Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-11 / 59. szám

1955. MÁRCIUS ti PÉNTEK NÉPLAP 3 ★ LEVELEK TERMELŐSZÖVETKEZETEINK ÉLETÉBŐL * Tíz tagot felvettek, 11 új jelentkező a tiszacsegei Kossuth TSZ-ben A mi szövetkezetünk is, mint más szövetkezet, úgy érezzük, derekasan megállja helyét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1953. és az 1954. évi zárszám­adásunk. 1953-ban ugyanis pas­szívan zárt a szövetkezetünk, és természetesen csökkent a tag­ságnak egy munkaegységre eső jövedelme. Ezzel szemben 1954- ben aktívan zártunk. Ezt úgy ér­tük el, hogy az előző év hiányos­ságait figyelembe vettük 1954. évi tervünk készítésénél, és a tu­bák kijavításához új üzemága­kat szerveztünk. Építettünk 31 holdas rizstelepet. Megváltozott a termelőszövet­kezet tagságának viszonya is a munkához és a közös vagyonhoz. A zárszámadás után tagjaink megkapták a részükre járó jö­vedelmet, sőt nem volt a tsz-ünk- nek egyetlen olyan tagja sem, aki prémiumot ne kapott volna a jó munkáért. Kiss József fele­ségével 2 hold dohány megmun­kálását vállalta. Becsületes mun­kájuk után 9925 forint többter­melési prémiumban részesültek, a dohánytermelő brigád többi tagjai is több mint 4 ezer forint többtermelési prémiumot kap­tak. A juhgondozónk 18 bárányt kapott prémiumként. Az elért eredményeinket is­mertetjük a faluban. Ehhez fel­használtuk a zárszámadásnál ké­szített tagok részesedésének ki­mutatását, ismertettük a tagok egy év alatt elért munkaegysé­geinek számát, és rójuk eső ré­szesedést. Ennek az eredménye lett az, hogy a február' 24-i köz­gyűlésünkön 10 új tagot vettünk fel, akik egy hét alatt jelentkez­tek. Ezen a héten is 11 dolgozó paraszt töltött ki belépési nyi­latkozatot. A belépésre jelentke­zők között van Zólyomi Ferenc 17 holdas középparaszt, Trun- eel István 5 holdas dolgozó pa­raszt és még többen mások. Célunk, hogy felvilágosító munkával minél több dolgozó parasztot győzzünk meg a szö­vetkezés előnyeiről. Úgy hatá­roztunk, hogy a következő köz­gyűléseinkre meghívunk egyéni parasztokat. Ismertetjük velük ez évi bevételi-kiadási tervün­ket, amely kimutatja az egy munkaegységre eső várható ré­szesedést is ebben az évben. Biztosak vagyunk abban, hogy eredményeink láttán sok egyén! dolgozó paraszt lép Tiszacs-rgén 1955-ben a szövetkezés útjára. Posta János, a tiszacsegei Kossuth TSZ elnöke, Kocsis Géza párttitkár. összes kukoricánkat négyzetesen vetjük Termelőszövetkezetünk alapo­san felkészült a tavaszra. Az őszi vetéseink tavaszi ápolásánál el­sősorban a fejtrágyázást biztosí­tottuk, mégpedig úgy, fiogy a szükséges műtrágyát idejében megrendeltük. A megfelelő mennyiségű műtrágyát meg is kaptuk. Rendelkezésünkre áll a tavaszi vetésűek alaptrágyája is. Jelenleg a gazdasági felszerelé­sünket hozzuk rendbe. A négyze­tes vetéshez szükséges gápcsöve- ket már el is készítettük, ugyan­is az összes kukoricát négyzete­sen akarjuk vetni. Ilyen formá­ban a gépi munkát is nagyobb mértékben tudjuk alkalmazni. A tavaszi munkára a munka­csapatokat megszerveztük, a te­rületeket pedig egyénekre oszt­juk. így próbáljuk termelőszö­vetkezetünk ez évi munkáját tervszerűbbé, szervezettebbé ten­ni. Kilátásaink biztatóak, mert az őszi vetéseink szépek. Török Áron, Sáránd, Dózsa TSZ elnöke. A Rákóczi TSZ teljesíti április 4-re tett vállalását A derecske! Rákóczi Termelő- szövetkezet tagsága is lelkesen készül április 4 méltó megün­neplésére. A Rákóczi TSZ tag­sága vállalta, hogy egész évi kö­vér sertés, vágómarha, tojósbe- adási kötelezettségének 50 száza­lékát teljesíti. A Rákóczi TSZ tagsága példát mutatva a köz­ségben, ezt a vállalását majd­nem egészében már teljesítette. Februárban egész évi kövér ser­tés beadásának 60, vágómarhá­ból 45 százalékot teljesített. A to­jásbeadás is folyamatosan halad. Az egyénileg dolgozó parasz­tok közül többen tettek vállalást. Csizmadia József, Szőke Imre, Nagy János élen járnak a beadás­ban, én magam is már február­ban teljesítettem április 4-re tett felajánlásomat. A derecskéi dolgozó parasztok a beadás határidő előtti teljesí­tésével készülnek április 4 méltó megünneplésére. Kovács József, Derecske, Esze Tamás u. 3. A magyar—szovjet barátsági ho. nap keretében került sor a MÁV Filharmonikusok ünnepi nagyze- kari estjére a Központi Kultúrott­hon nagytermében. Az orosz és magyar szerzők müveiből összeál­lított hangverseny a lelkes siker és forró hangulat jegyében folyt le. A kisegítőkkel megerősödött ze­nekar egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. A lelkes hangulat azt bi­zonyította, hogy ezen az estén a zenekar és a város közönsége egy­másra talált, a város dolgozói büszkén vallhatják magukénak ezt a gyönyörűen fejlődő együttest. A hangversenyt Pongrácz Zoltán vezényelte. Ez a kiváló tudású, ala­pos és széleskörű műveltségű mu­zsikus, aki zeneszerzőnek is jeles tehetségű, a művek minden szép­ségét, értékét kibontotta és diadal­ra vitte pózmentesen vezénylő mű­vészetével. A kezdeti fesrélyezettség percei hamarosan elmúltak, képze­lete mind bátrabban bontakozott ki, mozdulatai fokozatosan szaba­dultak fel, energiája mindjobban átragadt az együttesre. Az első számként felhangzó Kiki­mora, Ljadov, az 1914-ben fiatalon elhunyt, nagytehetségű orosz ze­neszerző szimfonikus költeménye még kissé merev fogalmazásban nangzott el de így is élvezhettük a méltánytalanul ritkán játszott műnek ragyogó szinpompáját, a mesevilág költői varázsát. A műsor következő száma, Rach­maninov népszerű, csillogóan vir­tuóz és simogatóan meleg, széle­sen ívelő melódiákban gazdag zongoraversenye már a forró él­mény hangulatában hangozott fel. C. Erőss Klára, a Zeneművészeti Szakiskola kiváló tanára ezúttal mutatkozott be Debrecen közönsé­ge előtt, s azonnal teljesen meg­hódította. Érezhető volt, hogy a mű az előadó számára tökéletesen megérett. Virtuozitása, technikai felkészültsége fölényesen uralko- kodotl a mű nem mindennapi ne­hézségei felett. Tónusa csillogó, sokszínű. Különösen szépen sike­rült a második tétel, amelynek ér­zelmi gazdagsága hódítóan bonta­kozott ki. továbbá a szikrázőan ele­ven és szellemes fordulatokban gazdag harmadik tétel. Itt ki kell emelnünk a bravúros zenekari kí­séretet is, amely szerves szlmfónl* kus egységbe fonódott a zongora- szólammal. C. Erőss Klára a tap­sokat egy Liszt és egy Debussy művel köszönte meg. A szünet után került sor Járdá­nyi Pál Kossuth-díjjal jutalmazott Vörösmarty szimfóniájának előadá­sára. A magyar újdonságot nagy várakozás előzte meg és hogy az méltó előadásban hancszott el, az a legnagyobb elismerést jelenti a karmester és a zenekar számára. Érthető volt, hogy a dirigens és az együttes egybeforrva különös sze­retettel mélyült el az újdonság partitúrájában. Járdányi szimfó­niája az új magyar zene értékes, egyes részeiben megkapó szépségű alkotása. Ha az első tétel kissé re­torikus hangzás-- is, ez a pátosz szívből fakadó A második tótel megejtöen gyengéd, lehelet köny- nyed zenei kép (Virág cs pillangó). A Merengöhöz című költeményhez kapcsolódó harmadik tétel mély líraiságávai gyönyörködtet. Hatásos színfoltjai mellet! is kissé külsősé- ges a negvediv tétel, viszont a zárótétel (A vén cigány) bár túl- közel áll a kodályi formanyelvhez, siilustordulatokhoz. a mű legérté­kesebb része. Hatalmas viziók kap­nak itt szárnyra, a zeneköltő fan­táziája izzőan lobog. A művet a kö­zönség szeretettel és lelkesedéssel fogadta, a Jelenlévő szerzőt Ismé­telten a dobogóra szólította. Ilyen bemutatókra van szükség, ez for­rasztja egybe a város zeneértő közönségét, ez teremt éltető hang- gu latot. Biztatás és útmutatás ez a Jövőre A műsor végén Liszt Les Prelu- des-je hangzott fel. Az est forró sikerét mi sem bizonyltja jobban, hogy a mű elhangzása után a kö- zönséq nem hagyta el a termet és hosszas ovációval kivívta a teljes mű megismétlését, amire Debrecen zenei életének krónikájában aligha akad példa. A tanulság csak egy lehet: ezt az utat kell továbbfoly­tatni. (TÓTH DÉNES.) EGY HASZNOS KIÁLLÍTÁSRÓL Valóban megérdemli az érdek­lődést és a figyelmet az a kiállí­tás, amely a napokban nyílt meg a KPDSZ Területi Bizottsága és a Hajdú-Bihar -megyei Kereske­delmi Iroda közös rendezésében. A kiállítás nemcsak a taeres­kedelem dolgozóinak ad 'hasznos és megszívlelendő tanácsot, ha­nem más munkaterületen dol­gozók számára is. — Képek és szemléltető eszközök mutatják be, hogyan mozogjanak, dolgoz­i kilenclyulkú hídon rohanvást 1 " tör rám a metsző hortobá­gyi szél. Ebből a tájból a széllel együtt lep meg a múlt is. Mintha zizegve, fütyülve onnan a lát­határ széléről valahonnan patinás idők emlékét hozná, bebújik ka­bátomon, megragad, nem ereszt. Talán ugyanez a szél emelte for­gó toronyba másfél évszázad előtt a port gulyák, ménesek, nyájak, vásározó sátrak söicasága között. Akkor, június húszadikám, forró nyári napon nyüzsgött itt a nép. Adtak, vették, csaltak, loptak, vagyonok cserélték percek alatt gazdát, tőzsérék, kupecék, marha­nagykereskedők járták a pénz táncát. Amott a csárdában szo­bájuk volt, előre lefoglalva, s kü­lönteremben itták az áldomást, ha bevágott az üzlet. A csárda nekik épült, a csapiáros és legé­nyei előttük hajoltak. Tanyájuk, barlangjuk volt, zsákmányra ide gyűltek. A kármentő körül csi­kósok, gulyások, gubás 'kanászok topogtak meszely bort hörpölve büszlke hallgatagon, A vásárok közti unalmas csen­det Simonyi óbester huszártiszt­jei 'kergették el. A debreceni ez­red nyalka hadnagy, főhadnagy, kapitány urai ki-kilovagolta!k ide bánatot temetni. Időnként velük jött Széchenyi István gróf 'kapitány is. Mindig nuigával hozta vadúszó puskáját. Esténként a nádasok felől húztak a vadluddk, 'kacsák, hát csak ki­álltak a hídhoz, ő is, a többiek is, vadászgatni. — A messzi Er­délyből Wesselényi Miklós báró járt fel Ide néha. A gróf és a báró itt akadták egymásra. A bolthajtásos tető alatt beszélget­ték először és a reformkor két nagy alakja között itt született a barátság. Debrecen városatyái is sze­rettek vadászni. A Hortobágy A NÉPÉ LETT minden rögnyi földbe, termővé szántunk tíz- és tízezer hold te­metőt, elűzzük a sírvavígadás, be- tyáros, csaplárnés, hazug roman­tikát, és a virágzó, szélben ringó rizs romantikáját állítjuk helyé­be. Mi ezzel büszltéikediink, ez­zel kérkedünk! Hát a csárda? Áll és szolgál. Ezt az ügyet szolgálja. Mikor nekifogtunk en­nek a mwnlkándk, itt még alig volt valami és a csárda. Jöttek az emberek átalakítani a Hortobá- gyot, megtelepedtek itt, gyerme­keiknek és a pusztán lakók gyer­mekeinek iskola kellett. Akkor mód és más lehetőség nem volt, csak a csárda. Orvosi rendelő kellelt. Akkor mód és más lehe­tőség nem volt, csak a csárda. Üzlet nélkül nem maradhatott az új település. Akkor mód és más lehetőség nem volt, csak a csár­da. Lett hát belőle iskola, orvo­si rendelő, népbolt. Annyi éven át szolgálta az analfabétizmus, a népbetegség, a nyomor ollwzóit, most végre az akkori kárvallotta­kat, a mai hortobágyi ,,'kardkat és rendeket“ szolgálja. A' akkor is azoké — a népé — ^ ■ lesz, ha újra eredeti alakjá­ra és rendeltetésére formáljuk. Most már azt is megtesszük. Most már van rá módunk, lehetősé­günk. Négy és fél milliós beruhá­zással helyreállítjuk, de nem régi urai emlékéneik adózunk vele, ha­nem az akkor kármentöbe szorí­tott csikósnak, gulyásnak, igaz történetünk ide fűződő emléké­nek, Petőfinek, Jókainak — ma­gunknak. Itteni emberek, volt pusztai cselédek mondták 'ki először, hogy a csárdából újra csárda legyen. Ez pedig bizonyíték és biztosíték arra, hogy így lesz. KOVÁCS EMIL zanak a kereskedelem munkásai, bogy elkerüljék a balesetet. Figyelemre méltó a többi között az a kép, amelyik figyelmeztet arra, ho-gy ládák emelgetésénél még egy gyűrű is balesetet idéz­het elő. Egy kiálló szeg könnyen beleakadhat a gyűrűbe, s ez elő­re nem látott következmények­kel járhat. A másik képről egy fehérkö­penyes kereskedelmi dolgozó mo­solyog a nézőre. Kenyeret tart bal keze, míg a másik kezében tartott késsel éppen felébe akar­ja vágni a kenyeret. Igen ám, de rossz a bal kéz tartása, mert két ujja is a kés alá került... Figyelmetlenség így okozhat bal­esetet. A másik kép azt mutatja be, hogy egy létra helytelen fel­állítása szintén balesetet idézhet elő. Mindegyik kép mellett a helyes eljárást bemutató képek vannak. Tanácsot ad a kiállítás arra vonatkozóan is, hogyan kell el­járni rakodásnál, savak és lúgok szállításánál, áruk tárolásánál és azok helyes kezelésénél. Mintegy kétezren tettek már itt látogatást, s e látogatóit kö­zül sokan nem fukarkodtak vé­leményükkel sem. A kiállításte­remben elhelyezett naplóba igen sokan beírták véleményüket. Az egyik látogató ezt írta a könyv­be: ,,A kiállítás szemléltető és tanulságos, okulni lehet belőle minden dolgozónak.“ Egy másik ezt jegyezte be: „Sok új, megva­lósítható dolgot találtam, ami nemcsak a munkavédelmet, ha­nem a munka jobb elvégzését is elősegíti.“ A kiállítás március 15-ig lesz nyitva a Szakszervezetek Megyei Tanácsa II. emeleti helyiségében (Vörös Hadsereg útja 49.). Hét­köznap délután 2—-3-ig, vasár­nap délelőtt 10-től 1-ig az érdek­lődők megtekinthetik. Nézzék meg mán áj többen! A DEBRECENI IROCSOPORT ma este 7 órakor összejövetelt tart a klubhelyiségben. A műsoron Sárközy Klára művel szerepelnek. NAGYSIKERŰ OROSZ-MAGYAR ZENEKARI EST végtelen sziksó láttán, a francia mánküi:adék pezsgőt rendelt és .,ach“-hozva csodálta a kavargó porfelleget, a walesi herceg való­ságos háremet hozott bámulásá­ra. S ha vendég jött szégyenün­ket — amivel büszkélkedtek uraink — csodálni, parádét ren­deztek. Bevonult a csárdába a kietlen pusztaság szenvedő ala­nya. Bő gatyába, árvalányhajas kalpagba karikással statisztálni, és egzotikus színt adni a tragé­diának. Fújj szél, fújj! Borzongasd a hátamat, csípd pirosra az arco­mat, hadd higgyék miattad, s nem a szégyen miatt vérszínű! Hadd tudjak felejteni most, de el­felejteni semmit soha! — Nem tud vigyázni! E1élreugrom. Vontató dörög el * ' mellettem. Hangja töri a va­rázst, ébreszt, és a valóságba ál­lít. A Hortobágy mai valóságába. Nézem a hídon túli tájat, ott még jószerivel a múlt kísért, de ha megfordulok, itt már a jelen for­málja a jövőt, öt-hat évvel ez­előtt még úgy állt itt a csárda, mint évtizedék óta, csak a kocsi­fészer volt előtte. Mostra falu épült körülötte. Lakásaik, kultúr- ház, amott az állami gazdaság irodái. Távolabb hosszannyúló épületék: tehénistállók, hol 2C— 28 litert fejnek egyedenként és naponként. Messzebbre rizste­lep látszik, ezer és ezer holdas. Igen, éled, termel a Hortobágy! Nekünk nem kellett a kietlen büszkeség, hasznavehetetlen kér- kednivalö. Mi életet viszünk nádasainál erre jobb helyet ke­resve sem találhattak. S lődözás után a fáradalmaikat kipihenni kínálta székeit a csárda. Bor is volt, cigány is, a város és a pol­gárasszony feleségék messze vol­tak, szabad volt hát itt a vásár. Urai voltak pusztának, hídnak, csárdának, vajon ki merte volna dorbézolásulcat zavarni?! Sze­gényember, ha betévedt, meghúz­ta magát az X lábú asztal sar­kánál, de csendben, mert a nagy­ságos urak bent hangoskodtak. Egy délután, szürkült már erő­sen, gyalogos vándor tért be az ajtón. Sovány és szikár alakján avitt ruha, fehér inggallérja szé­lesen kihajtva, göndör haja szél- kuszáltan hullott homlokába ... Petőfi éjjeli szállást kért s talán a szemében volt valami, hogy a csapiár szobát adott neki. Wf almárok, grófok, polgáriak *“■ váltották egymást termei­ben, vigadtak asztalainál, s a csárda híre terjedt, dagadt, ro­mantikus lepel borította be las­san. Költők verset írtak róla, írók regényt szőttek köréje, fes­tők vásznukra vették. Közben kint a határban sós-fehérré vált a föld, a legelő kiégett, az álla­tok éhen pusztultak. Európa kel­lős közepén, Magyarország szí­vében hatalmas pusztaság jött létre, olyan, ahol semmi, még az élet sem termett. Ennék a híre is terjedt határokon, tengereken is túl, s jöttek csodájára szenzáció- éhes, telterszényű külföldiek. A német junker sört 1kért a csapos­tól, és „wunderbar“-t kiáltott a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom