Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)

1954-12-02 / 286. szám

'Vitái} cFötetüFfni tqgitälieffk ! AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRMECYEI BIZQÍTSÁCÁNAK LAPJA A mai számban : A mezőladányi népfront-bizottság tervei (2. oldal) Interjú Szabó Árpád záhonyi gyógyszerésszel (2. old.) Az Országos Választási Elnökség közleménye (3. old.) A Béke-Világtanács stockholmi ülése magyar kül­dötteinek sajtófogadása (4. oldal) XI. évfolyam, 286. szám ARA 50 FILLER 1954 december 2, csütörtök Üdvözöljük megalakuló tanácsainkat t A hazaszeretet nagy győzelme volt a vasárnapi tanácsválasztás. Az emberek megértették a Haza­fias Népfront által rendezett gyűléseken, a nép­nevelők szávaiból, hogy namcsak egyéni sorsukról van szó ezekben a napokban, hanem a haza sorsá­ról is. Ezért siettek vasárnap hatalmas tömegekben az urnákhoz. A szavazóhelyiségben mindenekelőtt azt érezték, hogy gazdái a tanácsoknak és ennek révén az egész országnak. Megértették azt is, hogy Szavazatuk leadásával nem ért véget közéleti sze­repük, feladatuk és joguk. Ellenkezőleg. Azzal, hogy a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaznak, el­idegeníthetetlen joguk az. hogy magától a Hazafias Népfronttól, a sokszáz és sokezer tanácstagtól, a végrehajtó bizottságok tagjaitól megköveteljék ér­dekeik képviseletét, megköveteljék azt, hogy jól gazdálkodjanak, emberségesen bánjanak velük. Szabolcs-Szatmár 226 községében várják eze­ket a jogokat választóik az új tanácsoktól. Nem kell sokáig várni: a tanácsok ma, holnap és holnap­után megalakulnak, megkezdik munkájukat. Át­veszi megbízatását a tanácsok sokezer tagja és sok­száz végrehajtóbizottsági tagja. A tanácsülés alatt szívükre teszik a kezüket és esküt tesznek. S min­den dalnál szebben, sokat ígérőén, bíztatóan csen­dül fel: „Én Kovács Sándor esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, alkotmányához hű le­szek. a törvényeket és a törvényes rendelkezéseket megtartom és megtartatom, az állami és hivatali titkot megőrzőm, végrehajtóbizottsági tagságomból eredő kötelességeimet lelkiismeretesen teljesítem és minden erőmmel hazám felvirágzását,. dclgozó népünk javát szolgálom.“ A tanács tagjai előtt, a község, a járás, a megye előtt az egész nép előtt mondják el ezeket a szava­kat az államhatalom, a néphatalom képviselői. A nép elvárja tőlük, hogy mindannyian megtartsák esküjüket. A dolgozók bíznak bennük és azt akar­ják, hogy a tanácsháza az élet háza legyen, ne a bürokrácia útvesztő labirintusa, az élettől elszakadt funkcionáriusok gőgös fellegvára. A tanácstagok legyenek a nép, a magyar élet képviselői, akik soha nem felejtik el, kiknek az érdekeiért kell síkra- szállni. Nincs ennél nagyobb megtiszteltetés. Nincs szebb és magasztosabb feladat annál, mint megtar­tani az esküt, hogy nyugodtan, felemelt fővel áll- hassanak oda bármikor tanácstagjaink megbízóik: a nép elé. A választások megmutatták: népünk szereti a tanácsokat és bízik bennük még akkor is, ha az el­múlt négy év alatt ldsebb-nagyobb hibákat követ­tek el. Szeretik a dolgozók a tanácsokat és minden bajukban szívesen fordulnak hozzájuk. Az ibrányi községi tanács vezetőihez bármikor oda mehetnek a dolgozók és oda is mennek, mert nem volt még olyan dolog, bármilyen apró, hétköznapi is volt az, hogy ne intézték volna el. És természetesen azért is szeretik annyira ezt a tanácsot, mert nem néz el a fejük fölött, nem küldi el őket akkor sem, ha csak egy patkóvasról van is szó. Ezért választották újra az ibrányi és még sok más tanács tagjait, s új erőket is bevontak a mun­kába, hogy még több élettel töltsék meg a taná­csokat. A nép bizalmát élvezik ezek az emberek, s azt is tudják, hogy ez a bizalom nagyon komoly dolog; nem szabad visszaélni vele. Dolgozzanak úgy a tanácstagok, a végrehajtó bizottságok tagjai, hogy az eléjük kerülő ügydarabokban ne lélektelen aktá­kat lássanak, hanem örök emberi arcokat. Lássák meg, hogy az alakuló ülésen résztvevő dolgozók, a község meghívott és meg nem hívott lakói ilyen emberi arcú, emberies ügyintézést várnák tőlük. Az új tanácsok tagjai és végrehajtóbizottsági tag­jai legyenek teljes enberek, és azonnal, a megalakulástól kezdve küzdjenek minden erejük­kel e magasztos célokért. Ne legyen népszerűtlen feladat kötelességük teljesítésére figyelmeztetni a dolgozókat — választóikat, de ne legyen olyan eset sem, hogy elfeledkeznek a cözség, a járás, a megye lakóinak sorsáról, bajáról. Á jogok és kötelessége«: együttes teljesítése nagyon szép, magasztos dolog. Ezen az úton haladva siker, megbecsülés, gazdag eredmény vár a tanácsokra. Újabb 54 belépővel gyarapodtak szövetkezeteink Egy áj tanács munkája A megyei mezőgazdasági igazgatóság jelentése szerint november 22-től 28-ig eltelt héten újabb 54 tag lépett megyénk szövetkezeteibe. Ibrányban pedig egy új termelőszövetkezet alakult. Az új szövetkezetei 7 család 20 tagja 59 hold területen alakította, melyből 36 szántó, 23 gyümölcsös. A szövetkezet tagjai a Dózsa nevet választották. A jó zárszámadás láttán egyes termelőszövetkeze­tekbe 4—5 tag is jelentkezett. A nagygcci Üttörő termelőszövetkezetbe 5 tagot vettek fel: Halászi Jó­zsefet barmadmagával. Szűcs Miklóst és Halászi Gá­bort. A tiszavasvári Vörös Hadsereg termelőszövetke­zet tagjai négy tagot veitek maguk közé: Király Ist­ván 8 holdas középparasztot harmadmagával és Gráesi János 3 holdas dolgozó parasztot. Legtöbb tagot a kemecsei, nyíregyházi és vásá- rosnaménvi járásban vettek fel. Telektanya 10 kilométer­re van Nagyhalásztól. — Több, mint ezer család él itt a szétszórt tanyákon. — Eddig Nagyhalászhoz tar­toztak. Oda kellett járniuk, hogy ügyes-bajos dolgai­kat intézhessék. November 28-án új köz­ségi tanácsot választottak. Igazi örömünnep volt ez. Saját maguk jelöltjeire ad­hatták szavazatukat. Olya­nokat jelöltek és válasz­tottak meg egységesen ta­nácstagnak, mint Gálik Ká­roly, Juhász József, Lakó Antal dolgozó parasztok, Kertész Sándor tanító, Vigvári László agronómus, akik már eddig is bebizo­w Érdemes volt visszajönni A nagykállói Üj Élet ter­melőszövetkezetben dolgozik Petruska András. Két év­vel ezelőtt — 1952-ben, —• amikor gyengén zárt a ter­melőszövetkezet és üze­meink hívták a munkáso­kat, Petruska otthagyta a szövetkezetét és elment ipari munkásnak. Szorgal­mas ember volt, itt is jól keresett és általában ha­vonta 1-600 forintot vitt haza családjának. Hiába volt azonban jó fizetése, hiába tartották szép szóval, szíve mégis csak visszahúz­ta, oda, ahol felesége volt. ahol ennél is szívesebben dolgozott. Olvasta az újsá­gokat, látta benne, hogy egymásután hívják vissza a régi termelőszövetkezeti tagokat — és ő is vissza­tért. Hogy érdemes volt-e? Ezt az ezév] zárszámadás mutatta meg és napnál is fényesebben bizonyította, hogy a szorgalmas munkás iól él a szövetkezetben. Ta­valy ősztől 519 munkaegy­séget szerzett és a zár­számadáskor készpénzben 7786 forint 80 fillért számol­tak le Petruska András elé. Szép ez így egy összegben és ha hozzászámoljuk a 25 mázsa burgonyát, a 12 má­zsa kukoricát, a 24 mázsa kenyérgabonát, a cukrot, szénát, szalmát és minden egyéb járandóságot, meg azt is. ami a háztájiban termett, az ólban hízik, bi­zony jóval többet keresett ebben az évben, mint ami­kor elment hazulról. Havi jövedelme ebben az évben elérte a 2400 forintot. Érde­mes volt tehát visszatérni? társaihoz, a szövetkezeti gazdálkodáshoz. Tóth György járási mezőgazdasági o. vez. Ünnepélyes zárszámadás volt a napokban a tiszavas- ■ vári Kossuth termelőszövet- > kezeiben is. Az elnöki be­számolóban szó volt ar- • ról, hogy milyen eredmé­nyeket értek el ebben az | évben. Azon a területen, : ahol helyesen használták fel : a műtrágyát és holdanként 80 kiló nitrogént szórtak el, 10 és fél mázsás holdan­ként! tavaszbúzát takarí­tottak be, ahol pedig nem használtak műtrágyát, ott két mázsával kevesebb lett a termés. Ebben az évben már idejekorán elvégezték az őszi munkákat, hogy mi­nél jobb legyen a jövő évi termés. Őszi vetéstervüket 106 százalékban teljesítet­ték október 23-ra. így ké­szülnek a jövő évi munkára. Szívesen is végzi minden termelőszövetkezeti tag a munkát, hiszen ezávi kere­setük bebizonyította, hogy érdemes jobban dolgozni. Most munkaegységenként pénzben 20 forint 43 fil­lért kapott minden szövet­kezeti tag. Réti Mihály, aki egész évben a legtöbb mun­kaegységet gyűjtötte — 4ő4-et — kilenc és félezer forint készpénz mellett ugyannyi értékű terményt is hazaszállított a zárszám­adás után. Ráduly Mik- lósné, akinek közepes munkaegysége volt ebben az évben, közel 10.000 fo­rintot kapott. Ezt az eredményt látták a község egyénileg dolgozó parasztjai is és ezért jelent­keztek rögtön a zárszám­adás után felvételre négyen is a szövetkezetbe. H. Molnár Károly tudósító, Tiszavasvári. Ünnep Ibránybau A zárszámadás napján ünneplőbe öltöztek az ib­rányi Rákóczi tsz. tagjai. Fényesre tisztított csizmá­ban, ünnepi nagykendőben indultak el otthonról vala­mennyien, hogy résztvegye- nek az ünnepségen. Ennek a termelőszövetke­zetnek fő üzemága a gyü­mölcstermesztés. Az elmúlt gazdasági évben 12 vagon almát takarítottak be — ennek árát osztották el ezen a napon. Mint minde­nütt az ilyen alkalinakkor, itt is gondolnak a holnapra, a következő évre és tervez­getnek, hogy s mint lesz, mit kell megvalósítani jö­vőre. Elhatározták, hogy tovább növelik a szövetkezet állat- állományát. Jófajta sertése­ket — kocákat és kant vá­sárolnak és jól tejelő tehe­net vesznek. így is növelik a jövőévi részesedést. Arra is gondoltak, hogy ott állt a gyümölcsös mellett edd'a kihasználatlanul a nagy tó. Itt víziszárnyasokat akar­nak nevelni. A beszámoló és a tervek megbeszélése után került sor a jövedelem, a részese­dés kiosztására. El lehet mondani: érdemes volt egész évben szeretettel ápolni a gyümölcsfákat. rendszeresen résztvenni aj közös munkában. Hajnal I Balázs és felesége, akik a I legtöbb munkaegységet sze­rezték ebben az esztendő­ben, 30.000 forintot vihet­tek haza. Gerák József fele­ségével 24.000, a Kató-há- zaspár pedig 22.000 forint jövedelemmel tért haza. 15, 20 és 25.000 forintok cseréltek gazdát ezen a na­pon. Az öröm, a vidámság estje volt ez ebben a szö­vetkezetben is, amit nagy­szerű vacsorával, víg mu­zsikával és jó borral fejez­tek be a szövetkezet tagjai. Nyeste Sándor. nyitották, hogy tudnak és akarnak a közért dolgozni.! A telektanyai új községi! tanácsra nem kis feladat vár. Erről Roma András, megválasztott tanácstag a következőket mondta el: — A megválasztott ta­nácstagok közül eddig csak 3-an voltak tanácstagok. A kezdet tehát elég nehéz, lesz. Választóink bíznak1 bennünk. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint az. hogy minden választó a! jelöltekre szavazott. A tanácstagjelöltek és a választók között már az elmúlt hetekben szoros kapcsolat alakult ki. A dolgozók kérésére a jelöl­tek már abban az időben is több sürgős ügyben in­tézkedtek. A kétérközx is­kolába 117 gyerek jár és november 24-ig nem lehe­tett fűteni, mert nem volt se pénz, se kályha. Mégis gyorsan és bürokrácia­mentesen elintézték, hogy november 24-én már ki­küldték a kályhákat és azóta melegben tanulhat­nak a gyerekek. Egészen az utóbbi időkig gondot okozott a gazdák­nak, hogy a beadásra szánt állatokat a szomszédos községbe kellett hajtani, mert itt nem volt átvevő­hely. A jelöltek közbenjá­rására november 26-árt megtartották Telektanyán az első állatátvételi napot, s a jövőben sem kell emiatt félnapokat utazga­tással tölteni a dolgozó pa­rasztoknak. A megválasztott tanács­tagok tehát eddig is bebi­zonyították, hogy méltóka választók bizalmára. Ez­után is azon leszünk, hogy Telektanya is lépést tart­son a fejlődéssel. Már terv­be vettük hogy az Érháli- részen, ahol 60—80 család lakik, napokon belül meg­javítjuk a fúrott kutat. — Többen vannak olyanok, akik fogat hiányában nem érkeztek befejezni a ve­tést. Már beszélgettünk arról, hogy ha az idő még annyira megenged, hogy lehet vetni, akkor közösen fogunk össze, és segítünk ezeknek a családtagoknak is abban, hogy a tervbe vett kenyérgabonát elvet­hessék. Ha pe<jig az idő nem engedi meg, akkor tavaszbúzát szerzünk be' részükre, hogy kora ta­vasszal pótolhassuk a mu­lasztást — fejezte be nyi­latkozatát Roma András. (H. L.) Jói sárt a tiszavasvári Kossuth tsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom