Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-19 / 247. szám
1951 október 19, kedd NÉPLAP 3 Danes József elvtárs hozzászólása a megyei pártaktíván Vasárnapi számunkban közöltük Varga Sándor elv- társnak a megyei pártaktíva előtt tartott beszámolóját. — Az alábbiakban beszámolunk Danes József elvtársnak, a csengeri járás első titkárának hozzászólásáról. A megyei bizottság beszámolója alapján elgondolkoztam azon — mondotta —, hogy miből adódnak járásunkban a hibák. Az én meglátásom és tapasztalatom az, hogy elsősorban a párt politikai munkájában, a vezetők munkamódszerében van a hiba. A Központi Vezetőség júniusi határozata óta többször felhívtuk párt- funkcionáriusaink figyelmét arra, hogy változtassanak munkamódszerükön; az irodából menjenek ki az életbe. Némi eredményeket sikerült elérni. Többet tartózkodunk kinn a pártszervezetekben és segítséget adunk munkájukhoz, a taggyűlések helyes megtartásához, stb. Hibák azonban most is vannak. Gyakran olyan színezetű a segítség, hogy abból nem tanulják meg a pártvezetőségek, hogyan kell dolgozniuk, hogyan kell végrehajtaniuk a párthatározatokat. Nem neveljük önállóságra elvtársainkat, pedig mi és az egész párt látná hasznát, ha egy idő után már önállóan dolgoznának. Nem terjed ki a figyelmünk arra, hogy kik azok az elvtársak, akikkel dolgozunk. Most a Központi Vezetőség határozata után szétnéztünk a járásban, s 21 alapszervezet közül 12-ben olyan párttitkárt találtunk, aki nem vesz részt közvetlenül a termelőmunkában. Pedig ez elég nagy hiba, mert akkor a legközvetlenebb a párttitkár kapcsolata a dolgozókkal, ha ott él, ott dolgozik ■ napról-napra közöttük. Ha viszont a párttitkár alkalmazott, fizetett állásban van — nem támaszkodik mindig a párttagok és pár- tcnkívüliek véleményére. A Központi Vezetőség —» akárcsak a pártkongresszus — határozatban szögezte le, hogy a páitfunkcionáriu- soknak elsőrendű kötelessége a párt- és kormány- határozatokat megismertetni a dolgozó tömegekkel és harcbahívni őket a határozatok végrehajtásáért. Ez sem megy még nálunk hiba nélkül. Egy hónapja már, hogy a Szabad Nép közölte a pénzügyminisztérium rendelkezését a tavaly kilépett tsz-tagok visszalépésével kapcsolatban. A dolgozó parasztok azt kérték, hogy a járástól mindig megkapják írásban a fontos rendeleteket, hogy pontosan tudjanak tájékozódni. A járási tanács mezőgazdasági osztálya el is vállalta a rendelet sokszorosítását és szétküldését, de ez mindeddig nem történt meg. Amikor ismét szóvátettem az ügyet, azt mondták, hogy a rendelkezés „szigorúan bizalmas". Néhány szót még járásunk begyűjtési eredményeiről. A járás — különösen burgonyából — jócskán el van maradva. A hiba elsősorban abban gyökeredzik, hogy nem segítjük elő politikai munkával a begyűjtést. Aztán hátráltatják a jobb eredmények elérését az adminisztratív hibák is. Néhány községben apróbbszemű burgonya tér; mett. Ezért megbeszéltük a megyei begyűjtési hivatal vezetőjével, hogy ezt is el kell fogadni beadásba. Ennek ellenére az átvevők visszautasították az apróbb gumókat. Három napba került, amíg úgy össze lehetett hangolni a különböző szervek munkáját, hogy simán folyt tovább a begyűjtés. Pandit iVehru Vietnamban Pandit Dzsavaharlal Nehru, indiai miniszterelnök vasárnap délután repülőgépen Hanoiba érkezett. Az indiai miniszterelnök kíséretében van leánya, Indira Gandhi és N. R. Pillái, a külügyminisztérium főtitkára. Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese üdvözölte a repülőgépről leszálló Nehru miniszterelnököt. Fám Van Dong üdvözlőbeszédében kifejezte reményét, hogy Nehru miniszterelnök vietnami látogatása nagymértékben hozzájárul Délkelet-Ázsia és a világ békéjének biztosításához, valamint a vietnami és az indiai nép barátságának megszilárdításához. Nehru válaszában kijelentette, hogy ugyanezt a reményt táplálja. Délután Deszaí, az indokínai nemzetközi ellenőrző bizottság indiai küldöttségének vezetője fogadást adott Nehru tiszteletére. Este Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke adott bankfettet az indiai miniszter- elnök tiszteletére. Ho Si Minh elnök üdvözlő beszédet mondott, amelyre Nehru miniszterelnök válaszolt. * ;i; ■ * „A viíenami nép melegen köszönti Nehru indiai miniszterelnököt abban a meggyőződésben, hogy Ho Si Minh elnök és Nehru miniszterelnök találkozása hozzájárul az indokínai béke megszilárdításához és megerősíti Vietnam és India barátságát“ — írja vasárnapi vezércikkében a „Nhan Dan“, a Vietnami Munkapárt lapja. A „Nhan Dán" kijelenti: „A vietnami nép hiszi és reméli, hogy az indiai miniszterelnök hanoi látogatása és találkozója Ho Si Minh elnökkel az első lépés, amely Vietnam és India diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak a kínai-indiai közös nyilatkozat öt elve alapján történő létesítésének és kifejlesztésének útját kikövezi. Egy hét a külpolitikában A szovjet—kínai megállapodásról Néhány napja az a megállapodás áll az egész világsajtó középpontjában, amely Pekingben jött léire a Szovjetunió kormány- küldöttsége és a népi Kína kormánya között. Méltán foglalkoznak most éppen ezzel, mint a nemzetközi élet egyik legkiemelkedőbb eseményével, hiszen az emberiség egyharmadát kitevő két nagy nép megbonthatatlan barátságának és együttműködésének újabb megoec ételéséről van szó. A két baráti nép képviselői megallapodtak abban, hogy a Szovjetunió kivonja csapategységeit az eddig közösen használt Port-Arthur haditengerészeti támaszpontról és azt minden felszerelésével együtt a Kínai Népköztársaságnak adja át, úgyszintén teljesen kínai kézbe mennek át az 1950-ben és 1951-ben alakult vegyestársaságok; megállapodtak két új fontos vasútvonal építésében Kína és a Szovjetunió között; megállapodtak a két ország közötti tudományos, műszaki együttműködésben. S mindezek betetőzéseként a Szovjetunió 520 millió rubel hosszúlejáratú hitelt nyújt Kínának és segítséget ad további 15 ipari vállalat építéséhez. Már a puszta felsorolás is a két hatalmas ország növekvő barátságának impozáns képét nyújtja. Ez a megállapodás a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között 1950- ben létrejött barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megerősítését, elmélyítését és kiszélesítését jelenti; s ezért fontos tényező nemcsak a Távol-Kelet, hanem az egész világ békéjének biztosítása szempontjából. A Szovjetunió és Kína 800 millió lakosának egységes fellépése a béke mellett a nemzetközi porondon — olyan erő, amely elkerülhetetlen kudarcra ítéli a háborús kalandorterveket. A két kormány állástfog- lalt az Egyesült Államok Kína-ellenes támadó politikájával, ezen belül Tajvan amerikai megszállásával és a Csang Kaj-sek-féle A 61/2. Építőipari Vállalat felajánlása november 7 és a tanácsválasztások tiszteletére Mi, a 61/2. Építőipari Vállalat dolgozói, csatlakozunk a MÁVAG. dolgozóinak versenykihívásához, a november 7 és a tanácsválasztások tiszteletére indított versenyhez. Felajánlásunkat az alábbiakban tesszük meg: Vállalatunknál az 1954. évi F. M. programmban szereplő munkákat 12 nappal a befejezési határidő előtt teljesítjük. Ezzel 32.400 forint rezsiköltséget takarítunk meg. A nyírbátori gépállomás ikerlakóház munkálatait november 11-i határidő helyett november 7-re, a nagy- kállói gépállomás kislakásainak építőmesteri munkálatait november 1-re, a munkáspihenő teljes generálmunkáit október 30-ra, a fehérgyarmati gépállomás generálmunkálatait november 20-ra, a tyúkodi gépállomás ikerlakóházait október 20-ra befejezzük. Ezzel 8.760 forint rezsiköltséget takarítunk meg. A munkákat minőségileg kifogástalan állapotban adjuk át az építtetőnek. Vállalásunkat a termelékenység emelésével kívánjuk teljesíteni. Vállaljuk, hegy egy főre eső termelési tervünket, az előző negyedévihez viszonyítva, 1.2 százalékkal növeljük. Célkitűzésünket a 100 százalékon alul teljesítők számának 4 százalékos csökkentésével, az időbéres órák arányának 2.1 százalékra való csökkentésével érjük el. A gépek kihasználási fokát 2 százalékkal emeljük. Felhívjuk megyénk építőipari vállalatait, csatlakozzanak versenyünkhöz. FARAGÓ BÉLA. BENEDEK LAJOS, üb. elnök igazgató RÓZSÁSI JÁNOS. párttitkár. A Német Demokratikus Köztársaság népe a vasárnap választáson a béke és a német egység politikája mellett tett hitet A Német Demokratikus Köztársaság és a demokratikus Berlin lakossága vasárnap választotta meg a népi kamara és a kerületi képviselőtestületek tagjait. A választásokon a demokratikus Németország nemzeti frontjához tartozó pártok és tömegszervezetek egységes jelölő-listával vettek részt. A nemzeti front mindenekelőtt Németországnak demokratikus és békés alapokon való újraegyesítéséért, a béke megszilárdításáért, a Német Demokratikus Köztársaságnak, mint a német egységért vívott küzdelem megbízható támaszának további politikai, gazdasági, szociális és kulturális megerősítéséért, valamint a bonni Adenauer- klikk béke- és népcllenes politikájának felszámolásáért szállt síkra. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága országszerte nagy lelkesedéssel gyakorolta választójogát. A városok és falvak a választás tiszteletére zászlódíszt öltöttek. A választók nagyrésze már a délelőtti órákban leadta szavazatát. A még nem végleges adatok szerint a választásra jogosult állampolgároknak 97 százaléka járult az urnák elé. A Német Demokratikus Köztársaság 295 helységében 100 százalékos volt a választási részvétel. A leadott szavazatoknak körülbelül 99 százaléka a demokratikus Németország nemzeti frontjának egységes jelölőlistájára esett.' A végleges hivatalos adatokat szerdán teszi közzé a központi választóbizottság. klikknek nyújtott támogatásával szemben. A közös nyilatkozat sikraszáll Korea békés egyesítésének mihamarabbi megoldása mellett. Mindez mutatja, hogy a két hatalmas nép teljesen egységes az imperialista háborús politika provokációs kísérleteinek visszaverésében. A legeivakultabb amerikai háborús köröknek a szovjet-kínai egység ilyen újabb demonstratív megnyilvánulásának hideg zuhanyára volt szükségük, hogy kijózanodjanak a szovjet—kínai „egyenetlenségekre” alapított vágyálmaikból. Csak nemrégiben kísérelte meg az Egyesült Államok, hogy elsősorban a Kínai Népköztársaság valamiféle „bekerítésére” agresszív délkeletázsiai tömböt hozzon létre. Az Egyesült Államok genfi elszigetelődése után azonban ismét megmutatkozott, hogy az ázsiai népek többsége nem támogatja a háborús paktum politikáját. Az ázsiai népeknek sokkal inkább megfelel az a politika, amelyet a mostani szovjet- kínai megállapodás állít ezzel szembe: a békés együttműködés politikája. Ez a politika nyilvánvalóan széleskörű visszhangra talál s a két nagy nép megbonthatatlan szövetségének és barátságának ereje gigantikus mágnesként tömöríti maga köré Ázsia és az egész emberiség legjobb erőit, a nemzetközi feszültség csökkentéséért, . a békés egymás mellett élés elvének való- raváltásáért, a nemzeti függetlenségért vívott harcban. Nagy nemzetközi jelentősége van a Pekingben létrejött megállapodásnak abból a szempontból is, hogy utat mutat olyan megoldatlan és bonyolult probléma rendezéséhez, mint A JAPÁN KÉRDÉS. „A két kormány azt a kívánságát fejezi ki, hogy lépéseket tesz a Japán iránti kapcsolatok normalizálása céljából és kijelenti: Japán teljes támogatásra fog találni abban a törekvésében, hogy politikai és gazdasági kapcsolatokat teremtsen a Szovjetunióval és a Kínai Nép- köztársasággal éppúgy amint teljes támogatásra fog találni minden olyan lépése, amely békés és független fejlődése feltételeinek biztosítására irányul” — mondja a szovjetkínai nyilatkozat. A két kormány tehát elérkezettnek látja az időt a Japánt érintő kapcsolatok rendezésére. A koreai háború kitörésekor Japán még az amerikai anyahajó szerpét jáW szotta. Az amerikai érdekek szolgálatában feltámasztott Japán imperializmus azonban egyre elégedetlenebb a rákényszerí- tett hátrányos helyzettel. A koreai háború alatt a japán gazdasági életnek adott amerikai injekció hatása gyorsan elmúlt. Feltárult a saníranciscói külön békeszerződéssel Japánra kényszerített gyarmati helyzet elviselhetetlen súlyossága. A japán gazdaság minden ágában: az iparban, a mező- gazdaságban, a pénzügyi életben és a kereskedelemben egyaránt sokasodó válságjelek a mutatói anne.k, hogy mit jelent Japán számára elszakítani ősi nyersanyagbázisától és piacától, Kínától. A japán közvélemény mind szélesebb körei követelik független politika folytatását, valamint a Szovjetunióval és Kínával való normális kapcsolatok kiépítését és általában a külkereskedelem minden oldalú fejlesztését. A kérdés politikai oldala természetesen Japán szempontjából legalább olyan jelentős, mint a gazdasági. Japán joggal tarthat ugyanis attól — ha továbbra is vakon követi az amerikai háborús politikai diktátumot — hogy az Egyesült Államokkal együtt, annak gyűlölt csatlósaként, teljesen elszigetelődik az ázsiai országok többségétől. Éppen ezért érthető, hogy — mint a tokiói „Hokkaido Szimbun1* jelentette: — „a Japánhoz való viszonyról szóló szovjetkínai közös nyilatkozat nagy visszhangot keltett Japánban. Az üzleti körök többsége... azt a kívánságát fejezi ki, hogy ezt a nyilatkozatot használják fel Japánnak a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok rendcJ zésére.” Ez a visszhang is arról tanúskodik, hogy a mostani szovjet-kínai közös nyilatkozat a Japánban kibontakozó függetlenségi törekvések újabb nagy lehetőségeit nyitotta meg. A brit miniszterelnökség közleményt adott ki, amely ] szerint az angol kormány j i négy miniszteri rangban I lévő tagja lemondott. — ! Ezek: Lord Alexander hadügyminiszter, Miss Floren- : ce Horsbrugh közoktatás- ' ügyi miniszter, Lord Simmons lordkancellár és Sir I Lionel Helad koronaügyész. Mendes'-France és Aden- | auer kedden Marly-ban (a I francia miniszterelnök nya-! ralójában) találkozik, hogy I megkísérelje a Saar-kérdés \ rendezését. A francia miniszterelnök előzőleg elküldte kabinetfőnökét Bonnba, hogy rendezze e megbeszélés formájának kérdését. Hivatalos körökben a Mendes-France és Adenauer közti tárgyalást „személyes megbeszélésnek” akarják feltüntetni. Adenauer bejelentette, hogy Párizsba indulása előtt tanácskozik a Saar- vidéken működő német pártok vezetőivel. Ezeknek a pártoknak a működését a francia kormány, mint ismeretes, betiltotta.. Az új hadügyminiszter Harold MacMillan lett, aki eddig a lakásépítési és helyi kormányzati ügyek tárcáját tartotta birtokában. E tárca új tulajdonosa: Duncan Sdandys, aki eddig, mint hadianyagellátásügyi miniszter tevekenykedett. Az új közoktatásügyi miniszter Sir David Éccles, közmunkaügyi miniszter pedig Nigel Birch lett. A hadianyagellátásügyi tárcát Selwyn Lloyd eddigi külügyi államminiszter vette át, míg az ő helyébe Anthony Nutting külügyi államtitkár lépett. A lordkancellári megbízatás Sir David Maxwell Fyfe-nak jutott. A belügyminisztérium élére Lloyd Gorge eddigi élelmezésügyi miniszter került Fyfe helyébe. Változások a brit kormányban Mendes-France és Adenauer fársvalása
