Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

4 NÉPLAP ■mu. március ív: csütörtök SífnCftí a fouiiás A NAGYMAJOR FELÖL L lő adásso romai a Kossuth Lajos Tudományegyetemen A MODERN MAGYAR IRODALOMRÓL MINTHA AKKOR hamarabb Jött volna a tavasz, nem tartotta úgy magát a tél, mint most. Úgy tetszett, mintha besuhant volna az életünkbe ez az igázi kikelet. Most valahogy soká tart a hi­deg, még havazik is néha-néha. Akkor március derekán már zöl­dült az árokpart, már bomlottak a jegenyék és fűzfák rügyei. A pipiskék, fürjek, pacsirták bát­rabban futkároztak a földeken. Csak egy nagy baj volt: sok volt az ugar, és kevés volt a vetés ... Tíz év...! Milyen is volt ak­kor az időjárás! Lehet nem is olyan, ahogy én emlékszem, csak a gondok voltak mások, mint most, s erre viszont pontosan emlékszem. Hej, milyen küzdel­met vívtunk önmagunkkal, kü­lönösen a közönnyel, s még in­kább a reakcióval Hiszen akkor kezdtük megtanulni, mit jelent az a szó igazi értelmében: le- akció. Mi úgy 'ismertük őket: az arak. S mennyi bajunk volt ve­lük! A fiatal kommunista párt- szervezet tapasztalatlan volt, alig volt még kapcsolatunk a felsőbb szervekkel, de egyet tudtunk, hogy a földet osztóm kel! mirh­áén erővel. A Ml FALUNK KÖRÜL oly sok nagybirtok volt. hogy szinte felmérhetetlennek hittük. Körös­körül a csegei határt úgy kerí­tették be az uradalmak, mint a szorító kaloda. Ott terpeszked­tek a tájék legnagyobb birtokai: Nagyma.ior, Kecskés. Cserepes, Kismajor, Hataj. Tiszaköz, s az özön egyházi birtok, amely Pol­gártól Egerig húzódott. Ebben a nagybirtok tengerben vergődött a szegénység, még az is. akinek földje volt. mert a főid Iegara- nyát az urak bírták. Annyi som­más. annyi távirdamunkés, any- nyi napszámos, és pályamunkás nem került ki egy faluból sem, mint Tiszacsege nád fedeles 'há­zaiból. S olyan rongyos, kiéhe­zett cselédek , sem voltak a tájé­kon. mint a Nagten aj or ban. Négv- vagy ötezer hold közepén emel­kedett magasi-a a középkori ha­talmas kastély, sőt inkább lovag­vár, ahol székeltek mindenható urai a tájéknak: Radákok ... S a kastély körül földházak, benne a nyomorúság vert tanyát, s ami itt kultúrát jelentett, az annyi volt, hogy a vonat is megállt. Itt volt a híres „Hatrongyos“, amely arról kapta a nevét, hogy hat egyforma cselédház volt egymás mellett, nádból, sárból verve. Az urasági disznók különb épületben szálltak meg, mint a Radák nagy­ságosék cselédei. MINDENFELE földosztás lázá­ban égtek az emberek. Ki így, ki úgy, de valahogy részt vett eb­ben a munkában. A nincstelenek örültek. Volt néhány, aki húzó­dozott, hiszen a reakció nem aludt, akkor kezdett ébredezni, s kitalált mindent, hogy megfé­lemlítse a népeket... „Ne fogad­játok el a földet, mert visszajön­nek a németek!“ Amikor ez le­járt, akkor meg az angolokkal fenyegetőztek. „Aki elfogadja a földet, ott húzzák fel a kommu­nistákkal egy fára a dűlő végé­ben!“ S ki tudná, hogy miket ta­láltak ki még az urak és a sze­kértolóik, az „úr bolondjai“. Egyszer egy szép tavaszias na­pon — úgy József napja lehe­tett, mert már gólyákat is lát­tunk keringélni — hír jött Nagy­majorból, hogy a földhöz jutta- tottak sokan visszaléptek a föld­től, kihúzatták magukat a név­sorból, visszaérkezett a tanyába a „nagyságos úr“, meg a vénkis­asszony lánya. Az a kisasszony, aki lóháton járta nem oly rég még a nagymajori határt, s sza­dista módon korbáccsal verte a munkában megrokkant embere­ket. Micsoda bátorságuk volt ezeknek, vissza mertek jönni!?_ S nemcsaik hogy meghúzódtak. hanem felelősségre vonással fe­nyegetőztek. Követelték vissza az elveszett holmijaikat, megfenye­gették a földfoglalókat. Kétség- beesett emberek jöttek be a párt­hoz. — Elvtársak! Az úr összehívta a cselédséget az iskolába délután­ra! Mi lesz most? Az emberek elkeseredettek, aki valahogy fel­szántotta is a földet, nem meri bevetn' NAGYMAJOR FELÉ hárman indultunk útnak, mindjárt ebéd után. Olyan ragyogó napsütés volt. olyan kellemes fűillat áradt a zöldelő földeken, amilyen nem volt még addig. Szinte lihegett, lélegzett a világ, mint a gyepen a tavaszi kisliba. S én rettenetes ■szorongó érzésekkel telítődtem meg. Egész úton azon gondolkoz­tam. hogyan fordítsam az ura­sig ellen a cselédeket. Nem sza­bad engedni, hogy megfélemlít­sék a régi urak az újjászületett embereket. Még akkor fiatal, ta­pasztalatlan párt titkár voltam, nem ismertem kellőképp akkor még azt a mérhetetlen erőt, ame­lyet a szovjet katonák véres csa­tákban kivívott győzelme, a kom­munista párt, s az a maroknyi kis falusi pártszervezet jelentett számunkra, amelyben éjszaká­kon át tervezgettük, szövöget­tük a jövőt, amelynek formálá­sát éppen csakhogy megkezdtük. Velem jött az SZDP heivi tit­kára. s a földosztók közül egy szociáldemokrata öreg paraszt, akiknek rettenetes nagy szájuk volt, mert ők már közel kétezer tagot számláltak a pártszerve­zetben. Mi. a kommunista párt tagiai. talán harmincán ha vol­tunk. Beszédközben mindig úgy fordult a szó. hogy az uújság­nak is van egy kis igazsága, s ezen mindig veszekedtünk, mert a hosszú. 4—5 kilométeres úton volt időnk rá. s a beszéd közben kibukott a szeg ,a zsákból. A két útitársam előzőleg az urasággal beszélt már. ezt onnan tudtam meg. mert mértani pontossággal latolgatták a helyzetet, mármint azt a kérdést, hogyan kell egyez­séget teremteni az uras-ág meg a szegénység között. MIRE KIÉRTÜNK p. tanyára, már gyülekeztek az emberek az iskolában. A kis rozzant, megron­gált épületben vályogokat. Vis­kókat állítottak végre az embe­rek. azon ülték. Ki ácsorgóit, ki a falnak támaszkodott. Egyszer csak megtelt a helyiség, bánatos, leesettorrú. haragos, félénk ar­cok váltogatták egymást, miköz­ben megérkezett Radák és vén lánya. Ök is kissé félszegen vo­nultak be fmert m-ár azért csak más világ volt, mint azelőtt egy évvel). Egyik ember kalapot emelt nekik, a másik csak bic­centett. egy sereg ember oda se figyelt, nem is köszönt. Én csak vártam, néztem, mi lesz, ,s elhú­zódtam hátul az emberek közé. A vénkisasszony odaugrott sz én két útitársamhoz, s melegen ke­zet ráztak. Én már ekkor min­dent megértettem. Egy csomó pa­pír került elő aktatáskáiéból, s a kisasszony egyre bátrabb lett. Nyöszörgös. vontatott beszéde éppen olyan utálatos volt, mint amilyennek hallottuk már annyi­szor. — Engedjék meg emberek, hadd mondjam el,, miért hívtuk ide össze magukat. Szinte mindenki egyszerre emelte a fejét, figyelő fejek hall­gatták a kisasszony vontatott be­szédét. S nekem egysze.csak eszembe jutott az a nagy pofon, amit arcomba vágott ez a ném- ber, nem is oly régen — 5—6 évvel ezelőtt —, amikor a kas­tély ablakait festettem. Csupán azért, mert daloltam, s neki ez nem tetszett, hogy az udvarban rajtuk kívül valaki hangosabban mer szót ereszteni ajkai között. Durván rámkiabált. Én ezt akkor a magam módján visszautasítot­tam. Ezért vágott az arcomba. Otthagytam a munkát, csendőrrel vitetett vissza. Borzasztóan forrt bennem a méreg. S talán minden emberben, aki ott ült' körüliem. Akik hallgatták ezt az undok nőt, mindegyik bőrén csattant a 'hír­hedt „lóhátas kisasszony“ korbá­csa. S ezek az emberek azt lőt­ték. hogy a korbácsos nő többé, lábbal sem mer erre fordulni. Tessék, most itt áll előttünk, csak éppen, hogy nem ül lovon, de nyeregben érezve magát, s a ke­zében lévő papírokat lobogtatta, hogy igazolják, egyik így, a má­sik úgy. milyen demokratikusak voltak ök, milyen ellenállók. A földjüket csak ők oszthatják szét!! AZT KÖVETELTÉK, hogy a hatalmas kastélyt a 40 vagy (30 katasztrális hold gyümölcsössel és még vagy 600 hold földdel ad­ják vissza a parasztok nekik. S azt is kifejezésre juttatta a kis­asszony, hogy ők bizony marad­tak, akik voltak, jó emberek lesznek továbbra is, s náluk maja lehet dolgozni a gyümölcsösben, földeken napszámra, sőt bérletet is adnak a parasztoknak. Hiszen ők ismerik a gazdálkodás min­den csínját-bínját. fortélyát, szí­vesen elirányítgatják az ittlakó- kat. S a tökvirág színű emberek fáradt szemei egyre szúrósabban n‘eredtek a* kisasszony [elé. Nagy füstök lövettek felfelé az újság­papírba sodort dohányból, s egyik-másik már beleképzelte magát a demokratikus képben megjelent földbirtokos szolgála­tába. S egyszeresek hirtelen né­ma csend támadt, az uraság vár­ta a választ, a két szoc. dem. ve- ; aér arc izomra ndulás nélkül hall- ; gatott. Én addig szurtyongattam a Kéri fiúkat, az öreg Csernyi­ket. meg Dúcait, a gépészt, hogy azok felugrottak, s kiabálni kezd­tek. — NEM 4IIJL K VISSZA se a kastélyt, se a kertet, se egy csepp földet. Menjenek az úrék oda vissza, ahonnan jöttek! Ne hagy­juk emberek! t- S én javaslatot tettem arra, hogy kísérjük ki a „nagyságos urat“, meg a kisasz- szonyt a vasúti megállóig, de most rögtön, innen az iskola te­remből, aihányan vagyunk mind­annyian. Ha nem akarnak men­ni, akkor visszük, s ha vonat nem lesz. vasúton lehet menni gyalog is. Erre 'hangorkán tá­madt. a szoc. dem. titkár felállt, és meg akarta győzni az embe- re'ket. hogy nem ez a sorja az elintézésnek. A pékmester elv- társ úr Ilyen válaszokat kapott az elkeseredett parasztoktól: „Mert maga nem dolgozott még egy keservest.“ ..Mert maga nem volt cseléd a Nagymajor­ban.“ „Mert maga nem Jakrtt még a „Hatrongyoson.“ Az álmatag, fáradt, keserűké- pű emberek szinte felderültek, mind egyszerre beszélt, felugrál­tak a helyükből ... Az uraság, meg a kisasszony lassan kisom- fordált az iskolaterem ajtaján, utána az emberek lassan, mint a halotti menet, kísérték az állo­más felé a távozódat. A házakból asszonyok jöttek ki gyermekkel a karjukon, megjegyzéseket tet­tek utánuk. Amikor felért a vas­útra az úr, meg a kisasszony. Ohat felé mutattak nekik utat. majd onnan talán megy vonat. Sokáig nézték és sokan, ahogy visszamentek oda. ahonnan elin­dultak, ahogy a vasút elkanyaro­dott az erdőben. Az emberek még mindig izgatottan, mégis vidá­mabb arccal visszatértek régi cselédviskójukba. Volt olyan, aki már azon a délután vetni kez­dett. Mert mint mondták: „El­ment a borulás a major felől . . .“ FÁBIÁN SÁNDOI: Napjaink irodalomtörténelírásá- I nak vannak úgynevezett „kényes ^ I problémái, meg nem oldott kérdé­> sei. Az irodahmiag jártas, müveit > emberek nagy többsége nagy köl- ; tőnek tartja Babits Mihályt, a ma- ; gyár irodalom egyik legnagyobb I novellistájának, a polgári világ í felbomlását. megének'ő költőnek I Kosztolányi Dezsőt, a magyar iro- í dalomtörténetírás eleidig egyik > legnagyobb művelőjének Szerb A.1­> tslt, Illyés Gyulát pedig József ; Attila mellett az utóbbi pár évti- ; zed egyik legnagyobb alkotójának ; tekintik. I Persze, vannak még nehezebb l problémák is: rendkívül nehéz I például Szabó Dezső értékelése, aki I hatalmas egyéniségével, nagyszerű I stílusával, pompás szatirizáló ké- ; pességével jelentős értelmiségi ré- | legeket hódított meg a maga sza­unára a múltban, s sajátosan egye- ; sítette világnézetében a haladó és I negativ elemeket. I Irodaiomtörténeiirásunk ezekről I az írókról, költőkről általában haii- I gat. időnként — sokszor kampáiy­> szerűen — rájuk ii á nyit ja rövid ideig a nagyközönség figyelmét, I kiad tőlük egy-egy válogatott | művekből álló kötetet, de a kérdést ; megnyugtatóan 'meg nem oldja. A ; közönségben mégis kialakul az ; előbb említettekről valami véle- ; meny, egyik másik Író múttbeli I hatása is folytatódik itt-ott a lel­kekben, s így nagyon sokszor bizo­nyos kétarcúság áll elő: Egyik részről ott van az irodalomtörté­netírás hűvös hallgatása, másik részről pedig a közönség tiszte­lete, figyelme, sőt sokszor ’ a- jongása -a megnyugtatóan nem ér­tékelt alkotók felé. Ezt a visszás helyzetet igyekszik megszüntetni a Kossuth Lajos Tudományegye­tem Magyar Irodalomtörténeti In­tézete, amikor előadássorozatot Ilii­det a modern magyar irodalom nagy és egyúttal problematikus, de mindenképpen jelentős egyénisé­geiről. Előadásokat fogunk hallani Herczeg Ferencről, Kosztolányi De­zsőről, Babits Mihályról, Illyés Gyuláról, Kodolánvi Jánosról. Szerb Antalról, Németh Lászlóról, a fel­szabadulás utáni líránkról, Dé-y Tiborról, melyeket Bari a János, Juhász Géza. Kardos Pál. Bál Imre, Julow Viktor, Koczogh Ákos, Angyal Endre, Kiss Ferenc és Bőgel József fognak megtartani. A sorozat »előadásain szívesen lá‘jn a rendezőség az egyetem egyes karainak hallgatóin kívül az ér­deklődő nagyközönséget is, mivel az előbb vázolt problémák jelentős rétegeket érintenek. Az első elő­adás március 22-ér délután 5 óra­kor. lesz a Központi Egyetem IX. sz. tantermében, a következő* pe­dig minden liefen kedden 5 -7-ig, ugyancsak a IX. sz. teremben Bög»l József. Holdanként 2 mázsával több búzát ERRE INDÍT VERSENYT SZKUPI MIHÁLY BRIGÁDJA • A felszabadulási munkaverseny erőteljes lendülettel bontakozik ki a mezőgazdaság dolgozóinak körében is. Nádudvaron a több­ezer holdas Sztálin Termelőszö­vetkezet tagjai jő munkaszerve­zéssel készülnek. hogy többet termeljenek, mint az előző esz­tendőben. Szkupi Mihály brigád­jának tagjai megbeszélést tartot­tak. Elhatározták, hogy verseny­re hívják a megye minden ter­melőszövetkezeti brigádját. Vál­lalták, ‘hogy március 24-rc a ku­korica és- a csaiam-ádé kivételé­vel az összes tavaszi növényeket földbe teszik. Május 15-re nyolc holdon a paprikát kiültetik, előt­te egy nappal befejezik 15 holdon a dohány palántálást. Az állattenyésztés fejlesztéséért Szkupi Mihály brigádjának tagjai tudják, hogy a fö'dnek a táperőt pótolni kell, mert csak így lehet emelkedő termesered- ményeket elérni. Ezért a kihor­dott istáilótrógyát szarvasokba rakják, és szakszerűen kezelik. De tudják azt is, hogy a termelő­szövetkezet jövedelménél* foko­zása nem képzelhető el az állat­tenyésztés fokozása nélkül, / hhoz pedig, hogy az állattenyésztést tejleszteni tudják, több és jobb minőségű takarmányra van szük­ség. Ezért vállalták, ho-gy a terv szerint szükséges 1401 mázsa szá- lastakanmányt a brigád terüle­tén idejében kaszálják, szárítják, és behordják. Nagyon vigyáznak arra. hogy csökkentsék a levél- pergést. mivel a levélben van a legtöbb tápanyag. A takarmány gyors betakarítá­sát azzal biztosítják, hogy család­tagjaikat is bevonják a munkába a takarmány begyűjtés idején. A brigád terv szerint holdan­ként 8 mázsa gabonát termel őszi búzából. De vállalják a holdan­ként i 10 mázsás termés elérését. Fejtrágyázással, a gyomirtással küzdenek vállalásuk valóra vál­tásáért. A cukorrépa termésben is a magasabb eredményeket vál­lalta a brigád, rhert a 130 má­zsás holdankénti átlag helyett 200 mázsás termésre tettei: vállalást. Megfogadták, hogy paprikából 50 mázsa helyett 80 mázsát, a 7 mázsás dohány helyett 12 má­zsát takarítanak be holdanként. A kukoricatermést a többszöri, időben végzett kapálással emelik úgy, hogy a 20 mázsás holdan­kénti termés helyett 25 mázsát érjenek el. A brigád termel hat holdon görögdinnyét is, és itt a tervezett 100 mázsa helyett lön mázsát akarnak leszedni. Száz tehén után 50 000 liter tejjel több > Van a brigád vállalásának egy [ pontja, amely kimondja, hogy a í közös vagyon kímélése, a takaré­kosság érdekében minden gaz­I dasági felszerelésre úgy vigyáz- I nak, mint a szemük fényére. 1 Azokat a kocsisokat, akik iegjob- i ban megkímélik a szerszámokat, > eszközöket, szekereket, év végén ; külön jutalomban részesítik. Nagyon komoly vállalást tettek ! a brigád állattenyésztő'. Száz te­hén után az évi fejési átlagot te­henenként 2000 literről 2500 li­terre emelik. Ez a vállalás annyit jelent, hogy 50 000 literrel több tejet tudnak adni a közfogyasz­tás asztalára. Bevezetik a mester­séges borjúnevelést is, és így nemcsak a tejhozamot, 'hanem a borjúknál a súlygyarapodást is emelik. Az első értékelése a verseny­nek április 4-én lesz. Jó! működik a szabó-varró tanfolyam ESerettyószentmárfonban ♦ A Berettyószentmárton község ♦ MNDSZ szervezete szabó-varró ♦ tanfolyamára, melyet Papp La- jjosné varrónő tart, több mint 40 J asszony és leány jár. J Szabászaton kívül szebbnél J szebb ruhákat, blúzokat készíte­nek és hímeznek is. Ez a tanfo-' lyam hathetes. Záró vizsgája a napokban lesz, részvevői nem­csak jó eredménnyel, hanem kul­túrműsorral is készülnek a záró­vizsgára. Most tanulják a „Néma levente“ című színművet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom