Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)
1954-11-09 / 265. szám
1851 november 3. kedd P I U T É P 1 T É § ____£ Hz áj élet utján ci vosm@gyeri Micsurin termelőszövetkezetben i. 1953 őszén sok tag kilépett a vasmegyeri Micsurin termelőszövetkezetből. Egyesek úgy v '1-1 .eltek: „jobban fogok boldogulni, .ha kilépek”. Mások a vezetőcég ■" •' ■''•'-•ni, r“^ voltak megelégedve, vagy az :• .nsea szavára hallgatva léptek ki. Egyszóval, minőén kilépőnek valami indoka. — A szövetkezet ,r7vrn vpH„ r'->;n+ 6gy fel- bolygatott méhkas, mindenki kereste . számára legmegfelelőbb • *■ -jen nem is lehető" csodálkozni. A sok szóbeszéd, a különböző vél--, "nyék nagyon felkavarták az emberek életét. A kilépések után 470 hold földön és 28 hold g' ......"”'ön - maradt. Ezek között többen voltak olyanok, akik ingadoztak és bizonytalankodtak. Ebben a bizonytalanságban, ebben a megbolygatott életben mégis volt egy erő, amely világító fáklyaként mutatta azt az utat, amelyen a szebb, virágzóbb élet felé haladhatnak. Ez az erő a pártszervezet volt. A pártszervezet harca a tsz. megszilárdításáért A bentmaradt kommunisták: Bíró Sándor, Balogh András, Makar István, Szabó Bertalan és még többen, szövetkezetük megszilárdításának élére állottak. A pártszervezetnek, a kommunistáknak nem volt könnyű dolguk. Az ingadozók, a különböző gondolkodású emberek véleménye — többé, kevésbé — éreztette hatását, a tagság jó részénél. Az emberek gondolkodásában még igen élénken élt a kisparaszti gazdálkodáshoz való ragaszkodás. Harc volt ez; — Hai colt az új élet a régivel szemben. S é harc irányítását a pártszervezet bátran a kezébe vette. — Faradságot nem ismerve —- ha szükség volt, több napon át, a szántóföldeken, a különböző munkaterületeken beszélgetett a tagsággal: „ha jól dolgoznak, minden darab földet gondosan művelnek meg, egyöntetűen harcolnak a közös vagyon növeléséért, anyagi jólétük nem maradhat el.” A sok fáradozás, a szívós, türelmes munka nem volt hiábavaló. A tagok visszanyerték hitüket, önbizalmukat. ka megkezdésétől tudta: I saját és a közös jövedelem hogyan kell dolgoznia a * gyarapításáért. A pártszervezet mozgósító erő az időszerű munkák végzésében A pártszervezet megkezdett harcát tovább folytatja. Mindenhol ott van, s együtt él a tagsággal. Nevel, bírál és hasznos tanácsokat ad. Matolcsi Ger- zson elvtárs, a pártszervezet titkára, a kollektív vezetés szellemében irányít. Feladatokkal bízza meg a vezetőség tagjait, beszámoltatja őket a végzett munkáról. Figyelembeveszi a párttagság javaslatát, beszámoltatja a termelőszövetkezet vezetőségét. A vezetőség figyelemmel kíséri a legjobban dolgozó pár- tonkívülieket, s azokkal pártunk sorait erősíti. A legutóbbi taggyűlésen két példamutató dolgozót vettek fel tagjelöltnek. A pártszervezet mozgósítóerő az időszerű mezőgazdasági munkák végzésében. A/ őszi munka megkezdése előtt vezetőségi ülésen — ahová meghívták a tsz. vezetőségét is — megvitatták az őszi munka gyors elvégzését, a kenyérgabona vetésterületének növelését. — Határozatot hoztak, amely kiadta a jelszót: „kommunisták az élre!” A harci jelszó nemcsak a kommunistákat, hanem az egész szövetkezet tagságát az élvonalba állította, öröm volt nézni szorgalmas munkájukat. Az eredmény ezúttal sem maradt el. Az őszi mezőgazdasági munkát határidő előtt elvégezték, kenyérgabona vetéstervüket 5 holddal túlteljesítették. A szövetkezetben ma már így beszélnek: „minden munkát elvégeztünk, jöhet a zárszámadás.” Bálint Lajos. KÖNYVSZEMLE Kiváló eredmény — boldog szövetkezeti tagok Mi jellemzi ina a tagság gondolkodásmódját? Sziklaszilárd kiállás a termelőszövetkezet mellett. Ma a tagság így vélekedik: •„érdemes volt a párt szavára hallgatni!” Szabó Bálint, idős Plósz János, Kovács János, Matolcsi József 'és még nagyon sok szövetkezeti tag véleményét egy mondatban így lehetne megfogalmazni: „nincs 'olyan erő, amely bennün- "ket a szövetkezeti útról letérítene, mi megtaláltuk a magunk útját!” Matolcsi József 62 éves sertésgondozó így vélekedik: — Nincs olyan ember a faluban, akivel cserélnék. Soha ilyen jó módban nem éltem, soha nem volt eny- nyi pénzem, mint most. És igazuk van. Kevés .olyan egyéni paraszt van a faluban, aki olyan eredményt és jövedelmet tudna felmutatni, mint a szövetkezeti tagok. Ma a szövetkezetben 26—28 forintos készpénzről, a természetbeni juttatásokkal pedig 55—60 forintos munkaegységről beszélnek. Hozzáte hetjük: nem alaptalanul. Olyan kiváló termelési eredményeket értek el, amely biztos fedezete a mondottaknak. Csak néhány példát említsünk. — Dohánytermelési előirányzatuk 4.5 mázsa volt, ezzel szemben 9 mázsás átlagtermést értek el 10 holdon. — Burgonyából 120 mázsás, kukoricából 32 mázsás, búzából 8.5 mázsás, rozsból 10 mázsás átlagtermést értek el. Növénytermelésük olyan szép volt, amelyre joggal elmondhatjuk: ritkaság. Kiváló termelésükkel kivívták az egyéni parasztok elismerését is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az egyéni parasztok több, mint 60 mázsa kenyérga- bonavetőmascserét igényeltek a szövetkezettől. De állatállományuk sem megvetendő. Szép és jólgondozott 20 fejőstehenük, 15 növendékük, 19 lovuk, 2 csikójuk, 32 anyakocájuk és egy kisebb nyáj malacuk. 60 hízó;i’k ős 400 iu- huk van. Mindez együttvéve komoly érték a szövetkezetben. A munka becsületbeli ügy lett Nyilvánvaló, hogy a kiváló eredmények nem szü- .lettek meg maguktól, hanem hűen tükrözik a tagság termelési kedvét, odaadó és lelkes munkáját. — Olyan ez a szövetkezet, mint egy nagy család, ahol mindenki megtalálta a maga helyét és szilárd elhatározással küzd szövetkezetük és saját életük felvirágoztatásáért. Ha arról volt szó, hogy dolgozni kell — még éjjel is dolgoztak. — Soha ilyen munkakedv nem volt a szövetkezetből, mint most —mondta Kcmlósi György elvtárs. S ezt sa*.it jó munkájával igazolta: 580 munkaegysége van. Természetesen jó munkát csak jó munkaszervezéssel lehet elérni. Nos, ez sem hiányzott. A szövetkezet vezetősége egyénekre osztotta fel a területet. Felelőssé tettek minden tagot az általa művelt földekért. Ezzel elérték azt: nemcsak a tagok, de a csa.<-_nag„„ is bekapcsolódtak a munkába. A pártvezetőség taggyűlésen, a tsz. vezetősége csoportértekezleten ismertette a többtermelésért járó prémiumot, a tagság anyagi érdekeltségét. Ez igen hasznos volt, mert a tagság már a tavaszi munFAZEKAS GYÖRGY: Csodálatos utazás Az olvasóankétok tanulságai, különös nyomatékkai hívták fel a figyelmet a kalandos regények iránti érdeklődésre és a fantasztikus ifjúsági irodalom megteremtésének szükségességére. Fazekas könyve ezt a hiányt pótolja. Regénye cselekménye 1950-ben kezdődik, Budapesten, a megvalósult ötéves tervek eredményei nyomán kialakult hatalmas, modern nagyvárosban. Hősei fiatalok, akik sportbeli, tanulmányi és egyéb eredményeik jutalmaképpen, a legmodernebb atemrepülőgépen földkörüli útra indulnak. A repüKérdések özönében Otthon, a kongresszus után Zúdult rám a kérdések özöne, mi volt, hogy volt? — írja egy szamostatárfalvai dolgozó paraszt, Porkoláb József. Mint megyénk küldötte, részt vett a Hazafias Népfront országos kongresszusán. — Ütőn, útfélen beszámolót kellett tartani. De boldogan tettem. Már vártak a munkatársak: „Mondd el, mit láttál, mit hallottál, hogy tudjuk, ha már mind nem lehettünk ott!” Igen, a küldötteket újabb feladat várta. Mint a láng, úgy harapódzott el az országban: valami történt, valami*nagy, ami átfűti az embereket, megmelegíti a szíveket. S a nép követelő érdeklődéssel fordult a küldöttek felé. Tudni akarta közvetlen szóból, mi volt hát ez a nagy dolog, mely villámszerűén lobbant szét a hazában. Porkoláb József folytatja: — Október 23 emlékezetes lesz a magyar nép életében. Ha visszagondolok rá, elfog a meghatottság. Mikor ott együtt voltunk az ország minden tájáról, úgy ismerkedtünk, mint valami nagy családi kör. — Mindenütt erről e*ik szó, amerre c-ak járok.— így mondja Vinnai András vencsellői lakos, aki szintén résztvett a kongresszuson. Mi volt hát, mely az érzéseket így felkorbácsolta? Nagykálló küldötte, dr. Bencze József gyógyintézeti igazgató-főorvos így felel erre: megszületett az igazi népi-nemzeti egység. — A Hazafias Népfront a nemzet igazi egységét, összefogását látszik megteremteni, az eddigi legszélesebb, legátfogóbb mozgalom halad előre a maga útján, melyben minden becsületes ember megtalálja a maga helyét. A kongresszuson látottak és hallottak, a mindent elsöprő lelkesedés, mely tényleg eggyé forrasztotta össze a jelenlévőket, azt a benyomást keltétte bennem, hogy az igazi népi-nemzeti egységfront már a kongresszus forró levegőjében megszületett. Népi-nemzeti egység. Közös vér, közös gondolat. Bizalom a népben, s bizalom a nép vezetőiben. „A júniusi program számára kért bizalom és támogatás meeadásának ígérete kötelezi legnagyobb mértékben a kongresszus résztvevőit, köztük magamat is” — írja Békeíi Benő református esperes. Hogyan vá*rk valóra ez az ígéret? Hogyan halad népünk az egység útján? Felelősségteljes a válasz. De, válaszol maga a nép. Számtalan kérdéssel, kéréssel fordulnak a népÄ forraűülnií műszak iendüietévei harcainak tovább a gépjavító munkásai a terv teljesítéséért Cscng-bong a kalapács, dübörög a gép, püfög, berreg a sok traktor a nyíregyházi gépjavítóban. Megkezdődött a téli gépjavítás. A kis üzemben nagy dolgok történnek. — Február 23-ig 133 erőgépét kell kijavítani a vállalatnak. A tervfcladat gondos felkészülést, újszerű megoldásokat követelt meg. Már részben megvalósították a szalag- szerű munkát. Berendezték a szerelőműhelyt, ahová ütemterv szerint érkeznek a traktorok. A műhelyben egy-egy traktor alkatrészeire azonos sorszámokat írnak, aztán szétszerelik a traktort, gépi-lúgosmosoba helyezik és mossák az alkatrészeket, majd Tassi elvtárs hibafelvételezi és javításra kiadja a munkát a szakmunkásoknak. Az alkatrészek javítása után a szerelők egy másik üzemrészben összeszerelik és bejáratás után viszaltiil- dik a gépállomásokra és állami gazdaságokba a traktorokat. Amíg idáig jutottak a vállalat dolgozói, előbb októberben 100 darab kalapácsos darálót kellett elkészíteniök Diósgyőr lőgép azonban nem oda érkezik, ahova tervezték, hanem visszaviszi őket az 1930-as évek Budapestjére. Számos izgalmas kaland során ütköznek össze ezek a fiatalok, a jövő emberei, a számukra már csak halványan, könyvekből ismert múlttal, a Horthy-Magyar- oiszág világával. részére. A terven felüli munka végzéséért példamutatóan harcolt Juhász Jenő cs Rcpka János, akik a felszabadulási műszakban naponta 10—12 órát dolgoztak, hogy november 1-én elkezdhessék a téli gépjavítást. — Nevük cs szép teljestt- ményszázalékuk a dicsőségtáblára kerül. Odaírták Ács István nevét is, aki a forradalmi műszak egyik napján műszak után is ottmaradt dolgozni és egy olyan trak- toralkatrészcn végzett 1200 milliméter hegesztést, amit a törés miatt már használhatatlannak minősítettek. Munkájával egy 6.000 forintos új gépalkatrész vásárlása vált feleslegessé. Az üzem bejáratánál elhelyezett versenytábla hirdeti a forradalmi műszakban élenjáró dolgozók nevét és a nevek után írt 200 százalékon felüli teljesítményeket. — Ki van írva Kiss Zoltán és Kiss László neve is. A két testvér a vállalat november havi 32 erőgép- javítási tervéből a normával szemben 8 helyett tizet vállalt kijavítani és összeszerelni. — Elsején kezdtek munkához és már november C-án elkészítették a fehérgyarmati gépállomás R—35-ös és a mátészalkai állami gazdaság G—35-ös erőgépet. Üjabb felajánlást tettek, hogy a tanácsválasztások napjáig nem tíz, hanem 12 traktort javítanak ki. front helyi szerveihez. Felvetik gondjukat, bajukat, s mindezt a legteljesebb bizalom hangján. S ugyanilyen egyszerűséggel, ígéretteljesitően fognak a munkához* de fokozott figyelemmel, jobb módszerekkel, nagyobb eredményekért. így mondja meg ezt Porkoláb József, keresetlen szavakkal: „A kongresszuson megfogadtuk, hogy hazatérve azon igyekszünk, hogy a fejlődés menjen tovább a maga menetén, így fog sikerülni, hogy az új típust előbbre vigyük, mert most már értjük azt, hogy miénk az ország.” És megértik az összefüggéseket, hogy a több és jobb termelés eredményei visszafordulnak a dolgozókhoz. Vinnai András több tanyabokori lakos nevében állapítja meg, hogy jó lenne, ha az autóbusz-járat vidékükig terjedne ki. De megállapításához hozzáteszi: „Igen nagy érdek fűzi dolgozó társaimat a több gépgyártáshoz.” Ügy érti, hogy a kongrc»:u.si b2száín.::ió..áöót ezt is kiragadták a dolgozók, s kapcsolatot vontak a helyi közlekedési adottsággal. Kocsordon Molnár Elemér tanító kongresszusi beszámolója után „vállalást tettek a dolgozó parasztok, tsz-tagok és egyénileg dolgozók egyaránt, hogy elvégzik a kitűzött időre / a betakarítást, őszi vetést és a mélyszántást. Jó munkával, trágyázással a következő évben a terméshozamot emelik, hogy minél több jusson az ipari dolgozók asztalára, gazdagodjék az ország.” S éppen az eredmények fokozására, elhatározta a helj i népfront-bizottság, a dolgozó parasztsággal karöltve, hogy megalakítja a gazda-kört. Helyet biztosítanak a tanulás, a helyes módszerek átvételének lehetőségeire. De jezt is kevésnek találják, s hogy hely legyen Kocsord lakosságának közös találkozóira, „állami támogatással, Korú munka segítségével íelép.i- jük a régóta óhajtott kultúrházat, melyhez kő é; tégla már van.“ Helyes törekvés. A Hazafias Népfront szerveinek a további munkája kifejtéséhez helyiség kell. Vájjon, van-e már minden községben, kerületben népfront-szoba? Kell lennie, mert kell egy közös otthon a népfront nagy családja minden tagjának, ahol azzal a közvetlenséggel találkozhatnak, mint az Budapesten, a kongresszuson történt. Éppen ezért különös gondot kell fordítani ezekre a népfront-szobákra, hogy kellemes érzéssel térjenek oda be a dolgozók. — Kultúrház, gazdakör, népfront-szoba: a közös gondolatok, a közös akaratok útja, az új út. „Amint az országunk egymásután valósítja meg d dolgozók szebb, boldogabb jövője érdekében az orszá-| gos terveket — mondotta beszámolójában Molnár Ele-1 mér — úgy mi is megvalósíthatjuk ezeket helyi viszonylatban, ha egységesen munkálkodunk a Hazafias' Népfront zászlaja alatt.” «H» 1» 'i, c r v*
