Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)

1954-12-02 / 286. szám

1954 december 2, csütörtök A mezőladányi népfront-bizottság tervei a választás után A kisvárdai járás észak­nyugati csücskében, a Ti­sza partján épült Mezőla- dány. Ez a község nem nagyon ismerős megyénk­ben. Lakosa nem sok, alig haladja meg az ezret. — Nevezetessége pedig annyi volt, hogy a sár, a víz, meg az éjszaka vak sötétsége nyomasztotta a község éle­tét. —> Egy nevezetessége mégis volt. A község urai, vezetői mindég terveztek, de soha semmit meg nem valósítottak, ami a dolgo­zók érdekét szolgálta vol­na Negyven évig tárgyal­ták a község belvizének levezetését. 8—10 kilós ak­tacsomó tanúskodik erről. Egyszóval a belvizet leve­zető csatorna 40 év alatt sem készült el. Közben a víz eláztatta a falakat, né­melyik roskadozott. A pe­nészes falak a halált hozó, az eleven ember tüdejét emésztő bacillusoknak ad­tak menedéket. 1949-ben aztán újra szó­ba került a csatornázás. — Tervet készítettek és még 1950 decemberében befe­jezték a csatorna építését. 750 méter hosszú fedett csatorna szövi be a földet a község alatt.. Kiszárad­tak a falak. Elillant a pe­nész, s ma egészséges emberek lakják a há­zakat — Azóta több mint 40 új ház is épült a községben, kétszobás, kony- hás, fürdőszobás lakások Még 49-ben bevezették a villanyt is. Van jó útja, szép iskolája, községi ta­nácsháza és még sok-sok mindene a községnek, mely­re büszkék lehetnek ame- zöladányiak. MIN KELL MÉG JAVÍTANI A látottakból arra gon­dol az ember, talán ebben a községben nem is ma­radt munka a Hazafias Népfront számára. Ha vi­szont beszédbe eredünk a népfront-bizottság tagjai-" val, hamar megváltozik a véleményünk. Igaz, hogy a dolgozók jobban élnek, mint valaha.. Építkeznek, jól öltözködnek, bútort vá­sárolnak, rádiót hallgatnak. Ennek ellenére még sincs minden rendben. Hiba van például az áruellátásában. Arról is panaszkodnak az emberek, hogy keveset te­rem a föld, nem fejlődik úgy az állatállomány, mint ahogyan szeretnék. Már pedig a termés növelésé­től, az állatállomány fej­lesztésétől függ, hogy a község dolgozó parasztjai hogyan élnek. A népfront-bizottság első ülésén a csordás és ser- téspásztor-lakás építése ke­rült szóba. A jószág pász­toraira sok a panasz. Vál­togatják egymást. Nincs aki kihajtsa a legelőre az apaállatokat. Minden 100 tehén közül 20—22 termé­ketlen marad. Bizony nagy kár ez a községnek és a pa­rasztoknak. Nincs elég sza­porulat az állatállomány­ban s kevés a tejhozam is. Ezért úgy határoztak, hogy a pásztorok munkájának megkönnyítésére április 15-re társadalmi munkával pásztorlakást építenek. ÍGY lesz gazdagabb A TERMÉS Mezőladányban sem hiá­nyoznak az ügyes, előre látó emberek. Téglás! Fe­renc és Angyal László kö­zépparasztok a tavaszon burgonyavetőgumót cserél­tek a kisvárdai kisérleti gazdasággal. 50—60 mázsa burgonyát termeltek egy hold földön, míg a község­ben a több évi átlag 35— 40 mázsa volt, az idén még ennél is kevesebb. A Haza­fias Népfront bizottsága elhatározta, hogy a köz­ségben minden dolgozó parasztot meggyőz arról, hogy érdemes nemesített vetőburgonyát ültetni. A népfront-bizottság azt is eltervezte, hogy jövő ősszel mezőgazdasági kiál­lítást rendez a községben. Arról is gondoskod­nak még a tél folyamán, — amikor hosszúak az es- téls és amúgy se nagyon ván mit csinálni, — hogy megismerjék a termést fo­kozó eljárásokat. Ugyanis van a községben egy szak­tanár: Angyal Sándor. Né­hány évvel ezelőtt minta­kertet létesített 400 öl föl­dön. Ott számos kísérletet folytatott már eddig is a burgonyatermés növelése s a vetőmagvak nemesítése érdekében. Meghívják a szaktanárt a Szabad Föld Téli estékre és ott megvi­tatják a burgonya és más növények terméshozamá­nak növelését szolgáló el járásokat, tapasztalatokat. A dolgozó parasztok kez­deményezésére megnövelik a mintakertet. Legalább 5 holdon fog kísérletezni An­gyal Sándor növendékei vei együtt. A kísérleti te­rületet körül is kerítik majd. Már most arról beszél­getnek a Hazafias Nép­front helyiségében a dol­gozó parasztok, a bizottság tagjai, hogy gyakori láto­gatást szerveznek a mintá­kért és a szomszéd község határának megtekintésére. A szomszéd község dol­gozó parasztjaival is ki­cserélik majd tapasztala­taikat. K. D Újjáéled a felsőtiszai gyümölcstermelés Gyümölcstermelők értekezlete Aranyosapátiban Aranyosapáti könyvtárá­ban van egy könyv: az al­matermelés négy évszáza­dos történetéről szól. Az öreg emberek sokat hallot­tak róla apjuktól, nagyap­juktól, de vannak köztük olyanok is, akik sajátma- guk olvasták ezt a megsár­gult lapú régi könyvet. Én is emlékszem a téli esték szép emlékeire, szép meséi­re, Bindzsulya György bá­csi beszédére, amit száz évig gyűjtött össze, hogy nekünk, gyerekeknek el­mondja. Ö is sokszor emlí­tette a kenézí almát, a ka­landos tiszai tutajozás él­ményei között. Meg azokat az öt-hat gerendából össze­drótozott tutajokat, melye­ken Szegedre szállították a „Bácsi“, „Kenézi‘‘ almát. Még ma is van ezekből a fákból bőségesen a Tisza lankás árterületén. Távolról szép egyöntetű gyümölcsös­nek véli a szemlélő, de kö­zelről odvas, redves fák, a kártevők ezer fajtájának te­lepe tárul elénk. — Ezeken kell sürgősen változtatni — mondta Nagy Sándor me­gyei kertészeti felügyelő a községünkben november 30-án tartott gyümölcster­melési értekezleten. A felső Tisza tája, a Sza­mos és a Tiszahát vidéke Szabolcs-Szatmár megye gyümölcstermelésének kin­cseskamrája. Nem kell bi­zonyítékért messze menni. Kántor Ferenc dolgozó pa­raszt is eljött erre a bemu­tatóra. Alig bírta kivárni, hogy rá kerüljön a sor és ő is elmondhassa tapaszta­latait: — Az apámról rám ma­radt száz gyümölcsfával küzködtem éveken át. A termés virágában hullott le, s nem tudtam mitévő le­gyek. Jártam-keltem a ha­tárban, s láttam az állami gazdaság szakszerűen kezelt gyümölcsösét. Nem mertem megkérdezni, mit csináljak. Csak azt figyeltem, honnan vágták le a gallyakat, s mi­lyenek a gally helyei. Ta­kács András, a gazdaság kertésze később megtaní­tott metszeni, s ma már 70.000 forint jövedelmet ho­zott az apám hagyománya, a száz Jonathán. A beszélgetés közben még mintegy 30 ember lépett a kultúrházba. A dombrádi Vörös Csillag, a záhonyi Új Föld, a nyírkarászi Május 1 és a nyírbogdányi Partizán termelőszövetkezetek kül­döttei vezették a csoportot. G. Dobos István aranyos­apáti gazda megígérte, hogy megalakítják a községben a gyümölcstermelési szakkört és ezután együtt permetez nek, segítséget nyújtanak azoknak, akik kevésbé kép­zettek, hogy ne legyen el­hanyagolt községben. Szabó Árpád záhonyi gyógyszerésszel gyümölcsös KÉSŐ ESTE volt, mikor bekopogtattunk lakására. A gyógyszertár már zárva volt. Csak az ablakon kiszűrődő fény jelezte, hogy benn dol­goznak. Ez a hatalmas ter­metű jó ötven körüli ősz­hajú ember ott ült íróasz­tala mögött: dolgozott. Szí­vesen fogadott bennünket. Hellyel kínált és abbahagy­ta a munkát. Hogy érzi magát itt Zá­honyban? — kérdeztük. KICSIT elgondolkodott, felemelte fejét, talán arra gondolt, hogyan is élt Gyü- re községben, vagy éppen Szegeden, ahol iskoláit vé­gezte, aztán határozottan válaszolt: Mondhatom, hogy jól érzem magam. Eddig csak szeretetet tapasztaltam a dolgozók részéről. Az igaz, hogy csak három éve dolgo­zom Záhonyban. Azelőtt Gyüre községben voltam gyógyszertár-vezető, 1951-ig. Eleinte rossz volt, mikor át­helyeztek. Nem ismertem Itt senkit. Most más a hely­zet. Naponta érintkezem az emberekkel. Megismertem a község dolgozóit. Ügy ér­cAiiifukátn miért sírsz?! — kérdi a kis Kapusi Klári az édes­anyját, mikor kivilágoso­dott a nézőtér. De niesak! A többi néni és többi bácsi is a szemét törölgeti. A kis szöszke Kláriká­nak is nagyon tetszett a film, a szép színes képek, különösen pedig az a ked­vesarcú .néni, aki annyira szerette azt a furcsa nevű virágot, a kaméliát. Mi­lyen kár, hogy beteg lett szegényke. De miért kell ezért sír­ni? — Klárika sehogy sem értette, Hiszen még kislány, hogy értené. De ne félj Klárika, nem is fogod soha egészen megérteni. Hiszen csak könyvekből, filmek­ből, színdarabokból isme­red meg, hogy valamikor — nem is régen — nálunk is úgy adták-vették az em­berek legszentebb érzéseit, mint a hajasbabát, vagy cukrot, csokoládét, vagy a tőzsdepapírokat. Klárika neked már nem kell hiába várnod a me­sebeli herceget. Azt tehe­ted majd boldoggá, akit szeretsz, nagyon szeretsz. zem, munkámat megbecsü­lik. Amikor egy-egy gyógy­szerért köszönetét monda­nak, úgy érzem, a munká­mat köszönték meg. S e szavakat úgy mondja, mint- ha a legnagyobb ajándék­ról beszélne, amit az embe­rektől kap. HALK BESZÉDÚ, csen­des, szerény ember. így is­merik Záhonyban. Amikor a népfront felől érdeklő­döm, csak fejével bólogat. Mosolyog. Természetes — hallottam róla, — mondja. Az újságokban olvastam, hallgattam a rádióban is. S ezzel a fejbólogatással, mo­solyával úgy érzem, azt akarta mondani — érdekel bennünket, gyógyszerésze­ket is a nép ügye, a haza ügye. Nyomatékosán beszél. Én egyféleképpen értelme­zem a népfrontot. Azt vá­rom tőle, hogy valóraváltsa azt, amit programjába vett. A júniusi programra gon­dolok. Ügy gondolom, hogy minden becsületes ember akarja az életnívó emelését. Ha pedig akarja, akkor a népfrontban a helye. És itt hirtelen megéli. Szép Bélára, az iskola igaz­gatójára szegezi tekintetét és kissé felemeltebb han­gon, kezével előre mutatva mondja: BÉLA, jegyezd fel, amit most mondok. Azért mon­dom, mert magam is érez­tem a hatását. Én helyes­nek tartanám, ha Záhony község kérne állatvásár tar­tási jogot Ügy gondolom, ez is hozzájárulna a pro­gram megvalósításához. Vagy két hete átmentem Mándokra kát kis malacot vásárolni — folytatja. De nemcsak én voltam záho­nyi, rajtpm kívül még vagy 15-en. Véleményem szerint a dolgozó parasztok is iol járnának, meg a vásárlók is, ha itt helyben volna a vásár. Beszélt már erről a tanács vezetőivel? — érdeklődtem. Nevet. Nem beszéltem — válaszolja. Gondoltam, majd akkor, ha megalakul az új tanács. Néhány hónappal ezelőtt talán még ezt sem mondta volna Szabó elvtárs. Mert bizony sem ő nem kereste fel javaslataival a tanács vezetőit, de azok sem igen látogattak el hozzá. Ez már eredménynek számít. És re­mélhető, hogy ez az ered­mény, melyet köznyelven bizalomnak lehetne nevezni, egyre nagyobb lesz a tanács vezetői és Szabó Árpád kö­zött. SZABÓ gyógyszerész sza­vait nem is állhatta meg szó nélkül Szép elvtárs. — Te, Szabó elvtárs, nem érzed magad kicsit háttérbe szorítva, hogy nem válasz­tottak be a népfront-bizott­ságba? A kérdésre figyel­mesen várta a feleletet. — Az idő, az idő ... Béla. Nem enged. Minden perce1 ki kell használni. A gyógy­szerészeti és az adminisztrá­ciós munkára kevesen va­gyunk ketten is a felesé­gemmel. Bizony így van, ahogy Szabó elvtárs mondta. Sok az adminisztráció. Itt Zá­honyban csak ketten dolgoz- | nak, mégis jelenléti füzetet kell vezetni. A napokban pedig a tűzoltóságtól ka­pott valami 14 pontban megírt felhívást, amelyet sürgősen végre kell hajtan;. Ilyen és hasonló dolgok el­foglalják idejének nagy­részét. I Ügy gondolom — mondja a gyógyszerész, — hogy így is segítehetek, amiben tu­dok. I Segít is. Előadásokat tart, tanfolyamokat vezet. Volt nekünk egy javas­latunk — elvtárs. És úgy beszélt annak az értelmiségi klubnak a megalakításáról, mely Záhonyban gerincét képezné a TTIT helyi cso­portjának, mintha nem le­hetne megvalósítani. Ez i akárhogy is tűnik, bizonyos fokig így van. Bizony egyes vezetők a községben nem valami helyes dolognak tartják a falu értelmiségi dolgozóinak kezdeményezé­sét. Pedig Záhonyban is nagy szükség volna a ter­mészet- és társadalomtudo­mányok terjesztésére, az emberek műveltségének fo­kozására. Mintegy száz ember ér­tett egyet ezen a megbeszé­lésen, s több dolgozó pa­raszt tett vállalást gyümöl­csösének rendbehozására) Erről folyt a szó még ak­kor Is, amikor elindultak a Szabadság termelőszövetke­zet bábahomoki gyümölcsö­sébe. Mindenki kedvet ka­pott a gyakorlati munká­hoz. A dolgozó parasztok zsebéből előkerültek és munkához láttak a metsző­ollók. Az első gallyat Nagy Sándor vágta le Jusztus József háztáji kertjében. A koronaalakítás módját itt1 ismerték meg a hallgatóké Örömmel fogtak hozzá a, termelőszövetkezet fáinak metszéséhez is. A kérdések ezrei tették1 változatossá, értékessé ezt a! bemutatót, melynek az! volt a főcélja, hogy mégis-! mertesse az öreg gyümöl-j esősök rendbehozásának: módszerét. Az értékes bemutató után1 a szövetkezetek küldöttei aí permetezésről beszéltek. El-j mondták, hogy a többszáz féle védekező anyag a koi-1 szerű gyümölcstermesztés-; ben csak bonyodalmat okoz1 a gazdáknak. Sokan beszél-; tek arról Is, hogy a szövet-! kezet elnökei nem látják’ mindenütt a gyümölcster­melés értékét. A záhonyi' Üj Föld küldötte is szomo­rú arccal mondta el, milyen elhanyagolt az ő gyümöl­csösük. — Kétszer verte el a jég, még levél sem maradt raj­ta. A hiba azonban ott van, hogy a termelőszövetkezei elnöke nem engedte perme­tezni, mert kaszálás ideje volt. A jövőt biztosító gyű mölcsös egy-két év alatt! tönkrement. — Befejező' szavait azonban bizakodás­sal mondta: — ígérjük, hogy a tanul­takat, a látottakat alkal­mazzuk a jövőben és több: jövedelmet, jobb gyümöl­csöt adunk a dolgozók asz-! talára. ■& Tegnap csepergett az eső,! de Dobos Dezső, Kántor FeJ renc, Kovács Ferenc és még! több aranyosapáti dolgozó1 paraszt metszőollóval, kis' fűrésszel, kaparóvassal sie-| tett gyümölcsösébe, hogy mielőtt elfelejtenék az érte-! kezleten hallottakat, alkal-1 mázzák az átalakítás érté-1 kés módszereit. Újlaki Vilmosj Este hat órakor még csak a propagandis­ta, Németh elvtárs üldö­gélt a szemináriumi he­lyiségben. Várta a hall­gatókat és közben a sze­mináriumra készült. Csak hat óra után kezdett a szemináriumi kérdések kidolgozásához Ügylát­szik, érezte, hogy feles­leges a „készülés”. A hu- szonegynéhányból alig négy hallgató jelent meg. Ezek is csak úgy, hogy értük mentek. Csele Jó- zsefné dolgozó paraszt- asszony a múlt oktatási évben szívesen járt a szemináriumra, de most r.zt sem magyarázták meg neki, hogy mit ta­nulnak ebben az okta­tási évijen, így hát csak ekkor megy cl, ha el­mennek érte. Nem kü­lönb a helyzet a másik politikai iskolán sem. A propagandista este in­dult el, hogy összehívja a hallgatóit. Sok hallga­tónak még az útmutató sincs meg. Nem ellenőr­zik tanulásukat a propa­gandisták, egyesek még azt sem tudják, hogy! mikor kezdődik a szemi­nárium. A szeminárium-1 vezetők felkészülésének ellenőrzését pedig a párt- szervezet hanyagolja el. A párttitkár elvtársat is hiába kerestük, nem ta­láltuk meg a szeminá­rium idején. Világos ebből, hogy a pártszervezet vezetői nem kezelik megfelelő gond­dal a pártoktatást. A két propagandistára, Németh és Oberländer elvtársak­ra a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók ta­nítását, nevelését bízta a párt. Ez a pártmunká­juk. A pártszervezet jog­gal várja el tőlük, hogy pártmunkájukat becsüle­tesen végezzek. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom