Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-20 / 248. szám

1954 október 20, szerda

NÉPLAP

Október 17-én Rómában a művészeti dolgozók szövetségének épületében átnyújtották „A népek közötti béke megszilárdításáért” elnevezésű nemzetközi Sztálin-díjat Andrea Gaggero lelkésznek, a neves olasz közéleti személyiségnek, a lelkes békeharcosnak.

Marchesi professzor, a nemzetközi Sztálin-békedíj bizottság tagja Andrea Gaggero életéről és tevékenységéről beszélt. — „Gaggerót fiatal lelkész koréban a fasiszta rendőrség letartóztatta, mert tevékenyen résztvett a hitleristák elleni partizánmozgalomban és 18 évi börtönre ítélte. Gaggero két évet töltött egy német koncentrációs táborban.

1950-ben résztvett a varsói békevilágkongresszuson. Ezért az egyházi hatóságok eljárást indítottak ellene. Az egyház megfosztotta tisztségétől és megtiltotta,

I hogy papi funkciókat teljesítsen.

Gaggero az üldözés ellenére hű maradt a szegényekhez és mindazokhoz az olaszokhoz — katolikusokhoz — akik az új háború megakadályozásáért harcolnak” — mondotta befejezésül Marchesi professzor.

Ezután Pietro Nenni szólalt fel. Dörgő taps közepette adta át Andrea Gagge- ronak a nemzetközi Sztálin- díj oklevelét és aranyérmét.

Andrea Gaggero válaszbeszédét az egybegyűltek nagy figyelemmel hallgatták meg.

Engedjék meg, — mondotta többek közt —, hogy kifejezzem reményemet, hogy minden jóakaratú emberrel együtt sikerül megteremtenünk a népek közötti testvéri barátságot és sikerül még nagyobb hozzájárulással elősegíteni az egész világ békéje megőrzésének ügyét.

Ellentétek a bonni koalíciós pártok között

A „Telegraf“ című nyugatberlini lap azt írja, hogy Adenauer kormánykoalíciójában mindenki mindenki ellen harcol. Adenauer sem fenyegetéssel, sem kér- leléssel, sem a „küszöbön- álló nemzetközi döntésekre"

való hivatkozással nem tudta kibékíteni lázadó úti- társpártjait.

A koalíciós pártok vezetői hétfőn este is csak abban állapodtak meg, hogy Adeauer hazatéréséig „fegyverszünetet“ kötnek.;

A japán nép normális kapcsolatok kiépítését követeli a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetunióval

Az „Új Kína" hírügynökség közli:

Szoici Tagúéi, a japán szakszervezeti főtanács titkára október 15-én tett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormányának a Japánhoz való viszonyról közzétett közös nyilatkozata élénk visszhangra talált a japán nép körében.

Taguci elmondotta, hogy a japán nép, amelynek sok szenvedést okoz az amerikai-japán „kölcsönös biztonsági segélyegyezmény“ erélyesen követeli Japán Kínával és a Szovjetunióval folytatott kereskedelme korlátozásainak megszüntetését. Taguci szerint ez a követelés már országos mozgalom jellegét ölti. „Ha megszüntetnék a kereskedelmi korlátozásokat, rengeteg munkanélküli jutna ismét munkához, azok a közép- és kisvállalatok pedig, amelyek most becsuknak, újabb életösztönzést kapnának.“

Nehru Pekingbe érkezeit

Dzsavaharlal Pandit Nehru, India miniszterelnöke a Kínai Népköztársaság kormányának meghívására 19-én Pekingbe érkezett. A miniszterelnök kíséretében van Indira Gandhi, Nehru leánya és Pillái külügyminisztériumi főtitkár.

Nehru miniszterelnököt a repülőtéren Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke, külügyminiszter, valamint Csen Jun, Peng Tö-huaj, Teng Cu-huj, Ho Lung, Ulanfu, Li Fu-csun, Li Szien-nien, az államtanács elnökhelyettesei, valamint Hszi Csung-hszun, az ál lamtanács főtitkára, továbbá a népi felszabadító hadsereg főparancsnokságának képviselői fogadták.

Nehru sajtónyilatkozata

A „Look Magazine“ című amerikai folyóirat közölte Nehru indiai miniszterelnök nyilatkozatát. Nehru hangsúlyozta: „Amerika a reakció és a gyarmati rendszer erőinek támogatásával elveszítette Ázsiában élvezett tekintélyének nagy részét.

„Önök kezdték magukat azonosítani a gyarmati rendszerrel — folytatta az indiai miniszterelnök — amikor Indokínában segí tették a franciákat és önök maguk vállaltak közösséget a reakcióval, amikor támogatták az olyan rosszhírű és népszerűtlen személyeket, mint Csang Kaj-sek, Li Szin Man és Bao Dai. Ezt a magatartást bűnös szövetkezésnek lehet minősíteni. Ez tette túlzottan bizalmatlanokká az ázsiaiakat az amerikai politikával szemben.“

Becsületes vezetőket a vajai Kuruc tsz. élére!

Az amerikai katonaság garázdálkodása Japánban

Japán közvélemények szerint az amerikai alkalmazásban álló munkások országos szövetsége elhatározta, hogy pert indít az amerikai tábori rendőrség 20 tisztje ellen japán munkások „megsértése és ütlegelése“ miatt.

Levél érkezett hozzánk Vajáról, amelyben megírták, hogy sok hiba var- a Kuruc tsz. vezetésében. Megvizsgáltuk a panaszt és a következőket állapítottuk meg.

A múlt héten úgy határoztak, hogy a silózást azok végzik, akiknek nincs terület kimérve, mint az elnök, a brigádvezető, a raktáros és az állatgondozók. Munkához is láttak hétfőn, de nem tudták befejezni, másnapra is maradt. Azonban kedden reggel már nem jött az elnök. — Vártak rá. Megunták a várakozást. Érteküldtek. Nem találták otthon. Keresni nem kellett, tudták, hogy a korcsmában van. Értemen- tek. Hívták, de tovább po- harazott.

Erre aztán lett zúgolódás. Azt mondták: ez már mégis sok, minden nap a korcsmában ülni. Ha nem jön, mi sem dolgozunk. — Ami igaz, az igaz. Meglátszik a tsz-en a rossz vezetés. A rozs vetetlen, az árpa még zsákban van, félbemaradt a silózás, az építkezés, töretlen a kukorica. Szóval van tennivaló. És Angyal Géza elnök ahelyett, hogy a munkával törődne, át- meg áthágja a közös gazdálkodás szabályait. Négy hold földje van, amit felébe adott. Az adót és beadást a tsz. fizeti utána. Ö csak a hasznot vágja zsebre. A brigádvezetőnek, Simon Péternek is 3 hold kertifóld- je van. Ezért „nem ér rá” törődni a szövetkezet munkájával. Arra sem képes, hogy a traktorosoknak megmutassa, melyik földet kell szántani. Hetekig nem látják a határban. Nem hallgat senkire, nem kérdez meg senkit, ha valamit csinálni akar. Minden nap portáján bont, épít, aztán újra bont és megint épít. De miből? Egyszerű ez is. A tsz. elbontott pajtaanyagát az ő udvarán rakták le, hogy „vigyázzon” rá. Aztán, ha nem csordul, cseppen a központból js valami.

Vájjon miért fajulhatott idáig a dolog a vajai Kuruc tsz-ben? Azért, mert semmibe veszi a vezetőség — személy szerint az elnök és a brigádvezető — a tagság véleményét, nem számolnak be végzett munkájukról. Egyedül döntenek a szövetkezet sorsa felett. Bizonyítja ezt, hogy hónapok óta nem tartottak sem vezetőségi ülést, sem közgyűlést. Nem dolgozik az ellenőrző és fegyelmi bizottság sem. így aztán, ha még meg is pendítik egy- egy közgyűlés összehívását, nem mennek el a tsz. tagjai. Úgy vélekednek: minek menjünk, úgy sem hallgatnak meg bennünket.

Az önkényes intézkedések sokezer forinttal károsították meg a szövetkezet tagjait. Csak egy példát: a tagság megkérdezése nélkül pénzért fogadtak kapásokat. Varga Sándor családja azt mondja: „szívesen vállaltuk volna a ránk eső rész meg- kapálását a dohányból is, de erről nem volt szó.“ Sokat lehetne írni a könyvelésről is. Sok olyan pénztári bizonylatuk van. amelyen csak az összeg van feltüntetve. Az hiányzik, hogy kinek és miért fizették ki. Az elnök nevén szereplő 483 forint „kölcsönzési” ügy is tisztázatlan. Sok a „vásári” kiadás. Érhetetlen: mire lehet

minden vásár alkalmával 50—100 forintot elkölteni? Mert gyakran járja a vásárokat is az elnök. Ad,J vesz, csereberél és senki-; nek sem számol be róla.) Rendezetlen a napszambér- ben kifizetett összegek íga-j zolása is. Nincs hivatalos igazolás a jószágvásárlások-] ról sem.

E súlyos hibákról tud a pártszervezet is. Azonban egyetlen alkalommal sem vonta felelősségre sem azi elnököt, sem a brigádvezetőt. Sipos elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára1 belenyugodott abba, hogy sorozatosan távolmaradt aí tsz-elnök azokról a vezető-^ ségi ülésekről, ahol munká-1 járói kellett volna számot adni.

Tudnak a hibákról a járási párt-végrehajtóbizott-j ságon és a tanács mezőgaz- dasági osztályán is. Azon-; ban tűrik, hogy felelőtlen' személyek rombolják aj szövetkezet egységét, haJ nyagságukkal hátráltassák] a betakarítást és vetést,! herdálják a közös vagyont.1 A tagság még a nyáron le] akarta váltani Angyal Gé-j zát. Gyöngyösi Sándor] elvtárs szövetkezeti szer-, vező viszont nem engedte,] mert „nem találtak meg-] felelő vezetőt”. (Vclemé-) nyünk szerint ez a tagság joga és a tagság talált is volna.) Mostmár a járásnál is meggyőződhettek' róla, milyen káros az el-1 nők és a brigádvezető tevékenysége. — Reméljük^ most már hozzásegítik a szövetkezet tagjait, hogy valóban becsületes embereket válasszanak a tsz, élére.

(N. T.)

A mezőgazdasági építimunkások munkaideje

A Mezőgazdasági Értesítő közli, hogy a gazdaságokban foglalkoztatott építőmunkások munkaideje napi 8 óra, s e munkaidőt egész éven át heti hat munkanapra

kell felosztani, részükre szabad szombatokat kiadni, vagy 56 órás munkaidővel foglalkoztatni őket nem szabad;

Jtti iip/ui ?

Mikor mond igazat- Stevenson ?

Javában folyik a civó- dás az Egyesült Államok két vezető pártjának ionokéi között. Az 1952. évi választásokon vereséget szenvedett Demokrata Párt vezetői revansra szomjaznak. Bejárják Amerika városait és falvai! s egyre azt bizonygatják, hogy csakis ők képesek „megoldani áz ország előtt álló problémákat“,

A civódás hevében sok olyan keserű igazság hangzik el az Egyesült Államok általános politikai irányvonaláról, amelyet egyébként elhallgatnának. Figyelemreméltó ilyen szempontból Stevenson volt demokratapárti elnökjelölt október 2-i detroiti beszéde. Stevenson kinevette a tettetett optimistákat, akik azt állítják, hogy az Egyesült Államok gazdasaga „normálisan" fejlődik s merőben mást mondó tények egész sorát hozta fel, utalva arra, hogy ezeket a tényeket „mind hivatalos állami kiadványokból vette“. Mik ezek a tények?

1. Nemzeti jövedelmünk 20—25 milliárd dollárral

kisebb a szükségesnél. Idén körülbelül 3 száza- kellett volna növekedni a gazdaságnak. Ezzel szembe körülbelül 3 százalékkal csappant meg. A változás a visszaesés, nem pedig az emelkedes irányában történne.

2. Minden huszadik munkásnak nincs munkája. A hivatalos adatok nem tükrözik a munka- nélküliség, az időszakos elbocsátások, a részleges munkanélküliség stb. teljes terjedelmét.; s

3. A létfenntartási költségek minden eddiginél magasabbra emelkedtek...

4. Mialatt a létfenntartási költségek minden eddiginél magasabbak, az ipari munkások keresete csökkent.

5. A farmerek szintén nehéz helyzetben vannak. Kiadásaik továbbra is nagyok, az árak azonban, amelyeket termékeikért kapnak, jelentékenyen csökkentek ...”

Stevenson beismerte, hogy az Egyesült Államoknak nemcsak a gazdasági, hanem a nemzetközi helyzete is rosszabbodott, s az amerikai vezető körökre „aggasztó, nyugtalan idők járnak ... Veszélyesen rosszabbodik a nemzetközi helyzet. A kommunista országok nagy győzelmeket arattak, az Egyesült Államok pedig elvesztette a megbecsülést és a bizalmat.”

A demokratapárti vezető a vita hevében, mint látjuk, részben elárulta az igazságot az amerikai politika kellemetlen eredményeiről. Elhallgatta azonban azt, hogy a köztársaságpárti kormány jelenlegi politikája közvetlen folytatása Truman politikai irányzatnak.

Nem annyira amiatt aggódik, hogy az „amerikai gazdaság visszaesik”, mint inkább amiatt, hogy „a szovjet gazdaság gyorsan fejlődik”. Az Egyesült Államok fő feladatát továbbra is abban látja, hogy „szembeszálljon a kommunizmus kivívásával”. Stevensonnak ez a felfogása korántsem új. Sőt — csődjét éppen ő maga festette ékes színekkel ,, (

Vásárosnaményból Gu- lácsra szerettem volna eljutni, de közismert dolog, I hogy Szabolcs-Szatmár megyének ebben a sarkában két napig tart az olyan út, amellyel Budapestet meg lehetne járni ugyanannyi idő alatt. Kora délelőtti órában már Vásárosnamény- ban bosszankodtam az autóbusz menetindulásának idején, amikor is megtudtam, hogy félórával hamarabb ment el, s a legközelebbi meg délután indul, három óra tájban. Kiálltam hát a jándi útra, s vártam valami becsületes szekeret. Hátha megszán.

Jött is. Szép két lovacska lassított le előttem, s a hetvenkét éves Toldi bácsi feltessékelt maga mellé.

Igyen poroszkáltunk Jánd felé, azzal az elgondolással, hogy onnan majd gyalogparipán továbbítom magamat Gulácsra.

Jódarabig csendesen fi- gyelgettük egymást, csak úgy, oldalról. Egyszer csak nekem szögzi fehér bajszát az öreg, s ezt kérdi:

— Hát, mivel foglalkozik öcsém, a magánéletbe?

— Én? Újságíró vagyok.

Toldi bácsi erősen rámnéz.

— Az szép mesterség. Sok mindent hallhat az ember.

Kis idő múlva megint csak kérdez:

— Aztán mi újság? Lesz-e háború?

Elmosolyodom. „Már miért

nne, Toldi bácsi?'“

— Hát, uram, a kínaiak! Nagy erős nép lett az!

— Az igaz. Nagy, erős nép lett. De, tudja-e miért, Toldi bácsi?

— Sokan vannak. Ügy elsöpörnének minket, mint a falevelet.

— Nana, dehogyis akarnak azok söpörni. Éppen nem akarnak. Békés ország ám a kínai, építenek, mint mi építünk. Békét akarnak azok is. Tudja, hogy háborúban nem érdemes építeni, mert úgyis összeborul.

— Tudom, hogyne tudnám. Szóval, nem akarnak háborút?

Hangosan beszélgetünk, mert zörög a kocsi.

— Nem! — kiáltom a füli be. — Amerika szeretne háborút.

Toldi bácsi bólint.

— Szóval, csak lesz háború.

— Dehogy lesz, dehogy lesz. A nép már nem engedi azt! Megokosodtak az emberek, mindenütt a világon. Még Amerikában is, a munkásember. Meg ott van a Szovjetunió.

— Oroszország?

— Az, csak mégsem az! Más ott is a nép, mint a cárok alatt volt. Hatalmas ország, és a béke mellett van.

Toldi bácsi eltöpreng. Jó idő múlva jegyzi meg:

— Ne is legyen. (Háború.)

Én két háborút éltem át, tudom, mi az. Nagy csapás volt ez az emberiségen, Amióta a világ. Hát ti; maii Kína se haragszik a fehéré re? (Csak motoszkál valami Toldi bácsi fejében.)

— Nem. Mert most már szabad. Tudja, Toldi bácsi? Szabad, mint mi.

— Tényvaló?

Ez már nagy bizonyságj Itt nincs több apelláta.

— Hát, segítsen az isten bennünket, ne is legyék hd- ború!

*

Na, most én következem. Várja is.

— Jándon meg mi újság?

— Mi? — rágja a szót. —> Dolgozunk, meg beadunk.

Nem szólok semmit. TuA dóm én azt, hogy kikövet- kezik még valami Toldi bácsiból. Nézi a lovait, oda-* suhint az ostorral, de csak úgy, szokásból. S tényleg szóra igazodik.

— Mégis, tudok egy nagy

újságot. Hát azt, hogy máma nincsen szegény ember Jándon! Hogy kiosztották a földet a múltkoriban (jó múltkoriban volt az!) azóta, aki dolgozott és mindenki dolgozott, nem szegény,

Senki sem szegény.

Hát ez tényleg nagy dolog. Toldi bácsi, büszke is lett a kijelentésére. Érezte, hogy legyőzött. Nem is került több dolog méltányos! szóba Jándig, ott meg le- szálltam, S, B,

3

Átnyújtották a nemzetközi Sztálin-díjat Gaggero olasz lelkésznek