtt kibontakozik az antiszemitizmus teljes képe, s meggyőződik arról, hogy ennek a reakciós eszmének valóban az a célja, hogy a dolgo­zók jogos gyűlöletét a kizsákmá- nyolókról a zsidókra terelje át az uralkodó osztály, hogy az elkese­redett tömegek elé bűnbakot állít­son a zsidóság képében. Ezzel kü­lönösen a kapitalizmusban — meg­ossza a dolgozók erejét s szociális demagógiával a dolgozókat (zsidó­kat és nem-zsidókat) egymásra uszítsa, miközben a háttérben a a zavartalanabbul megsáferzett maximális profitot vigyorogva vág­ják zsebre a nem-zsidó és zsidó nagytőkések egyaránt. T ények gazdag anyagán KERESZTÜL bizonyítja Balogh elvtárs, hogy a megosztott dolgo­zók háta mögött a magyar fasizmus idejében is mindig létreiött a pro­fiton osztozó tőkések „fajra való tekintet nélküli” összefogás?. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a zsidó és nem-zsidó dolgozók vér­tengerében született magyar elien­forradaiom olyan „kiváló” „fajma­gyar” képviselői, mint pl. Göm­bös Gyula nem átallott a Ta­nácsköztársaság ellen : pénzért a zsidó Rotschiidhoz fordulni, S azt is ki keli hangsúlyoznunk, hogy Rotschild készségesen köl­csön is adott 20 millió koronát a zsidófaló elienforradaimároknak. A Horthy-fasizmus idején különben, a legnagyobb zsidóüldözések idő­szakában is — a Weiss Manfrédek, Ullmann és Chorin bárók, Goldber- qerek és a többiek mindig „kivéte­lezett” zsidók voltak, őket nem küldte senki gettóba, őket nem fe­nyegette Auschwitz, Dachau és Majdenek, hiszen ők adták a Horthy-fasizmushoz a csengő ara­nyakat. Hogy mindezt ártatlan zsidó és nem-zsidó dolgozók száz­ezrei az életükkel fizették meg, azzal sem Horthy és „fajmagyar” társai, sem kebeibarátaik és házi bankáraik, a zsidó nagytőkések egyáltalán nem törődtek. Balogh elvtárs, miközben lelep­lezi az antiszemitizmus igazi arcát, egyúttal megmutatja azt is, hogy miért sikerült mégis megfertőznie a fasizmusnak a dolgozók eléggé széles rétegeit. Megmutatja az igazi arc előtt lévő álarcot is. A kizsák­mányoló osztályok olyanokkal vá­dolják a zsidókat, melyeket éppen a kizsákmányoiók maguk idéztek elő. P ETŐFI MEGÍRTA a naplójegy­zeteiben, hogy 1848-ban az fájt az antiszemitáknak, hogy a zsidók miért állnak be a nemzetőr­ségbe, az első világháború alatt meg már az volt az antiszemiták vádja, hogy miért nem állnak be. (51. old.). A középkorban minden eszközzel megakadályozták a zsi­dókat, hogy a keresztényekkel érintkezhessenek, később pedig az­zal vádolták őket, hogy nem asszi­milálódnak. A magyar és német „fajt” a fasiszták azért tartották „mágasabbrendűnek”, mert „tiszta faj”, a zsidót azért „alacsonyabb- rendünek”, mart szerintük ugyan­csak „tiszta faj”, nem keveredik másokká!. Ilyen és ehhez hasonló álarcban jelentkezik az antiszemitizmus és a dolog második oldala az, hogy a kapitalizmus a dolgozókat igyek­szik szellemi sötétségben tartani, s a feivilágosuiatlan dolgozókat ilymódon az ilyen álarcban jelent­kező antiszemitizmus meg tudja fertőzni. A könyv megmutatja az antisze­mitizmus aknamunkáját — népi demokratikus rendszerünk és a szocializmus építése ellen. A fel- szabadulás óta leleplezett ellenfor­radalmi összeesküvéseknek szinte mindegyikében megtalálhatjuk az antiszemita elemeket, így a Varga Béla — majd a Mindszenthy és a Grösz-féle összeesküvésekben. Az antiszemitizmus napjainkban is fel- folüti fejét. Néha az is előfordul, hogy a rituális gyilkosságok vád­ját — a vérvádat — emlegetik kö­zönséges bűneseteknél is. így voit ez a múlt év őszén kivégzett török­szentmiklósi gyermekgyilkos eseté­ben is. bár ismeretes, hogy a gyil­kosságokat egy volt prostituált kö­vette el. Az antiszemitizmus tehát — bár népi demokratikus rendszerünk törvényekkel üldözi — ma is meg­lévő és az emberek tudatát mérqe- ző, rendkívül kártékony ellenséges nézet. Teljesen felszámolni — mint Baioqh elvtárs a könyvében bebi­zonyítja — csak a szocializmus­ban lehetséges, amikor a kizsák­mányolás teljes megszüntetésévei kiirtjuk gazdasági gyökereit is. Az emberek tudatában meglévő maradványait azonban addig is szívós felvilágosító munkával, ke­mény és céltudatos ideológiai harc­cal irtanunk kell. ★ Nem kevésbé értékes Balogh elv­társ kis könyvének második része, amelyben a burzsoá sovinizmus, a fajelmélet másik típusával, a cio­nizmussal foglalkozik. B alogh elvtárs itt is törté­neti módszerrel dolgozik. — Megmutatja, hogy a cionizmus a maximális profitra éhes imperializ­mus korának speciális terméke. — Mint írja: ,,A cionizmus, története folya­mán, mindig valamelyik ország imperialista burzsoáziája érdé- keit szolgálta és azt szolgálja ma is. A cionizmus: zsidó naciona­lizmus, zsidó sovinizmus.” (73. old.) A cionizmus célja az, hogy osz­tálybékét valósítson meg az osztó lyokra szakadt zsidóságon belül & ezzel megbontsa — a zsidó és nem-zsidó tőkések érdekében a munkásosztály sorait. Erre a célra hiszen a gazdájuk közös: a fi­nánctőke — kölcsönveszi a cioniz­mus a fasizmus egész sor módsze­rét. Beszél a „sajátos zsidó cszja- rásrói’’, a közös vallás összetartó erejéről, megkeresi a zsidók törté­netéből a haladó hagyományok he­lyett a reakciós hagyományokat és azokat igyekszik belevésni a zsidó dolgozók tudatába. A fasizmus zsi­dóüldözései miatt igyekszik minden nem-zsidót felelőssé tenni. Azt akarja elhitetni a zsidó dolgozók­kal, hogy „minden nem-zsidó fa­siszta és minden zsidó született de­mokrata!” (83. old.) A II. világháború után az angol- amerikai imperialisták segítségével a cionizmus hívei létrehozták az „önálló” zsidóállamot, Izraelt is. Azóta ezt az országot igyekszik a nemzetközi cionizmus propagandá­ja középpontjába állítani. Igyek­szik a cionista propaganda minden földi Jót elmondani Izraelről, pedig ott egyre nyíltabb tőkés diktatú­ra vaiósul meg — cionista vezetés- ser*. (87. old.í A CIONIZMUS IGAZI SZEREPE tehát az, hogy a zsidó dol­gozók sovinizmussal való megfer­tőzésével a nemzetközi imperializ­mus bázist létesítsen a maga szá­mára a szocializmus erői ellen, a munkásosztály sorainak megbontá­sára. A zsidó dolgozók azonban — el­sősorban a kommunista pártok fel- világosító és meggyőző munkája következtében — egyre világosab­ban látják, hogy a cionizmus érde­keik ellen is irányul. Az Izraeli Kommunista Párt vezetője, M i k u- n i s z elvtárs erről így nyilatko­zott: „Mi a cionizmust akár a múlt­ban, továbbra is reakciós bur- zsoá-nac iona I ista i deo lögiának tartjuk, amely az utóbbi évek­ben ... átalakult az amerikai külügyminisztérium kozmopolita jellegű elméletének zsidó harso­nájává ,.(110. old.) Látszólag két éles ellentétben álló ideológiai nézetet tárgya! Balogh elvtórs, amikor az antisze­mitizmust és a cionizmust egv műben elemzi. De műve befejező részében — különben eqész müvé­nek minden sorában is — meg­győzően bebizonyítja, hogy az antiszemitizmus és a cionizmus tu­lajdonképpen édes testvérek. — Ugyanaz a gazdájuk: a nemzetközi finánctőke. Ugyanaz a céljuk: meg­bontani a munkásosztály egységéi, harcolni a marxizmus ellen, ül­dözni a kommunistákat, osztálybé­két hirdetni, megzavarni a dolgo­zók tisztánlátását. Ugyanaz az „el­méleti” alapjuk: fasiszta faje’mé- Ict. A kettő látszólag éles ellentét­ben áll egymással, a valósáqban azonban a legszorosabb szövet­ségben vannak. Az sem véletlen je­lenség, hogy amikor erősödik az antiszemitizmus, akkor felüti fajét a cionizmus is. Ez a kettő szinte feltételezi egymást. Mint Balogh elvtárs kifejezi, „ezt a szövetséget talán a legszebben fejezi ki az, hogy az amerikai Guciqenheim- hadianyaggyárnak, amelynek a főrészvényesei zsidók, ugyanakkor a Vatikán is részvényese.” (113. old.) ★ Balogh Elemér elvtárs nagyon fontos és nagyon időszerű munkát végzett el azáltal, hogy megírta ezt a művöt. S aki a könyvet olvas­ta arról is meggyőződhetett, hoqy Balogh elvtárs ezt a feladatot jól oldotta meg. N APJAINKBAN, amikor a nem­zetközi imperializmus min­den erejét mozgósítja annak érde­kében, hogy megakadályozza a falszabadult r.éoek békés építő munkáját, akkor, mint a Központi Vezeíős6a legutóbbi határozata is rámutatott, nekünk fokozott har­cot kell folytatnunk az imperia­lizmus ideológiai befolyása és za- vartkeltő aknamunkája ellen is, Balogh elvtársnak ez a műve az ideológiai osztályharc frontján igen fontos eszköze lehet minden­kinek, aki a haladásért a reakció ellen, a világosságért a sötétség ellen, a szocializmusért a kapita­lizmus ellen, a békéért a háború ellen harcolni akar. KÓNYA ISTVÁN. a Koestvth Lajos Tudo­mányegyetem Marürizmus- Lon in izmus Tanszékének vezetője. az egész emberiség szíve dohog benne. hare árán lehet változtatni a szörnyűsége ken. Nyilas Misit nagy színpadokon, filmen mindig $ nőit játszották. * cSzío küldi $táütiek A KÖZPONTI KULTUROTTHONBAN Az Országos Filharmónia áp­rilis 11-én, hétfőn délután 6 és este fél 9 órai kezdettel „Szív küldi szívnek“ címmel zenés műsort rendez a Központi Kul- túrotthonban. Az előadáson fel­lépnek: Bilicsi Tivadar, Gev.csy Sári, Petress Zsuzsa, Szabó Mik­lós, László Annié, továbbá Kyra Annemie, az Állami Operaház szólótáncosnője és a rádió kis­együttese. ÚJ CSOKONAI REGÉNY JELENIK MEG DEBRECENBEN Nemrég jelent meg a köny­vesboltokban Csokonai diákkö­ri verseinek gyűjteményes kö­tete, s máris újabb Csokonai- kötet megjelenése várható. „Hajnal hasad“ címmel Kiss Tamás debreceni író regényt írt a fiatal Csokonai életéről, a költő diákköri élményeiről. A közel 150 oldalas regény hűen idézi a kor akkori szellemét, hi­telesen ábrázolja a kollégiumi diákéletet. Kiss Tamás nemcsak Debre­cenben gyűjtötte regénye anya­gát, hanem bejárta a Dunántúlt is, és megfordult mindenütt, ahol Csokonai hosszabb ideig tartózkodott. A Magyar írók Szövetsége debreceni csoportjá­nak kiadásában megjelenő re­gény könyvnapi ajándéka lesz Debrecen és az egész ország ol­vasó közönségének.-!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom