Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)

1954-12-05 / 280. szám

néplap 1954 december 5, vasamap Jrcxíalúni Mii né szét * Díjui CSEHOV ELBESZÉLÉSEIRŐL’ Nem hiszem, hogy lenne .olvasó, aki szabadulni tud­na varázsos hatása alól. — ^Alakjai emlékezetesek ma­gadnak, beivódnak az olva- ó idegeiben; helyzetei, nangulatai felejthetetlenek fe az elbeszélés módja: utol- erhetetlenül finom, lehellet- szerűen érzékeltető, fejhaj­tásra, meditációra késztető. A realista novella- és drá­mairodalom benne érte el a 19. század végén azt a lép­csőfokot, ahonnan már csak a gorkiji úton van egy lé­pés feljebb. A századvégi Oroszország Csehov: egy reménytelen minden lényeges élettapasz­talatának birtokában van borszak egész társadalma él műveiben. Az elbeszélések egy részében a cári világ .értelmiségének szűkresza- bott, reménytelen életébe te­kint bele az író. Felejthe­tetlen csinovnyikját (kishi- .vatalnokát) a finom szatíra élével, a végletes megoldás váratlanságával teszi a kor hivatalnoka alázatos tekin­télytiszteletének és gerinc- íleTTségének típusává. A riyzet, amiből kiindul, na- on is emberi: a hivatal- k véletlenül letüsszenti színházi est alkalmával zsalov államtanácsos fe- s a kis, megijedt ember g rágja magát, addig .1 a bocsánatot a vélt ne- etlensége miatt, addig vi- „súlyos“ terhét, amíg Csehov: Elbeszélések —II. Új Magyar KÖnyv- nadó. 1954. végül belehal. Milyen ka- cagtatóan-elgondolkoztatóan mély szatíra: meghalt egy hivatalnok, mert tüsszen­tett. Micsoda emberi gyá­vaság, micsoda szégyenletes halál: az író igazi hősöket keres és ilyen pipogya, szá­nalmas figurát talál he­lyette az életben. Részvétet kelt és undort ébreszt egy­szerre bennünk ez az aláza­tos szolgaiélek és annyi más hasonló alakja (A tokbabujt ember stb.). Érezhető, hogy az író minden súlyos anya­gi gondnál, szegénységnél megvetendőbbnek tartja az emberi méltóság elaljasodá- sát, a hétrétgörnyedt aláza­tosságot. Pályakezdésének értel­miségi problémákat felvető novellái után élete végefelé már felbukkannak a töp­rengő, kiutat kereső értel­miségi alakok is (Egy orvo­si eset, A mezzanines ház, A 6-os számú kórterem stb.). Bár ezek az alakok sem tudnak még cselekedni, de legalább már töprengenek saját emberi sorsukon és másokén, keresnek valamit, megsejtenek valamit a nagy társadalmi átalakulás mennydörgéséből, és egy kissé bátrabban hisznek is az életben, amelynek jönnie kell. Még egy másik probléma­kört ebből a gazdag világ­ból. Soha nem felejthetem el egyik legremekebb no­velláját, a Fájdalom címűt; a kisember, a pária, az ön­tudatlan egyszerűség hallat­lanul mély, csodálatos fi­nomsággal elemzett tragé­diáját. Jona kocsis egyetlen fia meghalt. El akarja mon­dani bánatát valakinek. Senki nem hallgatja meg az együgyü panaszt, mindenki­nek a saját gondjai, vágyai a legfontosabbak. Végül re- ménytvesztetten öreg lova fülébe dörmögi a kocsis em­bertelen fájdalmait, — s az állat türelmesen, megértőén hallgatja: emberségesebb, mint a társadalom, amely­hez hasztalanul folyamo­dott vigasztalásért. Érezzük a szatíra finom élét ebből a pár szóból is, érezzük az író humanizmusának végtelenül lehalkított hangját. Valóban: a csodálatosan kifinomodott írások rendkí­vüli intenzitással hatnak az olvasás után hosszú ideig. Tűnődésre, állásfoglalásra késztetnek, szóval: nevel­nek. Tisztább emberségre, a szenvedőkkel való együtt­érzésre, az emberi alacsony- ságok gyűlöletére és kere- sésre-kutatásra nevelnek. S. B. Artisták a szatmári falvakban Nemrégen érkezett me­gyénkbe az Országos Cir­kusz Vállalat művészcso­portja. Az Országos Cirkusz Vál­lalat „Na látod!” együttese esténként nagy sikert ara­tott Fehérgyarmaton, Cé- génydányádon, Penyigén, Szatmárcsekén. A községek dolgozói szívükbe zárták az együttes tagjait, különösen Vidost, Ötvös Gabit, Kratl- lit és a többi kiváló mű­vészt. B. L. Táplálékainkról Az utolsó évtizedek tudo­mányos kutatásai messze­menően kiderítették, mi­lyennek kell élelmünknek lennie, hogy szervezetünk igényeit kielégítse. A külső környezeti hatások közül a táplálkozásnak van a leg­jelentősebb alakító ereje. Milyen igényeket kell a tápláléknak kielégíteni? A test állandó hőmérsék­letéhez szükséges meleget, a szervezet megfelelő mű­ködéséhez, valamint a vég­zett munkához szükséges erőt kell biztosítania, pó­tolnia kell a szervezet ko­pásait, növekvő szervezet esetében a növekedéshez szükséges anyagokat kell szolgáltatnia, végül a szer­vezet ellenállóképességét, valamint gyógyulási hajla­mát kell fokoznia a megfe­lelő tápláléknak. Élelmiszereink általában bonyolult összetételű anya­gok: fehérjékből, zsírokból, szénhidrátokból, vitami­nokból, ásványi anyagokból, ízesítő anyagokból, s jelen­tős mennyiségű vízből áll­nak. A fehérjék aminosavak- ból állnak. 27 aminosavat ismerünk, ezeknek össze­kapcsolódása révén sokféle fehérje keletkezhetik. Szer­vezetünk szempontjából nél­külözhetetlen aminosavak- ból álló fehérjék a teljes értékű fehérjék. Ezek főleg állati eredetű élelmiszerek­ben találhatók (tej, túró, sajt, tojás, hús smjfk'Á nö­vényi eredetű élelmiszerek főleg nem teljes értékű fe­hérjéket tartalmaznak (liszt, szárazborsó, bab, lencse stb.). Gyermekeknek, ter­hes és szoptató nőknek több teljesértékű fehérjét tartal­mazó tápanyagokra van szükségük. A zsírok különböző zsír­savak és glicerin összekap­csolódása révén keletkez­nek. A zsírok élettani je­lentőségét magas kalória­értékük adja meg, ezenkívül a zsírral kerülnek a szer­vezetbe a zsírban oldódó Á, D, E, K vitaminok. Bi­zonyos betegségekben meg kell szorítani a zsíros éte­lekkel való táplálkozást (pl. sárgaság, a hasnyál­mirigy betegségei stb.). Szénhidrátokból áll táp­lálékunk legnagyobb része (lisztből készült ételek, bur­gonya, rizs, cukor stb.). Bár­milyen szénhidrátot tartal­mazó táplálékot fogyaszt el valaki, azt a szervezete egy­szerű cukorrá alakítja. A felszívódott, de a sejtekben el nem használt cukor ke­ményítő (glykogén) formá­jában raktározódik el a májban és az izmokban. — Innen mozgósítja a szerve­zet, ha több táplálékra van szükség, pl. nagyobb testi munka esetén, vagy kopla­láskor. A legfontosabb ásványi anyagok, melyekre a szer­vezetnek szüksége van: mész, foszfor, kálium, nát­rium, magnézium, vas, kén, jód. A felnőtt ember szerve­zete kb. 3 kg. szervetlen (ásványi anyagot tartalmaz). Ásványi anyagokra éppen olyan szüksége van a szer­vezetnek, mint fehérjékre, zsírokra, cukrokra és vita­minokra. A vitaminok. Eredetileg növényekben lévő kém^ vegyületek, melyekre azJH lati és emberi szervezét^K, — bár igen kis mennyiség­ben, de feltétlenül szüksége van, hogy sejtjei, szervei szabályosan működjenek. A felsorolt egyes táplál- kozású tényezők hiánya folytán táplálkozási hiány­betegségek fejlődhetnek ki. Ha a fejlődés évei alatt a nélkülözhetetlen táplálkozá­si tényezők közül bárme­lyik hiányzik, a test hossz- és a súlynövekedése csök­ken. Hiánybetegség keletkez­het akkor is, ha valaki pl. sok húst eszik, nem étkezik változatosan, — de akkor is, ha csak növényi eredetű ételeken él. Szervezetünket legjobban kielégíti a vegyes táplálkozás. Egy példa: a bableves le­het tökéletes és lehet hiá­nyos étel. A megfőzött és berántott bab egymagában nem tökéletes étel. De ha sárgarépát, petrezselyem­gyökeret, s még esetleg sza­lonnabőrt is főzünk bele, máris tökéletes étellé javí­tottuk. Ahhoz, hogy szervezetünk' megkapja mindazt, amire szüksége van, nem szüksé­ges a táplálkozástudomány eredményeit megtanulnunk.1 Ha változatosan étkezünk, sokfélét eszünk, — egészen biztos, hogy megfelelően táplálkozunk. Dr. Jesztrebényi Ernő, igazgató-főorvos. „A dohányos, ha hemegy a hodályba NYÍRLUGOSI CSOMÓZÁS Ebben az esztendőben, — árciusban alakult meg yírlugoson a híres népi együttes, mely rövid idő 'alatt országos hírnevet szer­zett. Miklóssy Ferencné vezeti az. együttest. Sok a munka- hiszen a tanítás nem kis j-! ’datot ró rá, — emellett a végzi dolgát, hogy jus- ._ idő a felnőttekkel, idő- ,_! el, fiatalokkal egyaránt ^ Ikozni. 1951-ben első (jí nyertek a megyei kul- zrsenyen a hortobágyi , sztánccal. Ezután a V ^koricafosztó“, majd a önóban“ következett. He­gt szórakozási lehetőség a onó, hiszen kendertermő ’idék — feldolgozását házi­ig végzik. Esténként ősz- zegyűlnek a fiatalok, a lá- "ok fonnak, a legények dnek... Nemrégen készültek el a /égzés a csomózóban'“ ci­nt népi játékkal. Nyírlugo- m ma is szokás még a cso- wzás, s annak végén a vi- ím mulatság. Ezt eleve­ti most meg játékában az Hites. Ez a téma is al­mas arra, hogy lehetősé- adjon a játékra, mókára ft Az általános iskola egyik ntermében folyik a pró- a. összehúzzák a padokat, melyeken helyet foglalva '.nekelnek a csomózok. „A dohányos, ha bemegy ” dályba, Addig kislány nem alszol az éjszaka, Míg a dohány mind be nem lesz csomózva...“ Közben a dohányos gazda nézegeti a kiválogatott dohányleveleket, s a jónak találtakat az asztala előtt lévő saroglyára rakja. A lányok ugratják egymást. Megkérdezik az egyiket nó­ta végeztével tréfásan „El­árulnád-e, hogy kinek a ba­bája vagy?“ A kérdezett természetesen nem mondja meg. No, ha nem mondja meg, akkor kidalolják. Dorogi Mityu kis dombon, nagy dombon Levelet ír nagy kerek asztalon A levélben mindig csak azt írja Barna Mari lesz a meny­asszonya ... Barna Mari ne bízd el magadat, Egszín szalag veri a sarkadat Még az Isten meg is engedheti Dorogi Mityu bokrára kötheti... Mari duzzogva hallgatja, majd a nóta végeztével összesúg a körülötte ülők­kel, s az őt kidalolót szin­tén megéneklik. így megy a a tréfa és a móka, míg egy­szerre csak megszólal az öreg gazda: „Ha olyan na­gyon okosak vagytok, mon­dok én valamit. Találjátok ki. „Ha teszek hozzá fogy, ha elveszek belőle, nő. Mi az?" Na, megkezdődik a ta­lálgatás. Az egyik kislány rögtön meg is „fejti“: „A nevetés“'. Erre általános lesz a derültség, az öreg csípő­sen jegyzi meg, hogy majd­nem eltalálta. De aztán nem teszi sokáig próbára őket, megmondja. „Hát ha tesznek hozzá, akkor fogy, ha meg elvesznek belőle, akkor megnő — ez a gö­dör'“. Még nagyobb nevetés támad. „Na, úgy-e, hogy nem találtátok ki, ti híre­sek“ — mondja hetykén, büszkén. Közben suttyó legények érkeznek, akik bámészkodni jöttek. Nem akarja az öreg beengedni — azok könyör- gőre fogják a dolgot. Ám, minden kérés hiába. Kiza­varja a fiúkat. Aztán noszo­gatja a lányokat is, hogy dolgozzanak, mert addig i mókáznak itt „míg nem lesz befejezve a csomózás, pedig reggel már viszik is be a fabrikába“. — Szót is fo­gadnak, serényen Iáinak munkához, közben énekel­nek, az öregnek olyan kedve támad, hogy egyedül kezd táncolni. „öreg ember vagyok már én Ősz a hajam szála". 1 A legények visszajönnek. Borral kínálják az öregei, mire az engesztelődik, ház belőle egy nagyot. Aztán játszani kezdenek. „Megy a nek vele? El kell „temetni". Megtörténik a nagy „gyász- szertartás“, ami abból áll, hogy tréfás strófákat mon­danak a „halott'“ fölött, fi­nomabbnál finomabb boro­kat és túróscsuszákat kí­vánva néki, majd mikor a legény felébred, szégyen­kezve szalad el. A hangu­lat egyre emelkedik. Az öreg dohányos megállapítja, hogy végeztek a munkával. Félkörbe állnak, középre veszik a dohányosgazdát és kis koszorút adnak át ne­ki felköszöntővel. Talán ez a legmegkapóbb, legked­vesebb része a jelenetnek. Ezt mondják az öreg dohá­nyosnak: „Jani bácsit köszöntjük, Szép koszorút kötöttünk. Szeretettel átadjuk, Sok szerencsét kívánunk. Szeretetet és békét, Jövőre is bő termést. Hogyha becsül bennünket. Továbbra is tartson meg.“ Az öreg dohányosgazda átveszi a koszorút, megkö­szöni, hogy jó munkát vé­geztek, majd így fejezi be: „Aki jól végezte dolgát Megkapja most a jutalmát. Ha az Isten dohányt ád Jövőre is csomózhat.“ Ezután táncra perdülnek a lányok, legények ,s csak az öreg éjjeliőr mondókájá- ra indulnak hazafelé. Amint indulnak, éneklik a kedves nótát: 1 I „Hazafelé lányok, haza már, Mert a piros hajnal hasad I már : Mert a piros hajnal jaj, de 1 aranyos, Este csókolj rózsám, de nemi most." Ezzel ér véget a híres mu­latság. ft Ilyen szép népijátékokkal készült el most az együttes és szerepeltek vele Budapes­ten a Mezőgazdasági Kiállí­táson is. Elhiheti mindenki, hogy nagyon tetszett a pes­tieknek. Most már csak azt sajnáljuk, hogy éppen mi,, szabolcsiak nem ismerjük ezt a lelkes csoportot. Nem részesítik kellő megbecsü-1 lésben őket, nem értékelik eléggé a munkájukat, — így gondolják az együttes tag­jai — még egyszer sem vol­tak benn Nyíregyházán sze­repelni. Igaz, a tavasszal tervbevette a megyei tanács népművelési osztálya, hogy meghívja őket, de az indu­lás előtt két nappal távira­tot küldtek, hogy elhalasz­tották a szereplésüket. A mai napig sem tudják, mi az oka, milyen sürgős mun­ka jött közbe, azóta se né­zett rájuk senki. Szeretnénk, ha Nyíregy­házán láthatnánk híres együtteseinket, s ebből az együttesből személyesen is­mernénk meg az öreg do­hányosgazdát, Makszim Já­nos bácsit, feleségét Bözsi nénit, aki nagyon szépen táncol. Aztán Ványi Imrét a feleségével, Dominyák Istvánt, Flugyik Imrét és feleségét, akik valameny- nyien lelkes odaadó tagjai ennek az együttesnek. Ügy-e, nem kell sokáig várni rájuk? Szentesi Magdolna, 4 kosár“ — mondja a középen álló fiú, erre az eqyik láng megkérdezni: „mi van ben­ne?" — A kérdezett mond­ja, hogy: „Három szép le- gény‘‘. A leány kérlelni kezdi: „Adj egyet belőle“. ■ — „Neked adom a szőkét“ — feleli emez, s a lány megállapítja, hogy jő lesz. Ezután következik a tréfa. 1 az egyiknek bolondot ad, a másiknak egy böte-lábút és : mulatnak rajta vidáman. Aztán furulyaszó hallik. Az egyik legény vette elő a kedves furulyát és bánato­san kezdi játszani a Szende báró balladáját. A nóta nr­■ ról szól, hogy a báró lánya beleszeretett a szegény ju­hászlegénybe, s mikor ezt az ’ apa megtudta, a fiút fel­akasztotta. Ma is emlékez­■ nek rá a fiatalok, s már úgy . dalolják a végén: ' „Faluvégén cigányasszony i sátora, ' De sok szőke, barna kislány jár oda, ■ En is megyek, megkérdem a jövőmet, ■ Tarthatok-e szép szeretőt i míg élek? M : A faluban végigmenni nem t merek, i Mert azt mondják, hogy szeretőt keresek, : Gyász a ruhám, fehér az ér zsebkendőm, ; Juhász legény volt az igas l szeretőm.“' A nóta nagy hatással var i valamennyire. Elszomorod­nak, Látják maguk előtt c szép juhászlegényt, akinél nem volt szabad szeretnie c szépséges báróleányt... i A nóta alatt az egyik le i gény elaludt. Ezt pedig met i1 kell szégyeníteni. Mit tegye

Next

/
Oldalképek
Tartalom