Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-20 / 248. szám
N CP CA P Vsoá október 30, szerda pártépítés __________★ Bodóné öntudatból kitűnőre vizsgázott — HALLOD-E, jó lenne, ha te is ott dolgoznál velem a téeszcsében — szólt feleségéhez Bodó Béla tavaly szeptemberben. — Még nem lépek be. Előbb párttag akarok lenni: — szabadkozott az asz- szony. — Majd csak aztán .— tette hozzá határozottan. — Hát arról egyelőre szó sem lehet. Azt ki kell érdemelni. Dolgozni kell. — Nem dolgozom eleget? Én nem érdemiem meg, hogy a párt tagja legyek? • — Dolgozol, dolgozol, de az még nem minden. A munkádat másnak is látni kell. — Ha ilyen mostohán bánsz velem, azért is megmutatom, hogy.:: Férje közbevágott: — De előbb belépsz a Haladásba. — Hát belépek! Dolgozni fogok. És úgy fogok dolgozni, hogy tagja leszek a pártnak. * ÍGY TÖRTÉNT. Most szeptemberben múlt egy éve, hogy belépett Bodóné a nyírcsászári Haladásba. Egy év telt el azóta, örömmel, olykor bánattal, de főleg szívós, fáradságot nem ismerő munkával teli esztendő. Dolgozott télen-nyá- ron, hétköznap és vasárnap. Becsületesen, szorgalmasan. * A NAPOKBAN, amikor meglátogattam, ott találtam a tsz. udvarán. A nap már elbújt a láthatár mögött, de ő még dolgozott. A tyúkólakat meszelgette. Nincs talán a földön olyan ember, aki jobban szeretné az állatokat, aki nagyobb szeretettel gondozná. őket, mint Bodóné. Még a tavasszal történt. Hideg idők jártak. Pontosan a keltetés ideje volt. Sokat töprengett. Azon gondolkodott, hogyan menthetné meg a kis apró jószágokat. És cselekedett. Saját lakására vitte a csirkéket, a kis kacsákat, pulykákat. Négy hétig nevelte a szobában őket. A világ minden kincséért sem engedte volna ki, míg csak az idő fel nem melegedett. Aztán visszakerültek az ólba a kicsinyek. Csak úgy növekedtek, szinte szemlátomást híztak az asszony gondos munkája nyomán. NAGY BOLDOGSÁG volt ez Bodóné számára. De korai volt az öröm. A faluban baromfi pestis pusztított. Ügy hulltak az állatok, mint ősszel a legyek. A pestisről nem tudott Bodóné. Reggelenként pedig, amikor az állatoknak enni adott, észrevette, hogy egyre kevesebb csirke jelenik meg hívására. Azt gondolta, tolvaj dézsmálja a baromfiudvart. Kutatott is utána. Akkor derült ki, hogy a pestis mellett róka tizedeli az aprójószágot. — Gyorsan szaladt az elnökhöz. Újságolta a szomorú hírt. De nem tudott ellene tenni semmit. Az igaz, hogy számtalanszor elmondta már az elnöknek: jó lenne az ólak köré kerítést húzni. De csak Ígérgetéseket kapott. így aztán a róka is, meg pestis is szabadon garázdálkodott. A falubeliektől > hallotta meg a hírt, hogy a pestis pusztítja főleg az állatokat. Nem szólt senkinek, hanem cselekedett. Vonatra ült és saját pénzén utazott be Nyírbátorba az állatorvoshoz. Sírva újságolta, hogy mi történt Nyírcsászáriban. És már ültek is vonatra az állatorvossal. — A tsz-be együtt bontottak fel egy csirkét, hogy megvizsgálják hol is van a hiba. Hát csakugyan a pestis volt. Az pusztította a nyírcsászáriak apróállatállományát. Amit lehetett, mentettek. Együtt az állatorvossal. ALAPOSAN megfogyott a Haladás aprójószágállo- mánya. Búslakodott Bodóné emiatt eleget. Nagy fájdalmat okozott számára az eset. Mennyit dolgozott, fáradozott, hogy felnevelje őket. És íme, itt az eredmény. Ügy érezte, nem végez elegendő munkát. Igazságtalannak tartotta, hogy e kevés jószág gondozásáért ugyancsak egy munkaegységet kap. Nem tartotta jogosnak. Egyik nap beállított a tsz-irodába. Az elnököt kereste. Elmondta neki, hogy jogtalannak tartja az egy munkaegységet. — „Ne adjanak nekem elnök elvtárs egy munkaegységet — mondotta. Adjanak csak egy felet. Ügy sincs most ott annyi munka, mint ezelőtt volt.“ Bodóné most fél munkaegységet kap. Ahogy elhagyta a tsz. irodát, úgy érezte, hogy megkönnyebbült. Ez az igazságos — mondogatta. Dehogy akarja, hogy rossz szemmel nézzenek rá az emberek! Nem mindennapi eset ez. Nem mindennapi asszony Bodóné. Lám, tudja, hogy a tsz. nemcsak az övé, hanem minden tagé, aki ott dolgozik a burgonyaszedésben, a kukoricatörésnél és a többi munkában. S ha ideje van, kilátogat hozzájuk és nekik is segít. Ne mondják őrá, hogy munkakerülő. * ÚJBÓL ŐSZ VAN. Szeptemberi napsütéses ősz. Bodóné nagy napra ébredt. Alig várta már, hogy este legyen. Kicsit meghatódva készült. Az a gondolat járt a fejében: „Mit mondjon az elvtársaknak. Mielőtt kilépett volna a kis kapun, megkérdezte férjét. — Mit mondjak majd, miért akarok párttag lenni? — Csak azt, amit érzel — amiről olyan sokat beszélgettünk — válaszolta Bodó. Látta felesége arcát, örömtől sugárzó szemét és arra gondolt: felesége is tagja lesz az élcsapatnak. És karonfogva mentek a lombhullató őszi estén a tsz. épülete felé. Elérkezett a várva-várt pillanat. Hevesebben dobogott a szíve, arca kipirult, amikor azt kérdezték tőle: Miért akar a párt tagja lenni? Bodóné csak ennyit mondott: „Ügy érzem, hogy itt van a helyem közöttetek. Veletek akarom építeni a szövetkezetét.“ És valóban Bodóné bebizonyította, hogy a kommunisták között van a helye. A párt most még erősebben fogja a kezét. A két szeptember az idei és a tavalyi sokáig feledhetetlen lesz Bodóné életében. $BODONE nem végzett sem öthónapos, sem egyéves pártiskolát. Kommunista öntudatból még.s kitűnőre vizsgázott. Farkas Kálmán. Hirdetmény A városi tanács végrehajtó bizottsága értesíti a város lakosságát, hogy a város területéhez tartozó megyei választókerületi bizottságok, és a városi választókerületi bizottságok tagjainak névjegyzéke a városi tanács I. emelet 7. számú szobájában — folyó év október hó 19. napjától a választás napjáig — megtekinthető. Barota Mihály: KOVÁCf fíRKO ni, Az igazgató előkereste az okulárét, ráillesztette az orrahegyére, aztán megnézte a címzést: előbb közelről, de hogy így nem látta, jó messzire tartotta magától — messzilátó volt... Egy kilométerről is felismerte az embert, de olvasásnál, irkajavitásnál csak használt szemüveget. ...„Október 1-én jelentkezzék az Úttörő Központban .,, beosztása ügyében... Ahogy végigfutott a sorokon elölről kezdte, aztán a dátumnál elakadt, megállt. — Szöget ütött fejébe a dolog. Hiszen holnap már elseje. — Október elsején? . .. — s azzal az asszony is átfutotta az írást. — Most mit csináljunk? — tanácstalanko- dott az igazgató. És kérdőn, tanácsot kérőén asszonyára nézett. Az öregasszony pillanatok alatt átlátta a helyzetet. — Itt nincs más megoldás, mint táviratozni, vagy telefonálni neki. — Hogy jöjjön haza! — Dehogy haza, oda Pestre. Minek jönne haza, hiszen ma este. vagy legkésőbb holnap hajnalban vonatra kell ülnie — okoskodott az asszony. Az ember magáravette az esököppenyt és elindult, hogy hírt adjon. Az utca néptelen volt. Egy-két asszony álldogált az eresz alatt, esővizet fogtak. Gubbasztottak ott dideregve, karba- tett kezekkel, mint a verebek. Igen ám, csakhogy a vihar szétszaggatta a telefonvezetéket. — Most mit csináljak? — nyugtalankodott az öreg — és nagyon bizonytalannak, tehetetlennek érezte magát. í — Legalább ez a asz- szony itt volna, az biztosan tudna valami kiutat — gondolta. Mit volt mit tenni: elindult dolgavégezetlen hazafelé botorkálva a koromsötétségben. A vihar csendesedett. — Csak bele ne lépjek itt az árokba. Olyan sötét van mint az üstfenék — mormogta bosszúsan. Nekiment valakinek. — No, ki az? — Én vagyok! — Ki az az én? — Én, Kovács Ferkó! — Te vagy az Ferkó fiam? . . . Hol jársz itt Ilyen sötétben, fiam? Néplap-csiitörtök a vállalati főkönyvelők és főművezetők részvételével NÉMETH KÁLMÁN. az Útfenntartó Vállalat tervosztály-vezetője kifejezte azt a reményét, hogy az itt elhangzott hozzászólások nyomán a minisztériumok illetékes osztályai tesznek majd intézkedéseket a számviteli munka egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tevése érdekében. A vállalatnál is megvan az a hiba, hogy a könyvelés az anyagköltségben gyűjtve szerepelteti a különféle költségeket, s abból a művezető nem tudja megállapítani, hogy például az anyagmozgatásnál mennyi költség merült fel. TÓTH MIKLÓS, a KISZÖV termelési osztályvezetője arról számolt be, hogy megyénk 50 kisipari termelőszövetkezetében és a KISZÖV központjában is megtalálhatók az ankéton elmondott hibák. Az értekezleten sok hasznos dolgott hallott, amelyet a KISZÖV munkájában értékesíteni fog. Hozzászólásában többek között hangsúlyozta, hogy úgy a műszaki, mint a számviteli munka vezetőinek fokozottabban kell harcolniok a pazarlások, elfekvő készletek és az állami vagyon megkárosítása ellen. A KISZÖV-nél az utóbbi időben van javulás az ellenőrzési munkában. A nyir- bogáti vegyes ktsz-ben az ellenőrzés során súlyos károkat tapasztaltak, illetve fedtek fel. A ktsz-ben a műszakiak és számviteli dolgozók külön utakon haladtak, s ebből tetemes károk származtak. A ktsz. harcol a forgóeszközök meggyorsításáért. Több mint százezer forint kintlevősége van például az építőipari ktsz-eknek. Ez abból adódik, hogy a műszaki dolgozók olyan munkákat végeztetnek el, melyekre nincs meg a fedezet.. Tóth elvtárs megbírálta a köny- nyűipari minisztériumot. Még júniusban felküldték jóváhagyás végett a ktsz-ek által gyártott betoncserép, betongyűrű és mozaiklap árait. Ezek gyártását több, mint féléve végzik, de még mindig nem tudják, mi a minisztérium véleménye az árakról. így áll elő az a felemás helyzet, hogy a lakosságnak nagyon szükségesek az épületanyagok, az áru mégis felhalmozódik és pénzügyi zavart is okoz. TORDAI JÓZSEF, a nyomdaipari vállalat főkönyvelője többek között a főkönyvelők éberségéről és a fokozottabb ellenőrzés szükségességéről beszélt. Elmondotta, hogy a vállalat pénztárosa hónapokon át többezer forint összeget használt saját céljára úgy, hogy a végzett munkákért kifizetett összegeket nem könyvelte el. A felületes ellenőrzés pedig nem derítette ki a hiányt. — A továbbiakban elmondotta, hogy maga Is hiányát érzi felsőbb szervek ellenőrzésének. hiszen mióta a vállalatnál van, nem kapott ellenőrzést. * Hozzászólt még Róka László, a demecseri burgonyakeményítőgyár főmérnöke, Czagány Pál, a Kor- délyos Vállalat vezető könyvelője, dr. Kapros Tibor, a Mezőker ügyviteli csoportvezetője és Papp Zoltán, a TITÁSZ könyve-i lője. Hozzászólásaik kife-; jezték, hogy a számviteli és műszaki dolgozókban: megvan a törekvés a jobb együttműködésre, a vállalat gazdaságosabb működésének biztosítására. Az ankét arra is rámutatott, hogy az adminisztrációs munkában olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a számviteli munkát leegyszerűsítik, érthetőbbé teszik, és a termelésre hasznosakká válnak. PASZABI TANÁCSTAGOK i. Két hosszú vonalban, az út mentén települt Paszab. Fehér házak, kis kertek. Igazi magyar falu. Megállunk a legszebb ház előtt. Paszabon a legszebb ház az iskola. És az iskolával szemben lakik Túri Sándor tanító. Alacsony, zömök, pirosarcú bácsi Túri Sándor. A szeme mindig nevet, a szája — Itt voltam a szomszédban — Tóth Gyur- kákéknál. — Mit csináltál ott? — Egy kicsit tanultunk .., — No, az derék — engesztelődéit az öreg.., Végre valami tisztességes, becsületes dolog ezen a szerencsétlen délutánon. — Hát aztán? — Nem volt ma iskolában. — Valóban nem volt a pernahajder! — Tudta, ipert ó helyettesi telte Nagy Jánost és emlékezett rá, hogy beírta az igazolatlan mulasztók közé a naplóba. — És miért nem volt az akasztani való? — vallatta Ferkót. — Beteg volt. — Beteg az ördögöt... Lustálkodott a betyár, mert koma neki az iskola — mérgelődött — nem tudom, hogy fog vizsgázni. A VIII. osztály nem gyerekjáték... — Ma igazán beteg volt — bizonykodott Ferkó — és magyarázatképpen hozzátette: — Tessék elhinni, én se tanultam volna vele, ha lustálkodik, mert a csibész nem érdemli meg, hogy segítsünk rajta — okoskodott a fiú, az osztály esze... a tömzsi kis tatárképű, bogárszemű Kovács Ferkó. — No és mi baja volt? — Kinn voltak a napokban krumplit ásni. — sarkában mosoly bujkál. Negyvennégy éve tanít Paszabon, a mai paszabiak csaknem mind az ő tanítványai. Amikor bemutatkozunk neki és elmondjuk, hogy Paszab község múltjára, jelenére és tervezett jövőjére vagyunk kíváncsiak, mindjárt tréfára fogja a szót: — Csak úgy ne járjanak Igencsak ott hülhetett meg ... mert 38 fokos láza volt.., — Jobban van? — Igen ... Holnap már valószínű jön is. ., — ... Azért.., mondom — morcogott az öreg a bajusza alatt. — Váltig bosszankodtam én is, hogy hiányzott. No lüttek a hiányzásmentes napnak — gondoltam — .. .de így nincs baj, mert a betegség nem számít a versenybe — magyarázkodott a fiú — kicsit na- gyoskodó komolykodás- sal. De érthető is, hiszen nagy a felelőssége: őrsveze tő, csapattanácselnök. Fáradozik is szüntelen azon — és elsősorban saját példamutatásával, — hogy az úttörő nevet ne érje szégyen. Sohse hiányzik, kitűnő-rendű, becsületesen elvégzi a mozgalmi munkát. Szeretik, tisztelik és megbecsülik. Meg- aztán akin csak lehet, s aki érdemli, segít rajta. Most is az ő őrse vezet a jó tanulásban, magatartásban ... Hetek óta egyetlenegy igazolatlan hiányzó sincs a VIII. osztályban, övék a versenyzászló is, amit annak az osztálynak adnak, amelyik a legkevesebbet mulaszt. Már három hiányzásmentes hetük van. A többieknek egy se. Tán a hetedikeseknek van egy hetük. (Folytatjuk.) velünk, mint a vásáros em- bér az árussal! — Miért, az hogy járt?—* kérdezzük kíváncsian és elővesszük a ceruzát, jegyzetfüzetet. — Hát az úgy járt, hogy végigmustrálta az árus el-' adó lovát, aztán így mondta meg róla a véleményéit „Ha ennek a lónak a hátulja olyan volna, mint amilyennek az elejének kellene lennie, akkor ez a ló nagyon jó lenne ... Hogy úgy járunk-e, mint a vásáros ember, az majd elválik. Egyelőre nézzünk szét a faluban! Túri Sándor tanító úr megígéri, hogy kalauzol bennünket, — de egy feltétellel. Ha nem teszünk úgy, mint egyes instruktorok, akik mindent „felülről“ néznek. A 99 felülről nézve csak 66, nem jó hát mindent felülről nézni! Felülről ist alulról is, a néppel együtt# a néptől tanulva .. * — kapjuk a jótanácsot. Mindent megígérünk és cserébe Túri Sándor séta közben mesélni kezd. Megelevenedik előttünk Paszab község múltja .. * * 1200-at írunk, nyári hajnal. A Tisza mentén nincsenek még gátak, utaknak- falvaknak, megművelt földeknek az árterületen még nyomuk sincs. De lám! A távolban lovasember tűnik fel. Ahogy közeledik, egyre púposabbnak látszik. De nem a púp az, hanem bugyorba kötött csomag. A lovasember szétnéz, keres talán valamit? Óvatosan tekint körül. Fél valamitől? Senkit sem lát, akitől félnie kellene. Emberek üldözik. Rabszolgasorban tartották mostanáig a családjával együtt. Megelégelte, hazát keres,' Vagy inkább otthont a hazának, ahol neki eddig mindig szolgálnia kellett. Mocsaras, iszapos, süppedékes a talaj, vadon nő a tisza- menti fűzfa, talán meghúzódhat itt. (Folytatjuk.) •»