Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-30 / 25. szám
1955 január 30, vadamat) néplap 7 Apagyon is megmozdult az élet ÚJRA A KÖZÖSBEN... A téli napok közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Jól esik estézni hol ennél, hol annál pipaszó mellett, vagy a politikai iskola és egyéb összejövetelek alkalmával eldiskurálni mindenféléről. így esett szó többek között a gazdakörről, a régebbi szakmai összejövetelekről. Valaki — hogy ki volt, nem tudni már — azzal állt elő, hogy vannak már más községekben is gazdakörök. Apagyon is elkelne. így aztán, egy napon meg is alakult. „ELNÉZEK A KÖRBE” 'Azóta leginkább a gazdakörben estéznek a parasztok: M, Tóth József, Sándor Illés, Szlávik András, Balogh Miklós, meg, a többiek, akik annak rend- ije-módja szerint beiratkoztak. Este a korai vacsora után büszkén jelentik ki a családi körben, amikor a legények, lányok készük lödnek a fonóba: „Elnézek a -körbe,” Sajátjuknak érzik ezt a kört, mert otthonosan, saját észjárásuk 'szerint foglalkozhatnak különféle problémáikkal. Mostanában nagy lázba varinak a pillangósok vetésével kapcsolatban. Akinek csak egy talpalatnyi arra való földje van, az mind lucernát, lóherét szeretne Vétót. „Attól ömlik a tej! — 'mondogatják. Már csak nem , leszünk mindig íutoisók a tejbeadásban...” De baj van, mert nincsen •elegendő lucernamag. Az öregebbek úgy emlékeznek, hogy a. szatmári községekben régen sók lucernát termeltek. Ezért aztán leveleket irdogáltak az ottani termelési bizottságokhoz lucernavásárlás ügyében. A leveleket Zombori Zoltán községi agronómus írja, aki jegyzője a gazdakörnek. — Talán nem lesz hiábavaló a levélbeli érdeklődés ... Az „ITDVARTNÉZÜ“- NAPOK A gazdakör szorosan együtt dolgozik a termelési bizottsággal. A. tanáccsal meg a felsőbb szervekkel ez összekötő kapocs. Mindnyájan segítenek egymásnak. Közösen indítottak például „udvárnéző nap” mozgalmat. Ilyen alkalmakkor az udvar rendje, a kazlak, prizmák, istállók és főleg a trágyakezelés a fő beszédtéma. A legtekintélyesebb gazdák és vezető emberek „rointa-udyar”-t. rendeznek be, hogy példát mutassanak. Felfigyelték a mezőn összefutó vizekre is, amelyek veszélyeztetik a vetést. Az elmúlt napok olvadásos időjárásakor például több vetést elleptek ezek a vizek. A magukkészítette árkok azonban nem elégségesek. Ezért a Vízgazdálkodási Hivatalhoz fordultak, hogy a hatáskörébe tartozó éldugult csatornákat bontássá ki, mert az eljegesedett hótorlaszok elzárták a víz útját. AMIT M. TÖTII JÓZSEF MOND A gazdakör munkájának eredménye az is,y hogy a trágyát szervezetten hordják ki kalákában. így minden udvarról 1—2 nap alatt kiszállítják a trágyát a föld szélére, ahonnan közvetlenül a szántás előtt teregetik szét. Az apagyi parasztok így akarják valóra váltani az új szakasz politikáját s így fejezik ki, hogy nyugodt termelőmunkát akarnak végezni, nem pedig háborút, pusztulást, mint ahogy Nyugaton egyes háborús uszítok szeretnék. M. Tóth József 7 holdas paraszt ezt így fogalmazta meg: „Az új szakasz és a béke csak üres szavak maradnak, ha azokat mi a saját erőnkből meg nem valósítjuk.'’ Igaza van! Én is így hiszem. Csatlós Pál vb. titkár. II1 II E K timiiMiiiiii Hitt mini in ifiim ii ms Ma, vasárnap délután Tivadaron, kultúrműsorral egybekötött békenagygyűlés lesz. Tisiatfadán fabruár 1 -én, kedden országos állat- és ki- rakodóvásár. Vészmentes hely. ról mindenféle állat felhalt. ható. A nylrmeegyeíi DISZ kultúr- Kárda nagy sikerrel mutatta be Kocsordon Szigligeti' Ede ismert színdarabját: ..Liliom- fi"-t. A tiszavasvari Munka tsz. .irodájában a szokott téli kép fogadott. A könyvelő asztalánál néhányan vitatkoztak valamin, odébb a kályhánál pedig csendesebb melegedők beszélgettek. Az elnököt kerestem. — Nincs itt — mondták egyszerre többen is — de az elnökhelyettes éppen itt van. S az ajtóhoz legközelebb álló férfire mutattak. A nyakig begombolt kabát és a mélyen lehúzott sapka valójában arról tanúskodott, hogy valahová készült. Rövid ismerkedés után Köblös Sándor (így hívják az elnökhelyettest), megkérdezte, nem-e volna idő vele menni, néhány tagot # akart meglátogatni. — T T j utcákon jártunk. — 1945 óta Tiszavasvari keleti oldala legalább annyi új házzal növekedett, mint amennyi egy kisebbszerű nyíri községben ösz- szesen van. Beszélgetésünket azzal szakította meg, hogy az egyik csinos ház kapuja előtt megállt és annyit mondott: „Először nézzünk be ide. Most az őézön lépett vissza az öreg Bunda Péter is több mint 10 más taggal együtt.” — Már csak annyit tudtam megkérdezni, hogy hány holddal lépett vissza, mert ekkorra a konyhaajtó kilincset fogta Köblös Sándor és halkan ennyit mondott: „Kilenccel”. Ez is új ház, két szobás. Kashalmán bontották szét az uradalmi épületeket. — A pasxabi n épi - iparin ű részek között PASZAB, RÁKÓCZI ÚT 182. A népművészeti és há- :i’pari szövetkezetnek ebben a helyiségében készítik a híres paszabi háziszőtteseket. A tetszetős munkák a moszkvai kiállításon díjat nyertek, de más keleti és nyugati országokban is jóhírűvé váltak. Idén például az első negyedévben többek közölt 250 méter kagylós, galambos, tulipános, rózsás, szekfűs és egyéb díszítésű háziszőttest, 500 darab különböző méretű és mintájú asztalterítőt és 700 diványpárnát készítenek exportra. Ezenkívül belföldi értékesítésre is nagy meny- nyiségű szőttest biztosítalak. Meglátogatjuk az ügyeskezű szövőket, népi-ipar- 'művészeket. RÁDIÓ SZÓL a munkahelyen. Cigányzene vegyül te szövőszékek munkazajába és a „lábítók“ váltakozó kattogásába. Jókedvűen dolgoznak a lányok, legények. Azt gondoltuk, öreg nén.kéket találunk a szövőszékek mellett. Nem így van. A mamák és nagymamák átadták a szövőszékeket a fiataloknak, de azért ők sem tétlenkednek. A pamutfonalat csévélik, kenderfonalat fonnak a kemence körül. Az orsó pödrésé- ben kevés fiatal tenne túl rajtuk. Fiatalok folytatják, amit anyáktól és nagyanyáktól tanultak: a paszabi háziszőttes szövést. A piros és kék pamuttal való mintázás adja meg a szőttes tájjellegét. A munka nagy fi-1 gyeimet, sok türelmet igényel. Ezért inkább a fiatalok végzik a szövést. Genest Julianna még csak 17 éves, de már három éve ül | a szövőszékben. Kulcsár Zsuzsannától tanulta a di- j vdnypárna margarettás mintás szövését. Naponta két darabot sző. Kulcsár Zsuzsannának nagyobb gyakorlata van a divány- párnaszövésben. Mintázásnál a 40 centiméter hosszú lapos szedőtűvel számolás nélkül is felszedi a fonalat. Hetenként 15—16 dívány- párnát készít. ITT DOLGOZIK Czomba Pál, népi iparművész is. Hosszú ujjaival ügyesen fűzi a fonalat a 16 pászmás nyüstbe. Amikor sző, fejből tudja, mikor milyen szedés következik. Beszédes természetű. Szívésen beszél a paszabi háziszőttesről. — Nagyanyáinktól örököltük a háziszőttes szövésének tudományát. Én például még iskolás koromban Gö- römbei nagymamámtól tanultam meg a szép mintás paszabi szőttes szövését. — Szüléinknél láttuk a szép kendőket, asztalterítőket, vőfénykendőket, kötényeket, falvédőket és tánc- ruhákat — egészíti ki a be- beszédet Tarjány Ilona, aki egy másik szövőszékben makkos-mintás térítőkét sző. Balkezével a vetélőt dobja, jobbjával pedig a bordát kezeli. — TÚRI MARGITKA gyűjtötte össze Paszabon a háziszőttes mintákat. Lerajzolta őket, aztán megszervezte a háziipari szövetkezetét. Most a Szövetkezetek Országos Központjában vezető. — sorolja Czomba Pál. — Azóta én is terveztem egy szép paszabi- mintás háziszőttes függönyt. A szüleim és rokonaim régi szőtteseiről vett mintákat felújítottam, kom bi náltam és az első függönyt a harmadik kongresszusnak ajándékoztuk. Három hétig készítettük Biró Attilával. Kék és piros pamuttal mintáztuk. Ez a paszabi szöties jellegzetes színe. — magyarázta. — Most mit sző? — Király Borka-ióie mintás asztali térítőket szövök. Naponta hárn^t elkészítek. Március / |.5-re teljesíteni akarjuk negyedévi exporttervünket. TARJÁNY ILONA is elsorolja, hogy milyen büszke volt rá, amikor jó hír jött az általa készített paszabi mintás háziszőttes táncruháról. Kulcsár Zsuzsanna pedig azzal büszkélkedik, hogy a terítő, amit ő mintázott a kongresszus- j ra, — nagyon tetszett a külföldi vendégeknek. — Most újra nagyon ké-1 szülődünk. — Felszabadulásunk tizedik évfordulójára? — Árra is, de előbb a negyedik magyar békekongresszusra. Ajándékot készítünk a kongresszusnak. — felel Czomba Pál. — Mi lesz az? — Biró Attilával együtt három méter hosszú és ugyanolyan széles galamb- mintás függönyt szövök. A lányok szép asztalterítőt készítenek. Két kezünk munkája képvisel majd bennünket a kongresszuson. Bundáék is abból építették ezt a szép házat. A ’rádió hangjából tudtuk meg, hogy melyik szobában lakik a család. . A házigazdát nem találtuk otthon, csak a gazdaasszony tüzel- getett izikkel, kóróval és néha dobott egy‘-egy darab fát is erősítésnek a tűzre. Alig foglaltunk ^elyet meg is kérdezte Köblös Sándort, mikor lesz mára faosztás. Ezzel a kérdéssel nyitott még bé vagy három szomszéd, akik észrevették, hogy Bundáéknál állapodtunk meg. Az egyik idősebb soványarcú férfi nemcsak a fát hiányolta: „Mi az isten lesz már azzal a kukoricával” — kezdte azonnal. J ó helyre jöttünk — gondoltam magamban. Van mit hallgatni. — Míg Köblös elvtárs a panaszokra válaszolgatott, s megnyugtatta azokat, akik a faosztást hiányolták, hogy holnap már meg is kezdik, — én azon töprengtem, hogy a múlt évben 20 forintot sem ért egy munkaegység és ennyi panasz van, vajon mégis miért léptek be tizennégyen. A feleletet a közben hazaérkező Bunda Pétertől tudtam meg. A kilencholdás kc- zépparaszttól, aki visszakívánkozott a szövetkezetbe. Egy évig benne volt már ő, de kivitte az „áradat”, amikor ötvenhárom őszén a fél község arról beszélt, hogy kifelé a szövetkezetből. Azért vitte ki, mert „áradat” sodorta be is egy évvel korábban. De most. i , — Az egy évi egyénies- kedés alatt rájöttem, hogy rosszul cselekedtem, amikor kiléptem — kezdte frn- toskodó hangon Péter bácsi. Ennyi jó földből — majd 10 hold jut egy tagra — gazdagoknak kell nekünk lenni. Csak.,,, | tt aztán elkezdte: sorolni, hogy mivel1 nem értett egyet és még! most sincs minden rendben. — Ott földesedik el a há-i roméves trágya. így nemi lehet többet termelni. — Már megkezdtük aj hordást — vágott a szava-' ba az elnökhelyettes. — Meg. Én is kimenteim valamelyik nap, láttam,! hogy az ökröt nem fogta be senki, gondoltam, majd! én befogom. Hát azt mondják nincsen járom. Elnök-1 helyettes elvtárs — mond-* ta emelkedettebb hangon az öreg — a jármot nem Pesten gyártják, miért nem csinálnak a kerékgyártók. Köblös elvtárs erre nem! tudott mit szólni, csak be-j jegyezte a noteszébe, hogy] sürgősen jármot kell csináltatni a kerékgyártókkal.' — Itt mi, a szomszédok,] dohányosok akarunk lenni,] de a munkaegységet nem! úgy írhatjuk, mint tavaly. — Tavaly hogy írták? — Azt nézték, hogy a csapat mennyit teljesített,] aztán mindenkinek egyíor-] mán elosztották az egységeket. Az új vezetőség ezt] már a téli munkáknál sem engedi meg, nyáron pedig csak kiosztott területen dolgozhat mindenki — válaszolt Köblös elvtárs: Holnap tűziíaosztás, jöjjön: mindenki — mondta bú-í csüzóul az elnökhelyettes. Míg visszafelé gyalogolj tunk jólesően arról beszélgettünk, hogy ezeket az embereket nem az „áradat" hozta újra a szövetkezetbe, de most már magukénak is érzik azt a négy és fél milliós értéket, amit a Munka tsz. vagyonának neveznak. Csikós Balázs. Soka tö bbi Az eletet választjuk! Gcrgelyiugornyán a DISZ-szcrvczct tiltakozó gyűlést tartott. A DISZ- szervezet valamennyi tagja megjelent ezen a gyűlésen, ahol egyhangúan elítélték és megbélyegezték az imperialisták újabb mesterkedését, amely a fasizmus feltámasztását akarja. A gergelyiugornyai fiatalok az életet választják — ezért tiltakoznak az atomfegyverek használata ellen és követelik, hogy tiltsák be azokat, szüntessék meg a fasizmus újjáélesztésének kísérletét. ,,Mi azt akarjuk, hogy hazánk, községünk békében. jólétben éljen, virágozzon és minden eszközzel készek vagyunk ezt meg is védeni” — írják szerkesztőségünknek küldött levelükben. Szombati Gábor és 18 fiatal társa. 1944. Októberi őszi nap. A nyár meleg szellőit mind hűvösebb őszi szelek váltották fel. A fák sárgult lombjaikat hullaj- tani kezdték. A kapások beértek, megkezdődött a betakarítás. Tiszavasváriban ezeken az őszi estéken szokatlan látványban volt részük az embereknek. A mesz- sze távolból sűrűn megismétlődő villanások követték egymást, amelyek hatalmas dörrenéssel párosultak. A faluban mozgalmas napok következtek. Az emberek szájról szájra adták hírül egymásnak: jönnek a szovjet katonák! S e szó hallatára sok ember megkönnyebbülve sóhajtott fel. Az ágyúk dörgése mind közelebbről hallatszott. A falut egyszeribe ellepték a menekülő németek. S aztán megrakott teherautók, lovaskocsik bútort, textilt, bort és még ki tudja, miféle rablott holmit szállítottak ki a faluból. Egyszóval: ami csak értékes tárgy a kezükbe került, azt mind elvitték. De az sem volt ritka eset — sőt a nácik szórakozásnak tekintették —, amikor egy-egy SS beállított a paraszt udvarára, lelőtte az anyakocát, kacsát, vagy tyúkot, s gazdáját géppisztollyal, puskával kényszerítette a lelőtt jószág ízletes elkészítésére. Aztán bort, pálinkát parancsoltak. így lakmároztak és pusztítottak a fasiszták Tiszavasvári- ban. A németek szorongatott helyzetben voltak, amikor egy őrnagy utasítást adott arra, hogy a templomok tornyait, a malmot, a hidakat alá kell aknázni és „szükséges“ időben felrobbantani. A falu dolgozói megdöbbenve figyelték a nácik mesterkedéseit. A Weinberger-malom dolgozói felháborodva vették észre, hogy az egyik reggel német SS-ek jelennek meg robbanószerekkel, s máris szerelik a malom pincéjébe, padlására és az épület négy sarkára. — Mit tehetünk? — mondogatták egymásnak a tiszavasváriak. —Talán jó volna, ha egy küldöttség keresné fel a német parancsnokságot: hátha .sikerülne megmenteni a templomokat, a malmot.;.' Sőt olyan irányú szervezkedés is folyt, hogy elvágják a robbantó zsinórokat. De erről le kellett mondani, mert egy tucat géppisztolyos náci ügyelt erre. A merészebbek egyenként is felkeresték az SS- őrnagyot, s kérték: ne tegyék tönkre a községet. Aztán csoportosan is. Az őrnagy mereven, szűkszavúan felelt: „Felsőbb utasítás.“ Alkonyodott. A nap bíborvörös korongjából már csak a felső rész látszott, amikor hatalmas dörrenés rázta meg a községet..: Megdöbbentő látvány tárult! az emberek szeme elé. A malom felől hatalmas fekete füstcsóva kúszott a ma-»1 gasba, amit egyre magasabb lángnyelvek követtek. Felrobbantották a malmot.:. A következő éjszaka újabb robbanások rázták meg a levegőt. A menekülő nácik felrobbantották a Polgárra és Ti- szadobra vezető út hídjait is. Néhány napra rá bevonultak a szovjet; harcosok. A falu népe virágcsokrokkal fogadta őket. A tiszavasvári dolgozók akkor megfogadták: úgy fognak küzdeni és harcolni, hogy mindez soha. — de soha többé ne . ismétlődhessen meg! * ... Tíz esztendő múlt már azóta el. Tíz év után az imperialisták újra fegyvert akarnak adni azoknak a fasisztáknak a kezébe, akik felrobbantották malmainkat, hídjainkat, akik elhajtották jószágainkat és tönkretették országunkat. A német fasiszták borzalmait nemcsak a tiszavasváriak, hanem az ország százezrei, milliói, Európa lakosainak milliói átélték. Ezek a milliók elszánt és töretlen békeharcukkal nem fogják megengedni, hogy a náci fenevadak mégegyszer fegyvert kapjanak a kezükbe! BÁLINT LAJOS.
