Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-11 / 59. szám

NÉPLAP I93S. MÁRCIUS ti. PÉNTEK Megkezdődött ez országos kohászati tanácskozás A Magyar -Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Ma­gyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa tanácskozásra hívta össze a koli ászát vezetőit, legjobb dol­gozóit, párt- és tömegszervezetei­nek képviselőit, hogy megbeszél­jék az 1955. évben a kohászatra háruló nagy feladatokat. A két­napos tanácskozás csütörtökön reggel az Országház kongresszu­si termében kezdődött. A tanács­kozáson megjelent Farka* Mi­hály, a Magyar Dolgozók Fártja Központi Vezetőségének titkára, Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MDP Politi­kai Bizottságának tagjai, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szén- bányászati miniszter, Szabó Ger­gely, a Minisztertanács titkársá­gának vezetője, Kossá István, az Országos Tervhivatal első el­nökhelyettese, VirizUii Gyula, á Kohászati Dolgozók Szakszerve­zetének titkára, Bíró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Hidasi Ferenc, Kin­cses István és Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszterhe­lyettesek. Bíró Ferenc elnöki megnyitója után Csergő János kohó- és gép­ipari miniszter mondott beszé­det. Csergő János miniszter elvtárs beszéde A közelmúltban tartottuk a gépipari tanácskozást. Az. hogy a kohászat munkájával külön ta­nácskozáson foglalkozunk, ki­domborítja a kohászat döntő fon­tosságát népgazdaságunk fejlődé­se szempontjából, és világosan mutatja, hogy pártunk és kor­mányunk különösen nagy jelen­tőséget tulajdonít a kohászat munkájának — mondotta többek között. A párt politikájának legfőbb célkitűzése a népjólétről való gondoskodás. Mint a Központi Vezetőség legutóbbi határozata megállapítja, „ahhoz, hogy a me­zőgazdaság fejlődjék, gépekre, mind korszerűbb technikára van •szükség. Csakis a gépesítés út­ján biztosítható a mezőgazdaság szocialista átépítése, és a mező­gazdaság terméshozamának nö­velése. De a könnyűipar fejlesz­tése sem képzelhető el a nehéz­ipar, a gépipar állandó növeke­dése nélkül. A fogyasztási ipar­nak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pe­dig a gépipar, a nehézipar nél­kül nem képzelhető el.“ Láthat­juk tehát, hogy dolgozó népünk életszínvonalának következetes emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a nehézipar fejlesztése. A nehéziparon belül a köve- i élményeknek megfelelően fej­lesztenünk kell az alapanyago­kat gyártó iparágakat, fejleszte­nünk kell a kohászatot. A kohá­szat jó munkája elengedhetetlen feltétele a szocializmus sikeres építésének hazánkban. A kohá­szat országunk véderejének, füg­getlenségünk és szabadságunk védelmének fontos bázisa, továb­bi fejlődésünk alapja, népünk boldogulásának, jólétének egyik feltétele. Felszabadulásunk óta, de kü­lönösen ötéves tervünk során ko­hászatunk hatalmas fejlődésen ment keresztül. A régi kohók és üzemek mel­lett büszkén sorakoznak új, nagyszerű alkotásaink, hirdetve a kapitalisták igájától megszaba­dult munkásosztály, a szocializ­must építő magyar dolgozó nép akaraterejét, boldog jövőjébe ve­tett hitét, és a béke védelméért folytatott harcát. Csergő elvtárs a továbbiakban a kohászat 1954. évi munkájáról beszélt, majd így folytatta: Elvtársak! Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határo­zata ismét figyelmeztet bennün­ket: „Ha nem érvényesül a szo­cialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége, és ha. évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelé­se nysége, és nem csökken a ter­mékek önlköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonal emelkedés­ről még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről be­szélni, de ugyanakkor annak gaz­dasági feltételei biztosításával nem törődni, valójában olcsó de­magógia, a nép félrevezetése!“ Pártunknak nem ez az első figyelmeztetése. A figyelmezte­tések ellenére a vállalatok fele­lős vezetői tovább tűnték az ön­költség emelkedését, a munka termelékenységének csökkené­sét. Elnézték az anyagokkal való gondatlan gazdálkodást, a pazar­lást, a pocsékolást. Tűrték, hogy értékes anyagok, nem egyszer drága importanyagok vesszenek kárba. Evek hosszú során kiala­kult az a szemlétet, hogy az ön­költséggel való foglalkozás csu­pán a főkönyvelő feladata, és ahol jó a főkönyvelő, ott semmi baj nincs az önköltséggel. Nem is kell mondanom, hogy ez mi­lyen téves, hamis szemlélet. A rezsiköltségek csökkentése terén is nagy lehetőségeink és tartalékaink vannak. Csupán egy százalékos megtakarítás évenként 22 millió forintot je­lent népgazdaságunk számiára. A kohászatban helyes gazdálkodás­sal nem egy százalékot, hanem ennek többszörösét lehet megta­karítani. Sok üzemben elnézik a nép vagyonának hanyag, sőt bűnös kezelését. Ez tovább nem tűrhe­tő. Felelősségre fogjuk vonni azokat a vezetőket, akik libera­lizmusból elnézik a pazarlást, a nép vagyonának „csákiszalmája- ként“ való kezelését, szemet hunynak a szabálytalanságok fe­lett. A gazdaságos termelés másik legjellemzőbb mutatójáról, a munka termelékenységéről szól­va, a miniszter emlékeztetett ar- a, hogy kohászatunk 1954-ben termelékenységi előirányzatát nem teljesítette. Igen jellemző, hogy amíg 1954. decemberében kevesebb volt a termelés, mint az előző év decemberében — a munkáslétszám fél százalékkal, a kifizetett munkabér pedig 4,4 százalékkal növekedett. Az anyagköltség alakulása kér­déseinek taglalása után a munka termelékenysége növelésének egy másik igen fontos lehetősé­géről, a dolgozók javaslatairól, kezdeményezéseiről beszélt a mi­niszter. A vezetés színvonalának eme- léséhez elengedhetetlenül szüksé­ges a technika fejlődésének, el­sősorban az élenjáró szovjet tech­nikának és technológiának ala­pos tanulmányozása. Ezzel meg- könnyítjüik az előttünk álló prob­lémák megoldását, mondotta, majd a dolgozók egészséges, biz­tonságos munkakörülményeinek megteremtéséről beszélt. Felszabadulásunk évfordulója tiszteletére az országszerte hatal­mas méretűvé szélesedett szocia­lista munkaversenyről szólott a miniszter, és ennek során rámu­tatott arra, hogy a kohászatunk előtt álló feladatok megvalósítá­sában nagy munka hárul üze­meink pártbizottságaira. A kom­munisták mozgósítása és példa- mutatása nélkül nem vihetjük győzelemre 1955. évi terveinket! Az eredményesebb munkáért folytatott küzdelemben nagy sze­repük van az ifjú kohászoknak. Arra számítunk, hogy DISZ szer­vezeteink továbbra is jó vezetői, irányítói lesznek a kohászat fia­taljainak. A továbbiakban a ko­hászati üzemek szakszervezeti bizottságainak feladatairól szó­lott. Végezetül összefoglalta a legfontosabb teendőket. Délután több felszólalás után Farkas Mihály, a Magyar Dol­gozok Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Vezető­ség titkára emelkedett szólásra. Farkas elvtárs hosszantartó taps­sal fogadott felszólalása után to­vábbi felszólalások következtek. Az országos kohászati tanács­kozás ma folytatja munkáját. KOTLJAROV ELVTÁRS DEBRECENBEN Kotljarov és Széli Jenő elvtársak a megbonthatatlan magyar-szovjet barátságra ürítik poharukat. A. I. Kotijarov, a magyar-szovjet barátsági hónap során hazánkba érkezett szovjet kulturális küldött­ség tagja, a Krupszkaja Népművé­szeti Ház igazgatója csütörtökön délelőtt Hajdú-Bihar megyébe ér­kezett. Kíséretében volt Szé1! Jenő, a Népművészeti Intézet igazgatója és Varga Edit, a Népművelési Mi­nisztérium főosztályvezetője. Első útja Nádudvarra, a messzeföldön híres fazekasok hazájába vezetett. A nádudvari kultúrotthonban Ko­vács Lajos, az MSZT Hajdú negyei titkára és Tarr Ferenc, a Hajdú megyei tanács népművelési osztá­lyának osztályvezetője üdvözölte a kedves szovjet vendéget, aki ez­után megtekintette a nádudvari fa­zekasok szép alkotásait. A fcultúr- otthonban a fazekas szakkör mun­káját is látta A. I. Kotijarov elv­társ, majd ellátogatott Fazekas Istvánnak, a népművészet mesteré­nek műhelyébe Is. A nádudvari fe­kete edények művészi alkotója Fa­zekas István édesapjával Fazekas Lajossal együtt elmagyarázta a nádudvari fazakasság népi erede­tét, mesterségük művészetét- Kot! jarov elvtárs sokat kérdezöskö dött és jegyzett. Debrecenbe a délutáni órákban érkezett a szovjet vendég, alkinek tiszteletére az Arany Bika szállóban díszebédet adtak. Pohárköszöntőt Kotljarov és Széli Jenő elvíársuk mondtak. Az esti órákban a Krupsz­kaja Népművészeti Ház igazgatója megtekintette a Debreceni Népi Együttesi tánckarúnak és kórusá­nak próbáját, majd ellátogatott a Sztaniszlavszkij Stúdióba, ahol szintén hosszasan időzött. A szov­jet küldöttség tagját mindenüt' nagy szeretette! vették körűi. Pénteken délelőtt Hajdúszovátra, a helybeli Kodály TSZ kórusához látogat e! A. I. Kotljarov elvtárs. majd délután Berettyóújfaluban a kuliúrház színjátszóinak munkáját tekinti meg. Hunkában a biharnagybajomi tanács HDP csoportja A párt, a nép akarata csak úgy tud érvényesülni, alkotó munkát végezni, ha a kommu­nisták megbonthatatlan, szilárd egységben harcolnak a soronlevő feladatok elvégzéséért. A kommunista akarategység következtében javul a vezetés színvonala, csökken a hibák szá­ma, de ami a vezetés legfőbb el­ve, napról napra erősödik a de­mokratizmus, a nép akarata. Az elmúlt hetekben rendkívül fontos ügy megtárgyalására ké­szült a biharnagybajomi községi tanács. Hogy miről volt szó a tanács­ülésen? A tengeri terméshoza­Két év és hathőnapi börtönbüntetés sikkasztás miatt Tavaly a polgári földmű-«térítenie a kárösszeget is. Tehát vesszővé tkezetnél közel 100 ezer f felelni kell neki 'tetteiért. De fe­forintos sikkasztás történt. Eb­ben az ügyben tárgyalt az elmúlt napokban a bíróság a pol­gári járási tanács helyiségében, amikor Perge Bertalan, a polgári földmű vess zo vetke zet 1. sz. volt boltvezetőjének 32 ezer forintos sikkasztása felett ítélkezett. A tárgyaláson kiderült, hogy Perge Bertalan állandóan ivott, részegesxedett és könnyelműen nagyobb összeget is adott sz áru­szállítóknak a társadalmi tulaj­donból. Az ott lévő dolgozók nem láthattak tőle jót. Segédje, Bocsa Sándor 600 forintot, majd 200 fo­rint értékű árut tulajdonított el. De Perge Bertalan a burkolt ár­drágítást is elkövette. Ezekért a cselekedetekérí a bíróság, rá, mint a társadal­mi tulajdon el'herdálójára két év és hathónapi börtönbüntetést sza­bott ki, valamint 5 évre eltiltot­ta politikai jogának gyakorlásá­tól. Perge Bertalannak a bí­róság ítélete alapján meg kell lelniük kell mindazoknak, akik a társadalmi tulajdont nem be­csülik, eltulajdonítják. Felelni kell Zajácz Zoltánnak is, aki szintén a polgári szövetkezetnél 30 ezer forintot sikkasztott, és aki ezt hitte, hogy mivel egy évig nem ítélték el Perget, őt sem büntetik meg. Feladatunk továbbra ts a tár­sadalmi tulajdon megvédése, és a társadalmi tulajdont megkáro­sítókkal szembeni következetes harc folytatása. Ehhez azonban szükséges az is, hogy a bírósá­gaink a sikikasztókfical szemben gyorsabban ítélkezzenek — ne egy év múlva —, hogy a többi kártevőknek is elmenjen a ked­vük. Az ítélet jogerős, az ügyészség és a vádlott is megnyugodtak benne. A vádlott börtönbünteté­se kitöltését nyomban meg is kezdte. • Sóvágó Mihály TÁSZ©V elnök, Polgár. mának növeléséről. Jobban mondva arról, hogyan lehet Bi- hamagybajomban a tengeriter­més növelésével több jövedelem­hez juttatni a falu dolgozó pa­rasztságát. Azt ma már mindenki tudja Bihamagybajormban is, hogy az időben és jó minőségben elvégzett szántás-vetés után vár­hat a föld népe jó termést. — Sokkal jobb tengentermést lehetne elérni, több sertést hiz­lalni a faluban, ha egyszer már végre valahára a falu valameny- nyi gazdája — termelőszövetke­zeti és egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztja — egyaránt azon lenne, hogy jó minőségű magot vessen. Ebben látom én a ten­geritermés hozamának növelését töprengett Mogyorósi Imre elvtárs, a tanácselnök. — A ter­melőszövetkezetnél nincs is baj, ott könnyebben megértik ennek fontosságát. A helytelen vélemény Bihar - nagybajómban is könnyen terjed. Ez a helytelen vélemény pedig az, lia tavaly meg tavalyelőtt és még azelőtt jó volt a vetőmag, aJtíkor miért pont az idén nem felel már meg. Ennek a véleménynek Bajom­ban már régen szakálla nőtt. Ha akadtak is páran, akik időköz­ben cseréltek is jő minőségű ve­tőmagot, ez hovatovább úgy elve­szett a sok meghaifcározliatatla- nul elkorcsosodott tengerifajta között, mint a folyóba hulló gyöngyszemecsíke. Valaha, régen körülbelül úgy intézték volna ezt az ügyet is, hogy a tanács végrehajtó bizott­sága előterjeszti a maga javas­latát, és ha tetszik, ha nem, egy­két félhangos igennel határozat­tá emelkedik az előterjesztés. Ezután meghirdették volna, és rábízzák a jószerencsére a vég­rehajtását. Ám ami régen volt, az elmúlt. Most már másképpen dolgozik a nagybajomi tanács is éppen úgy. mint sok más községnek a taná­csa, Az történt azonban, hogy a mór említett tanácsülés előtt pár nappal összeültek a kommunista tanácstagok, és megvitatták, hogy mennyire fontos volna egy olyan határozatot hozni, amelynek ér­telmében minden termelő köte­les kicserélni a tengeri vetőma­got, és az egész falu határában csakis egy fajtát lehet vetni. Ennek a vitának eredménye lett az, hogy a kommunisták egységesen állást foglaltak a ta­nácsülés alkalmával e mellett a javaslat mellett, még jónéhány pártomkívüli is csatlakozott hoz­zájuk, és a javaslat egységes vé­lemény alapján határozattá vált minden erőltetés és rábeszélés nélkül. Ahol a határozatok így szület­nek meg, ott még rosszindulatból sem mondhatja senki sem. hegy csak egy-két ember akarata ér­vényesült. A kollektív vélemény- nyilvánítás és állásfoglalás arra készteti a határozathozókat, hogy szíwel-lélekikel magukévá te­gyék magát a végrehajtás ellen­őrzését is. Tehát a határozatot végre is hajtják. Az eredményt már- előre lehet látni és várni: az idén ,-elenté- kenyen több tengerit takarítanak be minden egyes hold földről, mint a tavaly, ha az időjárás ugyanolyan lesz. A Nádudvari Gépállomás kitüntetése A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának elnök­sége a miniszterek és a szakszer­vezetek elnökségeinek javaslatai alapján, 1954. II. félévében végzett munkájuk eredményeként vörös vándorzászlóval, díszoklevéllel és pénzjutalommái tüntette ki az élen­járó vállalatokat. A győztes vállalatok között van többek között a Földművelésügyi Minisztérium területén a Nádudvari Gépállomás. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom