Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

N E P L A 1' 1955. FEBRUAR 20. VASÁRNAP A FRANCIA KORMÁNYVÁLSÁG Párizs (MTI) Szombaton haj­nalban fél báromkor hirdette ki Schneiter, a francia nemzetgyü- flés elnöke, a beiktatással kap­csolatos szavazás eredményét. A francia nemzetgyűlés 312 szava­zattal 268 ellenében megtagadta ts Pineau-kormány beiktatását. A kijelölt miniszterelnök a fcözársaségi elnökhöz hajtatott és visszaadta megbízatását. Re né Coty köztársasági elnök — miután Pineau visszaadta meg­bízatását, már a szombat hajnali órákban megkezdte tárgyalásait új miniszterelnök kijelölésére. Fogadta a pártcsoportok elnökeit és — a hírek szerint — felszó­lította őket, gyűljenek össze szombaton délután s együttesen dolgozzanak ki megvalósítható programot. E program kidolgo­zása után a köztársasági elnök külön-külön fogadja majd őket és előreláthatólag még az éjsza­ka folyamán megbízást ad majd ez új miniszterelnök-jelöltnek. René Coty, a Francia Kom­munista Párt részéről Waldeck Rodhet-t fogadta, aki közölte a köztársasági elnökkel, hogy a kommunisták milyen feltételek­kel támogatnának egy új minisz­terelnököt. Waldeck Rochet kijelentette iaz újságíróknak, hogy a Fran­cia Kommunista Párt akkor tá­mogatná az új miniszterelnököt, ha az lemondana a párizsi szer­ződések becikkelyezéséről, elő­segítené a békepolitikát Kelet és Nyugat között, teljesítené a dol­gozók követeléseit, s elismerné a tengerentúli népek törekvései- »ek jogosságát. Politikai megfigyelőit az új miniszterelnök jelölt személyé­vel összefüggésben elsősorban Edgár Faure nevét emlegetik, Egyesek André Morice-ról be­szélnek, sőt Pinay újabb jelölé­sét sem tartják kizártnak. Szombat reggel még csak egyes lapok fűznek kommentárt a Pineau-kísérlet bukásához. A THumanité megállapítja: A Pineau-kísérlet fűként azért bu­kott meg, mert Franciaország­nak a németek felfegyverzésével szemben tanúsított ellenkezése — amely felfegyverzés szöges el­lentétben áll az életszínvonal emelésével — nagy súllyal ne­hezedett a képviselőkre. A köztársasági elnök Faure-t bízta meg a kormányalakítással Párizs. (MTI). Az AFP jelenté­se szerint Coty francia köztársa­sági elnök szombaton délután fo­gadta a jobboldali képviselőcso­portok elnökeit, aíkiik azt megelő­zőleg ülést tartottak a Bourbon palotában. A Reuter értesülése szerint a köztársasági elnök a tanácskozás után magához kérette a radikal szocialista Edgar Faure-t és fel­kérte kísérelje meg a kormány megalakítását. A DISZ Központi Vezetőségének ülése A Dolgozók Ifjúsági Szövet­ségének Központi Vezetősége szombaton tartotta a XXV. kibő­vített ülését a DISZ központi székházéban. Az ülésen megje­lent Ács Lajos, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Vezető­ség titkára. A DISZ alapszerve- zeték megerősítésének feladatai­ról, a DISZ II. kongresszusra való felkészülésre Szaikali Jó­zsef, a DISZ Központi Vezető­ségének első titkára tartott be­számolót. A beszámolót vita kö­vette, majd az V. Világifjúségi Találkozóra való felkészüléssel kapcsolatos feladatokról Kádas István, a DISZ Központi Vezető­ségének titkára tartott beszámo­lót. (MTI) Táufrtfaítfyíáv, MINT GYÓGYMÓD Kinevezések A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa dr. Komán József elvtár­sat egészségügyi miniszterré megválasztotta, dr. Svmonovits István elvtársat az egészségügyi miniszter helyettesévé kinevezte. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Jánosi Ferenc elvtársat, a Hazafias Népfront,. »Országos Ta­nácsának főtitkárává történt megválasztása folytán a népmű­velési rmmiszter első helyettesi tiszte alól, továbbá Non György elvtársat népművelési miniszter­helyettesi tiszte alól felmentette és egyidejűleg Non György elv- társat a népművelési miniszter első helyettesévé, Kállai Gyula elvtársat népművelési miniszter­helyettesé kinevezte. (MTI) A Magyar Állami Népi Együttes Brüsszelbe utazik Párizs (MTI) A Magyar Álla­mi Népi Együttes február 20-án befejezi sikeres franciaországi körútját és hétfőn továbbutazik Brüsszelbe. Furcsa eset, de megesett, sőt nap mint nap megesik, hogy úton útfélen szidják az SZTK orvosi ellátást. Én emellett úgy elmentem legtöbbször, hi­szen egyik másik embernek könnyeben esik, ha szidhat va­lamit. Az bizonyos, hogy sok embernek nincs igaza, de néha van abban valami, ha méltat­lankodnak. Például, ha egy tüdőgyullMásos beteget beren­delnek a penicillin felvételére, mert ilyen is történt. Az utóbbi időben arról pa­naszkodnak többen, hogy ,,kál­váriát“ járatnak a betegekkel. Egy ilyen kálvária járatás tör­tént velem, amelynek még most sincs vége. Persze én előnyben vagyok, mert mint újságíró, ezt meg is írhatom. Régóta fejgörcseim vannalk, levert, fáradt vagyok. Szerdán, 16-án egészen rosszul lettem, nem tudtam mit tenni, orvos­hoz menekültem. Régi isme­rősöm, régen is 'kezelt a II. SZTK rendelő belgyógyász fő­orvosa. Hozzá mentem. Rönt­genre küldött, majd utána ■megvizsgált és megállapította, nagyfokú kimerültség, vérsze­génység, influenza, stb., stb. forog fenn. Azonnali félcvést rendelt el és ellátott gyógy­szerrel. A diagnózist leírta és ezzel a körzeti orvoshoz utasí­tott. A rendelkezésre álló ki­mutatás szerint én a Vár utcai orvoshoz tartozom. Háromszor lielleit elmenni, míg megtud­tam, hogy a klinikai körzethez tartozom. Oda fordultam. Má­sodszori megjelenés után azt a felvilágosítást kaptam, nem oda tartozom, hanem a Nyit utcán lakó Nagy nevű or­voshoz. Amikor ott jelentkez­tem, onnan a Fertőtlenítő In­tézetbe utasítottak, hogy ott rendel. (Micsoda logika, pont a város másik végén), ő viszont nem vehetett táppénzre, nem volt röntgenlelet. Hát hogy­hogy, a rendelő intézeti főor­vos diagnózisa nem elegendő, hiszen ő röntgenlelet alapján írta a véleményét. Dr Nagy újra röntgenre küldött. De ar­ra nem gondolt senki, hogy az egy heti nyugalmas fekvés he­lyett 3 napot jöttem-mentem. Vajon kinek kötelessége tá­jékoztatni az SZTK biztosítot­takat, hogy melyik körzeti or­voshoz tartóznák? Vagy ha már erről elfeledkeztek az il­letékesek, legalább a körzeti orvosok tudnák, hogy melyik utca hány szám, hova tarto­zik. Az illetékeseket úgy lát­szik nem zavarja az. hogy a néhány éve ’kiadott tájékozta­tó már nem érvényes. Vagy ez nem tartozik a betegeikre? — Igaz, így is el lehet venni az ember „kedvét“ attól, hogy az SZTK-hoz forduljanak. Fábián Sándor. Éiiízemavató-uniepsssek Oeiireceáen a remekmű Metastgsio V. kantá-' tája kezdetét dolgozza föl. Mek-J kora melléfogás, gondolná az ava-. tatlan. Mi már tudjuk: Móricz ha' tévedt, sem tévedt. Csokonai ta­nult az olasz lírából, annak éppen; közvetlen, fesztelen, polgári han­gulatú szerelmi dalaiból. De bár­mit bárhonnan vett is át, nyom­ban csokonaissá tudta tenni, nép­költésünk testvérévé, azaz mély­ségesen magyarrá. Lehetett Csokonainak olyan asszonya, aki mellett a szerelem összes szféráit végigjárta a pokol­tól az üdvösségig. De nyíltan csak Lilláról énekelt, a társada­lom áldozatáról. Mert azt őróla irta, hogy Jaj, Lillám is a tirann törvénynek S a szokásnak meghódolt... Csokonai, a felvilágosodásnak világviszonylatban is kiemelkedő nagy költője, épp ez ellen küz­dött: a zsarnoki törvények, a feudalizmus bilincsei, a társada­lom avult szokásai ellen. A Lilla- regénybe egész mivoltát, teljes emberségét beleárasztja: derűjét s halálos kétségbeesését, szabad­ságrajongását, francia-tiszteletét, békevágyát s materialista világ­nézetét egyaránt. V ajda Julia nem volt hősnő, mint Kármán Fannija, aki ellángolt szenvedélyében. Míg Csokonai sugárzott rá, addig tün­döklőit; azontúl elhalványult az alakja. Gondoljunk rá ne csupán szánalommal, mint akiért eljött a mesebeli királyfi, de balgán el­eresztette. Magyar földön akkor s még sokáig az volt tipikus, hogy az egymásnak való szíveket el­szakította törvény és y/okás. A Lilla-név fogalommá vált, a gyönyörű dalok hősnője pedig ko­rán elhervadt. De mikor meghalt, Végh Mihály káplánja _ Domby Márton Csokonai-életrajzát talál­ta meg a szekrényében s szépen oekötve a LiUa-dalokat. Gondol­junk rá hálával: ő volt Csokonai haladó szerelmi lírájának fő ihle- I Juhász Géza, pénzjutalmat osztottak ki. Mint­egy 560 dolgozó részesült 200 fo­rinttól 1200 forintig terjedő díja­zásban. Dohánygyár Már a külsőségek is mutattak: nagy ünnepet ült tegnan a Deb­receni Dohánygyá-. Pompásan feldíszített kultúrterem, sok-sok boldog arc fogadott bennünket, öt évvel ezelőtt, 1950-ben volt utoljára élüzem a Dohánygyár, a dolgozók azonban szorgalmas munkával ismét kiharcolták ezt a nagy tisztességet. Az öt esztendő sok hősi küz­delme nem volt hiábavaló: a múlt esztendő utolsó negyedévé­ben a Dohánygyár kimagasló eredményt ért el, tervét 102 szá­zalékra teljesítette, ezenkívül be­csülettel eleget tett azoknak a feltételeknek, amelyek az élüzem címet biztosítják. Az élüzem címmel járó vö ös zászlót Váry István, sz Élelmi- szeripari Minisztérium Műszaki Igazgatóságának vezsvője adta át a dolgozóknak, maid Lgri József, az ÉDOSZ képviselője köszöntöt­te az üzem valamennyi fizikai és műszaki dolgozóját, vezetőjét. Kulcsár Ferenc, a megyei párlb - zottság másodtitkára a párt üd­vözletét tolmácsolta, majd Lő- rincz Ferenc, a Debreceni Do­hánygyár igazgatója értékelte az elmúlt negyedév munkáját. Ta­más Dezsővé, az üzem párttitká­ra arra tett ígéretet, hogy a fel- szabadulási versenyben is a leg­jobbak között végeznek és nem engedik elvinni egyhamar a mi­nisztérium vándorzászlaját. Az üzem dolgozói közül tóba mint 50 fizikai és műszaki dolgo­zót pénzjutalomban részesítelek. 2 A negyedik negyedévben vég­zett jó munka és a december 21-i munkaverseny lendülete alapján tizennégy élüzeme van Hajdú-Bihar megyének. Szomba­ton több debreceni üzemben ad- ‘ájc át ezt a kitüntető címet. Az n üzemavató ünnepségekről az Tábbiakiban számolunk be. Járómüjavító A zsúfolásig megtelt kultúrte- -ernben talán még egy gombos­tűt sem lehetett volna leejteni. Bánáti és testvéri közösségben iltek egymás mellett a fizikai, műszaki és adminisztratív dolgo­zóik. Az elnökség megválasztása itán a közlekedési és posíaügyi miniszter nevében Sári Antal elvtárs a VII. D/II. osztály .ve­zetője köszöntötte a gyár kol- ’ eöotiváját. Felsorolta a Járómű- iavííó eredményeit. Az üzem :854. negyedik negyedévi tervét 108 százalékra teljesítette. A termelékenységnél is 3.5 százalé­kos az emelkedés. Az önköltsé­get a dolgozók közös összefogá­sával 4.5 százalékkal csökkentet­ték, csaknem minden üzemrész­ben javult a munkafegyelem, a bérfelhasználásnál 113.000 fo­rint relatív megtakarítást érték el. A továbbá üdvözlések során Marosi Sándor elvtárs, a vasutas szakszervezet központi vezetősé­ge, Stozicski Ferenc elvtárs, a Hajdú-Bihar megyei párt-végre­hajtóbizottság, Nagy János elv­társ, a vasútpolitikai főosztály, Farkas István elvtárs, az SZMT nevében köszöntötte a Járómű­javító eredményes munkát vég­ző dolgozóit. A felszólalások elhangzása, va­lamint az élüzem címet igazoló díszoklevél átnyujtása után a gyár kiváló munkát végző dolgo­zói között összesen 198.200 forint ► Nagy Imre elvtárs egészsági állapota dett. Egészségi állapota azóta lé­nyegesen javult és előrelátha­tóan április hó folyamán újra munkaképes lesz. Földi Mihály, az orvostudományok doktora. 1955, február 19, (MTI) Nagy Imre elvtárs, a Magyar Népköztársaság M in iszter taná­csának elnöke e hó elején coro­naria trombosisban megbetege­Rusznyák István egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke CSOKONAI termékeit foglalja magában, s nem egyéb, mint „poétái román”; mai szóval: verses regény. (Ránk is maradt az a lap, amelyen elő­ször tervezte meg: egybeírta sze­relmi dalait, bárkihez szóltak azok, s végigszámozta úgy, ahogy később némi módosítással, való­ban a Lilta-kötetbe kerültek.) A nemesi Magyarország főkép az olyan verseket kedvelte, ame­lyekből feudális szellem áradt, mint a Himfy-dalok. A nő ezek­ben oltári bálvány. Csokonai diákköri szerelmi énekeiben is föl-fölcsendül a rajongó áhítatos hang; (legnagyszerűbb ebben a nemben A szépek szépe). Vajda Júliához írta kétségtelenül az el­bűvölő Anakreoni-dalok nagy ré­szét, s azokat a Litío-verseket, amelyekben egészséges férfi fö­lény van, nem alázatos hódolat. A szocializmus egyenrangú élet­társnak tekinti a nőt, aki persze, minél szerelmesebb, annál ter­mészetesebb ösztönnel igényli, hogy legalább egy kissé mégis csak fölnézhessen választottjára. C sokonai lírája átmenet a feudális és a szocialista szerelem közt. Az ő korának nép­szerű Himfyje a polgárosodás kez­dete* óta rohamosan megfakult. A Lilla viszont ma élőbben ra­gyog, mint valaha. Mesterien il­lesztette egybe a költő: tíz év sokféle hangulatából egyszerű, elemi erejű, elhitető „Cselek- vényt“ alkotott; életírói úgy hasz­nálták föl, mintha verses _ napló volna. Ki gondolná, noha rég tisz­tázódott, hogy sem a Reményhez, sem A tihanyi echóhoz nem Vaj­da Juliéhoz készült? A fiatal Móricz Zsigmond a Megkövetésben fedezi föl Csoko­nai legegyénibb hangját, sőt va­lami olyat érez benne, ami egye­nesen a magyar emberre jellem­ző. ö még nem tudhatta, hogy ez Most száz esztendeje, hogy tneghalt Csokonai halhatatlan szerelmese. Több mint fél század­dal túlélte a költőt. z úri Magyarország a bor és ** szerelem bohém, felelőtlen poétájává degradálta Csokonait. Holott a Lilta-dalok éppen azt bizonyítják, hogy még szerelmét is történelmi, társadalmi távlat­ba állította, s átpolitizálta dalait, akkora mértékben, mint csak leg­forradalmibb utódai: Petőfi, Ady és József Attila. Vajda Júlia vagyonos gabona- kereskedő, nemes Vajda Pál leá­nya volt. Komáromban, polgári környezetben élték, az apa hajó­ácsként kezdte pályáját. Leányá­nak jó nevelést adott; Julia értett a zenéhez, s vonzotta az iroda­lom. Mikor találkoznak, 1797. nya­rán, egy komáromi költőnő házá­nál, Csokonai huszonhárom éves múlt, de már országos neve van. Julia három évvel fiatalabb (1776. október 26-án született). Leánytársai bizonyára. többgyer­mekes anyák már. Ö válogatott a kérőkben. Külsejéről keveset tudunk azonkívül, amit a ver­sek mondanak róla. A Déri Mú­zeumban őrzött képe nem hite­les: szőke öntelt germán úrnőt ábrázol. Lillából valami belső varázs áradhatott, tartósabban, mint szépsége. Kétszer is férjhez ment. Első ura a költő győztes vetélytárea volt, Lévai István módos gabo­nakereskedő; majd annak halála után (1840) 68 éves fővel másod­szor is férjhez ment. méeneciig a jóval fiatalabb Végh Mihály espereshez. Utolsó éveiben újból visszaköltözött Lévai István há­zába, Dunaalmásra. Ott is halt meg, szűkös viszonyok közt, 1855. február 20-án. Az utókor a komáromi búsvé- gü szerelmi regényt főleg olyan dalokból színezte ki, amelyeket eredetileg máshoz írt Csokonai. A költő sohse csinált ebből titkot: a Lilla előszavában nyíltan meg­mondta, hogy ez a ciklus tíz év

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom