Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-30 / 25. szám
NÉPLAP 1935 Januar SO, vasárnap LJ him - új i:tiiti:iu:h Leo Se kínai író AHíre büszkék ragyánk f Nehéz fába vágná a fejszéjét az, aki nekilátna, hogy röviden megrajzolja az új Kína arculatát. Talán a legegyszerűbb és ugyanakkor a leghelyesebb módszer az lenne, hogy számadatokat sorolunk fel, amelyek az építőmunka különböző területein elért sikereket jellem- J zik. Mivel kimutatások | nincsenelc a kezemügyé-1 ben és csak nagyon megközelítő számokat adhatnék, ezért megpróbálko- j zom velük. Az új Kína arculatáról szólva, akaratlanul is forróság járja át az ember szívét. Beszéljünk például a munkáról! Aligha tagad- I hatná valaki, hogy’ a szocializmus felé haladás főfeltétele éppen a munka. Ezzel kapcsolatban néhány szóval szeretnék \ megemlékezni a kínai nők- j rő!. Nem tudom elragad- | tatás nélkül szemlélni | őket. Évtizedeken át tűr- 1 ték a hűbéri elnyomást és I csak most kerültek a nap- ‘ világra. A férfiakkal, egyenlő jogaik vannak. Eát-; ran megállják helyüket a termelőmunkában, kiveszik részüket az állami és ' a társadalmi életből. Nemcsak lelkes tanítónők, kiváló textilmunkásnők vannak. Egyre több kínai nő áll a mozdonyok vezetőfülkéjébe, egyre több nő i végez példamutató munkát a termelőszövetkezetek- : ben. Nyugodtan kijelent- i hetjük, hogy ahol pezsgő munka folyik, ott megtaláljuk a dolgozó nőket is. 1 Ez utóbbi években az' élet annyi újdonságot ho- i zott. hogy az ember néha nem is hisz a szemének. De elmúlik az ámulat pil- ; lanata és nemcsak hogy ] meggyőződtünk a történtek valóságáról, hanem énekelni, táncolni támad kedvünk. Mert ugyan ki gondolt volna öt évvel ezelőtt olyan vonatra, ameNagy a tió lyen kizárólag csak nők dolgoznak. Ma ez már szinte megszokott jelenség. Ilyenek a mi asszonyaink s méltó párjaik a kínai férfiak. igazáu . . .Szánkóznak a dombrádi óvodások Örömmel írek újra a szerkesztőségnek, hiszen jó munkáról számolhatok be. Hideg napok járnak mifelénk és mégis 70—80 gyermek jár óvodába. Sokan kérdezik tőlünk, hegy mi az a vonzóerő, amely a gyermekeket ennyire hívja az óvodába? Igyekszünk második otthonná lenni a gyermekek számára az óvodát. Igyekszünk a tél örömeit velük együtt kihasználni. Hólabdázás, hóember készítése folyik, — mind megannyi öröm, a szánkózásról nem is beszélve. A déli órákban, amikor az idő és az út megengedi, lovasszánkóval megyünk sétára. Édesapák jönnek, hogy lovaikat megjárassák, s főképp, hogy gyermekeiknek felejthetetlen élményt szerezzenek. A múlt hát péntekjén hat csörgés szánkó vonult ki az óvoda udvaráról — 15-en ülve egy-egy szánkón. Tiszakanyárig, a szomszéd faluig mentünk. Azt a menetet látni kellett volna! Nemcsak a lovak csengői verték fel az utca csendjét, de a gyermekek vidám dala is. „Nagy a hó igazán ..Minden embert kicsábított az utcára az énekük. Kendőlengetés, boldog kacagás, örömsugárzás a kipirult arcokon, még a nap is melegebben mosolygott le ránk, nehogy megfázzunk. Persze, amikor hazatértünk. várt reánk a pompás ebéd. Azt hittem, hogy a finom zöldbablevest és a krémest dupla étvággyal fogjuk elfogyasztani, de csalódtam. Annyira elfoglalta a szerzett élmény gyermekeinket, hogy bizony zúgtak: ha már Kanyarig mentünk, elvihettek volna édesapáink Kisváráéig is. Nem győztünk felelni a kérdésekre, s az idő úgy elrepült a nagy beszédben, hogy már jöttek a szülők gyermekeikért. A következő nap még több gyermek jött fel az óvodába, azzal a reménnyel, hogy ma is megyünk szánkózni. El nem mehettünk azon a napon, de megígértem, hogy rövidesen elmegyünk újra. Egy másik, vonzóerő: ma, január 30-án, gyermekelőadásunk lesz a kultúrteremben, melyen, ha nem lesz nagy hideg, mintegy' 100 gyermekünk fog szerepelni. Apró jelenetekkel, mint a „Fonóka”, „Leánykérö“, a „Kis utazók“, verses dalok, népi táncok szerepelnek majd műsoron, önkéntes belépődíj van persze, s hogy n jövedelmet emeljük, néhány tárgyat is készítünk a sorsolásra. A bevételt az óvoda szépítésére fordítjuk. Nagy az izgalom óvodánkban, reméljük, sikerülni fog előadásunk. KÉZI GYÖRGYNÉ, dombrádi vezető óvónő. NYESTE SANDOiiNÉ dohány aszta goló munkát végez. Az idős asszony olyan ügyes és jóminőségű munkát végez, hogy a fia- talabbakon is túltesz. Január első 20 napjában átlagosan S3 százalékkal túlszárnyalta a normát. Nem szokott elkésni és szaporán jár a kez,e a munkában. így törekszik nap-nap után szcbbnél- szebb teljesítmény biztosítására a dohányfermentáló egyik büszkesége. ttecepi ' ÖNTÖTT ALMA Három-négy nagyobb almát j megtisztítunk és ar>ró kockára ! vágunk. 6 deka cukorból eerv fél citromlével. kevés vízzel i szirupot főzünk, beletessük és puhára főzzük bemre az almakockákat. Ha megfőtt, tálra szedi ük. s a tevéhez hozzákeverünk két-három evőkanál málnaízt. Hidegen két deci tejszínhabot teszünk az almára, leöntjük n. málnaízes lével, s darált dióval, vagy mogyoróval meghintjük. (A gyümölcslevet óé a tejszínhabot ízlés» szerint édesít.iük.) Gyermekeknek, úttörőknek 4 három kisegér Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három kisegér. Három egértestvér. A három egérnek volt egy kis földje, olyan tenyérnyi nagyságú földecske. Télen belepte földjüket a hó. Rengeteg hó hullt a tenyérnyi földre, legalább egy marokra való. Az egerek hozzáláttak a hó eltakarításához és egy bojjsónagyságú szalonnadarabot találtak a hó alatt. A testvérek rábízták a szalonnát a legfiata- labbra, megparancsolták, hogy vigyázzon rá. A legkisebb egér vigyázott, vigyázott, addig vigyázott, míg meg nem ette az egész szalonnát. A két idősebb megharagudott. összeszidták és elverték. Aztán elvitték a bíróhoz. A legöregebb kisegér a bíró elé lépett és így szólt: — Hárman vagyunk testvérek, három kisegér... — Nagy család! — válaszolt a bíró. — Van egy tenyérnyi föl- decskénk... — Nem kis gazdagság! — mondotta a bíró. — Sok-sok hó esett a földre, egész egy marokra való... — Micsoda nagy havazás! — csodálkozott a bíró. — Hozzáláttunk a hó eltakarításához ... — Nem könnyű munka’. — jegyezte meg a bíró. — Egy jókora, borsószeni nagyságú szalonnád ara,bot találtunk... — Hát ez valóságos kincs! — kiáltott fel a bíró. — Átadtuk legkisebb testvérünknek, s megmondtuk neki, hogy vigyázzon rá... — Ahol kincs van, ott őr is kell! — hagyta jóvá a bíró. — De ő fogta és megette az egészet... — Ej, de nagyevő! — mondotta felháborodva a bíró. — Mi aztán elvertük.., — Megérdemelte, — helyeselte a bíró. — És most mit kívántok? — Találjon nekünk a hó alatt ugyanakkora szalonnát!... — Jó. Ti pedig visszaveszitek a verést, amit adtatok neki — mondta nevetve a bíró és azt tanácsolta a három testvérnek, menjenek haza és éljenek békességben. V erseny felhívás la hat un* gyűjtésére Az eperjeskei általános iskola II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapata versenyre hívja a kisvárdai járás és a megye összes úttörőcsapatait fahamu gyűjtésre. Az úttörőcsapat tudatában van annak, hogy gazdaságilag milyen jelentősége van a fahamu felhasználásának mezőgazdaságunkban. A verseny feltételei: április 4-ig minden úttörőpajtás személyenként 3 kiló fahamut gyűjt és azt átadja a termelőszövetkezetnek, vagy saját földjén széjjelszórja trágyának. Számításba vehető a szapulásra felhasznált fahamu mennyiség is, mellyel szappant pótolunk. (Kérjük a megye pajtásait, csatlakozzanak ehhez a versenyfelhíváshoz és küldjék meg eredményeiket a Néplap szerkesztőségének is.) Kertész Pál, Kovács Géza. Szóka Irén, csapatvezető. igazgató. csapat-tanácselnök. * Jííeju eiuf tthiu !u Bregó György a tokaji kőbányában dolgozott. Korán kelt és későn feküdt, s még így is csak szűkös kenyeret tudott négy gyermekének asztalára tenni. Drága volt az élet, a háború véres tenyere leszedte az utolsó morzsákat is a szegény ember tányér- iáról. De azért csak volt valahogyan. Addig, amíg be nem állították a kőbányai munkást is a halál felé menetelő sorgyalogságba, hogy őrült fasiszta álmokért pusztuljon távol a hazától. Négy gyermek maradt otthon, meg egy megtöri asszony, kereset nélkül. A négy gyermek nem teszi gondolkodóvá az embert, mert tenni kell ott. hol sok az éhes száj. Bregó György né nem temetkezhetett gyászba, hanem elment harmadosba kapálni. Ezer szerencse, hogy a tehén megmaradt! Sokat lendít a tej reggelinél, vacsoránál, különösen, ha az ebéd ki-kimaradozik! A kapálás mellett Bre- gónó a rakamazi dohánybeváltóban is dolgozgatott. Dekát az csak idénymunka. Vissza-visszakény szerül l a gazdag parasztokhoz, vedig de nem szeretett! S nem is fogadták szívesen, mert ennek az asszonynak világos eszejá- rása kellemetlenül érintette a rakamazi :szegénység haszonhúzóit. Kerek egy esztendő fordult már meg Bregó Györgyné életében, mióta férje meghalt, amikor megfordult a világ sorja is. Ugyan az már hamarabb is fordult, de csak most látta meg Bregó Györgyné a maga valóságában. A rakamazi országút népvándorlás útja leit. Néniét katonaság, teherautók, lovasszekerek, és gyalog baktató, fáradt magyar katonák húzódtak vissza a diadalmasan előretörő szovjet haderő elől. Egy napon — hosszú, kemény munkában telt az el, a földön — Bregóné szekérrel igyekezett haza. A szekér után odakötve a tehén, — egész nap legelt, amíg az asszony dolgozott — csendesen döcögtek a nehéz járművek, tankok által felmart, kigödrözött országúton. Az asszony nézte a katonákat, s az embere járt eszében. Látta maga előtt ilyen fáradtnak, reménytelennek, éhesnek, amivé tették a nyomorult háborúcsinálók, IKtler, meg a többi. De, bár csak ilyennek is láthatná! Éles hang riasztotta fel. Egy német állt a szekér előtt, megfogva a ló fejszerszámát. Egy másik a szekér mellett dolgozott már, a tehén istrángjával. A tehén! — Mit akartok a tehenemmel?! A németek nem feleltek. Szorosan volt kötve a kötél, aki bogozta, dühös szavakra fakadt, de Bregóné nem értette. Az asszony szívét marokra fogta a félelem. — Mit akartok a tehenemmel! Négy gyermekemmel?! Négy gyermekem van, mit adok enni nekik?! Nem engedem, a tehenemet! Ereszd el, te. hallod?! A sunyi pillantású katona ideges lett. A tehén el- bődült, s ez a hang csak jobban riasztotta az asz- szonyt. Torka fájdalmasan összeszorult. Élesen tört fel belőle a kiáltás. — Nem engedem! Szembenéztek. Rövid volt ez a pillantás, valóságos harc volt. A fasiszta szemében dühös tűz lobbant, az erőszak vágya. — Kezében a fegyver, mi sem állíthatja meg! As asszony tekintetében az anyai ösztön sugalta láng. Gyermekféltő tigrissé vált szívében, mert ha oda a tehén, oda a konyha is, mit ad enni az éheseknél; ebben a világban? Keze már a kötelet fogta. A német nem állta a pillantást. S a másik is türelmetlenkedett. „Gyere!“ Egy utolsó, sanda tekintet a tehénre, s a németek elfordultak a szekértől. — Rablók! — lihegte Bregóné, utánuk nézve. — Nem elég, hogy a férjemet rabolták el, most még a gyermekeim ellen támadtok?! De ez a csata meg volt nyerve! Az anyai szív erősebb volt a gyilkos fegy véreknél. Aztán lassan könnyebb lett az élet. Indult a felszabadult or- szagban a munka, felépült j a nyíregyházi dohánygyár j is, szebben és jobban, mint j a régi volt, ami a német | fasisztáknak esett áldozatul. S ez a hatalmas gyár befogadta özvegy Bregó Györgynél és kenyeret adott gyermekeinek. Ma is ott dolgozik, a „mechanikán“. Nyugodt az élete, biztos a jövője. S csak akkor szorul össze a szíve, ha az újabb háború készítéséről hall. S felemeli a szavát. Mint akkor, a német katonák előtt:/ — Nem engedem! Ő tudja már, hogy sok, gyenge anyai szív, emberek békés jövőbe vetett hite erősebb minden pusztító fegyvernél. Csak fogjanak össze az anyák, hogy egyszerre dobbanjon szívük, csali fogjanak ösz- sze az emberek, hogy egyetlen harsogó válaszba olvadjon a hangjuk. — Nem! özvegy Bregó Györgyné, a dohánygyár munkása, hisz ebben. S. B Asszonyoknak, Asztali-tenisz verseny Vásárosnaményban Ma délelőtt 10 órai kezdett«! a vásárosa aményi földanüves- 2zövetkezeti Vörös Meteor Sportkör asztali-tenisz versenyt rendes, melyen a meerye legjobb földmű'vess-zö vetkezeti ^ asztali - teniszezők vesznek részt. A megyei győztesek in és- a tél folyamán Hajdú és Borsod megyék legjobb versenyzőivel mérik össze tudásukat. A zóna-; c.vőztes réajtveez az országos, döntőn. DOROGI MIHÁLY * A Kocsordi Sportkör súlyemelő szakosztálya nemrég, megrendezte az „erős em-! berek versenyét”. A háromórás súlyemelő versenyben a következők érték cl a legjobb helyezést. Első lett Bihari Mihály; 75 kilós lökéssel. Második’ Gulácsi Mihály, harmadik pádig Magyar Ernőy A verseny után Kovács Imre megyei bajnok, a kocsordi általános iskola tornatanára előadást tartott a súlyemelésről, Rácz András
