Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
.NÉPLAP 1853. FEBRUAR 10. CSÜTÖRTÖK IM. Molotov beszámolója a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról . (Folytatás az 1. oldalról) iének gyarapodásával együtt és a békemozgalom lendületének növekedésével együtt minden más országban, a népekben fokozódik az a felismerés, hogy a béke ügye saját kezükben van és hogy a népek képesek arra, hogy megakadályozzák az új háborút és megvédjék a békét, ha nem sajnálják az erőfeszítéseket és amikor szükségesnek mutatkozik, teljes határozottsággal mindvégig kitartanak a béke ügye mellett. A Szovjetunió fő- feladatát abban látja, hogy szilárdítsa a béke erőit és elősegítse a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet külpolitikának ez az irányzata a legnagyobb mértékben megfelel a béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. ' Ez az irányzat egyben a háborús eyújtogatók — az „erőre“ spekuláló imperialista erők — agresz- sziv terveinek és fondorlatainak leleplezését is szolgálja. Ez az „erőre“ való spekulálás a valóságban egyre inkább a harmadik világháború előkészítésének politikájává válik. Napjainkban kibontakozik két szembenálló külpolitikai irányzat harca. A Szovjetunió külpolitikájának békeszerető irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a demokratikus tábor és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között. Viszont az Egyesült Államok külpolitikájának agresszív irányzata arra támaszkodik, hogy egyre újabb agresszív katonai tömböket és csoportosulásokat létesít és ez végül is atomháború nyílt propagálásában és előkészítésében fejeződik ki Emellett vannak olyan országok, amelyek gazdaságilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kapcsolatban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvések erősítésének fontosságát egyáltalán nem szabad lebecsülni. Molotov ezután több olyan eseményt méltatott, amelyek megmutátjáik, mit jelent a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája. Rámutatott többek között a Szovjetunió követelésére 1954 január végén és február első felében Franciaország. Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterének részvételével megtartott berlini értekezletnek, valamint a genfi értekezletnek a jelentőségére, amely utóbbin Franciaország, Anglia, az Egyesült Aliamok és a Szovjetunió mellett részt vett a Kínai Népköztársaság is, továbbá részt vettek a koreai és indokínai kérdések rendezésében erdekelt országok képviselői. A genfi értekezlet pozitív eredményei — hangsúlyozta Molotov — alátámasztották, mennyire szükséges volt Kína részvétele ezen a tanácskozáson. A genfi értekezlet eredményeit — mondotta Molotov — az agresszív erők vereségeként és ugyanakkor a békeszerető erők lényeges győzelmeként értékelték Ezzel a fenti értekezlet elősegítette a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke megszilárdítását. Az Egyesült Államok agresszív körei azonban nem akartak megnyugodni. A Dulles-féle manilai értekezleten szerződést írtak alá az úgy- i-evezett „délkelet-ázsiai kollektív védelemről" (SEATO) ezt a • szerződést az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom megfojtására irányuló törekvés hatja át és éle nyilvánvalóan a Kínai Nép- köztársaság ellen irányul, a Kínai Népköztársaság ellen, amelynek nemzetközi tekintélye i genfi tanácskozás idején mindenféle reakciós körök ellenlépései dacára igen megnőtt. Mit mutut mindez“' Azt mutatja, hogy a mostani körülmények között a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló lépések a leg a gresszívabb körök mindenféle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a feszültség csökkentése az érdekük, hanem annak növelése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését csak a legagresszívabb erők és cselszövényeik elleni harccal lehet elérni, következésképpen ennek a harcnak nemhogy nem szabad gyengülni«*, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértéssel, még következetesebben kell folytatni. Mostanában a Távol-Keleten is olyan események történnek, amelyek azt bizonyítják, hogy az agresszív erők újabb aktivizáló- dási kísérleteket tesznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. Molotov ezzel kapcsolatban ismertette a Tajvan és más kínai szigetek térségében lezajlott eseményeket, hangsúlyozta, hogy az imperialista agresszió történelmében nehéz szégyenletesebb dolgokat felhozni azoknál, amelyek az utóbbi években mentek végbe ebben a térségben. A Szovjetuniónak e kérdésben elfoglalt álláspontjáról szólva Molotov megjegyezte, hogy ez az álláspont világos és jól ismeretes. Mi — mondotta — a tajvani kérdést Kína belüg.vé- nek tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselekményeit és háborús fenyegetőzéseit pedig agressziónak tartjuk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ha nagyra tartja tekintélyét, feltétlenül el kellene ítélnie. Nem lehet tovább tűrni azt a helyzetet, hogy az Egyesült Államok ellenállása miatt mind- ezideig nem állították helyre a Kínai Népköztársaság törvényes ogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államoknak Tajvan szigetéről és a tajvani szorosból ki kell vonnia ösz- szes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőket is. Ekkor a Távol-Keleten megszűnnek majd a hadműveletek és létrejön a béke. Molotov rámutatott ezután arra, hogy bárminő fontosak is az említett ázsiai események, nem kell azt gondolni, hogy az euro- p?i helyzet háttérbe szorítható. Molotov megjegyezte, hogy a második világháború befejezése óta az összes háború utáni európai problémák középpontjába a német kérdés került. A Szovjetunió — jelentette ki Molotov — Jaltában és Potsdam- ban aláírt nemzetközi egyezményekben foglalt alapvető feladatok végrehajtása mellett volt és van ma is. Nem ezeknek az egyezményeknek ilyen, vagy olyan paragrafusáról van szó — ezek közül sokra már senkinek nincs szüksége, hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. Mindemellett az alapvető problémákat — miként ezt ezek a fontos nemzetközi egyezmények felvetették — a valóban békeszerető és demokratikus német állam egysége helyreállításának problémáját nem lehet levenni a napirendről, ha nagyrabecsüljük a béke és az európai népek szabadságának éredekeit. Ez a kérdés mindaddig fennmarad, amíg az európai béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően és az egységes demokratikus Németország nemzeti újjászületése érdekeinek kellő figyelembevételével meg nem oldódik. A német nép növekvő békeszerető erői megbízható támaszra találnak a Német Demokratikus Köztársaságban, amely megingathatatlanul védi a német egység helyreállításának ügyét. Molotov kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni a párizsi egyezmények kérdését. Mind az „Európai Védelmi Közösség” elutasított tervezetében, mind pedig a párizsi egyezményekben a dolog lényege végül is ugyanaz: mind az első, mind pedig a második tervezet megnyitja a kaput a német militaviz- mus nyugat-németországi újjáte- remtése és a remilitarizált Nyu- gat-Németországna-k a nyugati államok agresszív katonai csoportosulásaiba való bekapcsolása előtt. Molotov megjegyezte, hogy mindez közvetlen megsértése ismert nemzetközi egyezményeknek, amelyeket a négy nagyhatalom írt alá. Ezeknek az egyezményeknek a célja a német militari zmus újjászületésének megakadályozása. A párizsi egyezmények — mondotta Molotov — nagy csikorgással mennek át az európai parlamenteken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények, hátrányos, sőt egyenesen veszélyes következményeit, amennyiben ratifikálják és megvalósítják őket. Az európai népek számára abban van a párizsi egyezmények ratifikálásának veszélye. hogy ezek az egyezmények nem a béke megszilárdítását, hanem a háború előkészítését szolgálják. Vajon kevés olyan kalandor van az „erőpolitika" hívei között, aki olyannyira törekszik, hogy egyesüljön a nyugat-németországi elvakult revansisztákkal és militaristákkal? Számolni kell azzal is, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érdekeire. A párizsi egyezmények ratifikálásuk esetén fő akadállyá lesznek o német probléma megoldásának útjában. Hosszú időre lehetetlenné teszik Németország egységének helyreállítását. Ha Nyugaj- Németországot remilitarizálják és militarista állammá lesz, akkor lehetetlenné válik Németország e részének egyesítése Németország keleti részével, a békeszerető Német Demokratikus Köztársasággal. Mindazoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a pá- rizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szoj- gáló gyümölcsöző tárgyalásokat, egy a céljuk: keresztül erőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezményeket, felhasználva erre a társadalmi körök félrevezetésének és becsapásának minden eszközét. Ezzel szemben, ha lemondanának a párizsi egyezményekről és a négy hatalom — Franciaország', Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió — megfelelő megegyezésre jutna, ez lehetővé tenné, hogy még ebben az évben megtartsák az összné- met szabad választásokat, amelyeknek célja, hogy Németországot békeszerctő és demokratikus alapon egyesítsék. Ez az értelme annak a nyilatkozatnak, amelyet a szovjet kormány január 15-én tett a német kérdésről. A franciákat, belgákat, norvégokat és másokat azzal hitegetik, hogy a párizsi egyezmények, amelyek a Wermacht feltámasztását írják elő, szükségesek az ő biztonságuk biztosítására. Ezeket a népeket lelkiismeretlenül félrevezetik. Arról próbáljál-: meggyőzni őket, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fenyegetik a nyugat-európai népek biztonságát, jóllehet még azoic is, akik ezt állandóan hajtogatják, tudják, hogy ez aljas, szennyes hazugság békeszerető országunkkal és valamennyi népi demokratikus országgal szemben. A Szovjetunió harca a békéért, a kollektív biztonság biztosításáért Molotov „A Szovjetunió harca békéért, a kollektív biztonság biztosításáért” című fejezetben rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen harcol a békéért. az európai kollektív biztonság biztosításáért. Jól ismert az a szovjet tervezet • mondotta — amely javasolja, hogy _ függetlenül társadalmi és államrendszerétől — az összes európai állam kössön kollektív biztonsági szerződést. Ezt a tervezetet egész sor európai állam támogatja és a legélénkebb visszhangot keltette minden országban, ott is, ahol a kormánykörök igyekeznek elhallgatni a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokat a kollektív biztonságról. s gyakran pedig egyenesen elferdítik e javaslatok értelmét. A szovjet kormány késznek nyilatkozott arra, hogy más javaslatokat is megtárgyaljon az , európai kollektív biztonságról. ^ Evégett indítványozta, hogy hívjanak össze összeurópai tanácskozást és ott vizsgálják meg mind a szovjet tei’vezetet, mind pedig a béke és az európai biztonság biztosítását szolgáló más, lehetséges javaslatokat. Azonban a szovjet javaslat egyetlen ellenzője sem terjesztett elő semmiféle más tervezetet az európai kollektív biztonság biztosítására. Az északatlanti tömbhöz tartozó államok kormányai elutasították azt is, (hogy részt vegyenek az ezzel a kérdéssel foglalkozó összeurópai értekezleten. Kijelentették, hogy őket csak olyan szerződések érdeklik, amelyekben csupán- olyan államok vesznek részt, amelyek az északatlanti tömb résztvevőivel „egyformán gondolkodnak”. Ezzel bebizonyították, mennyire elvtelenek saját ENSZ-tagságuk kérdésében is, hiszen ezt a szervezetet annak az alapelvnek az elismerése alapján hozták létre hogy tekintet nélkül társadalmi berendezésére, egyenlő joggal részt vehet benne minden állam. Ezzel a kijelentésükkel azt is bizonyították. hogy nem a béke és Európa tényleges biztonsága biztosítására van gondjuk, hanem katonai csoportosulásaikat ellenséges célkitűzésekkel hozták létre a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Molotov megjegyezte: minthogy a párizsi egyezmények értelmében az újrafelíegy vérzett Nyugin - Németország Franciaországgal, Angliával, Olaszországgal és néhány más állammal együtt beiép mind az északatlanti tömbe, mind pedig a nyugat-európai katona; szövetségbe, Európában új helyzet áll elő, tekintve, hogy ezt követően erősen fokozódik az új háború veszélye. A Szovjetuniónak ezzel feltétlenül számolnia kell és számol- üiok kell vele a népi demokratikus országoknak. Hiszen a párizsi egyezmények a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. A szovjet nép és hadserege őszintén békeszerető és emellett az a mélységes tudat és eltökéltség hatja át, hogy megvédelmezze szocialista vívmányait. Az agresszor azelőtt is megkapta, ami neki járt, most pedig nem szabad megfeledkeznie a Szovjetunió mérhetetlenül megnöveketieít erejéről és arról, hogy hadseregünkben minden száz ember közül hetvenhét kommunista és Komszomol-tag. A kommunisták cs a KomszomoMagok pedig különösen jól tudják, hogyan kell védelmezni az agresszor ellen a kommunizmus vívmányait. A Szovjetunió és ugyanúgy a többi békeszerető államok is. amelyek ellen a párizsi egyezmények irányulnák, az Európában kialakuló új helyzet láttára nem fog karba tett kézzel ülni. Ezeknek az államoknak biztonságuk további megszilárdítása és az európai béke biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell majd ten-niök. Molotov rámutatott arra, hogy minderről világosan beszélt a>. ismeretes moszkvai értekezlet, mely a múlt év december 2-án ért véget és közzétette egyhangúlag elfogadott erélyes deklarációját. A moszkvai értekezleten rész! vett nyolc állam határozottan kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén meg- (Fofytatás a 3, oldalon) Véget ért a Szovjetunió Legfsístf Tanácsának ülésszaka Szerdán este befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. Az ülésszakon elfogadták a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetéséről szóló törvényt, meghallgattál: V. M. Molotovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének és a Szovjetunió külügyminiszterének beszámolóját a nemzetközi helyzetről és a szovjet kormány külpolitikájáról, megerősítették a Legfelső Tanács elnökségének törvényerejű rendeletéit. Szerdán délután a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén K. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mküszterícáréinak elnöke nagy beszédet mondott. N. A. Bulganyin kijelentette, hogy a Szov jetunió Minisztertanácsa továbbra is következetesen azt a politikát folytatja, amelyet a kommunista párt dolgozott ki és a szovjet nép melegen helyesel: a kommunista társadalom felépítésének politikáját. Bulganyin részletesen foglalkozott- azokkal a fő feladatokkal, amelyek mos’ az ipar, mezőgazdaság, a kultúra, a külpolitika és az állam védelmi erejének fokozása terén az ország előtt állanak. A Legfelső Tanács ezután V. M. Molotov beszámolójával kapcsolatos határozatában jóváhagyta a szovjet kormány külpolitikáját. Megerősítették a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének 1955. január 25-i törvényerejű rendeletét a Szovjetunió és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag nyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat felhívja minden ország népeit és parlamentjeit, hogy ne engedjék meg új háború kirobbantását, fokozzák a harcot a világ békéjéért. Azzal kapcsolatban, hogy N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Mi nisztertanácsának elnökévé nevezték ki, határozatot fogadtak el. amelynek értelmében N. A. Bulganyint saját kérésére felmente! - ték a Szovjetunió honvédelmi miniszterének tisztsége alól. A Szovjetunió honvédelmi miniszterévé G. K. Zsukovot, a Szovjetünk: marsallját nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa G. M. Malenkovot kinevezte a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesévé és a Szovjetunió villamoserőműveimk miniszterévé, ugyanakkor A. Sz. Pav- lenkot felmentette a Szovjetunió villamoserőművei miniszterének tisztsége alól.
