Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

6 NÉPLAP 1055. FEBRUAR 13. VASARNAI* p lila nem hallottuk hírét sem Topoloveni- A nek, ahová látogatóba utazunk, keresgél- ni kell a térképen is, míg a havasok déli lejtőjénél ráakadunk. Nincs semmi különleges­sége, vagy országihatárokon át szárnyaló hírneve, egyszerű község, mint sokezer más. Nekünk mégis, sokkal többet jelent, mint egy földrajzi név. Itt találkoztunk először a román falvaik né­pével es neír túlzók, mikor azt mondom, ez a ta­lálkozás olyan volt, mint amikor két jóbarát, vagy testvér 'hosszú távoliét után megöleli egymást. Ebben a faluban magyarországi ember még nem járt a felszabadulás óta, azelőtt is ritkán, nyel­vünket nem beszéli senki és keveset tudnak még a nép Magyarországáról. Uj hazánkat mi hoztuk el ide magunkkal és itt már az új Románia népe szorított velünk kezet, Ezt a találkozást, mond­hatnám egymésratalálást nem lehet soha elfe- edm. Leírhatnám sorjában milyen a falu, meny­nyi a lakója, milyem volt a termés, dicsérhetném tüzes borát és lányainak megejtő szépségét, el­sorolhatnám, ihogy villany ég a házaikban és a földeken gépek szántanak, hogy nagyszerű kóru­suk és népviseletük van. Mindezt elmondhatnám még sok más faluról is. De itt a romám nép szíve- melegét éreztük magunk körül, a szeretet és meg­becsülés eziernyi jelét, ami messze túlnő a hiva­talos fogadások és barátkoztok keretein. Indulásunk előtt néliány perccel 'küldtünk ér­tesítést a faluba látogatásunkról, jó kétóra múl­va zászlódíszbe öltözött a íathi mire megérkez­tünk. Ott szorongott mór a falu népe és a veze­tők, elhangzottak a kölcsönös üdvözlések, aztán szinte diadalmenetben vittek a kultúrotthomba, hol már százak és százak vártak ránk és belé­pésünkkor ezernyi torokból harsant fel a köszön­tés: „Traíasca! Traiasca populara maghiara!“ A tömeg körülfolyt bennünket, mint egy kis szigetet, mindenfelől kezek nyúltak felénk, fénylő arcok, szemek, virágot nyújtó kezek villantak, kavar- gott, hullámzott a tömeg és léhet-e csodálkozni rajta, ha az ember egy idegen ország közepén, ilyen szeretet és fogadtatás láttán könnyeit tö- rölget a szeméből. És csak fokozódott megható­dásunk, mikor a színpad kétoldalún magyar zász­lókat pillantottunk meg, fölöttük magyarnyelvű üdvözléssel. sak később, vacsora közben tudtam meg a [Cs a párttitkártód, hogy érkezésünk híre per­cek alatt szétfutott a faluban s az embe­rek hívás nélkül sereglettek a tanácshoz, min­denki részt kért a készülődésből. Az asszonyok piros, fehér és zöld selymeket kutattak fel, a lá­nyok varrták a zászlókat, a tanácselnök szemé­lyesen vezette a vacsora előkészületeit és ragasz­kodott a töltöttkáposztához, mások az iskola, meg a kultúrotthon környékét csinosították, a házakra egymásután került fel a zászló, közben a kórus rögtönzött próbát tartott és hírül adták a faluban azt is, hogy reggelig tartó táncmulat­ság lesz műsor után a vendégek tiszteletére. Legények és lányok, asszonyok és emberek ün­neplőbe öltöztek, csodálatosan szép hímzett nép­viseletbe és félórával érkezésünk előtt már ha­talmas tömeg szorongott az utcákon. Es üdvözlő felirat is készült magyar neylven. Egy tűzérőr- nagy — meghallva a hirt — nyomban megszö­vegezte a feliratot. Valamikor régen Óbudán dol­gozott egy üzemben, ott sajátította el nyelvün­ket, most itt szolgál a környéken. Ö tolmácsolja a beszélgetést is a vacsoránál. A párttitkár — nos-zó, vékony ember, égő fekete szemekkel — hévvel magyarázza a falu terveit, le is rajzolja az abroszra, később bemutatja a kórusvezetőt, aki mély basszus hangján úgy énekelt, hogy a poharak is remegitek az asztalon, nem is gon­dolná az ember, hogy ő a falu papja, aki a kul­túr csoport kívánságára a szakállát is levágatta, miikor Bukarestbe készültek a versenyre. (Első díjat nyertek!) A bálban öeszefogózva járta. a táncot a falu népe vezetőivel és megtanítottak bennünket is horáira, sirbára, meg perenitára. Amerre tekintettünk emberek vigadtak, meleg- fényű szemek köszöntöttek, ünnepelt az egész falu kibontott zászlók és virágok alatt.,. Es 'mindezt azért, mert találkoztak az új Ma­gyarország fiaival..: v-y^ukarestben láttunk egy filmet, a „Kürtös v / y unokáját“, mely a kommunisták hősi küz­delmeit ábrázolja a felszabadulás előtti Romániában. Egyik jelenete a hírhedt doítanai börtönben játszódik le, ahol az elfogott kommu­nistáik egyik fiatal társukat felveszik a pártba. Csonttásczáradt ujjuk keményen 'markolja a rá­csot. suttogva beszélnek, nem is igen látják egy­mást a sötétségben. Es a pántvezetöség határo­zatot hoz, a komor falak közt elhangzik a foga­natom, új, kipróbált taggal erősödik a párt. Akikor — a megrázó jelenet közben — nem gondoltam, hogy magam is megfordulok a bör­tön falai között. Útban SztáHanváros felé (koráb­ban Brassó) az alkonyi homályban pillantottuk meg a börtönt egy csupasz fennsík tetején.. Csön­getésünkre alacsony, kucsmás ember nyitott aj­tót. Köröskörül magas kőfalaik, őrtornyok övezik az épületet, minden ablakon sűrű rács. Nincs egyetlen fa, vagy bokor, csak satnya fű és 'min­denütt kő. A sötét folyosón tapogatódzva egy köves ud­varra jutunk, ahol a rabok egyhangú sétáikat rótták valamikor, aztán szűk lépcsőkön jutunk £el az igazgató szobájáfba. Minden bútor úgy áll most is, mint régen. Az íróasztal mögött kes­keny ablak, mely egv ‘hideg, ráccsal elválasztott szobára néz. Itt találkozhattak a rabok hozzá­tartozóikkal néhány percre és mindennapos volt, hogy az1 őrölk anyja, felesége szemeláttára kor­bácsolták véresre a foglyot. Mindenütt az eme­leten, a földszinten rácsok, csupasz kövek és cel­lák, amelyeket soha nem fűtöttek. Az egész fel­szerelés egyetlen prices, rongyos pokróc és veder. /í szigorított zárkákban semmi nincs, még s~jtr világosság sem. Meztelenül állították ide az elfogott elvtársakat a legnagyobb hi­degben is, időnként vízzel locsolták ölcet. Sokan megfagytak. Másutt bilincsek, kínzószerszámok láthatók a legválogatottabb formában. Az ember- kínzás tapasztalatait gyűjtötték össze a világ minden tájéról. Kiszúrt szemek, szétloccsantott agy velők, megcsonkítások — szinte mindennapo­saik voltak. Az emberélet nem számított, itt pofi- j tikai foglyokat, elsősorban kommunistáikat őriz- j tek s míg a király sinaiai kéjlakában tobzódott, 3 gyárosok és kurtizánok bukaresti tokátok par- 3 kettján vonaglottak — a nép hegihűbb fiai Döf- 3 tanában pusztultak el. A Romén Munkás Párt J szinte valamennyi vezetője, Gheorghiu Dej eiv- 1 társsal együttt évekig szenvedett itt s a faiak- 3 ról a kínzásokba belepusztult (hősök arcképei te- < leintenek ránk. Mondják, hogy abban az időben < a börtön egy földrengés alkalmával összeomlott, < mindenki menekült, aki csak telhette. A kominu- 3 nistáík nem gondoltak saját életükre, aki meg- 3 A DOFTANAI BÖRTÖNBEN maradt, mentette a sérülteket. Vér, átok és szenvedés tapad minden kőihöz. Szinte hihetet­lennek tűnik, hogy ezt a poklot túlélhették em­berek. Micsoda hősiesség és lelki nagyság kel­lett ehhez! Itt fekszik előttem üveg alatt vörös márványlapon valami negyven cigarettapapír, sűrűn tőleírva apró betűkkel. Dej elvtársék küld­ték ezt a levelét Sztálinhoz, amely rácsok, kö­vek és őrök szuronyai között eljutott Moszkvába. A börtönből múzeum lett. Ezrével jönnek ide a dolgozók, hogy a párt harcából erőt merítse- nek. A múzeum őre sorjában mindent megmu­tat, történeteket mesél. A látogatás végén sokáig nem szólunik, némáin szívjuk cigarettánkat, min­denki gondolataiba mélyed. ozömyű lehetett! — mondja valaki. A. — Az volt — feleli az őr. Később csak ^ úgy mellékesen fűzi hozzá: — Itt ültem én is hárem esztendeig... röplap terjesztés miatt. — Eddig egyetlen szóval sem beszélt magáról. Most egyszeriben megnő sze­münkben ez a kis, öregedő ember, akii vérét hul­latta valamikor a népért, amely talán nevét sem ismeri... •Predeálon hóvihar tombol. Nehezen jutunk előre gépkocsinkkal. De kurta óra múlva — még a hegyek tetején járunk — el öv ittam a k Sztálin- város lámpái. Erdélyben vagyunk. (Folytatjuk.) TAAR FERENC. SEGÍTS magadon AZ ANYAKÖNYVI HIVATAL IS MEGSEGÍT Nijjnytr, azt a.-..! Hallottak telhetőt megtette, az anyakönyvi ♦ mán ilyet? Tíz kilométerről gyüt- ügyekkel foglalkozók számát hét­♦ tem gyalog azíir az... izé szüle- ről 20 főre emelte. Ha ennél töb- I tési micsudájír, oszt most kezem- ben dolgoznának, az mór néni ♦ be nyomnak egy biiétát, valami gyorsítaná a munkáit, sőt inkább I sorszámot, hogy ezzel hónap je- akadályozná. Hogy tehát a je­lentkezzek, oszt megkapom, ami lenlegi áldatlan állapot megszun- köll. Hát nekem most mán sem- jélk, ahhoz az kell, hogy az ügy­mi se köU. Órák hosszat itt felek, a város lakói segítsenek ácsorgók, lopom a napot és még saját magukon. ♦ hogy hónap újra gyüjjek. Azt Elsősorban figyelmesen nézzél-: ♦ mán nem, bánom is én, lesz, ami át otthon irataikat, hogy nincs lesz. e valamelyik fiók sarkában a — Jól alátámasztotta az öreg hiányzónak vélt anyakönyvi ki- — hangzik vihogva az anyaköny- vonat és ha 100 százalékig meg- vi hivatal ajtaja előtt dulakodó győződtek arról, hogy nincs meg. tömegből egy fiatalember hang- akkor menjenek csak a tamács- ja. És míg az őszhajú, csizmás, hoz újat kérni. Nagyon meg- t bekecses bácsi lassú léptekkel könnyítené a sorbanállóknak, ♦ viszi tovább kifakadását okozó meg a hivatalnak a helyzetét is. ♦ keserűségét, addig az emberek ha a várakozóik; dulakodás he­♦ áradata egyre növekszik az ajtó lyett rendesen, fegyelmezetten ♦ előtt. Mái- a lépcsőfel járatot is viselkednének. Meg kell érteniük ♦ eltorlaszolták, legény legyen a végre, hotgy lökdösés nélkül h&­♦ talpán, aki az ajtó elől sértette- marabb odajutnak, ahová afca: ­♦ nül ki tudja verekedni magát az nak. Február 9-én délelőtt öntu­; udvarra. datos dolgozókhoz nem méltó 5 Zümmögnek, zúgnak az embe- módon betörték a várakozók a t rek, mint a megbolygatott méh- zárt ajtót, s egymás hegyen-ltó- J kas apró lakói. A türelmetleneb- iáin betódultaik a hivatali heh i- » bek elégedetlenkedő kitörései ségbe. Eredménye csupán -íz lett. X csak fonrósítjiáik az amúgy is túl- hogy a rendbontók a rend heiy- X hevül-t hangulatot. Itt is, ott is leállításának idejével moghosz- 5 hallatszik, hogy mégis csak gaz- szabbítottálk saját várakozásu­♦ emberség, hogy azok ott bent kát. ♦ tollászkodnak, mást se csinál- Teljesen fölösleges, hogy a doi­♦ nak, mint magukat illegetik, bil- gőzök félnapokat eltöltsenák a 1 lengetik. . . sorbaimllással, hiszen hiányzó X Ezalatt bont a városi tanács okmányaikat postán is megker- X anyakönyvi hivatalában minden hetik az anyakönyvi hivataltól, X erejüket. igyekezetüket latba a. külön erre a célra rendszerest- X vetve dolgoznak a „tollászkodó“ tett postai levelezőlapon. Nem X tisztviselők. Gyors, beidegzett helytálló az a híresztelés, hogy ♦ mozdulattal adják kézről kézre ha levélben kériik, késve kapják ♦ a (hatalmas anyakönyveket, ne- meg. Ez az eset csak akkor far­♦ veket keresnek, adatokat diktál- dúlhat elő, ha a kérelmező hely­♦ ,iak, tallu'k rohan a papíron, ke- telén, vagy hiányos adatokat kö­♦ /.ük ’ alatt ég a munka —- és ez zöl. Ifjú Nagy András Horto- J így -megy december közepe óta bógyról születési anyakönyvi ki- J minden nap reggel fél 8-tól este vonatot kér, de a születés idejé- J 9 óráiig. Van olyan nap, amikor aél csuk annyit 'közöl, ho<gy 5 Irozel 1000 anyakönyvi kivonatot március 20. Csáki Mihály Debre­♦ is kiállítanak a liivataiban meg- cenből meg a gyemnek nevét fe- X jelenő felek részére, este pedig lejtette el megírni, özv. Meggyes X feldolgozzák a napi postát, ami Károlyné debreceni lakos Cserj- X szintén 300—400 anyakönyvi ki- gerben született és a debreceni ♦ vonat postára tételét jelenti. Az hivataltól kéri az okmányt. A n­♦ elvt'ársnök közül többnek inhü- ldl Tibor pontosan megírja a - velygyulladása van már a ren- gyermekre vonatkozó adatokat. ♦ geteg írástól. Egyszóval nem túl- csak éppen azt nem közli, hogy f zás, ha azt állítjuk, hogy a deb- hová küldjék az anyakönyvi ki- J receni városi anyakönyvi hivatal- vonatot... J ban dolgozók hetek óta ember- Ne a hivatalt hibáztassák tehát, j feletti munkát végeznek. amikor hiába várják a postást, J A körülmények megismerése vagy óráikat töltenek az ajtó « után felvetődik a kérdés, ho- előtti álldagálással, hanem pon- X zyan lehetne segíteni ezen a le- tos adatok közlésévei, fegyelme- X hetetlen helyzeten, hogyan le- zett viselkedéssel segítsék a hi- | hetne megszüntetni a dulako- vatali dolgozóik megfeszített ♦ dást, és enyhítem a hivatali dől- munkáját. Ezzel elsősorban saját 2 gőzök megerőltetését. A városi magán segít mindenki. 2 tanács ezeknek érdekében a tőle VARGA BENEDEK (.Üékét akadunk Szerkesztőségünkhöz munká­sok, parasztok, értelmiségiek, egyszerű háziasszonyok küldik el levelüket, melyben a háború el­leni tiltakozásukat fejezik Isi. Lőrinczy József, a tégiási álta­lános iskola igazgatója is be­küldte levelét, melyben így ír: „Téglás község békebizottsága a napokban tartotta békegyűlését, melyen Kovács István, áz álta­lános iskola tanára' mondott be­szédet. Az előadáshoz a jelenlé­vők közűi számosán bozzászői- tafc. Többek között Kovács Ist­ván református lelkész, dr. Sár- vány István orvos, Kovács Ist­vánná háziasszony, Kólta Gyula DISZ tag, Elek Ferenc tanács­titkár, Rácz Sándor párttitkár. Hozzászólt Fekete Sándorné több­gyermekes anya is Vidám farsang Hajdúszoboszlán OLVASÓKÖRI ÜNNEPSÉG HOSSZÚPÁLYIBAN A Hazafias Népfront hosszú- pályi bizottsága 6-án este olvasó- köri név-adó ünnepséget és ba­ráti vacsorát rendezett. Az ün­nepséget Bőreik József, a Haza­fias Népfront-bizottság elnöke nyitotta meg és javasolta, hogy az olvasókör a Kossuth nevet vi­selje. A továbbiakban beszámolt az aikcdöprogram eddig megvaló­sított pontjairól. A jelenlévők nagy lelkesedéssel fogadták az elnök javaslatát Ezután a helybeli tánccsoport adott elő számaiból, majd Koncz Bertalan kultúrotthon igazgató emlékezett meg Csokonai Vitéz Mihály halálának 150. évforduló­ja alkalmából a nagy költő éle­téről. A 200 terítékes vacsorán Ba­logh József, a Hazafias Népfront- bizottság munkatársa mondott pohárköszöntőt és emlékeztette a jelenlévőket arra. hogy Kos­suth neve nagy tisztességei és kötelességet jelent a hosszúpá- lyiaknak. „Úgy végezzék minden munkájukat, úgy teljesítsék kö­telezettségeiket, úgy szeressek hazájukat, hogy méltók legye­nek Kossuth Lajos nevének vi­selésére.“ Vacsora után reggelig tartó bál volt, amely kitűnő ’hangulat­ban és példás rendben folyt le. Külön dicséret illeti a thosszú- pályiákat azért, mert az olvasó­kört összejövetelen száz asszony és leány is jelen voR, A Hajdúszoboszlói kultúrott­hon már az elmúlt hónapban hozzákezdett a farsang előké­születeihez. A farsangi mulat­ságot ma, február 13-án tart­ják, amely a műsorból ítélve vidám szórakozást igér mind a részvevőknék, mind a nézők­nek. Ma délután 2 órakor kezdő­dik az ünnepség. Vidám cso­portok, színes, tadka jelmezek­ben vonulnak fel Hajdúszo­boszló főútvonalain A jelmez­be öltözött fiatalokat fogatok hordozzák körül a városban, majd tisztelegnék Kamevá l hercege előtt. A Karnevál her­ceg emelvényét a piactéren ál­lítják fel. A színpompás felvonulást este a kultúrotthonban jelmez­bál követi. Erre az alkalomra a kultúrotthon termét gyönyö­rűen feldíszítették. Hajdúszo­boszló dolgozói igen jól szóra­kozhatnak ma a vidám farmiv- gi mulatságan. Tőawiaie napi^qjv|^\j\| j j\| ÖD ELSŐ TALÁLKOZÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom