Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-19 / 247. szám

•» NÉPLAP 1954 október 19, kedd Néplap-csütörtök a vállalati főkönyvelők és főművezetők részvételével A Hazafias Népfront célkitűzései a békét, a szabadságot, a fokozódó jólétet jelentik Acs Lajos elvtárs beszéde a pilisvörösvári népfront-gyűlésen Pilisvörösvár dolgozói szombaton este a kultúr- otthonban tartott nagygyű­lésen választották meg a helyi népfront-bizottságot. Á gyűlésen résztvett és felszólalt Ács Lajos, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára. Vázolta a júniusi kormányprogramm megva­lósítása során elért ered­ményeket a mezőgazdaság­ban, a dolgozók életének megjavulásában. Majd megállapította: az elért fejlődés biztató, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a dolgozók életszín­vonalának emeléséért foly­tatott harcnak még csak az elején vagyunk, s hogy a kezdeti eredmények el­érését is sokak értetlensé­ge, bizalmatlansága, sőt el­lenállása gátolta. Beszélt az ellátásban, a dolgozók különböző igé­nyeinek kielégítésében ta­pasztalható fogyatékossá­gokról. — Ne okozzanak ezek kedvetlenséget — mon­dotta — inkább növeljék az elszántságot, lelkese­dést annak érdekében, hogy a bajokat legyűrjük, éle­tünket szebbé, jobbá te­gyük. Pártunk Központi Vezetősége biztos utat mu­tatott átmeneti gazdasági nehézségeink leküzdésére. Ez az út: erélyes harc mezőgaz­daságunk fellendíté­séért, az ipar átállí­tása a közszükségleti cikkek fokozottabb gyártására, a nép szor­galmas, fegyelmezett munkája. Ács elvtárs ezután rá­mutatott arra, hogy a munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek, kis­emberek, háziasszonyok, diákok bizalma, lelkese­dése teremtett olyan poli­tikai légkört hazánkban, hogy lehetővé vált a Ha­zafias Népfront létrehozá­sa, a dolgozók millióinak bevonása a politikai élet­ben való fokozottabb rész­vételre. Beszélt a Hazafias Népfront iránt megnyilvá­II. Befütött a tanári szo­bába, gondosan kitaka­rított, segített a konyha­sóknak, s csak azután ta­nulhatott. O volt a legké­sőbb fekvő, a legkorábban kelő. Bizony megesett, hogy nyelvtanórán ut- rerivén, meg a vecsernyén kicsit elszunyókált... — de sohase vették észre, vagy ha észre is vették, hát nem szóltak. így lett Papp Sándorból tanító... Aztán berukkolt. A sors összehozta feleségé­vel. Egybekcltek, s azóta egyetértésben, munkában, küzdelemben élik napjai­kat, segítik egymás mun­káját. Mert a tanitónéasz- szony is visszasegít urá­nak. Nagyon szereti bön­gészni a pulyák irkáit, íegkivált a fogalmazásit, meg a helyesírásit. Való­ságos vadászszenvedéllyel csap le a Hanyag Palkók, Lusta Ferkók ákom-bákom lirkantásai — pacái kü/.l hemzsegő helyesírási hi­bákra. Ember legyen a nuló hatalmas érdeklődés­ről, amelynek oka abban rejlik, hogy a Hazafias Népfront célkitűzései a dolgozók számára a leg­fontosabbat jelentik: a bé­két, a nép szabadságát, fo­kozódó jólétet — a nemzeti összefogás, a kormány he­lyes politikája és a dolgo­zók szorgalmas munkája révén. A továbbiakban a ma­gyar nép őszinte békevá- gyáiól beszélt. Hangsú­lyozta: a béke érdekei meg­követelik, hogy országunk minden kis és nagy nép­pel barátságra törekedjék. Ez a magyar kormány politikája, — A magyar kormány magáénak vallja azt a tételt: hogy minden nemzetközi vitás kérdést tárgyalások útján kell megoldani. A magyar kor­mány azon a véleményen van, hogy ki kell fejlesz­teni a gazdasági, kulturális és sportkapcsolatokat a világ minden népével, a világ minden nemzetével, mert mindkét félre elő­nyös gazdasági és egyéb kapcsolatok fokozzák a népek között a megértést, s kialakítják a népek bé­kés egymás mellett élésé­nek feltételeit. E szellemtől vezérel­tetve a magyar kor­mány arra törekszik — mondotta — hogy telje­sen normalizálja kap­csolatait Jugoszláviával. Ez elősegíti a nemzet­közi feszültség csök­kentését, a béke ügyé­nek megszilárdítását. Beszéde további részé­ben hangsúlyozta, hogy a népfront-mozgalom nagy, vonzó célkitűzése: a béke védelme, minden hazája függetlenségét, szabadságát szerető magyart a nép­front-mozgalom táborába hoz. Ács elvtárs ezután a nemzetiségek- helyzetével foglalkozott. Elmondotta, hogy a mi országunkban — szemben a burzsoá orszá­gokkal — a nemzetiségek szabadon élhetnek, hasz­nálhatják nyelvüket, fej­leszthetik kultúrájukat, ál­talpán az a vessző, pont, kettőzés, vagy elválasztás, összeírás, vagy különírás, mely 'meglapulhat, elbúj­hat az ő szigorú, csillogó aranykeretes szemüvege elől. Mert nagy ellensége volt Teréz néni a hanyag­ságnak, gondatlanságnak, s pedantériája nem tűrt garabonciás!, odást, ren­detlenkedést az irkában , sem. Szükség is volt érré az ügybuzgó, írásbüvár szen­vedélyre. mert mi taga­dás a jó öreg tanító ki­csit engedékeny, elnéző volt velük szemben. Az hkabcli hibákkal is, meg n pulyarosszps'jgßol is. - Hadakozott, „hogy erre, meg arra, majd ó megun; tatja a mihaszna kölykc;- nek és ád a körmükre a sok hibáért," de bizony az . ebcsont befont”, a h'; ’ meg maradt az irká- oan. Hiába n ,v . idő... Szó ami szó, rosszul is esett, amikor a járási ta­lamunk biztosítja részükre a minden állampolgárnak kijáró teljes szabadságot. Mindezek alapján bátran elmondhatjuk tehát — ál­lapította meg —, hogy ma a nép hazánkban igazi, tényleges szabadságjogok­kal rendelkezik, népünké a hatalom, a fegyver, minden politikai szervezet, a sajtó, a rádió. Népünk él a legszéle­sebbkörű demokrácia adta jogokkal, szabadon maga választja meg képviselőit az ország- gyűlésbe és a taná­csokba — békén, sza­badon él. Legszentebb célunknak tartjuk — hangsúlyozta a továbbiakban — hogy né­pünk kenyerét bőségesen biztosítsuk. Ehhez gabona- termelésünket kell fokoz­nunk. Erre pártunk, kor­mányunk nagy erőfeszíté­seket tesz, s ebben kéri egész népünk támogatását. Beszéde további részében Ács elvtárs az ország fűtő­anyag-ellátásának nehézsé­geiről beszélt. Egész dol­gozó népünk kérését tol­mácsolta a község és az ország bányászaihoz: telje­sítsék tervüket, mert min­den csille szén könnyít át­meneti nehézségeinken. — Elmondotta: államunk min­dent megtesz, hogy szerve­zettebbé tegye az ipart, biztosítsa a megfelelő anyagellátást, s ezzel se­gítse a közszükségleti cik­kek minőségének javítását is. — Világos azonban — mutatott rá Ács elvtárs — hogy nemcsak a kormá­nyon és a vezetőkön mú­lik a jobb jövő. Munkás- osztályunk, parasztságunk zöme szorgalmasan, teljes erejével dolgozik kormá­nyunk helyes politikájának végrehajtásán. Nem huny­hatunk azonban szemet afölött, hogy gyakran talál­kozunk fegyelmezetlenség­gel a dolgozók körében. En­nek megszüntetése is fel­tétele a népjólét emelésé­nek, további előrehaladá­sunknak. nulmányi felügyelő szóvá- tette a látogatás után: „a tanulók helyesírási kész­sége nem kielégítő. Na­gyobb gond fordítandó a hibák javítására, javítta­tására“ ... Elbúsuita magát az öreg iskolamester, nézte, néz­te azokat az átkozott „kirájokat”, meg a töb­bit... nagy haragvással, : jemrehányó búbánattal, m.g végül is rábukott a éje a pacás betűk mel­lére. — ..'nyomta az alom és pu„ fiatok alatt öbiös horkolása jelezte, hogy megbocsátott a lur­Vasámapi számunkban megkezdtük beszámolónkat a multheti Néplap-csütör­tökről, amelyen a vállalati főkönyvelők és főműveze­tők vitatták meg munká­jukat. A beszámolót a követke­zőkkel folytatjuk: Borbás Endre, a 61/2. Építőipari Vállalat tervcsoport-vezetője arról beszélt, hogy mennyire be­folyásolja a gazdaságos munkát a műszakiak és a számviteli dolgozók közötti jó kapcsolat, — ami az utóbbi hónapokban sajnos, hiányként érezteti hatását a vállalatnál. Hiányolta, hogy a főkönyvelő a terme­lés menete közben és a mérlegbeszámoló elkészíté­sekor sem tájékoztatja a műszakiakat a vállalat mű­ködésének gazdaságos, vagy ráfizetéses munkájáról. A számviteli dolgozók nem mutatnak rá a számok ösz- szehasonlításából a veszte­ség okaira. így a műszakiak nem tudnak idejében be­avatkozó intézkedéseket tenni. Beszélt arról is, hogy a tervek készítésénél nem alapoznak az előző terme­lési időszakban kimutatott tényszámokra, normatívák- ra. A felsőbb szervek fi­gyelmen kívül hagyják a helyi adottságokat és kö­rülményeket. A valóságot nem ismerő terveket adnak a vállalatnak, s ebben a vállalat véleményét figyel­men kívül hagyják. A terv- készítés így mechanikusan történik. A továbbiakban arról beszélt Borbás elv­társ, hogy a vállalatnál is megtalálni a pazarlásokat. Hiba, hogy ezzel szemben közömbösek úgy a könyve­lés, mint a műszaki veze­tés dolgozói. Megyénktől távol lévő helyekről (Bé­késcsabáról, Csongrád me­gyéből) szállíttatják a tég­lát, holott megyénkben is van elég téglagyár. A vál­lalatnál bizonyosfokú tehe­tetlenség és ugyanakkor közömbösség tapasztalható a téli építkezéseket illetően. Nincs téli helye a vállalat­nak, ami miatt nemcsak a fizikai dolgozók, de a mű­szaki és számviteli dolgozók is bizonytalanul végzik koknak ... s a hibák is, akár a sok pernahajder lurkó csinálhatnak amit akarnak, akár tótágast is állhatnak... Hát így volt az kérem- szépen azzal az irka javí­tási históriával... Mit tehetett ilyenkor jó öreg hitvese? Pár rosszaié, de meg­értő, megbocsátó fejcsó- válás után nekiült maga az irkahegynek, föléje görnyedt es vaklálla, ke­reste a betűrengetegben a gyomláinivalót. És bön­gészte, kutatta olyan pe­dantériával, olyan kínos pontossággal, akárha ha­risnyát stoppolna ... Az udvar fehérlett a jégtől, pattogott, csörgött a barackszemnyi jég az ablakon, a tetőn ... — No, ez az idő? — Tönkretesz mindent! — Vége a dohánynak. — Lehasgaíja a tenge­rit — aggódott a kis ma­dárfejű asszony. Ügy el­merült a viharnézésben, hogy még a mosogatást is abbahagyta. — Nem hiszem, hogy időben ....hordják a pos­tát — szörnyűlködött az igazgató aztán valami munkájukat. Elmondotta Borbás elvtárs azt is, hogy a vállalatnál komoly javu­lás van a társadalmi tulaj­don védelme terén. Csak ott van a hiba, hogy a sik­kasztások és lopások felfe­dése után nem történik ko­molyabb intézkedés. Nem­rég például a magyi álla­mi gazdaság építkezésénél Balogh Mihály épületfát tulajdonított el, amit a vizsgálatnál a lakásán meg is találtak. A feljelentés után közölték a vállalattal, hogy mivel a kár nem nagy (24 szál 4 méteres léc), a vádlottat felmentették. — Nem csoda, ha ezt követően még jobban elharapóztak a lopások. Brender János főmérnök, a TITÁSZ válla­lat életéből merített tapasz­talatait mondotta el. „Szerintem a vállalatnál túlzott az adminisztráció. Ez persze nem a főköny­velő, hanem a felsőbb szer­vek hibája. Elképesztő ki­mutatásokat követelnek tő­lük. A számviteli dolgozók munkája túlnyomórészt ab­ból áll, hogy a minisztériu­moknak adatokat szolgáltat­nak. Gyakran a műszakia­kat is különböző kimutatá­sok készítésével terhelik és ezekhez általában rövid időt adnak. Nemrég azt kö­vetelték, hogy a 10 milliós félévi tervet 3 nap alatt készítsék el. Egy másik esetben négy órán belül meg kellett mondani, hogy 1955 első félévi tervéhez mennyi és milyen csavarra lesz szükség, holott a jövő­évi munkákról még fogal­munk sincsen. így fordul elő, hogy a tervezés és a kimutatások kevés gondos­sággal és alapossággal ké­szülnek. — Könyvelőink munkájában a legtöbb hiba abból adódik, hogy nem ké­pesek az egymást követő káliszokat fejükben tartani. Egymást követik a terv- változtatások, ami nemcsak tervszerűtlen munkára ve­zet, hanem nagy munkát okoz a számviteli és mű­szaki dolgozóknak. Az új költségvetés készítése sok időbe, sok pénzbe kerül. megnyugvó, kaján öröm­mel folytatta: — Nincs olyan kár, amiből haszon ne lenne... Legalább ma nyugton hagynak az azonnali ha­táridejű jelentésekkel és nem zaklatnak azokkal az átkozott hosszú, nya- katekert-fogalmazáiú kör­levelekkel. Brr... — megremegett. — Te anya! Hallod, ez a járás, meg a megye mintha abban versenyezne, hogy melyi- kőjük tud több, hosszabb körleveleket, meg statisz­tikákat kiadni. A küszöbön egy feke­teruhás öregasszony topo­gott. Verte, csapkodta magáról, csizmájáról a sarat, olyan volt szegény, mint egy ázott veréb. — Korán örültél apja. Itt a postás. Kopogtatás, c^oszogás. — Jó napot kívánok! — Jó napot. — Átkozott idő. Csu- romvíz vagyok. Nem is hordanám, de vesztemre éppen mára sikeredett be ez a töméntelen ex­pressz, ajánlott, me gy csomó távirat. IV or hetekig nincs egy most... meg ehun ni, a tanító úrnak is van, Ideje lenne rendet terem­teni az adminisztrációban/4 Mikó Sándor, a dohánygyár főkönyvelője többek között arról beszélt, hogy túlnyomórészben ők is felsőbb szerveknek szolgál­tatnak adatokat és annál kevesebbet a termelés irá­nyítóinak, a művezetőknek.' Pedig a művezetők joggal várják, hogy a könyvelés olyan adatokat szolgáltasd son részükre, amelyekből ellenőrizni tudják, hogy a vállalat gazdaságosan mű­ködik-e. A vállalat főmérnöke, Grasseli Miklós hozzászólásában hangsú- lyozta, hogy a művezetők­nek szükségük van a köny­velés adataira. De nagy hiba, hogy a könyvelés nem tud olyan adatokat szolgáltatni a művezetők­nek, amelyeket fel lehetné használni az operatív ter­melési intézkedésekben. Az önköltségcsökkentés első­sorban a művezetők felada­ta. Ehhez szükség van a termelés közben a terme­lést regisztráló adatokra,; például arra, hogy egy má­zsa dohányra mennyi ter­melési költség jut. A szá-i mokból Ítélve intézkedni tudnak a művezetők. Saj­nos. a könyvelők által ösz- szeállított negyedévi mér­legből már visszamenőleg semmit sem lehet tenni a termelés gazdaságosabbá te­vése érdekében. Arany Béla mérnök, a 6. számú Mély­építő Vállalat műszaki és számviteli dolgozóinak együttműködéséről, majd a' szakmai továbbképzés fon­tosságáról beszélt: „Az a jó' művezető, aki tud admi­nisztrálni is és az a jó könyvelő, aki ért a műszaki munkához is“ — mondotta: Arra hívta fel a műszakiak figyelmét, hogy a takaré­kosság fontossága érdekéd ben vezessék rendszeresen a takarékossági naplót. (Folytatjuk.) — Nekem? Expressz? — komorodik el az igaz-1 gató. — Mit akarnak már megint olyan sürgősen, hát nem hagyják egy cseppet sem nyugton az1 embert? — Tulajdonképpen a Nagy tanító úrnak szól-! na ... de úgy hallom a pulyáktól, hogy tán el-1 utazott volna ... — Igen, elutazott... — Azért csak tessék ál-1 talvenni. Aláíratta az átvételt és azzal elcsoszogott a pos­tás néni, a nagy csizmá­ban, a nagy ujjasban. — Az uráé volt. De hogy az meghalt,... őrá szállt a kis holmi: a hivatallal, a postássággal. Bizony, nem könnyű dolog, dehát mu­száj, miből éljen az em­ber, ha szegénynek szüle-; tett és szegény is ma­radt ... — Megoszt a családja szerte-szét: Mis­kolcon, Pesten, Tatabá­nyán, ki erre, ki arra ... — szerte-széjjel... ő meg, öregségire egydül kínló­dik. Ilyen az élet... (Folytatjuk.) tíaroia Mihályi Kov/ici

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom