Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-16 / 39. szám
2 NÉPLAP 1955. FEBRUAR 16. SZER')/ A lermeiőszivetkezeti tanács ülése A Termelőszövetkezeti Tanács kedden tartotta első idei, kibővített ülését az EFEDOSZ székházban. Megbeszélték a termelő- szövetkezetek előtt álló, soron- lévő feladatokat és a minisztertanács vándorzászlajának, valamint „Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága“ cím és pénzjutalom odaítélésének javaslatát. Az elnökségben helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Béres Sándor, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára, Dögéi Imre, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács elnöke, Lőrincz József, az MDP Központi Vezetősége mezőgazda- sági osztályának vezetője, Szőke Mátyás földművelésügyi miniszKétségtelenül megállapítható, hogy fejlődtünk, eredményeink vannak. Ezekkel az eredményekkel azonban nem lehetünk megelégedve. Van még sok termelő- szövetkezet, amelyeknek gazdálkodása rossz, gyengék az eredményeik, a munkafegyelem laza és így a tagok jövedelme is alacsony. Annak, hogy több termelő- szövetkezetünkben ilyen állapotok vannak, a legfőbb okát elsősorban az alapszabályszerű gazdálkodás terén meglévő hibákban látom. Igen gyakori az alapszabályban lefektetett szövetkezeti demokrácia lábbal tiprása. Ez megnyilvánul mind a termelő- szövetkezetek vezetőinek, tagjainak, mind az állami szervek dolgozóinak részéről is. A tanácsi szervek, s legfőképpen azok, amelyek legközelebb állnak a termelőszövetkezetekhez, a járási tanácsok vegyék észre az ilyen hibákat, és a legmesszebbmenő támogatásban részesítsék a szövetkezet tagságát. Helyes tehát, ha minden termelőszövetkezet tagsága arra törekszik, hogy a gazdálkodáshoz alaposan értő, tapasztalt, a tagság bizalmát élvező, vezetésre alkalHogy ez így van, azért egyáltalán nem lehet csaló a szövetkezeti tagokat hibáztatni. Elsősorban hibásaik a termelőszövetkezeti vezetők és egyes illetékes szervek, sokszor még a pártapparátusban dolgozó elvtársak is. A legtöbb helyen a vezetők elnézték a kisobb-nagyobb eltéréseket a háztáji gazdaság kialakításánál — mivel sok esetben maguk Is vészesei ennek — ez azután elharapózott s így nem tudták elejét venni a bajnak. Az a szövetkezeti tag, aiki pillanatnyi haszon reményében túlfejleszti háztáji gazdaságát, egyéni gazdálkodásra törekszik, rém érti a termelőszövetkezetnek, mint szocialista nagyüzemi gazdálkodási formának igazi lényegét, valódi értelmét. Az ilyen tag többet veszít a közösben, mint amit esetleg pillanatnyilag nyer a háztájiban. Ezenkívül a háztáji gazdaság túlfejlesztése az állam érdekeit is sérti, mert jogtalanul kiterjeszti a beadás alól mentesített területet. Ezért a leghatározottabban kell fellépni ott, ahcl ez a kérdés még mindig nincs kielégítően rendezve. Az ilyen szövetkezetekben azt tartanánk a leghelyesebbnek és azt javasoljuk is, hogy ezzel a Az alapszabállyal kapcsolatban még egy fontos kérdéssel, a szociális alap létesítésével, annak jelentőségével kívánok foglalkozni. Ezt a kérdést nagyon sok termelőszövetkezetben m.a még nem kezelik jelentőségének megfelelően. Ennek a minden termelőszövetkezetben jelentkező terhelyettes, gépállomási főigazgató és több élenjáró termelőszövetkezet elnöke. A beszámolót Dobi István tartotta s többi között a következőket mondotta: A Központi Vezetőség júniusi határozata, a kormányprogram és a Termelőszövetkezeti Tanács legutóbbi ülése óta eltelt idő alatt termelőszövetkezeteinik gazdasági megerősítésében, szervezeti megszilárdításában és számszerű fejlesztésében is kétségtelenül értünk el eredményeket. A jó termelőszövetkezetek eredményeiket, szilárdságukat, fejlődésüket az alapszabály szerinti gazdálkodásnak, a szövetkezeti demokrácia tiszteiéiben tartásának köszönhetik. mos tagok legyenek a vezetőségben. Ez a legfőbb feltétele a vezetőség és a tagság közötti jóviszony, a jó kollektív munka, az egységes akarat kialakításának, a nagyobb eredmények elérésének. Az állami szerveknek pedig az a feladatuk, hogy őrködjenek a szövetkezeti demokrácia betartása felett, segítsék a termelőszövetkezetek tagjait a szövetkezeti demokrácia széleskörű érvényesítése terén. A termelőszövetkezetek nagy részében a tagság a közös gazdaság fejlesztésével együtt az alapszabály előírásainak megfelelően gyarapítja a háztáji gazdaságát is. A mi álláspontunk az volt és ma is változatlanul az, hogy a termelőszövetkezeti tagok — az alapszabály előírásainak megfelelően — teljes mértékben használják ki azalcat a lehetőségeket, amelyeket életkörülményeik nyújtanák számukra. A hiba ott van, hogy a szövetkezetek egy részében a tagok, vagy a belépéskor hagytak meg több területet és állatállományt a háztáji gazdaságban, vagy pedig később duzzasztották fel azt. napirenddel külön közgyűlést tartsanak és határozatot hozzanak a háztáji gazdaságnak az alapszabály által előírt kereteit meghaladó részérték megszüntetésére, s azt maradéktalanul végre is hajtsák. Nagyon sok olyan termelőszövetkezetünk van, amely könnyelműen, nem gondolva a jövőre, a szövetkezeti alapot nem, vagy alig növeli. A szövetkezeti gazdaság állandó, egyenletes fejlődésének biztosítása lehetetlen a szövetkezeti alap gyarapítása nélkül. Amennyire helyes és jó az állami támogatás szükséges mértékű igénybevétele, éppen any- nyira helytelen az, ha a szövetkezeteink csak az állami hitelre támaszkodnak és a saját erőből történő fejlesztés lehetőségeit nem veszik alaposan számba. A szövetkezeti gazdaság helyzetének, anyagi erőinek pontos felmérése alapján, a jó gazda gondosságával könnyen megállapíthatjuk azokat a helyes arányokat, amelyeket egyrészt a szövetkezeti alap és a tagok egyéni jövedelme, másrészt a szövetkezeti alap állami hitelből és saját erőből történő fejlesztése, a közös gazdaság leggyorsabb ütemű növekedése megkíván. problémának megoldására szolgái a szociális alap létesítése, amelynek a szövetkezeti mozgalom szempontjából rendkívül nagy jelentősége van. Hiszen nincs és nem is lehet olyan termelőszövetkezet, amelyben ne lenne öreg, beteg, vagy baleset folytán bizonyos ideig a termelő munkából kiesett tag, akinek szüksége van a termelőszövetkezetnék — mint nagy csalódnák — emberséges gondoskodására, támogatására. A szociális alap létesítése éppen a szövetkezet ilyen tagjairól való gondoskodást teszi lehetővé. Ez magabiztossá, nyugodttá, bizakodóvá teszi a termelőszövetkezeti tagokat — öregeket és fiatalokat egyaránt. Azon túl, hogy ez a gondoskodás emberi kötelesség, gazdaságilag is teljes mértékben indokolt, hiszen az erre rászoruló tagok munkaképességük csökkenése, vagy megszűnése előtt részt vettek a közös gazdaság létrehozásában és megerősítésében. Ahogy az élet más területén a társadalom gondoskodik idősebb tagjainak öreg napjairól, úgy a termelőszövetkezetnek, mint kisebb önkéntesen alákult 'kollektívának is emberi 'kötelessége a tagokról való gondoskodás öregségük, vagy ideiglenes munkaképtelenségük esetén. Ha megfelelő ez a gondoskodás, akkor az egyénileg gazdálkodó parasztok látják, hegy a termelőszövetkezetbe való belépésük után nincsenek kitéve annak a bizonytalanságnak, amelynek apáik részesei Voltak a múlt rendszerben. A termelőszövetkezetek most fejezték, vagy fejezik be termelési és bevétel-kiadási tervük elkészítését. Ennek elkészítése nagy gondosságot, alaposságot, megfontolást kíván, mert a lehetőségek számbavétele és a szükségletek felmérése alapján a tervben határozzák meg az egész gazdálkodást, azt, hogy a termelőszövetkezet egész évben milyen feladatokat hajt végre és végül, milyen eredményekre számít és a jövedelmet hogyan használja fel. A tervezésben néhány alapvető hibára figyelhetünk fel. A tervezés hibáit ki kei! Javítani Az egyik ilyen hiba, hogy nagyon sok termelőszövetkezet termelési tervében a termésátlagokat, adottságaihoz és lehetőségeihez képest alacsonyra tervezte. Meg kell mondani, hogy ezt a gyakorlatot egyáltalán semmi nem indokolja. A tervfeladatokat úgy kell megállapítani, hogy azok a helyi adottságok között elérhetők legyenek, de ugyanakkor mozgósítsanak is nagyobb eredmények elérésére. Ez vonatkozik mind a növénytermelésre, mind az állattenyésztésre. Gyakran hallja az ember, hogy a termésátlagokat nem lehet megtervezni, mert az időjárás közbeszólhat. Igaz, hogy az időjárásnak nagy befolyása van a terméseredményekre. De az is igaz, hogy a mi munkáinktól is függ az időjárási tényezők hatása. A mezőgazdálkodáshoz értő ember előtt nem szükséges bizonygatni, hogy az időjárás kedvezőtlen hatásait jelentős mértékben tudjuk ellensúlyozni a növényápolási munkákkal; a határidő pontos betartásával, a munkafolyamatok meggyorsításával és így tovább. A beadási kötelezettség nagysága nem függ a termésátlagoktól. Ez sem indokolja tehát az alacsony termésátlag terveket. A tervezésben való, a szövetkezeti taghoz nem méltó esetleges számításnak semmi értelme, semmi haszna nincs. Ha a növénytermesztés területén nem az adottságok szem előtt tartásával tervezürúk, hanem a prémiumra gondolunk, jogtalan előnyökhöz akarjuk juttatni magunkat. Szövetkezeti tagtársaink rovására. Csakis az adottságok legteljesebb mértékű figyelembevételével készült terv viszi előre a szövetkezet ügyét. Az ilyen terv hat serkentőleg a többtermelésre, s az ilyen esetben kialakult nemes vetélkedés következtében elért többletért a prémiumot felvonni büszkeség. Ellenkező esetben _lel- kiismeretíenség. Ha ilyen számítással való alátervezés előíordulVezetésre alkalmas tagok legyenek a vezetőségben Be kel! tartani az alapszabályt Gondoskodjunk az öregekről és a betegekről na; a tervet nem lehet érvényesnek tekinteni. — A másik hiba, ami nagyon veszélyes és káros a szövetkezeti gazdálkodásra, hogy egyes termelőszövetkezetek termelési terveikben nem, vagy csak igen kevés növényápolás-t terveztek. Ha az ilyen j termelőszövetkezetek esetleg idegen munkaerő igénybevételére vagy részesművelésre gondoltaik, akikor nem gondolták meg alaposan sem a közös gazdaság, sem a tagok érdekeit. Az idegen munkaerő alkalmazása és a részesművelés — amellett, hogy politikailag is igen káros — gazdaságilag is gyengíti a szövetkezetét, mert csökken a közös állomány részére rendelkezésre álló takarmány, csökken a tagok részesedése is. A szövetkezeti mozgalom sikere érdekében tehát kötelességünk fellépni ez ellen a jelenség ellen. Az olyan termelőszövetkezetek, amelyekben valamilyen hibát követték el a tervezésnél, nagyon helyesen teszik — de meg is kell tenniük —, ha felülvizsgálják termelési terveiket és a szükséges módosításokat a tagsággal megbeszélve, azokon átvezetik. A gépállomások munkájáról A gépállomások munkáját értékelve megállapíthatjuk, hogy azoknak a termelőszövetkezetekben végzett szántási, vetési munkáiban lényeges javulás tapasztalható. Erre enged következtetni az, hogy a termelőszövetkezetekben a vetőszántás és a vetés túlnyomó részét határidőre és elfogadható minőségben végezték el. Ezen túl az őszi mélyszántást szinte teljes egészében a gépállomások végzik. Itt azonban az a hiba, hogy ezt bizony sokszor megkésve, nem a legalkalmasabb időben végzik el gépállomásaink. Ha a gépállomások általános feladatét tartjuk szem előtt, azt kell megállapítanunk, hogy a gépállomások még mindig nem töltik be azt a szerepet, amelyet mind a termelőszövetkezetek, mind pártunk, államunk joggal elvárna tőlük. Hogy a gépállomások a rájuk váró nagy feladatokat a termelőszövetkezetekben meg tudják oldani, elsősorban az volna a legfontosabb, hogy a gépállomás az agronómusain, brigádvezetőin, de a traktorosain keresztül is alaposan ismerje meg a termelőszövetkezet adottságait. Ez az ismeret tenné lehetővé azt is, hogy a gépállomások a körzet adottságainak legjobban megfelelő és típusú talajművelő, növényápoló gépekkel legyenek felszerelve. Ez sajnos majdnem minden gépállomásnál hiányzik. Másodszor a gépállomásoknak arra kell törekedniük, hogy gépeikkel akkor álljanak a termelőszövetkezetek rendelkezésére, szinte abban az órában, amikor arra azoknak szükségük van. S ez sajnos nagyon kevés gépállomásnál van így. A gépállomás kihelyezett ag- ronóm-usa segít a termelőszövetkezet éves termelési tervének el-, készítésénél, a terv végrehaj!.',- sáné-1. Megadja a szükséges szakmai támogatást, az egész termelés megszervezéséhez, és segít a termelőszövetkezetnek abban, hogy adottságaikat az év folyamán mindjobban kihasználja. Ezt a munkát azonban sok agro- nómus gyengén, vagy szinte egyáltalán nem látja el. Helyes vol- na, ha a gépállomás megvizsgálná agronómusaindk munkáját és diák így végzik munkájukat, valamilyen Oknál fogva, vagy szakmai képzettség, vagy aikarat hiányában, leghelyesebb, ha a gépállomás megszabadítja tőlük a termelőszövetkezetet. Gondoskodni kell a gépállomásnak ezen szakemberek pótlásáról, illetve olyan szakemberek beállításáról, akik szíwel-lélekkel akarnak és tudnak is dolgozni és segíteni a. termelőszövetkezetek gazdálkodásának vezetésében, a munka megszervezésében. A tsz-tagok foglalkozzanak az egyénileg dolgozó parasztokkal Szép számmal vannak már jól gazdálkodó, jó eredményeket elérő termelőszövetkezetek, melyekben a tagság öntudatos, szövetkezeti ember módjára gondolkodik és dolgozik. Az ilyen szövetkezet képes úgy is fejleszteni gazdaságát, hogy eredményeik látán a belépni kívánkozó parasztokat soraikba felveszik, így növeli gazdasága területét és lehetőségeit. Több ilyen jól gazdálkodó termelőszövetkezetünknél azonban azt tapasztaljuk, hogy# nem mindig szívesen fogadják a közé juh belépni szándékozókat, sőt több esetben el is tanácsolják őket. Szerintem az a helyes, ha a termelőszövetkezetek — ismerve erejüket és adottságaikat —1 célszerűen számszerűleg is fejlesztik gazdaságukat azzal, hogy a belépni kívánkozó, még egyénileg dolgozó parasztokat felveszik soraikba. Ezen túlmennék és azt mondanám, hogy helyes, ha a szövetkezet nem várja, hogy jelentkeznek a belépni szándékozók, hanem azok előtt állandóan ismertetik szövetkezetük eredményeit, igyekszik velük jó 'kapcsolatot kidlaíki- tani és meggyőzni őket a 'közös gazdálkodás előnyeiről. Alig egekét hét van már bátra és olénkeY zik a mezőigazdaságban a tava-*, szí vetések és egyéb munkák ideje. A termelőszövetkezeteknek gondos gazda módjára kell erre felkészülni, hogy -minden zökkenő nélkül tudják ellátni ezeket a munkákat. Elsősorban az a feladat, hogy pontosan számba vegyék, mennyi az a munka, amit adott időben el kell végezniük és ehhez mennyi munkaerőre van szükség. Itt kell körültekintően az egyes brigádok létszámát, a területben előforduló munkák mennyiségének megfelelően meg- határo-Ini. De hogy ne érje meglepetés a termelőszövetkezeteket, igen fontos, hogy a gépállomással együtt beszéljék meg ezeket a munkákat, számtoavéve a gépállomás milyen segítséget tud adni az egyes munkákhoz. A gondos termelőszövetkezetben egészen biztos, hogy a tavaszi munkáikhoz szükséges gépeket már kijavították. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol még e téren van tennivaló, lássanak hozzá és javítsanak ki minden gépet, szerszámot. Nemsokára itt lesz a korai növények vetési ideje. Hogy a magot a legalkalmasabb időben tudjuk a talajba vetni, feltétlenül fontos, hogy jóelőre előkészítsük azt-. Gondos gazda csakis tisztított vetőmagot vet és ahol nincs meg a szükséges vetőmag, foe- s-zerzéséről jóelőre gondoskodjanak. Ezenkívül okvetlenül helyes, ha mindenütt már most megvásárolják a növényvédő szereket is. A közvetlenül előttünk álló mezőgazdasági munkáik közül az őszi számítások tavaszi ápolására szeretném felhívni az elvtársiak figyelmét. Ennek nagy jelentősége van a téli csapadék megőrzése, a gyomirtás és a jó magágy készítése szempontjából. Ne halasszuk tehált ezek elvégzését és mihelyt az idő és a talaj medves- ségi állapota megengedi, azonnal lássunk munkához — fejezte be beszédét Dobi István. A beszámoló után felszólaltak a termelőszövetkezetek elnökei és a Termelőszövetkezeti Tanács tagjai. A Termelőszövetkezeti Tanács ülése Dobi István válaszával ért véget. (MTI)
