Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

1ŐJ5. MÁRCIUS 17. CSUTOKl'OK. NÉPLAP 5 Fennállásának hetvenedik évfordulóját ünnepelte a hajdúszováti Kodály-kórus Aki egyszer megfordult Hajdú- szováton, aki egyszer hallotta a Kodály-kórust énekelni, az örökre a szívébe zárta ezeket a szerény, nyiltteklntetű, a magyar dalt, nó­tát végtelenül szerető embereket. A legöregebbet, _a többi mint 80 ei es Bernath Lászlót ejip úgy mint a fiatalabbakat, akikből szinte „folyik“ a szebbnél szebb nóta, a dal. A Szathmáry Károly igazgató-tanító által vezetett haj­dúszováti Kodály-kórus elsősor­ban a község — már-már feledés­bemenő — népdalait énekli. A „Még azt mondják .;.“ kezdetű pásztornótát, amit a községben gyűjtöttek, vagy legkedvesebb da- 1 bleat, amelyet minden nyilvános alkalomkor elénekelnek — „Azért hajlik nótaszóra a szováti búza...“ Március 15-én este a Kodály- kórus nagy ünnepet ült. Hetven evvel ezelőtt, 1885. március 15-én aiakult meg a községben az ének­kar, s ezt ünnepük ma a kórus- élet mai, igazi hordozói. Hetven év alatt sok-sok sike­res szereplésre tekinthetnek visz- sza. 1950-ben a kultúrverseny so­rán a fővárosba is felkerültek, 1952-ben, majd 1954-ben a de­recskéi járás legjobb kórusa lett ■ i Kodály-kórus, s most sem ad­ják alább. Szívünk, agyunk meg­pezsdül valóban, ha halljuk szebb­nél szebb énekszámait. Mégis ta­lán a kórus történetében 1952. augusztus 20-a az egyik legfénye­sebb dátum. A kórus tagjai — akik szinte kivétel nélkül dolgo­zó parasztok — elhatározták: ter­melőszövetkezeti csoportot alakí­tanak. Harmadik éve,, hogy a kó­rus tagjai a közös gazdálkodásban is — Il-es típusú termelŐcsoport- iukban — példamutató, jó mun­kát végeznek. A hetven éves évforduló alkal­mából nemcsak az egész község, do az egész derecskéi járás ünne­pelte a Kodály-kórus tagjait. A zsúfolásig megtelt kultúrotthon- ban a községbeliek együtt szo­rongtak a környékből érkező, dalt, nótát, művészetet kedvelőkkel. Király Gusztáv, a hajdúszováti épfront-bizottság elnöke meleg szeretettel üdvözölte az ünnep­ségre érkezetteket, és egyszerű, közvetlen szavaival mondta el, hogy 1955. március 15-e miért hármas ünnepe Hajdúszovát dol­gozóinak. Ünnepeljük — mondot­ta — a szabadságharc évforduló­ját, büszkén és boldogan emléke­zünk vissza a tíz évvel ezelőtti földosztásra és valamennyien büszkék vagyunk községünk kó­rusára, amely ma hetven éves fennállásának évfordulóját ün­nepli. Izsó Vince, a Kodály-kórus el­nöke ismertette az énekkar het­ven éves múltját, történetét, el­mondotta a jelenlevőknek leg­szebb élményeiket, legkedvesebb emlékeiket. Kitörő tapssal fogadták a je­lenlevők a bejelentést, hogy ki­tüntetést, elismerést, jutalmat kapnak a hajdúszováti kórus ve­zetői és tagjai. Szathmáry Ká­roly, a kórus vezetője Munka Ér­demérem kitüntetést kapott. Izsó Vince, a kórus elnöke, Kádár Já­nos, a Il-es típusú Kodály TSZ elnöke és Kémeri Sándor a „Szo­cialista kultúráért“ kitüntetést kapta. A kórus tagjai közül tizen­kilencen miniszteri dicsérő okle­velet, valamennyi kórustag' pedig elismerő emléklapot kapott. A Népművészeti Intézet márvány emMkplawettet adott át a hetven éves Kodály-kórusnak. Felragyogott a jelenlevők arca. Messze szállt a dal, az ünnepeltek ajkáról, legszebb dalaikat énekel­ték a hetven éves évfordulót ün­neplő Kcdály-kórus tagjai. Az ün népi műsoron szerepelt a Debre­ceni Népi Együttes is. Vidám hangulatban, jó barát-, Ságban a dalt, a nótát kedvelők még szorosabb eggyéfonódásában ért véget a hajdúszováti Kodály- kórus megalapításának hetvene­dik évfordulója alkalmából rende­zett ünnepség. HIERT mostohagyermekek a gépészek ? A Néplap március 6-i számá­ban örömmel olvastuk, hogy a Hajdú-Bihar megyei Építőipari Vállalat a legjobb kőműves, segédmunkás brigádokat, vízve­zetékszerelőket, technikusokat, normásokat, építésvezetőket stb. pénzjutalomban részesíti. Mi, gépészek, gépkezelők egy­öntetűen helyeseljük ezt a hasznos kezdeményezést. Na­gyon csodálkozunk azonban, hogy a vállalat gépészeiről, gépkezelőiről az illetékesek megfeledkeztek. Ezt, nem azért mondjuk, mintha panaszkodni akarnánk, de úgy véljük, mi is tettünk már valamit az építő­ipar fejlődéséért, a felszaba­dulási verseny sikeréért. Arra kérjük tehát a vállalat vezetőségét, hogy a mi szá­munkra is állapítson meg ver­senyfeltételeket, és jutalmazzon bennünket. ígérjük, nem val­lunk szégyent, s a kőművesek­kel, ácsokkal, segédmunkások­kal, műszakiakkal együtt de­rekasan küzdünk tovább az április 4-i fogadalmak valóra váltásáért. Almást Géza gépkezelő. Az elmúlt év második felében 134 százalékra teljesítette összes traktormunka tervét a Nádudvari Gépállomás. Az egy normálhold­ra tervezett 127 forint költséget a munka jó megszervezésével 114 forintra csökkentette. Kiváló ered­ményeiért a gépállomás megkapta a Minisztertanács és a SZOT ván­dorzászlaját, az ezzel járó okleve­let és a tízezer forintot, amit már­cius 15-én ünnepélyes keretek kö­zött Szőke Mátyás földművelés- ügyi miniszterhelyettes adott át a gépállomás dolgozóinak. Az ün­nepség alkalmával 21 dolgozó ré­szesült pénzjutalomban. Jó munkájuk elismeréséért vá­laszul hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójának tiszteleté­re újabb fogadalmat tettek a gép­állomás dolgozói. A további ön­költségcsökkentés mellett vállal­ták, hogy búzából 7280. tavaszi árpából 984, kukoricából — má­jusi morzsoltban számolva 6750 mázsával teljesítik túl a ter­vet, a körzetükben levő termelő­szövetkezeteknél jó minőségű ta­lajmunkával és az agrotechnikai módszerek alkalmazásával. Emel­lett páros versenyre hívták a Püs­pökladányi Gépállomást. Kiállítás Bulgária szabad tíz évérdi Vasárnap, március 13-án nyi­tották meg a Déri Múzeum kiállí- tástermében a „Szabad Bulgária tíz éve“ kiállítást. Azóta igen sok érdeklődő tekintette meg a 48 fényképes tablóból és népművé­szeti tárgyakból álló kiállítási anyagot. A fényképsorozat első képei a fasiszta elnyomók elleni parti­zánharcokat, s a bolgár népnek a honvédő háborúban való rész­vételét ábrázolják. Majd a békés építés éveinek eredményeiről ta­núskodnak a nehéziparról, villa­mosításról, könnyűipari terme­lésről készült felvételek. Több tabló anyaga foglalkozik a mező- gazdaság fejlesztésével, termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások életével, országos méretű öntözési és fásítási ter­vekkel. Odébb a közlekedés és a kereskedelem mai helyzetét érzé­kelteti néhány jól sikerült fény- képfelvétel. Nagy teret szenteltek a kiállí­tás rendezői Bulgária szociális és kulturális fejlődésének bemu­tatására is. A látogatók képek egész sorából ismerhetik meg a bolgár emberek életkörülmé­nyeit. szórakozási és kulturáló­dási lehetőségeit. Úttörők kirán­dulásai. kultúrcsoportok munká­ja, népművészet és iparművészet, testnevelés és sport, egészségi-i­deiem, mind-mind megtekinthe­tők a kiállításon, a fényképező­gép lencséjének tárgyilagos tol­mácsolásában. Néhány felvétel arról is ta­núskodik, hogyan ápolják Bulgá­riában a bolgár—magyar barát­ságot. Az egyik kép a Kolarov- grádban létesített Kossuth Mú­zeum megnyitását ábrázolja, a másik a Szófiában megrendezett magyar színművészeti kiállítás egy részét mutatja be. Ismét má­sik képen Bulgáriában üdülő ma­gyar úttörőket látunk. A bolgár nép szabad tíz évé­ről rendezett kiállítás, ha részle­tes tájékoztatást nem is, de íze­lítőt feltétlenül ad Bulgária tíz­éves fejlődésének csaknem min­den területéről. A kiállítás meg­tekinthető minden nap délelőtt ÍO-től este 6 óráig. vagy sem, további adatok nincse­nek a város közgyűlési jegyző­könyveiben. A tanács március 27-én tartott közgyűlése ismét foglalkozott a forradalmi vívmányokkal. Mint­hogy szóvátették, hogy a nép nincs tisztában az új szabadság­jogokkal, az egyenlő köztehervise­léssel, s az úrbéri terhek, a papi tizedek stb. megszüntetésével, a közgyűlés elhatározta, hogy nép- felvilágosító bizottságokat alakít, melyeknek kötelessége a 3000 példányban kinyomatott hirdet­ményeket kiosztani és azok tar­talmát megmagyarázni a lakos­ságnak. De szólni kell még a kollégium ifjúságáról is, mely ugyancsak részt vett a márciusi nagy napok mozgalmaiban. Az ifjúság sem maradt tétlen, neki is voltak sé­relmei, melyek orvoslását köve­telte, ha már az ország népe sza­badságot szerzett. Március 22-én gyűlést tartottak a kollégiumban, ahol is hét pontból álló követe­lést terjesztettek elő a maradiság eltörlése érdekében. A többek kö­zött kívánták, hogy a tanári és az ifjúsági törvénykezési gyűlé­sek nyilvánosak legyenek. A cen­zúra és az examenek eltöröltesse­nek, a templombajárás az ifjúság vallásosságára, ne pedig a tör­vény kényszerére bízassék stb. A gyűlésén jelen volt po- roszlav Fridrik főbíró is. A felszólalások után bejelentette, hogy az ifjúság minden követelé­sét teljesítik, a kollégium falai közé is bebocsátják a szabadság levegőjét. Majd Révész Bálint ta­nár tartott beszédet és közölte, hogy az első félév tanulmányi ér­demjegyei egész évi tanjegyül szolgálnak, de felhívta az ifjúsá­got, hogy minél többen sorakoz­zanak a felállított nemzetőrség zászlói alá a szabadság és n haza védelmére. Balassa Sind0« A Mínisiierlanács és a SZ8I vándorzászlaisvsl tüntették ki a ttáüwivari Gépállomást Htáccius 17-ín \ DEBRECEN VÁROS KÖZGYŰLÉSE MEGSZAVAZTA A 12 PONTOT Bálint tanár, Könyves Tóth Kál­mán lelkész, Török József orvos, Zalai Lajos polgár, Kmetty Pál orvos. Telegdi Kovács László ügy­véd, Szűcs István közoktató, Kaf­ka Károly polgár, Tamássy Ká­roly gyógyszerész, Soha vei Jó­zsef órás, Kovács Ferenc földmű­ves és Polgári József szántó-vető. Közben a helytartó tanács is felébredt álmaiból és értesítette a várost, hogy „engedélyezte“ a sajtószabadságot és megszüntette a megelőző könyv bírálatot, vagyis a cenzúrát. A bécsi események hatása alatt az osztrák császár kinevezte az első felelős magyar kormányt, melynek elnöke Bat­thyány Lift os értesítette erről Debrecen városát és kérte, hogy segítse őt abban, hogy a nemzeti szabadság első örömeit állandósí­tani tudja. Ezt a leiratot Debrecen március 22-én tartott újabb köz­gyűlésén tárgyalták. Jellemző a nép hangulatára, hogy a közgyű­lés nem a Batthyány-kormány ki­nevezésének örült, hanem tombo­ló lelkesedésében Kossuth Lajost ünnepelte, akinek neve egybeforrt a szabadság gondolatával és egyet jelentett az ország újjászületésé­vel. Debrecen népe a díszpolgárá­vá választott Kossuth Lajost, a hazafiság eszményképét úgy akar­ta rajongása állandó tárgyává tenni, hogy életnagyságú arcmá­sát az akkor divatos, országos nevű Barabás Miklós festőmű­vésszel a közgyűlési terem számá­ra megfesteni rendelte. A képről még az április 10-én tartott köz­gyűlésen is szó esett, mert sür­gették, de arról, hogy valaha el­készült-e ez a Barabás-arokép sedéssel egyhangúlag tette ma­gáévá. Utána Kossuth Lajos, „Pest megye érdemes követe“ ál­tal a kerületi ülésben elfogadott indítványaihoz tomboló örömmel csatlakozott. Kimondta még, hogy a szabad sajtó gondolatát a város könyvnyomdájára és a helyi saj­tóra is érvényesíti és megszünteti a cenzúrát. Mint a debreceni nép­nek előterjesztett kívánságát ha­tározatba hozta a 12. pont pótlá­sául a polgári őrsereg azonnali fel. állítását. Kimondta, hogy a város köz- és magángyűléseit, valamint a törvényszéki tárgyalások ülé­seit ezután nyilvánosan tartja. A követeket utasítja, hogy e naptól kezdve tudósításait ne csak a ta­nácshoz és a választott közönség­hez, hanem Debrecen népéhez in­tézzék. Végül elhatározta a nyil­vános gyűlés, hogy Kossuth La­jost a békés reformok vezetésében „mások felett álló kitűnő hazafit“ a város díszpolgárává választja. A határozat kihirdetése „közaka­rattal és szűnni nem akaró öröm- rivalgások között“ történt meg. A márciusi reformnapok gon­dolatainak megvalósítása tovább foglalkoztatta a Magisztrátust. Addig is, míg a felelős magyar kormány és az országgyűlés tör­vényt. hoz a sajtószabadságról, Debrecen városa úgy határozott, hogy az esetleges sajtóvisszaélé­sek miatt ítélkező esküdtszéket állít fel. Bár nincs adat arról, hogy erre egyetlen esetben is szükség lett volna, az esküdt bí­ráskodásra a tanács a következő­ket választotta be a tagok sorába: Kardos László kereskedő, Bognár Mihály szabó, Kiss Lajos ügyvéd, Nagy József kereskedő. Révész A magyar nép örökké emléke­zetes szép tavasz napját, március 15-ét néhány napi késéssel ünne­pelte az ország közönsége. Még javában dübörögtek a pesti Län­derer és Heckenast-féle könyv- nyomtató műhelyben a gépek és ontották a szabad sajtó első ter­mékeit, még nagy erővel és lel­kesedéssel forgatták a nyomtató­gépek óriási lendkerekeit a pesti jurátusok és más fiatalok, amikor a Debrecen és Erdély felé vezető országúton lovas kurírok zsákok­ba gyömöszölt nyomtatványok terhével igyekeztek mielőbb meg­vinni mindenfelé a nagy hírt, hogy megvirradt végre a magyar népnek is a szabadság hajnala. Debrecenbe március 17-én érkezett meg az első posta a pesti eseményekről. Az utolsó rendi or- ezággyűlés debreceni követei, Komlóssy László és Sápy Sámuel e napon küldték követi jelentésü­ket Pozsonyból. Ebben már be­számoltak a bécsi forradalom hí­reiről, hogy a zsarnokság ellen fellázadt nép behatolt a császári palotába és jogait követelte. A forradalom elűzte helyéről a ma­gyar szabadság egyik legkono­kabb ellenségét, Metternich kan­cellárt és a tömeg fegyveres ut­cai harcot kezdett a hatalom őrei­vel. Ugyanakkor berobogtak a pesti kurírok is a szabad sajtó legfrissebb termékeivel, a Nem­zeti Újsággal, a Nemzeti Dal, va­lamint a „Mit kíván a magyar nemzet“ című kiáltványok sok száz példányával, melyet a Ma­gisztrátus nevében Poroszlay Fridrik főbíró nyomban szétoszta­tott a városháza előtt összegyűlt tömegnek. A városi tanács saját nyomdájában röplapokat készítte­tett, melyben hírül adta, hogy március 19-ére nyilvános rendkí­vüli közgyűlést hív egybe, melyen a nagy napok eseményeit vitat­ják meg. A közgyűlés többezer főnyi közönség jelenlétében folyt le és a felolvasott 12 pontot nagy lelke­Xatítarazaie, \ EST} Debrecenben oly ritkán kerüli sor — sajnos — kamaraestre, hogy', ennek a műfajnak a hívei őszintén< örvendezhettek P, Nagy Honiul és< Erdész Mihály zongora-gordonka szonáta-estjén, amelyet a Zene-< művészeti Szakiskola hangver-* ■enytermében tartottak meg. Aj vállalkozásnak külön is értékesJ tulajdonsága volt a gondos és ér-J dekes műsor összeállítás. ElsőnekJ Bach Korál-előjátéka szólalt mag j Kodály átdolgozásában. A mély-j zengésű, hatalmas mondanivalók-} ban gazdag remekművet Kodály} fiatalkori, ritkán hallható gór-} donka-zongora szonátája követte.} Kodály ebben az időben tért visz-l sza Párizsból, ahol magába szívta } Debussy művészetét, de ugyanak-j kor már itthon kitárult előtte aj magyar népzene végtelen világa.} Ennek az új magyar muzsikánakj egyik első megnyilatkozása ez aj nagyszerű alkotás busongó lírájá- ] val majd a második tételben ked-\ vés játékosságával. Az előadók] különösen a fiatal Kodály nemesi melankóliáját érvényesítették kői-} tői átéléssel. Ezt követően Beetho-} ven A-dur szonátája hangzott el,} ennek megszólaltatása a finomj részletszépségék ellenére sem voltj teljesen kielégítő. Erdész Mihályj biztos muzikalitása, ízlése és nagy} zenei kultúrája itt küzdelemreJ kelt az intonációs igényességgel.} Részben ugyanez vonatkozott a J műsorzáró szonátára. Strauss Ri-} j'iard ifjúkori, romantikus hévü-} letü müvére, amelynek különösen} % lassú tétele érvényesült meleg! dalolással. Külön ki kell emel-} nünk P. Nagy Ilonka tónusánaík! csillogó fényét és minden vonat-} hozásban kiváló felkészültségét.} (T. D,)}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom