Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-04 / 53. szám

- -55. MÁRCIUS 4 PÉNTEK NÉPLAP 3 AHOL MOST IS Mfyymn lakos tnde$he.H LEVÉL NYOMÁN A GÉPIFERMENTÁLÓBÓL A fermentáló dolgo­sokén nem is sejtik, milyen hősi és önfelél- iozó munkát végeznek a népifermentáló dolgo­zói. A járókelők látják a ,yar homlokzatán a íel- : fatot: „Dohány-Gépifer- mentáló“, de ebből vaj­ai keveset tudnak kö­vetkeztetni. Most e cikk­ben igyekszünk a gyár belső életével, a munka egyes mozzanatával negiamertetini olvasóin­kat. Á gyár munkásai április 4-re, hazánk fel- szabadulásának tizedik é (.’fordulójára készül­lek. Azon a gyűlésen, ihoL április 4 méltó meg­ünnepléséről beszéltek, nehezen kezdődött meg a vállalások megtétele. De ez csak a látszat volt. A rövid pár perces csend alatt a Gépifermentáló dolgozói jól meggondol­ták, hogy mit ajánlja­nak fel. Egymás után tettek Ígéretet az első negyedévi tervük határ­idő előtti teljesítésére, a minőség javítására, a2 önköltség csökkentésére. Bartók József, Kass An­tal, Haja István, Kéki István, Alföldi Tibor, Mészáros Sándor, Cse­resznyés János, Kovács Zsigmond, a legveszé­lyesebb üzemrésznek, a fermentálóinak dol­gozói azt vállalták, hogv rendszeresen teljesítik napi tervüket és takaré­koskodnak a rájuk bí­zott anyaggal. Azóta eltelt már né­hány hét. Lassan itt lesz április 4, amikor számot kell adni a vállalások teljesítéséről. zóinak lesz miről számot adni. Annak ellenére, hogy nap, mint nap 40— 45 fokos melegben és ki­sebb erejű nikotin gázos levegőjű műhelyben dolgoznak, hősiesen, be­csületesen megállják helyüket: teljesítik, sőt túl is teljesítik tervü­ket. Nem könnyű dolog naponta két brigádnak 200—250 mázsa dohányt, kiszedni a forró fermen­tálóból, berakni a prés- ládába. A veszélyes munka ellenére szerdán például 128,1 százalékra teljesítették napi tervü­ket, 100 százalékos mi­nőséggel. Kint jártunk 3 Gépifermentálóban. Ép­pen Bartók József, Káss Antal, Haja István és Alföldi Tibor elvtársa­kat találtuk munkában; Félmeztelenül, rövid sportnadrágban dolgoz­tak, mert az inget, sem a hosszú nadrágot nem bírják a 40—-45 fokos melegben. A brigádok egy óra hosszat dolgoz­nak egyfolytában. Az 50 méter hosszú fermentá­lóból fürgén szedik ki a vékony vasrudafcra fel­fűzött leveles dohányt, amely hideg és meleg levegő áramlásával gő­zölődik. A dohányt az­tán présládába rakják. Innen már Szodrai Já- nosné és Földi Jánosné viszik tovább a présgép alá, majd a bálavarrók kezébe kerül, s a kocka­cukorhoz hasonló csinos, sarkos bála felkerül a hatalmas tiszta raktár­ba. Megkérdeztük Kass Antal elvtársat: Mióta dolgozik a fermentáló­ban, és szívesen végzi-e ezt a munkát? — Ez az első idény — válaszolta. — Először bizony szokatlan volt megfogni a meleg vas- rudakat. Legtöbbször csupa hólyag volt a te­nyerünk, mire eljött a váltás ideje. Most pedig már észre sem vesszük, hogy forró a vasrúd. — Nincs kesztyű, ama megvédené tenyerüket az égéstől? — Van, azonban így könnyebb kiszedni a do­hányt. Nem tudunk so­káig beszélgetni Kass elvtárssal, mert gyorsan kell szednie a füzéreket, s tovább adni társának, Bartók Józsefnek, aki gondosan a présládába rakja a leveles dohányt. Amíg a végnélküli lán­con hozzájuk is eljut a felfűzött dohány, addig sem állnak tétlenül. Gondosan elseprik a lá­buk alól a lehullott do­hányleveleket, hogy ne legyen hulladék. Vajon mit csinálnak váltótársaik? A fermentáló üzem­részből nyíló társalgó­ban, másnéven pihenő szobában találtuk Mé­száros Sándort és tár­sait. Mészáros elvtárs éppen Az aratás című könyvet olvasta. Cse­resznyés János pedig élénk figyelemmel kísér­te Kéki István és Ko­vács Zsigmond sakk­játszmáját. A tiszta, vi­lágos pihenő szobában hasznosan és kelleme­sen töltik el az egy órát. Nem zavartuk a sak­kozókat, hanem Mészá­ros elvtársiéi érdeklőd­tünk a munka felől. — Olvastuk az újság­ban, hogy sok debreceni üzem elnyerte az élüzem címet — mondotta Mé­száros elvtárs. — Mind- annyiunkat nagyon bánt, hogy mi nem lehettünk a legjobbak között. Az elmúlt évben nem telje­sítettük az élüzem cím elnyerésének feltételeit. Most azonban az ápri­lis 4-i verseny során úgy igyekszünk, hogy győztesen ünnepelhes­sük hazánk felszabadu­lásának tizedik évfordu­lóját, és üzemünk bejá­ratának homlokzatára felkerüljön az éíüzem jelvény. Áz üzem dolgozói nagy igyekezettel, leg­jobb tudásukkal küzde­nek a kitűzött cél meg­valósításáért, az élüzem cím elnyeréséért. Ha az elkövetkezendő időben sem engedik lanyhulni a verseny lendületét, ez az igyekezet meghozza a kívánt eredményt. TANKA JUDIT Kétszázhetven hajdú-bihari küldött részvételével tartják meg Debrecenben a DISZ megyei értekezletét Hajdú-Bihar megye városaiban és községeiben befejeződtek a küldöttválasztó gyűlések a DISz megyei értekezletére. Kétszáz­húsz kiildöttnék szavazati, 50 küldöttnek pedig tanácskozási joga lesz a szombaton délután és vasárnap Debrecenben megtartandó értekezleten. A megyei küldöttértekezletet a megyei tanácsháza nagytermében rendezik, amelyet erre az alkalomra szépen feldí­szítenek. A fiatalok nagy megyei seregszemléjére Debrecenbe ér­kezik S zalai Béla, az MDP Politikai Bizottságáruik tagja, 1könnyűipari miniszter és Orbán László oktatásügyi minisz­terhelyettes. Kik lesznek a megyei küldöttek között? Élenjáró fiatalok. Olyanők, akik eddigi munkásságukkal bebizonyították, hogy ki­érdemelték a megtiszteltetést. Soroljunk fel néhány nevet Le mos Elvira, a Polgári Gépállomás élenjáró traktoristája, jó munkája eredményeként az elmúlt év őszén Moszkvában is járt és megtekintette a Mezőgazdasági Kiállítást, Poór István, a hajdúböszörményi Vörös Csillag Tsz brigádvezetője, Mat ölest János szentpéterszegi egyénileg dolgozó parasztfiatal, Nagy Ilona, a vámospércsi DISZ titkár, Nagy Irma, a Debreceni Ruhagyár sztahanovista ifjúmunkása, Csaba Béla R&kosi- ösztöndíjas orvostanhallgató. A felsoroltaikon ‘kívül még sok élen­járó fiatal lesz jelen a megyei küldöttértekezleten, A DISZ megyei küldöttértekezlete szombaton délután 3 órakor kezdődik Debrecenben. Ekkor tartja meg Gurbán György, a DISZ Hajdú-Bihar megyei titkára a beszámolóját. A tanácskozáson a fiatalok elmondják: hogyan készülnek hazánk felszabadulása tizedik évfordulójának megünneplésére és mit tesznek a DISZ II. kongresszusának, sikere érdekében. A szombati tanácskozás az esti órákig tart. Befejezésül színvonalas kultúrműsorral szórakoztatják a küldötteket. Ennek keretében a VIT-re készülő Debreceni Népi Együttes ad műsort. Vasárnap további hozzászólásokra kerül sor. ZÁRJUK KI A KULÁKOKAT AZ OLVASÓKÖRÖKBŐL A Hazafias Népfront bárándi bizottságának helyes kezdemé­nyezésére községünkben is megalakult a Kossuth és Petőfi olvasó­kör. Több mint 160 tagja van már a két körnek. Esténként tan­folyamok folynak, viták, megbeszélések, diafilmvetítések vonz­zák a dolgozó parasztokat. Azonban a körök vezetőinek ébertelensóge miatt a kólák ok is befurakodtak az olvasókörökbe. A Kossuth olvasókörbe pl. Mester József 32 holdas ma is cselédtartó kulák, a Petőfi olvasó­körbe Matkó József 62 holdas kulák fia furákodott be. Az olvasókör tagjai a két kulákof kizárták, ügy gondolom, hogy ez a példa intő a többi olvasókörök felé, hogy megtiszísék soraikat a befurakodott ellenségtől. Gáli Zsigmond tudósító, Béránd fl. I. Guzanov tanácsait hasznosítják a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben Egy évvel ezelőtt a magyar-szovjet barátsági hónap alkalmával hazánkban járt szovjet küldöttség egyik tagja A- I. Guzanov, a Kosztroma kerületi Ogorodnyik kolhoz elnöke ellátogatott a hajdú­bihari nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. Sok hasznos tanácsod adott a szarvasmarhatenyésztés terén. Az állatok változa­tos, pontos és nedvdús takarmánnyal való táplálása mellett a tehén­törzs jó kiválogatására tanította a nádudvariakat. A milliomos termelőszövetkezet tagsága alkalmazza is ezeket a módszereket. A kiváló minőségű sertés és lótenyésztés mellett na­gyobb gondot tordítanak a szinténjó jövedelmet biztosító szarvasmar­hatenyésztésre is. Tizenhárom jól tejelő, tehén borját már kis koruk­tól kezdve különös gonddal nevelik- Jelenleg 18 ilyen egy-kétéves korú üszó'borjút nevelnek. Olyan gondozásban és takarmányozásban része­sítik azokat, hogy kétéves korákra teljes tenyészéretté fejlődjenek. A fejős teheneknél áttértek az egyedi takarmányozásra. Ennek eredményeképpen elérték, hogy amíg az elmúlt évben 6,1 liter volt a fejési átlag, most megközelíti a kilenc litert. Az apaállat nevelésre is nagy gondot fordítanak. A 18 literes Piros és Szőke nevű anyák­tól származó két bikaborjűt továbbtenyésztésre felnevelik. így jól tejelő' fajták szaporításával emelik a minőséget. A Minisztertanács határozata a cukorrépa és cikória termelési terv teljesítésének A Minisztertanács határoza­tot hozott a cukorrépa és a ci­kória vetésterület tervteljesíté­sének biztosítására. Ennek ér­telmében a megyei, járási és községi (városi) tanácsok végre­hajtó bizottságai kötelesek a részükre előírt cukorrépa és ci­kória szerződéses terület szer­ződtetését és bevetését biztosí­tani. A cukorrépa és a cikória ter­melés érdekében elsősorban to­vábbra is az önkéntes szerződ­tetést kell szorgalmazni. Ha az előírt tervterületet önkéntes szerződés útján március 10-ig biztosítani nem lehet, egyes egyénileg gazdálkodó termelők, valamint a II. típusú termelő­szövetkezeti csoportok tagjai biztosításáról részére a cukorrépa és a cikó­ria termelését kötelezően elő lehet írni. A kötelező előírásnál az aláb­biakat kell figyelembe venni: Azt a területet, akinek földje erre alkalmas, szántóterületé­nek legfeljebb nyolc százalé­kúig lehet kötelezni cukorrépa, illetve cikória termelésére. Az erre vonatkozó határozatot a termelővel március 10. után ha­ladéktalanul közölni kell és fel kell szólítani, hogy területére három napon belül kösse meg a szerződést. A kötelezően elő­írt területek után a termelőt ugyanazok a kedvezmények il­letik meg, amelyelcet a szerző­déses termeltetés feltételei elő­írnak. A Rákosd-telepen, a Gyulai utca 2. szám alatti házban la­kik Horváth Ferenc népes csa­ládjával. Joggal használhatjuk a „népes“ jelzőt, mert Horváth- nét hét gyermekkel, köztük hat fiúval és egy lánnyal áldotta meg a sors. A legidősebb már katona, a legkisebb még alig 5 éves. A mikor belépünk a kony­hába, a gyermekek kö­zül a két kisfiút és a kislányt találjuk otthon, aki ugyan nem is olyan kicsi, hi­szen már 16 éves. Nagy halom kukorica van előtte, azt mor­zsolja. Van mit morzsolni, mert Horváthék a Rákosi-telepi Dó­zsa Termelőszövetkezet tagjai, s ez a tsz tavaly minden mun­kaegységre többek között 5 kilogramm tengerit is osztott. _ Néhány perces ismerkedés után a szó, a beszélgetés fona­la önkéntelenül is a béke meg­védésének a problémája köré fonódik. Nem kell csodálkozni ezen, hiszen Horváthné hét gyermek anyja, hat fiát ragad­ná el tőle egy esetleges háború. Ugyan ml más témát dédelget­hetne bensőjében legkedveseb­ben és legféltettebben a IV. magyar békekongresszus kül­dötte, mint a néhány nappal ezelőtti gyönyörű ünnepségek emlékét, mint a békét. — A kongresszusra menet már az úton nagy öröm ért. Szolnokon az állomáson talál­koztam katona fiammal, aki újságból tudta meg, hogy mi­lyen megtiszteltetés érte az anyját. B udapesten aztán egyik ámulatból a másikba esett — meséid a továb­biakban. Negyvenöt éves, éa most járt először a fővárosban. Volt tehát bőven min csodál­koznia. A pályaudvaron ünnep­séggel, virággal fogadták őket. Egy kislánytól öt szál szekfüt TELI SZÍVVEL félteni kapott. Sosem felejti el a bu­dapestiek szerető gondoskodá­sát, amivel körülvették, elhal­mozták őket. Élete végéig em­lékezni fog a főváros forgata­gában szerzett első benyomá­saira. A legmaradandóbb és egyben legkedvesebb emlékek azonban a kongresszus esemé­nyeihez fűződnek. — Teli szívvel jöttem haza — mondja egyszerűen. — Kí­naiakkal, koreaiakkal is talál­koztam, mind nagyon kedves emberek voltak. Nem értettem a nyelvüket, de mintha a te­kintetükre lett volna írva, hogy ők is ugyanazt akarják, amit ml: békét az egész világnak. Mikor Rózsa Ferencné kislá­nyával a karján a mikrofon elé lépett és szenvedélyes hangon, szinte kiabálva mondta, hogy gyermeke jövőjéért, mindnyá­junk békéjéért mindenre ké­pes, úgy éreztem, hogy en ál­lok ott és én mondom e szam- kat. És soha nem szerettem volna semmit úgy, mint akkor szívemre ölelni mind a hét gyermekemet, s tízszer, száz­szor egymásután megfogadni, világgá kiáltani Rózsa Ferenc­né szavait. S hogy Horváthné, e Rákosi- telepi béketitkár a békeharc­ban a tettek embere, azt be­szédes bizonyítékként példázza a termelőszövetkezetben vég­zett munkája, tavalyi 318 mun­kaegysége, s erős elhatározása, hogy idén 400-on alul nem ad­ja. Most már biztos benne, hogy sikerül véghezvinni az elhatározását, mert a béke­kongresszus két napja egy egész életre megerősítette ben­ne a hitet, hogy a békét meg haza... lehet és meg kell védeni, bár­mibe kerüljön, is az. M ikor az udvarra kilé­pünk, vakító fénnyel csapódik szemünkbe a fehér hóról visszaverődő nap­sugár. A tavasz előhírnöke, s bármennyire is „foga“ van még az éjszakáknak, a márciusi napfény egyre kisebbre, egyre szürkébbre sorvasztja a feb­ruári havat. Hunyorgó szem­mel nézünk körül az udvaron. Ott, ahol most a félszer áll — magyarázza Horváthné — o-tt volt 1944-ben a bunker. — Sosem felejtem el azokat a szörnyű időket. A németek garázdálkodáséinak utolsó nap­ján egy német harckocsi a nagy menekülés közben majdnem rárohant a bunkerunkra. Csu­pán egy-két méter mentett meg bennünket attól, hogy öt gyer­mekemmel együtt haléira ti­porjon. Borzasztó volt, de sze­rencsére ép bőrrel átvészeltük. Azóta új házat építettünk, szebbet, mint a régi volt. A bunkert pedig betemettük, hogy az emléke se kísértsen. — A békekongresszuson megtanultam — mondja Hor­váthné elvtársnő búcsúzás köz­ben —, hogy a mi kezünkben van gyermekeink jövője. A mi munkáinkon múlik, hogy nyu­godtan építhetjük továbbra is ezt az országot, vagy pedig ki kell ásnunk a betemetett bun­kert, hogy újra a föld alá búj­junk az emberi gonoszság elöl. N em, nem a bujkálást so­ha többé! Ezt mond.ja Horváthné, és ezt mond­ja vele együtt minden anya, aki a gyermekét szereti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom