Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-22 / 68. szám

rtÉPLAh

1955. MÁRCIUS 22. KEDD

Maurice Thorez nyilatkozata a Pravdának

Moszkva (TASZSZ) Maurice Thorez, a Francia Kommunista Pár. főtitkára fogadta J. Zsuko- vot és G. Rasszagyint, a Pravda tudósítóit és válaszolt Francia- ország halaszthatatlan és égető politikai problémáit érintő kérdéseikre.

A válaszok közül kivonatosan az alábbiakban közlünk néhányat.

Kérdés: A párizsi egyezmé- nj/ék hívei mostanában a francia Köztársasági Tanács ratifikálási vitájának 'küszöbén azt állítják, hogy az egyezmények ratifikálását az „atlanti szolidaritás“ megőrzése teszi szükségessé: s hogy a ratifikálás elősegíti Európa és ezen belül Franciaország biztonságának megszilárdítását. Mi az az ön véleménye erről?

Vák.sz: Már önmagában az

a tény, hogy a politikusok a párizsi egyezmények ratifikálásának kérdését kizárólag az „atlanti szolidaritás“ megőrzésének szemszögéből tekintik, azt mulatja, hogy az idegen érdekeket fölébe helyezik a nemzeti érdekeknek.

A párizsi egyezmények azzal, hogy lehetőséget nyújtanak a bonni revans-politikusoknak hadseregük megalakítására, közvetlenül veszélyeztetik Francia- országot és Németország többi szomszédját, amelyek országunk természetes szövetségesei. Ezek az egyezmények aláaknázzák Európa biztonságát, holott a francia kormány segíthette volna Európa biztonságának megszilárdítását, ha elfogadta volna a szovjet javaslatokat az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével foglalkozó európai értekezlet összehívására.

Nemzetközi vonatkozásban az „atlanti szolidaritás“ az Egyesült Államok függvényévé tette Franciaországot. Országunk többé nem ura saját politikájának.

A független nemzeti politika elutasítása másodrendű állam színvonalára süllyesztette országunkat, s ez együtt jár nagyhatalmi érdekeinek feláldozásával.

Mihelyt országunk hozzájárul •a bonni kormány kezdeti követelésében szereplő 12 hadosztály felállításához, London és Washington vezetői nyomban letesznek arról, hogy Párizzsal számoljanak.

Az „atlanti szolidaritás“ egyet jelent Franciaország megalázásával és tehetetlenségével,

Kérdés: A párizsi egyezményeik hívei azt hangoztatják, hogy ezeknek az egyezményeiknek a ratifikálása előmozdítaná a francia—német „megbékélést“. Mi az ön véleménye erről?

Válasz: A párizsi egyezmények akadályt gördítenek a francia—német barátság útjába, mégpedig abban az értelemben, hogy — mint már rámutattak — segítséget helyeznek kilátásba a reakciós Németország számára az ellen a Németország ellen, amely felszabadulást akar. Nyugat-Né- metországban előnyösebb helyzetbe juttatnák a militarista és imperialista erőket. Ezek az egyezmények a néffl erők ellen irányulnak, amelyekben mi már

1946-ban — akkori gyengeségünk ellenére — Németország demokratikus és békés fejlődésének egyetlen biztosítékát láttuk. Azóta a népi erők megnőttek. Az új életet építő Német Demokratikus Köztársaság komoly tényezője az európai békének.

Nyugat-Németországban a

munkásosztály legfőbb szervezetei, a nép többségének érzéseit kifejező pártok és szakszerveze tek erélyesen harcolnak a párizsi egyezmények ellen. A szociáldemokrata párt állásfoglalása a tömegek őszinte érzéseit tükrözi.

A német ifjúság hosszú idő óta első ízben erélyesen elutasítja az imperialistáknak azt a szándékát, hogy az ágyútöltelék szerepét töltse be.

Ezek Németországban azok az erők, amelyek lehetővé teszik a megbékélést és a barátságot a francia néppel.

Kérdés: - Francia politikusok azt erősítgetik, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után haladéktalanul négyhatalmi tárgyalásokat lehet 'kezdeni a német kérdésről, egyebek között Németország egyesítésének kérdéséről. Kijelentik továbbá, hogy nymodon elkerülhető lenne a párizsi egyezmények végrehajtása, Mi az Ön álláspontja a kérdés ilyen felvetésével szemben?

Válasz: A probléma ilyen felvetése szántszándékos hazugság. Aki őszintén akarja a nemzetközi viszonyok rendezését, az nem a nemzetköz’ légkör elmérgesítésével kezdi.

Valójában az amerikai „erőpo- litika“ egyik megnyilvánulásával állunk szemben. Minden józan gondolkozású ember rájön, hogy ez illuzórikus politika, mivel a Szovjetunió és a népi demokratikus országok összehasonlíthatatlanul nagyobb erővel rendelkeznek, őket nem lehet megfélemlíteni.

Maga a néniét nép is belátja, hogy az új Wehrmacht sugalmazol csupán attól a lehetőségtől akarják megfosztani, hogy független, demokratikus és békeszerető államban egyesüljön — egyben testvérháborút készítenek elő a németek között.

A párizsi egyezmények hívei Németország szétszakítottságának Handósírásával, az ország nyugati részének felfegyverzésével és a támadó atlanti tömbbe való bevonásával minden tartalmától megfosztják az* a kérdést, amelyről állítólag tárgyalni akarnak, tárgytalanná teszik a tárgyalásokat.

Kérdés: Mint ismeretes, a

párizsi egyezmények ratifikálása francia—szovjet szerződés érvénytelenítését vonná maga után. Ezzel a szerződéssel — a szovjet emberek véleménye szerint — összeegyeztethetetlen Franciaország részvétele a német militarize mus feltámaszt ísára irányuló tervekben. Hogyan látja Ön ilyen körülményeik között a francia és a szovjet nép hagyományos együttműködése fenntartásának és megerősítésének lehetőségét

az európai, békéén folyó hantban?

Válasz: • Amikor a szovjet nép leszögezd, hogy az országaink között szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel összeegyeztethetetlen Franciaország részvétele a német mi- litarizmus feltámasztására irányuló tervekben, olyan véleményt fejez ki, amelyet minden becsületes és tájékozott francia megért.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy számunkra, a franciák számára a francia—szovjet szövetség a biztonság és a béke nélkülözhetetlen tényezője. Legfőbb feltétele országunk cselekvési szabadságának, tényleges szuverenitásának. annak, hogy Franciaország fenn,maradhasson egy expenzáonásta Németország szomszédságában. A történelem tanúsága szerint a Szovjetuniónak sokkal kisebb mértékben van szüksége Franciaországra, ínint Franciaországnak a Szovjetunióra.

A francia nép soha nem engedi meg, hogy háborúba taszítsák a Szovjetunió . ellen, amelynek semmiféle érdekei nem állnak ellentétben országunk érdekeivel, amely soha nem követeti el ellenünk agressziót, és amely — éppen ellenkezőleg — oly sokat tett azért, hogy megmentsen bennünket a hitleri barbárságtól. Népünk belső erőviszonyai távolról sem olyanok, mint a müncheni időkben voltak.

Ha a francia kormánynak sikerülne megvalósítania a párizsi egyezmények ratifikálását, és sikerülne a francia—szovjet szerződést papírronggyá tenni, a munkásosztály és a demokratikus körök megkettőznók erőfeszítéseiket, hogy fenntartsák és fejlesszék népeink - hagyományos együttműködését, amely még régi, 1848-as kifejezés szerint „a természet parancsa“.

Franciaország hivatalos körei, amelyek hajlandók áthúzni — a francia—szovjet szerződést, meggyőződnének arról, hogy nem lehet szétzúzni a két nép igazi szövetségét.

Párt és pártépítés ★

Debrecen kommunistái megvitatták a Központi Vezetőség határozatát

Szombaton reggel ült össze Debrecen város kommunistáinak aiktívaéctekezlete, hogy megvitassa a Központi Vezetőség határozatát. Az elnökségben helyet foglalt Matusé!; Tivadar elvtárs, a párt Központi Vezetőségének póttagja, a Szabad Nép szerkesztő bizottságának tagja. A megyei pártbizottságot Kulcsár Ferenc elvtárs képviselte. A városi párt- bizottság beszámolóját Baranyai György elvtárs ismertette.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a határozatot városunk párttagsága — mondotta

— és a dolgozók nagy többsége is helyesléssel fogadta. Érződik az elhangzott véleményekből és megnyilvánulásokból, hogy a többség részéről teljes az egyetértés, mert látják, hogy a párt véget vet a bizonytalanságnak és nem utolsósorban az ellenséges tevékenységnek, amely mindenek előtt a fegyeknezettlenség erősödésében, a pártmunka csökkenésében és a politikai képzés elhanyagolásában mutatkozott meg. Az előbbiek alapján jó pár üzemünkben csőikként, a termelékenység, nőtt az önköltség, romlott a minőség és növekedett a selejt. Az ellenség a spekuláció felélesztésére, kultürfronrton pedig a polgári giccsek és más mé- telyező . nézetek egy részének visszacsempészéséfoe kezdett.

A város üzemeiben a termelés

— mondotta a továbbiakban — 1953-íhoz viszonyítva 15,1 százalékkal növekedett. Ez önmagában véve helyes. Ezzel egyidőben ugyancsak a két év viszonyszámát tekintve az összlétszám 12,6 százalékkal volt magasabb. Ha felületesen szemléljük, azt mondhatnánk, hogy minden rendben van, hiszen az összlétszám néhány százalékkal alacsonyabban van, mint a teljes termelés növekedése. A város üzemeit azonban összességében nem ez jellemzi. Ugyanis a 100 forint össz1 bérére eső termelés 7,3 százalékkal volt kevesebb 1954-ben,

Emlékünnepélj Debrecenben a Tanácsköztársaság megalakulásának

évfordu lójárt

A Magyar Tanácsköztársaság kivívásának 36. évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Partja Debreceni Városi Bizottsága emlékünnepélyt rendezett a Víg filmszínházban. A szé>en_ feldíszített és zsúfolásig megtelt teremben a díszelnökségben kapott helyet Kulcsár Ferenc, a Hajdú- Bihar megyei Pártbizottság másodtitkára, Ménes János, Debrecen Város Tanácsának vb. elnöke Czipa Mihály, a Debreceni Városi Pártbizottság ágit. prop, osztály vezetője, Czirják Ferenc, a Hazafias Népfront debreceni bizottságának titkára, továbbá azok a veterán kommunisták, akik 1919- ben tevékenyen részt vettek a Magyar Tanács- köztársaság kivívásában és munkájában, így: a

Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Labancz András építőmunkás, Tarcsal Mihály és Hajdú János elvtársak. A nézőtéren ott voltak a megyei és városi pártbizottság tagjai, a megyei és városi tanács vezetői, a tömegszervezetek képviselői, és az április 4-i munkaversenyben kitűnt dolgozók, sok sztahanovista, kiváló dolgozó, valamint a tudományos, társadalmi élet vezető egyéniségei.

Ménes János elvtárs, Debrecen Város Tanácsa vb. elnöke nyitotta meg a Magyar Tanácsköztársaság győzelmének 36. évfordulóján rendezett emlékünnepélyt, majd Czipa. Mihály elvtárs, a Debreceni Városi Pártbizottság ágit. prop. osztály vezetője mondott ünnepi beszédet.

Czipa Mihály elvtárs méltatta a magyar történelem dicsőséges napjának, 1919. március 21-ének jelentőségét, kiemelve, hogy a magyar munkásosztály is torkig volt az idegen érdekekért vívott imperialista háborúval, és lelkesen állt a Tanácsköztársaság zászlaja alá.

A Magyar Tanácsköztársaság volt a Szovjet-Oroszország első követője, messze nyugatra Segítette kiterjeszteni a proletárforradalom lángját. Ezért üdvözölte Lenin is nagy lelkesedéssel a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét. mint a szovjet hatalom eszméjének nagy erkölcsi győzelmét.

Debrecenben március 21-ét követő harmadik napon a debreceni munkás- és katonatanács együttes ülésén megválasztották a városi és megyei direktóriumokat. A városi direktóriumban a tegnap esti díszelnökség tagjai közt ülő — Hajdú János elvtárs, a Kommunistái Magyarországi Pártjának tagja ifi helyet foglalt. A direktórium Debrecenben március 23-én jelentette be kiáltványában a hatalom átvételét.

Hogy mennyire mellette volt Debrecen lakosságának túlnyomó többsége a fiatal tanácshatalomnak, bizonyítják az 1919 áprilisi választás eredményei is. A tanácshatalmat megelőző időszakban a legnagyobb felhajtással is alig tudtak 3000 szavazatot kicsikarni, még ennél is kevesebb választó polgárt az urnák elé cipelni, addig a tanácshata- lom mellett 40 123 szavazatot adtak le. Megválasztottak 102 munkást, 44 alkalmazotttat, 20 kisiparost, 20 földművest, 18 vörös katonát, vörös őrt és 6 értelmiségit. Debrecen város tanácsa első ülésén lelkesen üdvözölte és éltette a nemzetközi proletariátus nagy vezérét, Lenint, és az ünnepi tanácsülésén javasolták, hogy az akkori Piac utcát nevezzék el Leninről.

Beszélt Czipa elvtárs arról, hogy Debrecen város direktóriuma komoly programot tűzött maga elé: lakásépítés, iskolázta tás, egészségügy és a népjólét területén. A továbbiakban beszélt a debreceni munkások hősi honvédő harcáról. Hangsúlyozta, hogy a proletárdiktatúra bukása nem a munkások és parasztok hősiességén vagy áldozatkészségén múlott 1919-ben.

A nagy tapssal fogadott beszéd után a „Felejthetetlen 1919" című kitűnő szovjet filmet vetítet ték le az emlékünnepély részvevői előtt.

mint a már említett előző esztendőben. Vannak üzemeink, ahol megértették a vezetők és a dolgozók, hogy a termelékenység az az alap, amely a szocialista társadalom felsőbbrendűségét igazolja, a kapitalista társadalommal szemben és ilyen szellemben is végezték a munkát. Az elmúlt év folyamán a GÖCS-ben 30,9, a Debrece ni Gyógyszergyárnál 21,0, a Hajdúsági Gyógyszergyárnál 13,6. a Debreceni Textilműveknél pedig 15,2 százalékkal növekedett a le; melékenység. Ezek az eredményeit a felsorolt üzemek vezetőit és dol gozóit dicsérik. Vannak azon bt ■ olyan területek, ahol mindene' - előtt maguk a vezetők nem értették meg az előbb említett lenini tételt. Ilyen üzemünk a Hajdú megyei Téglagyári ÉS, ahol 14,9. a Cementipari Vállalat, ahol 5.7 és a Hajdú-Bihar megyei Malomipari ES, ahol 14,7 százalékkal csökkent a termelékenység. De sokká? rosszabb a helyzet a tanácshoz tartozó vállalatoknál. E vállalatok munkáját vizsgálva kitűnik, hogy az 1953—54. év összehasonlításában a teljes termelés

1,6 százalékkal növekedett, ugyanakkor az összlétszám 31,4 százalékkal növekedett. A 45,5 százalékos összbéi- növekedése dacára a 100 forint összbérre eső termelés, tehát lényegében a termelékenység 30,2 százalékkal csökkent.

Megállapította a beszámoló, hogy válamivel jobb a helyzet az önköltség csökkentésénél.

Ezek után Baranyai elvtárs rátért a mezőgazdasági eredmények ismertetésére. Emlékezhetünk arra az örömújongásra, amely elsősorban a kulákok részéről mutatkozott meg 1953. júniusában, másrészt a szövetkezeti vagyon széthurcolásáva irányuló tendenciákra és az ezt követő fegyelmezetlenségre. Ha Rákosi elvtárs a budapesti pártaktíván mondott beszédének szellemében nem álltunk volna ki szilárdan ezekkel a jelenségekkel szemben, még sokkal nagyobb károk következtek volna be. A már elmondott jobboldali elhajlás következménye lett az, hogy tsz-eink száma 1953- ban hárommal csökkent és az

1954-es év záró adataiból is láthatjuk, hogy a tsz-ben dolgozó családok száma 46-al, a tagok száma pedig 107 fővel csökkent. Ennek tudható be az is, hogy a város területén az elmúlt év negyedik negyedévében a ló állomány kivételével a többi állatok létszáma csökkent e tsz-ekben.

Ugyanakkor a háztáji gazdaságok nagymértékben megerősödtek, ami önmagában véve nem lenne hiba, de ez az erősödés a közös rovására történik. Általában jellemző a háztáji gazdaságokra, hogy sokkal nagyobb a megengedettnél.

A mezőgazdasági rész összefoglalójában elmondotta Baranyai elvtárs, csakis jól végzett pártmunkával tudjuk megcálfolni a reakció által terjesztett minden alapot nélkülöző rágalmakat, hogy az egyénileg dolgozó parasztságot most már nem segítjük.

A soronlévő feladatok elvégzésével foglalkozva elmondotta Baranyai elvtárs, fel kell számolni mindazokat a lazaságokat, amelyek a pártfegyelem, a pártoktatás területén megmutatkoznak, majd így fejezte be; itt az ideje, hogy hozzálássunk a jobboldali ferdítések okozta hibák kijavításához, ennek a termelés fokozásában, a fegyelem megszilárdításában kell megmutatkoznia. Csakis ezen alapulhat a népjólét emelése. Mindenki nézzen körül, eleget tett-e április 4-re tett fogadalmának;

A beszámoló után sok értékes hozzászólás hangzott el. Többek között felszólalt Ménes János elvtáns, a városi tanács elnöke. A tanácsok munkájának megjavításáról beszélt.

Felszólalt Matusek Tivadar elv* társ is, s beszélt a ‘kultúra, az

irodalom helyzetéről. A felszólalásokra Baranyai elvtárs válaszolt