Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)
1954-11-06 / 263. szám
S6PIÄP 1954 november 6, szombat Az már nem is elég ? A Tatarozó Vállalat számtalan ígérete ellenére sem fejezi be a baktai tüdöszanatórium lakásépítését. MI EZ? Selejt a Vulkánban? Kivételesen nem, hanem csendélet a íémgyüjtő-hónap idején egy hulladékgyűjtő bolt előtt. Érdekeltek; Mondja kérem, meddig várjunk arra, míg maguk raknak tetőt a falakra? A vállalat kiküldöttje; Ugyan kérem, miért türelmetlenkednek? Hiszen Ígéretet már kaptak! őszi udvarlás Van már gyakorlata Nyíregyházán bürokratikus huza-vona miatt nem állítanak be új villamost, reggelente a nagy forgalmat a meglévő kocsik nem tadják lebonyolítani. — Mondja Pista, mi tetszik magának a legjobban az őszben? — Hogy micsoda, hát tudja ... tudja ... legszebb a levelek hullása .,, Őszi kirándulás — Kapaszkodjon addig, míg elrohanok segítségért. — Menjen csak nyugodtan, ne zavartassa magát, megedződtem a nyíregyházi villamoson. No, most már jöhet az eső! Ne csak olvasd a Nyíri Pajkost 1 Vegyél részt szerkesztésében, küldd be ötleteidet is! Ami nem tetszik n kisvtlrdai dolgozóknak Kisvárda járási székhely, s lakosainak száma is elég nagy. Utcái közül a Malinovszkij-út a legrende- zettebb. De tévedés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy ez az utca tiszta is. Az utcákon található szemét és gaz amelllett tanúskodik, hogy Kisvárdán baj van a tisztasággal. Ám menjünk tovább. Nézzük meg, hogy mi az, ami még bosszantja a kisvárdai dolgozókat. A bölcsőde Régi, nagyon régi kívánság, hogy a kisvárdai gyermekek számára bölcsődét nyissanak. És ez év tavaszán a 61 2 Építőipari Vállalat hosszas ter- vezgetés és még több kiszállási költség elszámolása után hozzákezdett a kisvárdai bölcsőde építéséhez. Lelkesen és kellő buzgalommal alapot ástak, nagy-nagy gödröt a mész nek, kutat, hogy víz is legyen, sőt körbe felhúzták a falakat is. A pincét lebetonozták. De egyszer csak mi történt? Alábbhagyott a nagy buzgóság. Hát igen. Furcsa is lenne, ha egyszer határidőre átadnának egy épületet. — Azt már nem. Abból botrány származna és minden építtető olyan furcsa követelést támasztana a vállalattal szemben, hogy tartsák be a határidőket. Nem, nem, azt nem szabad. És mivel tudják, hogy általában a bölcsődékben a „tente baba tente” dallamára altatják a gyermekeket, ezt a dalt kisajátítva álomba ringatták az egész építkezést. És több, mint egy féléve a Csipke Ró-' zsika álmát alusszák a falak, a vállalat vezetői, csak a pince ébredt föl. egy alkalommal 3 percre, hogy beomoljék. Vájjon mikor ébrednek fel az illetékesek? Gépkocsi, g'umi nélkül A járások orvosait a minisztertanács rendeletére a beteglátogatás elősegítése érdekében egészségügyi kocsival látták el. Kisvárdának is van egy ilyen egészségügyi kocsija. Csak éppen az a baj, hogy gumit nem adnak hozzá. Ezért történt meg legutóbb is, hogy a községekben ellenőrzést végző főorvos hat óra hosszat állt zuhogó esőben az egészségügyi kocsi mellett, mert egyszerre két gumi lett defektes. Az még nem lenne baj. A legnagyobb baj az, hogy a kocsi mind a négy gumija olyan állapotban van, hogy még egy targonca terhét sem bírná durdefekt veszélye nélkül. Vájjon az illetékesek intézkednek-e? Mi bűzlik olt a távolban** Én, aki aránylag rövid ideig tartózkodtam Kisvárdán, ezt nem tudtam megállapítani. De a kis- várdaiak felvilágosítottak: „az a szennyvízcsatorna bűzlik, amelybe a tejgyár, a szeszfínomító, a vasüzem és a kórház szennyvize lefolyik.” Eddig 22 bizottság szemlélte, szagolgatta meg, és megállapította, hogy tényleg bűz van, felmérlek, költségvetést csináltak, újra kiszálltak, csak éppen tenni nem tettek semmit. A varázsló boltos Amikor e történetet hallottam, azt hittem, hogy „Hókusz-Pókusz”, a nagy indiai varázsló újra élelre- kelt és Kisvárdára tette át székhelyét. De nem ez történt. Nem ám! Kovács néni, az egyik Kisvárdához tartozó tanya lakója bement a földmüvesszövetkezet boltjába rizst venni. Gróza György, ez a halkszavú, udvarias kiszolgáló finoman mosolyogva közölte: ,,Ri- zsecske?. Sajnos, nincs.”... S azzal már fordult is kiszolgálni egy másik vevőt. Zörgött a kanál és a nagy zacskó s Kovács néni kíváncsian nézte meg, mi van a zacskóban. Hát vájjon mi? Rizs volt benne, de az ám! S a kiszolgáló is, Kovács néni is csak nézik, nézik a zacskó tartalmát. Egyszerre sóhajtanak fel: „rizs”. Gróza György, a boltos felkiált: „De hiszen én kristálycukrot mértem!”.., S most döntsék el, hogy ki a felelős ezért a hókusz-pókuszért. Átkozott hangszóró hogy az édesanyák nem a kéményseprővel ijesztgetik a rosszalkodó gyerekeket, hanem azzal, hogy megeszi őket a hangszóró. És ha ez sokáig így tart, nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is megeszi. Ha nem is a hangszóró, hát a méreg, a düh. Ügy bizony. Bömböl és recseg, idegtépő hangokat ad reggeltől estig. Néha rekedten, mint halotti sóhaj, hallatszanak belőle a hangok. Máskor, mint vadállatok riasztó bömbölése. S ez a hang Kisvárdán egész nap betölti nemcsak a főutcát, de az egész várost. Ennek folytán ma már az a helyzet, Tejet innék boldogan Ezt mondják a kisvárdaiak közül sokan, nagyon sokan. Mert milyen jó is lenne, munkábamenet reggel egy jó pohár tejet vagy teát meginni. Friss, ropogós zsemlyével vagy kiflivel, esetleg megkenve a zsemlyét vajjal. Régi vágyuk ez a kisvárdaiaknak. És a tanács a járási Mészöv részére már helyiséget is adott. Csak meg kellett volna nyitni a tejcsárdát. Ahol nem bort, nem sört, nem pálinkát, hanem tejecskét, ízletes, jó- szagú tejecskét mérnének. Meg van a hajlandóság is az üzlet megnyitásához, csak egy hiányzik: egy icipici papír, azt nem kapták még meg a Jászöv vezetői, azt az ici-pici papírt, rajta apró betűkkel, hogy fegyelmi terhe mellett ekkorra és ekkorra nyissák meg a tejcsárdát. Küldje ki ezt a papírt sürgősen a Mészöv, ha a kisvárdai járási szövetségnek ez az óhajtása. Szóból ért az ember A kisvárdai földművesszövetkezetnek vasüzlete is van. Ezt nem azért közöljük, mert valami hatalmas eget-földet megrázó tény, hanem azért, mert ilyen vasüzlet aztán kevés helyen található. — A bolt vezetője, Erdei László nagyon szereti a vevőket. Ügy látszik azonban, hogy csak akkor, ha nem látja őket. Legalább is erre vall az a kurta-furcsa elintézési mód, ahogyan Fried nevű bádogos kismester tudomására juttatta, hogy „Van bádog ugyan, de magának nem adok.“ Vájjon akkor kinek ad? Ö azért van a boltban , hogy az árut eladja és nem azért, hogy zsarnokoskodjon, kiskirályoskodjon vele! Tan »alak, vaj*y nine» »alak«,. A Néplapban pár hétlel ezelőtt hirdetés jelent, meg, hogy a kisvárdai szeszfínomítótól ingyen, azaz ingyen és bérmentve, azaz bérmentve bármilyen meny- nyiségű salakot el lehet szállítani. De Kisvárdán a Rákosi-telep dolgozói járda hiányában bokáig érő sárban gyalogolhatnak munkahelyükre. Pedig egy pár kocsi salakkal meg lehetne javítani a járdát. Zs. M. •se
