Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-13 / 37. szám
1W5Ö. !■'KB Hü AH 13. VASARNAP NÉPLAP S IÓ, HA EGY NÉPNEK OLYAN ERŐS BARÁTJA VAN, MINT A SZOVJETUNIÓ Kelen Béla előadása Debrecenben Bevezetőjében kiemelte, hogy a lsét népet évszázados barátság fűzd össze. Mindjárt példáikkal illusztrálta, hogy már két és fél évszázaddal ezelőtt igaz barátság fejlődött ki 11. Rákóczi Ferenc és Nagy Péter orosz cár között, akik egymással levelezlek, követeket cseréltek. íbiszt Ferenc, a híres magyar zeneszerző is igen sokat járt Oroszországban. Megismertette az orosz zeneszerzőkkel a magyar muzsikát. Visszapillantást tett az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeire, hangsúlyozva, hogy a magyar hadifoglyok egy emberként álltaik a forradalom zászlaja mögé. A magyar parasztok és munkások, ezek az igaz hazafiak a Nagy Októberi SzoeilLsta Forradalom füzében cggyéolvadtuk az oroszokkal, itk- ránoklkal, s hol Vorosilov, hol Budgyonij, hol Csapajev irányítása alatt kert.ényen küzdőitek az intervenció ellen. Történelmünk legsötétebb időszakában, a Horthy-kor- szakban is megtalálhatók azok, akuk a két nép közötti barátságot ápolták. A szovjet 'kormány soha nem fogadta el a trianoni béke- szerződést, azt igazságtalannak tartotta — a magyar nép történelmi jogai melleit állt ki. Népünk legjobb harcosait, forradat- i«árait segített«, támogatta, amikor itt börtönbe vetették őker. De megtalálták a Szovjetunióval a kapcsolatot kiváló tudósaink is, művészeink is: Völgy esi és Kiss orvosprofesszorok jelein voltak 1935-ben Leningrad ban a nagy áiettani kongresszuson, melyen Pavlov elnökölt. Oláh Gusztáv, az Operaház főrendezője 1935— 36-ban szintén járt a Szovjetunióban, s a moszkvai Nagyszínházban szerzett tapasztalatait igyekezett a mi Operánázunk,ban is megvalósítani. A két nép barátságának legnagyobb jelentőségű lépése azonban, a történelmi eseményeket követve is a felszabadulás volt. Szabadságunkat, függetlenségünket a nagy szovjet népnek, hős hadseregének köszönhetjük. Azóta, az elmúlt tíz esztendő alatt sokat beszéltünk arról, hogy a Szovjetunió segíti a magyar népei. Ebben a segítségben md a legfontosabb? Neon az első kenyér, nem a műszáki segítség, vagy az a golyóscsapágy, amelyet előszót adtak számunkra, hanem az eszmei-politikai segítség. Az, hogy a világtörténelemben eddig ismeretlen úton elindult szovjet nép a szocializmus építése során szerzett tapasztalatait adta át íiekürik. És átadta azokat az eszmei tapasztalatokat, amelyeket a marxizmus-Ieninizmu-s tanításainak megvalósítása során szerzett a gyakorlatban, amelyekből md a magunk mértéke és szükségletei .szerint meríthetünk olyan mértékben, ahogyan azt a ini történelmi népünk, a magyar nép sajátos lelktilete megkívánja. Segít bennünket azonban a; Szovjetunió gazdasági téren is. Igen gyakran elhangzik, ha egy- égy árut nem lehet kapni az üzletekben, hogy azért nincs, mert kiviszik a Szovjetunióba. Ez hazugság, félrevezetés. Hogyan kereskedünk mi a Szovjetunióval? — Nekem — hangoztatta Kelen elvtárs — már volt alkalmam löbb ilyen tárgyaláson részt venni. Minden alkalommal úgy kezdődött a do-lo-g, ho-gy mi, magyarok adtuk elő elsőnek, mire van szükségünk és mit akarunk eladni. A múltban nem így volt ez. Kiküldtük nyugatra kereskedelmi ügynökeinket, akik megkérdezték a külföldi cégektől, vállalatoktól, mit tudnának venni és ★ Kelen Béla elvtárs, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára csütörtökön délután Debrecenben, az MSZT nagytermében nagysikerű előadást tartott a magyar és a szovjet nép örök barátságáról. ★ ★ eladni. Ma fordított a helyzet, napjainkban Magyarország ajánl olyan cikkeket, amelyek eladásra a mj számunkra előnyös és olyan árucikkeké! kérünk. — és kapunk —, amelyekre szüikségün.K van. A Szovjetunióval folytatott külkereskedelmünk igen gazdaságos a má országunk számára, a Szovjetunió a mi legjobb üzletfelünk és a legszívesebb ellátónk is. Kelen elvtárs ezután arról a segítségről beszélt, amelyet a magas-fokon álló szovjet technika és munkamódszerek alkalmazása jelent hazánkban. Sok-sok példával bizonyította ezt. Előfordult azonban olyan eset is, hogy nálunk a négyzetes vetést propagálták, anmaík alkalmazását sürgették, mondván: íme itt van egy „szovjet találmány“, amit be kell vezetni. Pedig ezt a magyar paraszt már régebb idő óta alkalmazza. Ne sértsük meg a magyar paraszt önérzetét, amely- büszke arra, hogy *jól műveli meg a földet, hiszen évezredeiken keresztül maga munkálta és sok tapasztalatot szerzett. A nálunk jáort Sztáli-n-díjas professzornak Martanvásáron pedig azt magyarázták, hogy -milyen módon próbálják a lucernát nemesíteni. Felkiáltott erre a szovjet professzor, mondván: az isten szerelmére, ne csináljanak ilyet, hiszen a magyar lucerna a legjobb a világon. Hiszen mi ebből, az Önök által termelt magokból évről évre újjáteremtjük a mi lugyunk a bámlkúti kenesztezésű búzával is. Nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar, a művészet és a sport területén is a magyar nép igen nagy megbecsülésnek örvend a Szovjetunióban. Köz- kincsé teszik a szovjet nép fiai előtt a magyar íróik műveit, Petőfit, Vörösma rtyt, MikszáBhot, Móriczot és az új magyar írókat, nagyrabecsüliik Bartók és Kodály műveit, rendkívül szeretik a magyar filmet — bűnt követ el a magyar nép, ha nem készít minden évben legalább egy- egy Latabár filmet, akit annyira ismernek, szeretnek és tisztelnek a Szovjetunióban, akit a móka emberének tartanak. Ha azt lehet mondani, hogy nálunk letargia volt, amikor a labdarúgó világbajnokság kicsúszott a kezünkből, nyugodtan elmondhatjuk, nem volt ez másképpen a Szovjetunióban sem, ahol ez a kétszázmilliós nép ott ült minden mérkőzésünk alkalmából a rádió mellett és nekünk szurkolt azért, hogy a magyar labdarú gók győztesen kerüljenek ki eb bői a küzdelemből Nem egyoldalú «hát ez i barátság, hanem olyan, amiíye: két igaz ember, két igaz bará között kialakul. A Szovjetunió ban Örülnek a magyar nép siike remek, mi is nagy megelégedés sei vesszük, amikor hírt kapun a Szovjetunió egy-egy nagy gyű Zoliméról. A mai nemzetközi hely zetben jó, ha egy népnek olya erős és igaz barátja van, min a Szovjetunió. Ezért érezhetjüi magunkat biztonságban, ezért te kintünk olyan nyugalommal ; jövő felé. A Szovjetunió segítse gével, együttes akaratunkká meg tudjuk védeni a békét. Le gyünk együttesen hívei a -magya és a szovjet nép örök barátsága nak — fejezte be előadását Ke len Béla elvtárs. A MÄV élüzemei Debrecenben Kereskedelmi szolgálatnál: Debreceni Rakodási Főnökség. Műhelyi szolgálatnál: Debreceni Járóműjavító Üzemi Vállalat, Távközlő és biztosító berendezések szolgálatnál: Debreceni Távközlő és Biztosító Berendezési Központi Ellenőrség. (MTI.) Élüzeni a Terményraktározási Vállalat debreceni telepe Hosszú, szorgalmas munka gyümölcse érett be, a Terményraktározási Vállalat debreceni telepén. A részleg a Begyűjtési Minisztérium és a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének közös értékelése alapján élüzem lett. Az élüzem cím átadására rövidesen sor kerül. II sertés, marha, borjú és fuh forgalmának és levágásának újabb szabályozása A Minisztertanács foglalkozott a lakosság hús- és zsírellátásávaL Megállapította, hogy az 1954. évi jó kukoricatermés és sertésállományunk jelentős növekedése ellenére sertésbegyűjtési tervünket nem teljesítettük. Az elmaradás oka részint a járlatlevelek átírásában és a vágási engedélyek kiadásában fellépő hivatali lazaság, részint a hús-spekuláció, a kupe- cek tevékenysége s a helyi hatóságok ezzel szemben tanúsított elnézése volt. A helyi hatóságok több helyütt indokolatlanul nem követelték meg az állampolgári fegyelem betartását. Beadásban hátralékos termelőknek vágási engedélyt adtak. Megtűrték, hogy spekulánsok, kupecek —a járlatlevelek ellenőrzése hiányában — jogtalanul sertést vásároljanak. A spekuláció a magánhúsiparosok között is felütötte a fejét. A hatóságok az utóbbi napokban lelepleztek olyan búsiparosokat, akik sok esetben 10—20 kupec felhajtó útján felvásárolt állatokkal nyerészkedtek s ezáltal visszaéltek iparengedélyükkel. A Minisztertanács határozata alapján a begyűjtési miniszter a lakosság folyamatos húsellátásának biztosítása, a spekuláció visz- szaszorítása, a lazaságok felszámolása érdekében szabályozta a sertésvágást és az állatforgalmat. A rendelet szerint azok a termelők (egyénileg gazdálkodók és termelőszövetkezeti tagok), akik ÖZVEGY ÁRVÁMÉ ii káf íUtL íámj cL A zon a bizonyos röp- ‘ gyűlésen, amelyen április 4-e méltó megünneplésére tettek fogadalmat a ruhagyáriak, özvegy Arváné állt fel legelőször. Vállalom elv- társnk — mondotta —, hogy negyedévi tervemet 130 százalékra teljesítem, felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére. A kis fürge öregasszony ezzel le is ült. A röpgyűlés részvevői megtapsolták szavait, s ahogy az utolsó tenyér elcsattant, újabb hozzászóló jelentkezett. Ceglédi Istvánná, szül. Árva Erzsébet, az Alkotmány munkaterem 10-es szalagjának művezetője, anyja példájára szintén vállalást tett. A röpgyülésen még két Árva lány kért szót, Petrohai Istvánná gépész és Árva Piroska vasaló. Árva néni és három lánya így tett ünnepélyes fogadalmat a Ruhagyár kollektívája előtt. A munkatársak forró tapsokkal jutalmazták a négy kitűnő, nagy tiszteletben álló munkás vállalását. .. , * £jtzv. Árva Mihályné * * fiatal korában megtanulta, hogy a magafajta szegény embernek . meg kell dolgozni a F mindennapi ennivalóért. Benyátsnak és más debreceni nagykereslte- ddknek hetenként 400 inget, alsónadrágot is megvarrt. Reggeltől estig nyomta a gépet. Férje halála után gyakran reggeltől reggelig, mert hat éhes gyermekszájat ki kellett elégíteni az özvegy édesanyának. Piroska még pólyában sivalkodott a)kkor, hiszen mindez 17 éve történt. A dolgos, fürge kis asszonyka becsületes munMval felnevelte hat szép gyermekét. Fiát, MiSkát még középiskolába is járatta. S ma is szeretettel, aggódással csügg a gyermekeiben. * A látogatónak, aki felkeresi szerény, de 'kedves Leiningen utcai otthonában, így mesél: — Nagy goruidal, bajjal neveltem fel a családomat. Kenyeret adtam minden gyermekemnek a kezébe. Bös- kémet 1948-ban magammal vittem a Ruhagyárba. Mint alapítók szerepelünk. f?gy kis jelvényt mu*"1 tat. amit a gyár születésének ötödik évfordulóján ajándékozták neki. — Erzsim is kapott. Erzsi most a 10-es szalag művezetője. Sztahanovista ő is. Újabb jelvények, oklevelek kerülnek az asztalra. — Az első sztahanovista oklevél — mutat egyre Árva néni. — Az enyém! Rajta dátum: 1953. március 12. /» másik is ilyen szép! dátum: 1954. június 1. — 1954. december 1-én megkaptam a kiváló dolgozó jelvényt és hozzájáró Oklevelet — sorolja tovább Árva néni. A kongresszusi emléklapomat is megőriztem. Most Ági — aki szintén gépész a Ruhagyárban — kerül sorra. O 1950 óta dolgozik az üzemben. — Nagyon jó munkás. Vigyázok is rá, hogy jól dolgozzon — mondja Árva mama. Mindennap megkérdezem töte, hogyan teljesítette tervét. Az én lányom, 1)á.t törődöm vele. Piroskát is megkérdezem mindig. Igaz, a nénje, Erzsi is a körmére néz. — És Erzsi is beszámol végzett munkájáról? — Minden gyermekem. Icám is, az pedig Nyíregyházán van. Mar- gitom is, aki a Textil- ruházatinál dolgozik... Az üzemben nemcsak szeretik, de becsülik is özv. Arvánét. Üdülni háromszor küldték el. Balatonföldvá- ron, Hajdúszoboszlón és a Galyatetőn járt. Dó gyönyörű is volt — sorolja. Azok a havas „karácsonyfák“ Gályán ... A reggeli... Mindig megkérdezték, mit akarunk reggelizni, kávét, tejet, citromos, vagy rumos teát. Nagyon tiszteltek, becsültek bennünket. — Hej, hej ... Csak az a baj, teszi hozzá kicsit szomorkásán, hogy eljárt az idő. Lassan ott kell hagynom a gyárat, pedig nagyon szeretek odajárni. •Azt sem tudom, hogy búcsúzzam el... 'C'laíkad Árva néni hangja. Sírás fojtogatja tor Icát, lassan mégis visszagyűri a könnyeket. Miért is sírna, hiszen még több hónapig a gyárban lehet, a fel- szabadulás tízéves évfordulóját is ott ünnepelheti meg. Aztán majd a gyermekék mesélnek. Hiszen a lányök ott folytatják, ahol anyjuk abbahagyja. Ági talán épp a Vörös Csillag munkaterem 2-es szalagjának gépésze lesz, s annál a gépnél teszi fel a szemüveget is, ahoi most édesanyja mintázza az apró csillagarcú öltések végtelen sorát. v, j._ előírt sertésbeadási kötelezettségüknek eleget tettek, korlátlanul kaphatnak sertésvágási engedélyt. Saját hízlaiású sertéseiket feldolgozott állapotban, füstölt áruként értékesíthetik. Hasított sertést, nyers sertéshúst és zsírszalonnát azonban a spekuláció megfékezése és egészségügyi okok miatt nem árusíthatnak. A termelőszövetkezetek saját hízlaiású sertéseiket, beadási kötelezettségük teljesítése után hasított és nyershús formájában továbbra is árusíthatják. Élő sertést minden olyan termelő forgalomba hozhat, aki sertésbeadási kötelezettségének eleget tett. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy a termelők beadási kötelezettségük teljesítése előtt, abban az esetben, ha hátralékuk nincs, és a három hónapon belül esedékes sertésbeadási kötelezettségüknek határidőre való teljesítésére megfelelő súlyú sertést hí-1 zóba állítottak, háztartásonként levághatnak egy darab sertést Beadásra nem kötelezett személyek részére öt családtagig egy, ezen felül két sertésre adható vágási engedély. Ez a korlátozás nem vonatkozik a saját hizlalást folytató, beadásra nem kötelezett személyekre. Tenyésztés és továbbtartás céljára sertést, marhát, borjút mindenki korlátozás nélkül vásárolhat. Az állami kereskedelem érdekelnek védelme szükségessé teszi, hogy továbbeladás céljából sertést, marhát, borjút és juhot csak az állatforgalmi vállalatok vásárolhassanak. Állami vállalatok, üzemek és intézmények 60 kg.-on felüli sertést sem élő, sem vágott állapotban nem vásárolhatnak. A vidéki húsellátás megjavítása érdekében közfogyasztásra a frld- művesszövetkezetek és magánhúsiparosok sertésvásárlási és vágási utalvány alapján vásárolhatnak hízott sertést. A magánhúsiparosok vásárlásaikat azonban kizárólag személyesen, megbízottak nélkül végezhetik. A rendelet intézkedik a szabadpiacon történő eladás szabályozásáról is. A rendelet értelmében sertést, vagy szarvasmarhát csak az az állattartó adhat cl, aki jár- latlevéllel igazolja, hogy az eladni kívánt sertés legalább 60 nap óta, szarvasmarha legalább 90 nap óta a tulajdonában van. Sertésbeadásban hátralékos egyénileg gazdálkodó termelő 60 .kg-on felüli súlyú sertést, vágómarhabeadásban hátralékos termelő pedig szarvas- marhát sem el nem adhat, sem másra át nem ruházhat. Az a termelő, akinek sertésbeadási hátraléka nincs, de beadási kötelezettsége három hónapon belül esedékes, sertést csak abban az esetben hozhat forgalomba, ha beadási kötelezettségének határidőre való teljesítése érdekében megfelelő súlyú sertést hízóba állított. A begyűjtési miniszter rendeleté a továbbiakban a zsírbeadást, a sertéskényszervágást, a selejt marha-, borjú- és juhvágásokat. valamint a vágási engedélyek és utalványok kiadását szabályozza. A rendelet lehetővé teszi, hogy a helyi hatóságok a lazaságokat felszámolva, elejét vegyek a spekulációnak, rendet teremtsenek a szabadpiacon, megvéd jék a termelők jogait. (MTI)
