Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-17 / 246. szám
1954 október 17, vasárnap Nagy dolog Tarpára eljutni; Ha sietős az utad, menj gyalog, De, ha mégsem akarsz tizenkilenc kilométert magad lábán megjárni, várj egy szekeret. Különben egy egész napodba telik, míg autóbszra szállhatsz. Én ezt mind a magam bőrén tapasztaltam. Fontosnak találom elmondani, hogy közelebb kerülj Tarpa népéhez, ha most oda igyekszel. Bizony, messze kiesik ez a község a megye, a város segítő kezéből. Itt nagy újság még a multheti dolog, s igen bizonytalan a vélemény a tegnap történtekről. Lehet, hogy mindezek közrejátszottak abban, hogy a tarpai ember még ma is kurucnak vallja magát. Első látásra A falu utcái rendezetlenek, girbe-gurba település. Sok szép házat lehet azonban találni, s a belső részében keskeny járda szegélyezi a házakat. S már ég a faluban a szocialista kultúra hírnöke: a villany. A falu központja a tanácsháza, a nagy iskolaépület, s a Kossuth-szobor. A szobor gondozott kis kert közepén áll, s igen nagy jelentősége van. Erre mutat az is, hogy létezése óta már a harmadik helye a jelenlegi. Forgatják a tar- paiak, mint magát a szeESZE TAMÁS NÉPE többen kérték a rendőrség megerősítését. Jó alkalom volt ez arra, hogy a titkár elvtárs megjegyezze: — Sok baj van ezzel a néppel. Számtalan esettel jönnek ide az emberek, s mind orvoslást kér. Egyiknek lelegeli a lova a kiakasztott tengerit, ami a szomszédé, a másik meg a mezőőrt vádolja lopással. A KTSZ-nek is meg kellett szüntetni a kőműves, lakatos részlegét, mert rosszul dolgozott. Építettek itt egy nevelőszobát, s most attól fél az ember, hogy összerogyik. Hát ilyen sok baj lenne Tarpán? Este, amikor a szállásomra mentem, figyelmeztettek, hogy ne járjak egyedül, mert ma szüret van, s a fiatalok (?) minden idegent megvernek. A járási pártbizottságtól Kozma elvtárs ugyancsak figyelmeztetett, hogy a községben igen nehéz eredményeket elérni. Valahogyan úgy tűnt a dolog, — különösen, hogy megtudtam: a faluban két éve semmi kul- túrmegmozdulás nem volt, — hogy feketelelkű emberek közé kerültem. És most sietek hozzátenni, mennyire nem volt ez igaz. Menynyire téves ez a leírás. gényembert, hogy új legyen, többnek lássák, mert nagyon fontos, és igen kedves. A tanácsházban még ég a villany. Dolgozik a tanácstitkár. Szívesen félreteszi azonban munkáját, amikor kérdésekkel fordulok hozzá. Hogy megy a begyűjtés? Hogyan teljesíti a község adótervét? A válasz csak körülményesen születik meg. Az adóterv 100 százalék. A tejbeadás ugyancsak. Baj van azonban a kukoricával, a burgonyával. Talán egyharmada gyűlt még csak be annak, aminek kellett volna. Nyílik az ajtó, s belép Máté Ferenc dolgozó paraszt. Azonnyomban előadja, hogy az éjszaka 1355 cső tengerijét lopták el a földjéről. — Dehát kicsoda? Keserűen felnevet Máté Ferenc. — Ha én azt tudnám! Nem első eset. Sorolni tudnám, hogy kiket loptak meg már. Ott van Esze Elek. akitől 350 cső tengerit, meg K. Belényi Károly, akitől vagy 3 zsák tengerit vittek cl. Én ültettem, gondozom, bajlódok vele, más meg letöri. Biztosan a cigányok, tízesével járják a határt, még meg is verik az embert. Csináljanak már valamit, titkár elvtárs. — Fogják meg, csak egyszer fogják meg őket. — Én fogjam meg? Én meg is fogom, csak egyet fogjak meg, tudom, hogy több lopás nem lenne. A tanácsülés is foglalkozott ezzel a problémával, Csupán csak egy igaz belőle: megkeseredett emberek a tarpaiak. S hogy azok, abban igen nagy szerepe volt a múltnak, s a közelmúltnak, jelennek egyaránt. „Tarpa kurucrárosu Ezt a leírást, ezt a megállapítást őrizte az a — valószínűleg égetett majolika — címer, amelyet 1950. év tavaszán a járási párt- bizottság önkényeskedő tagja leveretett a tanácsháza homlokzatáról. Műemlék volt ez a címer, a leírásokból tudja meg az ember, hogy rajta volt azon Rákóczi címere, valamint jelképesen az az erdő, legelő, amelyet a hűséges kurucok kaptak a fejedelemtől. Emlékezetes dolog az, hogy Esze Tamás kiállt a piactérre és hadbaszólította Tarpa népét, az osztrák elnyomás, a zsarnoki önkény leküzdésére. S hogy a szabadságszerető nép menynyire lelkesedett a gondolatért, bizonyítja az, hogy Esze Tamás zászlaja még ma is a községben van, csak nem tudni hol. kinél? Legutóbb Zeke Károly szegényparasztnál volt, úgy örökölte, s minden nemzeti ünnep alkalmával hajnalban kitűzte házának homlokzatára, „hagy örüljön a nép“. Bizonyítja az is, hogy a községet övező nagy erdőség mintegy kétezer holdja ezertizenhét embernek biztosít jogot ma is arra, hogy tüzelőt vigyen belőle. Közös oklevél őrzi nevüket. Csürke Lajos 6 holdas dolgozó paraszt lakik ma abban a házban, amelyben II. Rákóczi Ferenc is lakott, s amelyből a néphit szerint Munkács-váráig földalatti út vezetett. Nem ritka név Tarpán az Esze. Meg, ha nem Is Esze, de egybeforrt a ku- ruc-gondolattal. A történelmi múlt felé hajlás megmutatkozik nemcsak a közrük emlékének, az egyetlen villapypóznát, „amelyen sohasem ég a lámpa'1. Szobrot szeretnének állítani. Nagy idők Nem maradt ki Tarpa az 1918-as forradalomból sem. Hazatérő katonák hozták el a faluba a hírt, a budapesti eseményeket. Közöttük Sütő József. Ma a szesz] jával, hogy attól elszakítani ! nem lehet, és nem is szabad. Egymást érték az olyan rendelkezések, amelyek mélyen sértették a nép történelmi önérzetét. Persze, ezek nagyrésze magasabb szempontokat vett figyelembe, a mód nem volt megválogatva. Egy időben például kiirtották az új célkitűzéseknek már nem megfelelő úgynevezett „fehér, magyar“ fajta szarvas- marha apaállatokat. Küldtek a községbe más, jobbfajta apaállatot, azonban ettől az apától származó borjút a fehér-tehén nehezen, vagy sehogysem tudja vi- lágrahozni. S Tarpán sok a tehén, nagy az állattenyészII. Rákóczi Ferenc háza napi életben, így szüreti mulatság alkalmával, amikor a Kossuth-nóták éneklése alkotja a szüreti dalok zömét, hanem céltudatos törekvésekben is. A mező- gazdasági állandó bizottság volt elnöke, azzal a gondolattal foglalkozott, hogy ásatásokat végez a község határában lévő Sós-dombon, ahol állítólag nagy csata volt, s Rákóczi oda- temettette elesett katonáit. A nép halottja Amikor a községet villamosították, egy alkalommal jelen volt az ungvári erőmű igazgatója, — szovjet ember. A tanácsházában meglátta Bajcsy-Zsilinszky arcképét. Kiment a tanácsháza elé, s az érdeklődve összegyűlt tarpaiaknak beszédet tartott, képpel a kezében, hogy őrizzék meg a képet is, s emlékét is. 1950. évben e kép mégis lekerült a falról. Annak ellenére a falu igen sok házában továbbra is falon maradt, s a Rákóczi-címer, és e kép levétetése hatása alatt a tarpai nép néma ellenkezésbe merült. (Bajcsy- Zsilinszky képe ma ismét a tanácsházában van.) A temetőben járva, megnéztem a sírját. Egyszerű, főzőben dolgozik. Az első tevékenységük az volt, hogy a kizsákmányoló kereskedőket, s a Károlyi-gróf bérenceit kizavarták a faluból. A főjegyzőt, aki a háború alatt kínozta a népet, kivégezte a falu haragja. S elkezdték a földosztást. Beregszászról azonban a „kimenekített“ szipolyozók csendőrséggel tértek vissza, és sortüzet adtak a népre, akik közül számosán megsebesültek, s mintegy tízen meghaltak. Sokat magukkal hurcoltak, közöttük Sütő Józsefet is. Puskával verték őket, s két éven keresztül tartották börtönben. A nép azonban nem felejtett. 1945 októberében fehér zászló alatt álltak csoportban a beregszászi úton, közöttük Márton Károly, Egri József, Horzhapfer Mihály, Jenei Sándor, Rózsa Elek, Sipos József ..; és várták a felszabadító Szovjet Hadsereget. A falu 1939. évtől összeköttetést tartott a csehszlovák kommunista párttal, s földalatt szervezkedett. A felszabadulás után alakult meg az első nyilvános párt, melynek titkára Egri A ma élő legöregebb Esze (a tehenekkel) fekete fejfa, rajta a következő olvasható: „Bajcsy- Zsilinszky Endre Tarpa Hallottja.“ A betűk is gyakorlatlan kéz munkái. Tényleg a nép halottja, a nép fogadta, a nép temette. Szerette a tarpaiakat, s azok is őt. Most Sipos Juliannával beszélgetve, megállapítható, hogy keveslik a síremléket kedves vezéJózsef lett. S megindult az aktív pártélet. „Tarpa kurue volt, az is marad“ Azután valami hiba csúszott a dologba. A járás, és a megye elfeledkezett arról, hogy Tarpa úgy összenőtt a multfictt ÍM Ficze Elek, 68 eves dolgozó paraszt egyike azoknak, kik ősi jogon kapnak tüzelőt az erdőből. tés, mert viszonylag kevés a föld. S a tehenek zöme magyar-fajta. Mit jelent csupán csak ez az egy dolog? 0 „Es mégis mozog a főid66 Szereti a nép a közös szórakozást. A szüreten egymás szőlőjét járják, szinte együtt szüretel mindenki, dalolnak, „bolondoznak“, kinn van a kocsma a „hegyen“; Ha errevetődik egy merülnek a sárban. Húszon* egy tagú tantestületük van* s mégis kevés a felvilágo* sitó munka, Amikor megkérdeztem Hájas elvtársat, aki a III# típusú téesz tagja, (hatalmas ember nagy bajusszal), hogy mit kapott a falu álla* műnktől, így felelt: — Hát.;; tán parkosít* ják, vagy mi.;; csak ez se megy. S akkor felmutattam a közvilágításra, hát a villany, az semmi? Meg a földosztás, a szociális ottd hon, a bölcsőde, és többi; hogy felszabadulás előtt öt rádió volt a községben, ma meg százhatvan van. Hogy 270 darab kerékpár helyett 800-at tudtak venni a dől* gőzök, hogy 5 tanító helyett ma huszonegy van, hogy rendszeres tüdőszűrőd vizsgák vannak, s a sok- gyermekes anyák segélyt kapnak, s babakelengye több, mint százezer forint értékben jutott ingyen á dolgozók birtokába? Mindezt a népfront-bi-: zottság választáson mondta el T. Szász Elek, a Rákóczi termelőszövetkezet tagja; Ez, amit elmondott, s menynyi van, amit nem mondott el, ami fel sem tűnik. Mert, hiszen igen sok eredmény van Tarpán, a hibák ellenére, Csak : fel kell figyelni rá. Többek között eredmény az is, hogy a békekölcsön-jegyzés szépen folyt le, s amire ezeket mondotta Szécsi Pál a tanácsülésen: „A békekölcsön-jegyzésnél megmutatkozott, hogy a tarpai néppel szépszóval lehet boldogulni.“ Eredmény, hogy a népfront-választást nagy érd deklődés előzte meg, s kísérte figyelemmel. Olyany- nyira, hogy elkeseredetten vették tudomásul az „idegen beavatkozást“: Eredmény, hogy a népfront helyi bizottságának programmd jában olyan hibák kiküszöbölése szerepel, amelyek az előbb elmondottakban szerepelnek, mint a villany kiterjesztése, járdaépítés, parkosítás, kultúrházépítés, kultúrélet-kezdés, összekapcsolása a népnek, a nemzeti ünnepek rendezése, a hagyományok további ápolása, Bajcsy-Zsilinszky sírja színtársulat, az egész falu ott akar lenni az előadáson. S az egész nép érdeklődése ellenére még nincsen egy helyiség, amelyben kultúr- esteket lehetne rendezni, ahol a megalakítandó tánccsoport meg tudná őrizni az ősi táncokat. Nincs, nem működik a DISZ-szervezet. Pedig sok a fiatal Tarpán. Villanyvilágítás " a falu külterületén nincsen, s ugyanitt járda sem, ahol pedig a kisparasztok laknak, A gyermekek térdig a tarpai temetőben a fiatalok bevonása, és így tovább. * Igen, a viszonyoknak megfelelően nagy eredmények vannak Tarpán. Annak ellenére, hogy sok esetben megsértették a népben gyökerező és még élénken élő öntevékenységet, a falu rálépett a szocializmus útjára, s a benne rejlő hatalmas erejét most már bátran kitárná, és tárja is, ha megfelelően foglalkoznak vele; S ennek legreménvtelie- sebb útja: a Hazafias Népfront. SIPKAY BARNA; 5 Tanácsháza a Kossuth-szoborral
