Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-16 / 39. szám

1855. FEBRUÁR 1G. SZERDA NÉPLAP 35,5 százalékká* több vaj Egyre több tejterméket, köz­tük vajat, tejfelt stb. dolgoz fel a Tejipari Vállalat. A terme.és hónapról hónapra nő. A nemrég felépült korszerű üzemben ma mér 35,5 százalékkal több vajat, 20 százalékkal több tejfelt állí­tanak elő, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. A fogyasztás­ra kerülő tej aránya 10,3 száza­lékkal nőtt. A dolgozók, hogy feladatukat példásan megoldják, április 4 tiszteletére széleskörű versenyt indítottak. Az első sikerek máris azt bizonyítják, hogy a Tejipari Vállalat az idén nem vall szé­gyent a tervteljesítésben. Kuba kettőt lép előre Jó termőföldek övezik Kaba községet. Van itt feladata bőven a népfront-bizottságnak, hogy fejlesszék a községet, fokozzák a termelést» A népfront-bizottság tagjai nem is tétlenkedtek Ká­bán, Elkészítették javaslatukat NYITOTT SZEMMEL Egészségügyi séta Debrecen néhány élelmiszer özemében AleSeks utca egyik kapu­ján a következő felírást olvas­hatjuk: Kelet-magyarországi Üzemélelmezési Vállalat I. sz. te­lepe. A kapu mellett fél szekér- nyi szemét. A sárban zöldség­héjak. A vállalat látogatására jöttünk — mondjuk. — Jánossá Tibor kalkulátor először a húsfeldolgo­zó részleget mutatja meg. A hús- feldolgozó, nevét meghazudtolva savanyú káposzta szagot terjeszt. Kiss Ferenc hentes néhány hor­dó savanyú káposzta szomszédsá­gában, a másnapi hús előkészíté­sén dolgozik, kifogástalan tisztá­nak nem mondható eszközeivel. A takaratlan mérlegen a többi hús várja sorsát. Az asztal szélén egy edényben felütött tojás' áll, hogy a korai olvadás biztos jele, a mennyezetről lecsepegő hóié megszaporítsa. Tovább megyünk. A zöldség előkészítőben a burgonya gépi tisztítása folyik, a tisztaság kö­vetelményeit kielégítő módon. A hideg' és 'huzatos előkészítőből a karalábé tisztító brigád a mele­gebb tálalóba húzódott, veszé­lyeztetve annak tisztaságát. Nézzük meg a szárazáru rak- tárt. Az akármelyik doihánypajtá- nak díszére váló ajtó megnyílik. Első, ami a szemünkbe ötlik, né­hány nyitott tejfeles kanna. Mel­lette ócska ládán szomorúan egy elhasznált gyermek hócipő áll. Úgy látszik testvéri sorsközössé­get vállalt a tejfellel. Odébb cso­magoló anyag, sós zsákok példát­lan rendetlenségben. A földes áruraktár előterében jókora sze­kér rothadt zöldség terjeszti kel­lemesnek nem mondható illatát. Kurucz Mihály igazgató elvtár­sat megkérdezzük, mi a vélemé­nye ezzel kapcsolatban. Ö el­mondja, hogy a konyha hibáinak jelentős része „veleszületett“. Egykor tímármúhely volt a- mos­tani konyhaüzem helyén. Meg­említi Kurucz elvtárs azt is, hogy eddig már 80 000 forintot költöt­tek a telephely korszerűsítésére. Ebből az összegből többek között öltözőket és mosdót építettek. Tervbe vették az udvar lebetono- zását is. Az igazság ennek elle­nére az, hogy felsőbb szervektől — a Belkereskedelmi Miniszté­riumtól — nem mindig kapják meg a szükséges anyagi támoga­tást. ★ A Néptiüffé ' - * ősébe láto­gatunk el. A kinyíló ajtón étel, ital s a túlzsúfolt helyiségekre jellemző szag gomolyog ki. Az étel előmelegítenél egy poros ru­hájú vendég görcsösen kapasz­kodik nagyfröccsébe és ha lát­hatatlanul is, de sok piszok hull a fedetlen ételekre. Az egyik dol­gozó elkeseredett és reménytelen harcot vív az állandóan meg­gyűlő szemét ellen, melyet egy- szer-egyszer a virágosabb Kedvű vendégek is szaporítanak. A sö­rös és boros poharak sem a leg- tisztábbak... Persze ez csak a Népbüffé egyik része — mondja Kereskényi László üzletvezető. Aztán a szó­rakozó helyiség másik arcát is megmutatja. A korszerű, tiszta konyhát, melynek építése most folyik. Közben elmondja, hogy duhaj vendégekkel sokszor kö­zelharcot kell vívnia és a dolgo­zók egy része nem tartja be az egészségügyi tanfolyamokon ta­nult szigorú rendelkezéseket. Pl nem fedi le az ételeket stb. Kavargó liszt por száll a Vörös Hadsereg útján lévő liszt árudá­ban. A bolt dolgozói a Kiszerelő Vállalat megszüntetése miatt ma­guk kénytelenek az áruellátás za­vartalan biztosítása érdekében csomagolni. Közben kenyeret hoznak, az előírásnak nagyjából megfelelő kocsira két kenyér­gyári dolgozó megy fel azzal a cipővel, amellyel az előbb még sárban jártak ... , ★ A „Szabadság” Étterem söntése ütünk harmadik állomá­sa. Csak ülő vendégeket szolgá­lunk ki — hirdeti a felirat. A vendégek egy része kissé italosán ül vagy áll. Tisztasága nem sok­ban különbözik a Népbüffétől. ★ Összegezzük a tapasztalta­kat és kérdezzük meg a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjét, dr. Kollár Sándor elv­társat, mi minderről a vélemé­nye. Kollár doktor elmondja, hogy az összes élelmiszeripari szakmával foglalkozóknak köte­lező egészségügyi tanfolyamot tartottak. Közelmúltban az egész­ségügyi osztály egyik brigádja felmérte a város egészségügyi ál­lapotát s a fentebb leírt hiányos­ságok nagyrészét a felsőbb szer­veknek jelentette. Hogy a hely­zet megjavuljon, a legszigorúbb ellenőrzéseket foganatosítják. Eb­ben a munkában a városi tanács egészségügyi osztálya sokat vár a most megalakult kerületi taná­csok egészségügyi osztályaitól és az SZTK körzeti orvosoktól. Persze, ezek csak a kezdeti lé­pések. Az egészségügyi követel­mények jobb érvénysítéséhez a dolgozók megértő segítsége is szükséges. Mindenesetre nem olyan segítség, amit a Vendég­látó Vállalat tanúsított, amikor a Monostorpályi úton az osztály engedélye nélkül italboltot létesí­tett. Mondani sem kell, hogy ezt a boltot, mivel minden egészség­ügyi rendszabályt nélkülözött, bezárták. Intő példa legyen ez arra, hogy a higénia, a tisztaság betartása fontos közérdek s ‘hogy itt sem lelhet a fejlődés követelményeit mellőzni vagy épp semmibe ven­ni! Példái yehetnsk a fenti vállalatok a tisztaságról, az egész­ségügyi rendszabályok betartásá­ról a Hajdú megyei Építő Válla­lat üzemi konyhájának dolgozói­tól, ahol bár egyes objektív ne­hézségek fenn állanak, az ott ét­kező dolgozók egészségének vé­delmét teljes mértékben szem előtt tartják. NAGY T. és a tanács elé terjesztették. Megtárgyalták részletesen. Feke­te Imre, a helyi népfront-bizott­ság elnöke meg is okolta, hogy mit, miért javasolnaik megvaló­sításra. — Sok dolgozó paraszt háza sorakozik már az Újtelepen, de ott még nincs járda, szükséges, hogy mintegy 1500 méteren új betonjárda épüljön. Ez bizony sok (költséget jelentene, de ha összefognak az ottani lakosok, a saját javukra gyorsíthatják a jár­da építést. Társadalmi munkával sokat lehet cselekedni a közjó érdekében. Az elhangzott szó nemcsak a jegyzőkönyvben maradt meg. Megfogadták, megvalósítják. Hu­si Kálmán és Szarvas Béla ta­nácstagok maguk jártak elől jó példával a társadalmi munká­ban. Az állomásról szekerekkel hordták a dolgozó parasztok az anyagot, a homokot. Segítettek a termelőszöVetkezetek igái is. A járdaépítésben a kábái ezer­mester parasztok -két kezük mun­kájával serénykednek. így aztán hamarabb is kiemelik a sárból az Újtelepiét, mint ahogy azt a tervek rögzítették a papiroson. Kábának problémája a jó ivó­víz elosztás. Vannak területei, ahol bizony egy-két kilométert kell gyalogolni a jó vízért. A csarkórésziek segítik az új köz­kút megépítését, és 2500 forintot már össze is adtak. A Tolbuchiin Termelőszövetke­zet telkén bővizű artézi kút van. Igen jó a vize ivásra, csak egy a baj, messze van a dolgozók lakóházaitól. Az akadályt a ka- baiak legyőzik olymódon, hogy 500 méterre földalatti csöveken elvezetik a jó ivóvizet. A tsz szí­vesen adja. Társadalmi munká­val 'készítik az árkokat, hogy a csöveket lefektessék. Hozzávető­leges számítás szerint mintegy 18 ezer forintot takarítanak meg így és bőséges ivóvízhez jutnak. Kaba n-asv község, de vala­hogy elhanyagolt a parkosítása, az utcái sincsenek rendesen fá­sítva. Javasolta ezért a nép­front-bizottság, (hogy ez évben fá­sítsák a piacteret, fasorokat ül­tessenek az utcákon. Ne mond­hassa senki, nem rendes a külse­je Kábának. Kevesen tudják a megyében, hogy Rabénak fürdője van, gáz­forrása van. Pedig így van. Ta­karos a fürdőépület, igen kelle- metes, ligetes a környéke. Ez a fürdő eddig a hajdúszoboszló: gyógyfürdőhöz tartozott, de most a kábái tanács kezelésébe kerül. A gázforrásit nemcsak a fürdő- telepen hasznosítják, hanem terv­be vették azt is, hogy a tanács- házát is gázfűtéssel és világítás­sal látják el. Kábán úgy tartják: sok be­szédnek sok az alja. Van is eb­ben valami, s éppen ezért a ka­balák keveset beszélnek, de an­nál többet szeretnek cselekedni. íme a bizonyítók. A falu alatt a szennyvíz csatorna eldugult. Az elmúlt évben az újtelepi részt elöntéssel fenyegette. A babaiak nem tanakodtak sokáig, mintegy másfél kilométer hosszan kitisz­tították a csatornát. Megszűnt a vízveszély. Az Újtelepen 22 dol­gozó kérte, hogy házába vezes­sék be a villanyt. A beszerelés meg is történt. így gyorsul a köoségfejlesztési programmal kapcsolatban a ká­bái élet. Úgy mondják, hogy Ka­ba nem is egyet, hanem kettőt lép előre. Segít abban a Kossuth és a Petőfi olvasókör is, hogy még eredményesebb legyen a kabaiak élete. Szakelőadásokat tartanak, hogy a több tudás révén többet, jobbat termel jenele, legutóbb Szi­lágyi László állatorvos tartott előadást. A termelési bizottság is szer­vezi a tavaszi munkát, hogy a község csinosításával egyidőben a többtermés se szenvedjen hátrányt. FOLDOSnó. FILÚÓ MUMUSUK ttiiziin tása (a kerekeket gumiabronccsal is ellátjuk), Ebesi Állami Gazda­ság Mercedes kocsijának javítá­sa.“ És kovácsüllők, öntöttvas­alkatrészek, csavarok, ajtók, vas­csövek, tengelyek stb. mázsái so­rakoznak a kimutatásban. Pedig ezen a kimutatáson még nincs is rajta annak a hat íalujáró cso­portnak a munkája, akik a tél beálltáig rendszeresen látogatták, munkájukkal segítették a hajdú- szoboszlói Alkotmány és Vörös Csillag, a hajdúvidi Petőfi, a téglási Előre, a hajdúdorogi Rá­kost és a vámospórcsi Dózsa tsz-eket. Nir.ís rajta annak a 170—180 munkásnak sem a neve. akik az elmúlt évben a Járómű­javítóból visszamentek a mező­gazdaságba. És a segítségadás egy percre sem szünetel. Kedden reggel egy jókedvű parasztemberrel talál­koztam a Járóműjavító pártbi­zottságának előszobájában: Egri Józsefnek hívják, a vértesi Vö­rös Sarok Tsz elnöke. — Negyedóra alatt elintézték — lelkendezett. — Tudja elvtárs, van egy billenfős teherautónk. Meg akarjuk magasítani az ,'lda- lait, úgy többet rakhatunk rá. Az elvtársak vállalták, hogy 'hétfőn behozhatjuk és ők megcsinálják. Ma meg, hogy ne menjünk üres kézzel haza: vihetünk hulladék­vasat. Ez nagyon kell nekünk, mert szekereket akarunk csinál­ni és ilyen anyagot sehol nem kapunk. Másfél év óta innen még soha nem engedtek el ben­nünket üres kézzel. — Ha Ítész lesz a billenfős ko­csi, azt is rakjátok meg hulladék­vassal — szól közbe Szombati elvtárs, a pártbizottság titkára. S a ,/köszönöm“ szónál össze­fonódik a két munkához szokott kéz. Mint akkor, tíz éve, azon ez első szabad tavaszon! NYALKA TIBOR 3 engedett a kezdeti ridegség. Any- nyi lyukas lábas, veder volt né­ha-néha, hogy bár asztalos va­gyok, nekem is be kellett állni a bádogosok, lakatosok közé. Közben nekünk is, nekik is meg­eredt a nyelvünk. Esténként az­tán — egy kis borozgatás, hosszú­ra nyúlt viták után — már mint régi ismerősök váltunk el. És a segítség ma sem szünetel Hogy miről folyt ilyenkor a szó? Arról, hogy nehéz a föld megművelése, kevés a szerszám, kevés a jószág. S akikor hosszú­hosszú viták során, itt is, ott is mind többen adtak igazat a falu­járó munkásoknak: a jövő biztos útja a közös gazdálkodás. Ezek­bein a vitákban tnéginkább ösz- szekovácsolódtak a régi ismerő­sök, különösen akkor mélyült ez a barátság, amikor már sokan gyakorlatban is kipróbálták a kö­zös gazdálkodást, érezték elő­nyeit. így van ez ma is. Nem kell erősítgetni, van rá bizonyítéli. Egy kimutatást néztem át a Járóműjavító pártbizottságának irodájában. Arról a segítségről készült, amit az üzem dolgozói az utóbbi hónapokban nyújtottak a mezőgazdaságnak. Nem sorol­hatom itt fel mind, ami abban a kimutatásban benne van (kevés lenne hozzá ez a kis hely, amit ennek a cikknek szántak). Csak néhány példát: „a Debreceni Gépállomás 9 teherpótkocsijának fővizsgája folyamatban, hajdúdo- rogi Rákosi Tsz-nek egy trágya- ős takarmányszállító kocsi iaví­viillanyéltől kérges kezek. A föld- osztó munkások és az újgazdák kötöttek erős barátságot, szövet­séget ezekben a napokban. — Találtunk egy elhagyott traktort — folytatja Nagy elv­társ. — Behoztuk ide a gyárba. Kijavítottuk. Aztán indulj kifele a földekre. Abban az évben két fiammal együtt traktorosok is voltunk a gyári munka mellett. Száz holdat szántottunk fel a talált traktorral... A kapcsolat a földosztó mun­kások és a dolgozó parasztok kö­zött később sem szakadt meg. A Járómű javító munkásai — a kom­munisták vezetésével — ott vol­tak akkor is a dolgozó parasztok mellett, amikor meg kellett vé­deni a juttatott földet. Bekap­csolódtak 1946-ban a tavaszi or­szágos tüntetésekbe és segítettek megvédeni a juttatott földet. Aztán következtek a falujárá­sok. Együtt a földek embereivel — A „lábosfódozó“ falujárá­sokkal kezdtük — kapcsolódik be a visszaemlékezésbe Varsányi Ferenc elvtárs. — Előbb Nádttcl- varra, később Hajdú'hadhazra jártunk. Nem volt olyan vasár­nap, hogy kora reggel el ne in­dultunk volna Vecset Antal, Me­leg József, Balogh Endre, Sinka András, Juhász József, meg még sokan, hogy ellátogassunk a ,,ml falunkba“. Eleinte bizony kissé idegenkedve fogadtak. Azonban, amikor nekiálltunk lábasokat, vedreket foltozni, ablakot, ajtót — meg ki tudná mind azt elso­rolni, mi mindent — javítani, fel­Aki járt már a Járómű javító­ban, az tudja, hogy a VII. osz­tály hatalmas szerelőcsarnokában nehezen tud bárkivel is szót vál­tani. Az emberi hangot elnyom­ja a munka ezerféle zaja. így az­tán itt kint beszélgetünk az ud­varon, ízlelgetjük a tavasz ízét. Nem azét, amely az idén már oly sokszor és oly sokatigérően kellette magát. ~4£gy régi, tíz év­vel ezelőtti tavasz ízét kóstolgat­juk, hangulatát idézzük. Az első szabad tavaszét, amikor a Ma­gyar Kommunista Párt kiharcol­ta törvénnyel tarsolyában elin­dult az ezer éve elnyomott ma­gyar paraszt, hogy mumkástest- vérei vezetésével végrehajtsa a második honfoglalást, birtokába vegye ősi jussát — a földet. Az első kihegyezett karók — A Vagongyárból öten mentünk el egy csoportban, hogy segítsünk szétosztani a földet — emlékezik vissza Nagy Mihály elvtárs, a Járóműjavító VII. osz­tályának üzemi reszortvezetője, — valamennyien kommunistáik. A mi csoportunkban ott volt a két fiam is: Mihály és János. Kint kezdtük az osztást a régi Téglavető háta mögötti részen. Aztán az ondódi, majd a nádud­vari határban folytattuk. Nehéz azt így szavakban elmondani — különösen tíz év távlatából — mi­lyen forró hangulatú, ünnepélyes napok voltak azok. Jöttek a kör­nyékbeli nincstelenek, kisparasz- tok, némelyik egész családjával együtt, hogy kéznél legyen a családról a „bizonyíték“. Hónuk alatt egy-egy balta, öt-hat kihe­gyezett karó... Tizenkét nap egyfolytában csat­togtak a baltafokok a cövekek tetején. Végre ismét azokhoz ke­rült egy sor birtok, akik megmű­velték. Tizenkét napon át kap­csolódtak egybe a szerszámtól, nagykalapácstól és ekeszarvtól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom