Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
1953. FEBRUAR 10. CSUTÖRT. NÉPLAP 3 V. M. Molotov beszámolója a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról j II Szovjetunió Legfelső Tanácsa j jóváhagyta a szovjet kormány külpolitikáját A Szovjetunió Legfelső Tanácsa február 9-én az alábbi határozatot hozta: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa meghallgatta és megtárgyalta V. M. Molotovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének és a Szovjetunió külügyminiszterének „A nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról” elhangzott beszámolóját. El- határozata: jóváhagyja a szovjet kormány politikáját. Moszkva, Kreml, 1955. február 9. (Folytatás a 2. oldalról) tesz minden szükséges intézke- dést nemzetközi helyzetének megszilárdítására, a béke és az európai biztonság biztosítására. Ez újabb nagy erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat követel majd «lieg tőlünk. De — ebben biztosak lehetnek a militarista urak — mi nem riadunk vissza ezektől — mondotta Molotov. — Ezekhez az intézkedésekhez tartozik »mindenekelőtt a moszkvai értekezleten részt vett nyolc ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének előkészítése. Hogy ne vesztegessük az időt, már folynak a megfelelő tanácskozások. A német militarizmussal karöltve megteremtendő újabb katonai tömbökre és csoportosulásokra mi azzal válaszolunk, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat, tovább erősítjük barátságunkat, megjavítjuk együttműködésünk egész ügyét, és — ahol szükséges — kiterjesztjük a kölcsönös segélynyújtást. Amennyiben az újrafelfegyver- z-tt Nvugat-Németország részvételével megalakulnak a nyüjgat- európai katonai csoportosulások, a többi közötu olyan intézkedést kel! 'hoznunk, hogy megteremtjük az említett nyolc ország egyesített katonai parancsnokságát. Ez az intézkedés annak szükségességéből folyik, liogy fokozni kell a Szovjetunió és más békeszerető európai államok védelmi képességét, tekintetbe véve minden véletlen és váratlan eseményt. Ha létrehozzuk a békeszerető európai államok egyesített katonai parancsnokságát, akkor — fel kell tételezni — az agresszív körök is tartózkodni fognak kalandor ötletektől, csendesebben fognak viselkedni. Molotov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió olyan intézkedések megtételére, más országokká i folytatandó olyan tárgyalásokra, oiyan megállapodásokra törekszik, amelyek megfelelnek a nemzetközi feszültség enyhítése ordekeinek. Magától értetődik, hogy e célok elérése csak annyiban lehetséges, amennyiben másik részről is jóakarat nyilvánul meg ugyanabban az irányban. Más országhoz fűződő kapcsolatainkat mindenekelőtt az határozza meg, hagy a kapcsolatok tojiődése milyen mértékben segítheti elő a teke megszilárdításának érdekeit, a béke fenntartásának érdekeit, következetesen szem előtt tartva más államok belügyeibe való benemavatkozás elveit. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyáról szólva Molotov ezeket mondotta: Ez a viszony kívánnivalót hagy hátra. Lehetséges-e javulás a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában? Teljes mértékben lehetséges. Ehhez azonban arra van szükség, ‘hogy nocsak a Szovjetunió kormánya, hanem az Egyesült Államok kormánya is erre törekedjék. Angliával és Franciaországgal való viszonyunk nemrég már- már kezdett jó irányban fejlődni, de ez akadályba ütközött, pontosabban szólva a párizsi egyezményekbe, mert ezek az agresszív német militarizmus feltámasztását tervezik. Ha a dolog megmásithatatlanu! a párizsi egyezmények ratifikálásának és végrehajtásának útján halad, ez azt jelenti majd, hogy Anglia és Franciaország nem becsüti meg azokat a szerződéseket, amelyeket a második világháború alatt kötött a Szovjetunióval, sőt egyenesen megsemmisíti. keresztül húzza e szerződéseket. Ez elkerülhetetlenné válnék, mert a párizsi egyezmények kaput nyitnak a német militarizmus feltámasztása és a ronrüitarizált Németországnak szovietellencs tömbökbe való bevonása előtt és így összeegyeztethetetlenek az angol—szovjet és a francia—szovjet szerződéssel. Molotov ezután jellemezte a Szovjetunió kapcsolatait más országokkal, mégpedig Finnországgal, Norvégiával, Törökországgal, liánnal, Afganisztánnal, Indiával, Búiméval, Indonéziával, az arab országokkal, Japánnal és Jugoszláviával. A Szovjetunió ■— folytatta Molotov — nagy jelentőséget tulajdonít az osztrák kérdés rendezésének, annak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek megfelelően rendeződjék a demokratikus Ausztria függetlensége teljes helyreállításának kérdése. A szovjet kormány indokolatlannak találja, hogy az osztrák államszerződés megkötését bármiképp is tovább halogassák. Emellett feltétlenül tekintetbe kell venni azokat a veszélyeket is, amelyek Nyugat-Németország remilitarizációs tervei — mint a párizsi egyezmények — tartogatnak Ausztria számára. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok között minden területen — politikai, gazdasági és kulturális területem — baráti együttműködés alakult ki és mindinkább szilárdul. Ez az együttműködés a szuverenitás és a nemzeti függetlenség elveinek következetes tiszteletben tartásán alapszik. Magától értetődik, hogy szükséges esetekben ez az együttműködés mindezen országok védelmi képességének megszilárdítására iá kiterjed. A Szovjetunió és a szocialista ‘tábor országai azonban nem alakítottak és nem is alakítanak más államok ellen irányuló semmiféle katonai tömböt. Nem teszik ezt azután sem, de kénytelenek lesznek erőiket egyesíteni, hogy biztosítsak biztonságukat, ha olyan agresszív tervek kerülnek végrehajtásra, amelyeknek segítségével a német milita- rizmust akarják újjáteremteni és a tekeszerető államok elleni támadást akarnak előkészíteni. Molotov ezután áttért az Egyesült Államok agresszív politikájának jellemzésére. Amíg az amerikai „erőpoliti- lca“ — mondotta Molotov — gazdasági téren mindennemű akadályokat emel és megkülönböztető intézkedéseket tesz a nemzetközi kereskedelemben, addig ■katonai, politikai téren főként különböző katonai-politikai tömbök és agresszív csoportosulások létesítésében jut kifejezésre. Mint ismeretes, a főhely ebben a vonatkozásban az észak-atlanti csoportosulást illeti meg. amelyet az angol—amerikai tömb hozott létre az Egyesült Államok vezetése alatt. Az utóbbi néhány évben kötött ilyen szerződések ás egyezmények felsorolása után Molotov azt mondotta, hogy egészen különleges helyzetben van Törökország, Görögország és Jugoszlávia szerződése, minthogy aláírói közül csupán kettő tagja az észak-atlanti tömbnek, a harmadik — Jugoszlávia — pedig nem tagja e tömbnek. A balkáni népeknek azonban feltétlenül megfelelő . óvatosságot és figyelmet kell e tekintetben tanusítaniok. Az Egyesült Államok által Európában létesített katonai csoportosulások éle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, az Ázsiában létesítette pedig a Kínai Népköztársaság és a vele barátságban élő népek ellen irányul. A dolog azonban nem korlátozódik tömbök és csoportosulások létesítésére. Molotov hangsúlyozta, hogy nem szabad lebecsülni az egyre folyó fegyverkezési hajsza veszélyét. Megjegyezte, hogy ciyan országokban, mint az Egyesült Államok, Anglia, Francia-ország és néhány más ország — a katonai költségvetések már soha nem látott módon felduzzadtak. A magas fejlettségű amerikai ipar termelésének mai színvonalát főleg katonai megrendelésekkel tartják fenn. Molotov rámutatott arra, hegy az utóbbi időben az Egyesült Államokban a háborús hisztéria légkörének fenntartása végett még tovább mentek. A lapokban és a rádióban dühödt kampány indult meg, amelynek során a legkülönbözőbb szóbeszédek hangzanak el nem egyszerűen a háborúról, hanem egy atomháború előkészületeiről. Ezért mindenekelőtt amerikai kormányköröket teiheli a felelősség. Az ő követelésükre tartották meg tavaly december közepén Párizsban az észak-atlanti szerződés részvevőinek értekezletét, amelyen az. atomháború előkészítéséről tárgyaltak. Az utóbbi időben az atomháború propagálásához látott Spaak és Dulles is, sőt azonkívül nemcsak Radford, Guenther, Stevenson amerikai tábornokok, hanem Montgomery, a bőbeszédű angol tábornagy is. Nem azt akarják-e ezzel mondani, hogy az Egyesült Államok államférfiainaik az atomenergia békés felhasználásáról nemrégiben elhangzott tervei és beszédei csupán a széles közvélemény figyelmének elvonására szolgáltak? Molotov azt mondotta, hogy az a számos akadály, amelyet az Egyesült Államok a nemzetközi kereskedelem terén támasztott és az agresszív katonai tömbök, a számos katonai támaszpont, amelyet más államok területén létesítettek, a fegyverkezési verseny és az atomháborúval való fenyegetőzés: mindennek az a célja, hegy az eró helyzetén alapuló politika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzések segítségével megfélemlítsenek, zavarba hozzanak valakit. Ámde ez az egész' ideges politika túlsókba kerül magának az amerikai népnek és semmit sem ad az Amerikai Egyesült Államoknak külpolitikai helyzetének megszilárdításához. Az Egyesült Államok agresszív- körei ismét elszórni tolták magukat. Még nemrégen azt feltételezték, hogy övék az atomfegyver feltétlen monopóliuma. A háború befejezése utáni első éveikben még a legszélesebb látókörű amerikaiak is úgy vélekedtek, hogy a Szovjetuniónak az atomfegyver előállításához legalábbis 10—lő évre van szüksége, többségük pedig úgy számított, hogy sokkal több idő szükséges ehhez. Csakhogy a szovjet tudósok, mérnökök és technikusak és mindazok, akikre ez elsősorban tartozott, rövid idő alatt olyan eredményeket éltek el, amelyek a szovjet állam rendkívüli lehetőségeit bizonyítják. Odáig ment a dolog, hogy a hidrogénfegyver előállításában a szovjet emberek olyan sikert értek el, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Amerikai Egyesült Államok került az elmaradottak helyzetébe. Molotov ezután olyan tényeket idézett, amelyek azt mutatják, ihogy az Amerikai Egyesült Alisának külpolitikája ma korántsem talál baráti támogatásra még Amerikában, (sem. Kifejtette továbbá, hogy míg a szocializmus és a demokrácia táborát erőssé teszi politikai céljainak egysége és a dolgozók nagy nemzetközi barátsága, addig az imperializmus táborát külső és belső ellentétek marcangolják. A szovjet külpolitikának feltétlenül számolnia kell azzal, hogy jelentékeny ellentétek vannak mind az egyes tőkés országok között, mind pedig ezeken ■az országokon belül, sőt a tőkés osztályok és csoportok egyes pártjain belül is. Feladatunk, Qiogy ezeket az ellentéteket a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében. az agresszív antidemokratikus erő gyengítése érdekében használjuk fel. Beszámolója befejező részében Molotov a következőket mondotta: Köztünk, a tartós béke hívei és ellenfeleink között mély barázda húzódik. Ellenségeink fegyverkezési hajszát folytatnak. Azért folyamodtak ehhez, mert arra számítottak, hogy megszilárdíthatják politikai táborukat, pedig a valóságban ez gazdasági és politikai hadállásaik elkerülhetetlen gyengülésére és aláak- názósára vezet. A Szovjetunió a fegyverkezési hajszával szembeállítja békeszerető politikáját és a minden fegyverzet lényeges csökkentéséről. valamint az atomfegyver feltétlen eltiltásáról, a fegyverzet csökkentése, továbbá az atom és minden más tömegpusztító fegyver eltiltása felett őrködő hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről szóló javaslatait. Ellenfeleink nyíltan új háború felé tartanak és az utóbbi időben zajos propagandát szítottak az atomiháború előkészítésének szükségességéről. Sohasem kapják meg azonban népeiktől ennek az agresszív politikáinak a támogatását. Ezt az agresszív politikát nemcsak a széles néptömegek vetik el, hanem a jómódú osztályok józanabból gondolkodó része is. Politikájuk ilyen irányvonaléval csak azt érhetik el, hogy egyes, különösen hangoskodó államférfiak már jőelőre elvesztik hitelüket mind saját országukban, mind pedik külföldön. A Szovjetunió az atom-kérdésben is ellenkező állásponton van. A szovjet kormány már javasolta az Egyesült Államok kormányának, kössenek haladéktalanul egyezményt arról, hogy lemondanak az atomfegyver használatáról és egyezzenek meg abban, hogy az atomerőt kizárólag békés célokra használják fel. A Szovjetunió teljes készséggel támogatja a Béke-Világtanácsnak azt a nemrégiben tett javaslatát is, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket, hogy az egész világ népei biztosítva legyenek arról, hogy sohasem engedik meg az atomháborút. A Szovjetunió éppen ezért tanúsít olyan készséget és aktivitást az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi értekezlet összehívása teréu. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy ne az atomfegyver előállításában versenyezzünk, hanem az atomerőnek békés célokra való felhasználásában. Ellenfeleink „erőhelyzetén alapuló“ politikájáról rikoltozmák, idegeskednek és egyúttal ijesztgetnek. Fenyegetéseikhez és zsaroláshoz folyamodnak a gyenge idegzetüekre és azokra számítanak, akikben nincs kitartás. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy azok, akik a Szovjetunióval szemben ilyen alkalmatlan eszközökhöz folyamodnak, feltétlenül eh zárni tják magúikat. Tudnlok kell, hogyha szükséges lesz, helyt tudunk állni magunkért. lit volna az ideje, hogy megértsék, hogy a Szovjetunió és ez Egyesült Államok között az erőviszonyok terén immár eldőlt a helyzet. Ha a Szovjetuniót minden emberere-jéve!, óriási anyagi erőforrásaival, minden külső szövetségesével együtt összehasonlítjuk — és ennek során tekintetbe vesszük azt az efkölcsi és politikai támogatást, amelyben a bé.kepolitikát a más országokban élő .néptömegek részesítik —, ha • tehát összehasonlítjuk a Szovjetuniót úgy, amilyen tna az Egyesült Államokkal, és ha ezt az országot a fent említett ösz- 'szes adatokkal vesszük, akkor világossá válik, hogy' a Szovjetunió nem gyengébb az Amerikai Egyesült Államoknál. Nem szabad elfeledni azt :vm, hogy az Egyesült Államokkal szemben a Szovjetunió oldalán van az a vitathatatlan előny, hogy a bekeszerető Szovjetunió senkit sem fenyeget és nem avatkozik be más államok ügyeibe. viszont valóban jogos és igaz ügyet védelmez, amellyel lelkesen egyiittéreznek a dolgozók és minden elnyomott nép világszerte és amelynek feltétlenül győznie kell. Mit javasol a Szovjetunió? Azt javasoljuk, hogy ne folyamodjanak a fenyegetések és a zsarolás politikájához egyik oldalon sem. Az semmi jóra sem vezet. Mi több, az a véleményünk, ■ egy az a fél, amely valóban ■meg van győződve erejéről, nem akar :najd háborút. Nincs arra szükségük azoknak, akik bíznak erőikben, akik bíznak lövőjükben. Az új világháború kirobbantá- savíl kapcsolatos mindenfajta kaland elkerülhetetlenül rosszul végződnék az- agresszorra nézve, mert napjainkban az embereknek nyár- százmilliói érték el az öntudatnak azt a színvonalát, 'hogy éopúgy mint minden szovjet ember, ügyük igazságába vetett teljes bizalommal a végsőkig (harcolnának az ilyen bűnös agresszió ellen. Nem a „világcivilizáció“ fog elpusztulni bármennyire :s szenvedne az új agressziótól, hanem az a már megrothadt társadalmi rendszer pusztul majd el vénei átitatott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát, amelyet agresszivitása miatt elítéltek s a dolgozóik és az elnyomott népek kizsákmányolása ■miatt elvetettek. A Szovjetunió külpolitikája a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini alapelvén épül fel. Mi megvédtek ezeket az elveket, kívánjuk, hogy a népek békében és nyugalomban éljenek. Mi meg védjük ezeket sz elveket, mert az egymás mellett élés feltételei között megvan a teljes lehetőség, hogy egy égess történslmii időszakra biztosítva legyen a béke, a népek szabadsága, az országok békés kapcsolatai és az emberi haladás tóval» bi sikerei. Mi az egymás mellett élés lenini alapeivein állunk, ezen elvek alapján állunk, mert bízunk: a szocializmus erejében és abban, hogy helyes utat választottunk, a kommunizmiishoz vezető utat.
