Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-17 / 246. szám
1954 október 17, vasárnap NÉPLAP 3 9 Újra tanácstagnak jelölték Fráter György A Magyar Népköztársaság nagyhalász! középparasztot Minisztertanácsának rendeiete Jó későre járt már az idő, amikor a 11-es körzethez tartozó szavazók összejöttek az iskolába, jelölő gyűlésre. Hiába, sürget ilyenkor a munka. Mipden perc drága. Már sötét este van, a zsákokkal, répával, napraforgó- kóróval, kukoricaszárral megrakott szekerek egy. mást érik a község utcáin. A nagyhalászi dolgozó parasztok szorgalmát bizonyítja különben az is, hogy a betakarításnak a legvégén járnak, az őszieknek is 70 százalékát elvetették. Amikor jó későn hazaérnek. előbb az állatokat etetik meg, mert azoknak kora reggel újra menni kell, s csak aztán kezdődhet a gyűlés. És a választók jól tudják azt is, hogy ezt a mai gyűlést sem lehet csak úgy hirtelen elintézni. Sokfajta összejövetelek szoktak lenni a községben. Ez azonban eltér a többiektől. Ez olyan ünnepi gyűlés, mint ahogy valóban az is. Jól meg kell hányni-vetni ki legyen a tanácstag, ki képviselje őket négy éven keresztül. A gyűlés valóban kis ÜNNEPI JELENETTEL kezdődik. Az egyik úttörő verset szaval. Nagy tapsot kap érte. Az elnökség megválasztása után Fricz- lauf Lajos ismerteti az összejövetel célját. Majd Bum Sándorné, a községi népfroftt-bizottság tagja javaslatot tesz a jelöltre. Fráter György kilenchol- das • középparasztot javasolja újra tanácstagnak. Fráter György most is tanácstag. — Azt hiszem, nem kell sokat beszélnem róla. Mindenki ismeri. A mi ügyünket a szívén viselte. Megérdemli, hogy újraválasszuk — mondotta befejezésül Bum Sándorné. Nagy taps zúg a teremben. Ebben már benne a válasz is. Egyetértenek a jelöléssel. Még itt is ott is felhangzik egy-egy helyeslő szó mellette, majd teljesen felborul a „hivatalos jellege“ a gyűlésnek. Megoldódnak a nyelvek és igazi baráti beszélgetés alakul ki a népfrontbizottsági tagok, az új jelölt és a választók között. Elmondják egyéni és közös sérelmeiket, s egyes problémák megoldására mindjárt javaslatot is tesznek. termést. Egy-egy szekérre való kukoricát ellopnak egyszerre. Az egyik dolgozó parasztnak négyszáz öl káposztaföldjéről 180 fej káposztát vittek el egyszerre. Javasolta, hogy a tanács dobszó útján és kisgyűléseken hozza az egész község tudomására a tolvajok nevét és így is szégyenítsék meg őket. Sok hasznos javaslat hangzott még el, amely azt bizonyítja, hogy a választók bíznak jelöltjeikben és sokat várnak munkájuktól. Hódi László. A tanácsválasztás jelszavai 1. Éljen a Hazafias Népfront: a magyar népi erők egységes, országépítő mozgalma! 2. Hazánkban minden hatalom a dolgozó népé! Erősítsd a nép hatalmát! Szavazz a Népfront jelöltjére! 3. A ncphatalom a tanácsokra épül. Erősítsd szavazatoddal! 4. A nép legjobbjait jelöljük a tanácsokba! 5. Az új tanácsokkal a bürokrácia ellen, a jobb államigazgatásért! 6. Minden igaz hazafi adja szavazatát a Népfront jelöltjére! 7. Tíz év eredménye! Háborús romok helyén virágzó szabad élet, — urak országából dolgozók hazája! Szavazz a Népfront jelöltjére! 8. Védd a békét: népünk hatalmát, hazánk függetlenségét! Szavazz a Népfront jelöltjére! 9. Szilárd nemzeti egység: béke, jólét, függetlenség! Szavazz a Hazafias Népfront jelöltjére! 10. Éljen népünk harcban és országépítésben kipróbált vezetője, a magyar munkásosztály! 11. Virágzó mezőgazdaság a népjólét alapja. Éljen a dolgozó parasztság! 12. Éljen és erősödjék boldog jövőnk biztosítéka, népi demokráciánk szilárd alapja, a munkás-paraszt szövetség! 13. Éljen a hazánk és népünk gazdasági és kulturális felemelkedéséért dolgozó értelmiség! 14. Magyar nők! A békéért, családotokért, gyermekeitekért, szavazzatok a Népfront jelöltjére! 15. Fiatalok! Üj választópolgárok! Éljetek választójogotokkal! 16. A kormány politikája — a dolgozó nép politikája! Éljen Népköztársaságunk kormánya! Éljen a dolgozó nép és a kormány egysége! 17. Éljen a nemzeti egység élharcosa, a népjólét, a szocialista építés szervezője: a Magyar Dolgozók Pártja! A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGA. Egy elsőválasztó fogadalma EZ MAR OLYAN MEGBÍZ A TÁS-FÉLE is a jelöltnek. Érzi ezt Fráter György is. Ezért amire tud, mindjárt válaszol is. Körösi András azt teszi szóvá, hogy nincs a környéken jó ivóvíz. Nagyon messze kell járni. A jelölt mindjárt válaszol a kérdésre. A tanács már gondolt erre. Tervbevették, hogy a jövő évben uj fúrottkútat kap a körzet. Mindenki megnyugvással veszi tudomásul. Ezután arról esik szó, hogy B. Halász körzetében nincs a gémeskútakon lánc vagy veder. A gazdáknak ebben a sürgős dologidőben be kell járni az állatokat itatni. Többen sérelmezik, hogy nincs a községben méntelep. Azaz, hogy ezelőtt két évvel volt, de áthelyezték lbrányba. A községben pedig mintegy hatszáz anyalovat tartanak számon s a gazdáknak félnapokat kell eltölteni a fedeztetéssel. Olyan problémák ezek, amelyeket sürgősen intézni keli s ezt meg is Ígéri Fráter György, aki mint tanácstag, most is eljárhat ezekben az ügyekben. Körösi András megemlíti, hogy nagyon elszaporodtak a mezei lopások. Körösi Antalné pedig mindjárt javasolja is, a tanács erélyesebben lépjen fel a mezei tolvajokkal szemben. Az a tapasztalat, hogy nem is a szegények, hanem a nagygazdák dézsmálják meg a Simon Zoltán, a tiszaszal- kai gépállomás fiatal traktoristája most vesz részt először a helyi államhatalmi szerv megválasztásában. Vállalta, hogy a tanácsválasztás tiszteletére őszi idénytervét 120 százalékra teljesíti, s emellett 8 százalék üzemanyagot takarít meg. A racionalizálással kapcsolatos létszámcsökkentés során elbocsátott dolgozóknak az új munkakörben való elhelyezkedéssel járó átmeneti nehézségek csökkentése érdekében a miniszter- tanács a következőket rendeli: 1. §. (1) Annak a dolgozónak a részére, akinek munkaviszonyát az 1954. évi október 16. napja után a racionalizálással kapcsolatban felmondással megszüntetik, a vállalat (hivatal, intézmény) a felmondási illetményt kétszeres összegben köteles kifizetni. (2) Annak a dolgozónak a részére, akinek munkaviszonyát a racionalizálással kapcsolatban az 1954. évi július hó 1. napja és október hó 16. napja közötti időben történt felmondással szüntették meg és az 1954. évi október hó 16-án munkaviszonyban nem áll, — kérelmére — köteles a vállalat már korábban kifizetett felmondási illetménnyel azonos összeget kifizetni. A dolgozó azt, hogy elhelyezkedni nem tudott, a munkakönyv felmutatásával igazolja. 2. §. Annak a dolgozónak a részére, akit az 1954. évi július hó 1. napja után a racionalizálás végrehajtása érdekében alkalmazotti munkakörből alacsonyabb fizetéssel járó munkakörbe helyezték, illetve helyeznek át, a vállalat köteles egyszeri bérkiegészítésként az áthelyezést megelőző hónapban elért teljes kereset és az új munkahelyén az előző hónapban elért teljes keresete közötti különböze- tet kifizetni. 3. §. (1) A racionalizálás miatt történt felmondás esetén a dolgozó munkakönyvébe „felmondás a vállalat részéről, racionalizálás miatt“ bejegyzést kell írni. (2) A jelen rendelet ha-, tálybalépése előtt racionalizálás miatt történt felmondás esetén a dolgozó kérelmére a vállalat köteles a' munkakönyvbe történt bejegyzést az (1) bekezdés szerint módosítani. 4. §. A munkaviszony folyamatosságát — ideértve a társadalombiztosítás területét is — nem szakítja meg az 1954. évi július hó lj napja után a racionalizálás miatt történt felmondás, feltéve, hogy a dolgozó a munkaviszony megszűnésétől számított hat hónapon belül elhelyezkedik. 5. §, (1) Az 1954. évi július hó 1. napja után a racionalizá-j lássál kapcsolatban történt felmondás esetén a dolgozó* illetőleg az igényjogosult! családtagja a betegségi biz-J tosítás folytán járó szolgál-J tatásokra — a táppénz kivételével, — valamint a! családi pótlékra újabb el-í helyezkedésig, legfeljebb, azonban a munkaviszony: megszűnésétől számított hat: hónap elteltéig továbbra is' ugyanúgy jogosult, mintha; munkaviszonyba állna. Nem: alkalmazható ez a rendel-j kezés akkor, ha a dolgozó' nyugellátása alapján e szolgáltatásokra jogosult. (2) A betegségi biztosítás! szolgálatásaira való jogo-' sultság megszerzése szem-’ pontjából az (1) bekezdésben megjelölt időt nem lehet munkaviszonyban töl«| tött időnek tekinteni. 6. §. (1) A jelen rendelet 1., 2.' paragrafusának intézkedéseiből eredő költségeket á vállalat béralapjának tér-: here kell elszámolni. A má-! sodik paragrafusban említett bérkiegészítést, ha a! dolgozót más vállalathoz’ helyezték, az áthelyező vállalat köteles kifizetni. , (2) A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. lasioli időszerű liOlpolihlaj kérdésekre. Mi a brüsszeli egyezmény Szilágyi József elvtárs nyíregyházi olvasónk arra kérte a Néplap szerkesztőségét: írjon részletesen á brüsszeli egyezményről, amely a kilenchatal- mi értekezlet óta igen gyakran szóba kerül. Válaszunk a következő: Valóban sok szó esik nos tanában a brüsszeli egyezményről, — elsősorban azért, mert a nyugati külügyminiszterek londoni értekezlete ezt a szerződést jelölte meg Nyugat-Német- ország felfegyverzésének alapjául. Mindennek persze igen sok előzménye volt, éppen ezért az látszik a leghelyesebbnek, ha rövid pillantást vetünk a második világháború után kialakult nemzetközi helyzetre. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok meggazdagodott a második világháborúban s a világhatalom igényével lépett a nemzetközi politika küzdőterére. Sikerült is kiterjesztenie gazdasági és politikai hatalmát a tőkés világban, egy dologra azonban nem számított. Nem gondolta, hogy a Szovjetunió hamar kigyógyul a háború okozta súlyos sebekből, s gigászi terveinek megvalósításával megkezdi a kommunizmus építését. Nem gondolták az Egyesült Államok hatalmasai, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok is határt szabnak világuralmi terveiknek. A SZERZŐDÉS SZÜLETÉSE így indult meg azután a hidegháború azzal a rágalommal, hogy „a Szovjetunió új háborúval fenyegeti Nyugatot“. A vészharangot megkondították, gyorsütemű fegyverkezés indult meg, s az Egyesült Államok minden igyekezetével háborús tömbök kialakítására törekedett. Ennek egyike a mostanában sokat emlegetett brüsszeli egyezmény, azaz a nyugati szövetség szerződése. Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői tákolták össze 1948 tavaszán — erőteljesen hangsúlyozva a szövetség „védelmi“ jellegét. Hogy a nyugati népek ne kételkedjenek, az aláírók ünnepélyesen kötelezettséget vállaltak „a német agressziós politika feléledése esetén a szükségesnek mutatkozó intézkedések foganatosításáról“. Amint látjuk, ebben a szerződésben Amerikának még a neve sem szerepel. Az angoloké volt a kezdeményező szerep, s úgy remélték, hogy a vezetést is meg tu" ": szerezni. Egy- ideig ment is a dolog. Az öt állam közös katonai bizottságot és vezérkart alakított Montgomery brit tengernagy vezetésével, hozzá is fogtak az öt ország fegyverzetének, fegyvergyártásának szabványosításához, hadgyakorlatok szervezéséhez. A puskapor szagára azonban — honnan, honnan nem, — előkerültek az amerikai katonák is és a „nyugati szövetség“ vezetése lassan átcsúszott az amerikaiak kezébe. AZ „ÚJJÁSZÜLETÉS“ 1950-ben az átszervezés formálisan is megtörtént. A „nyugati szövetség“ legfelsőbb parancsnokságát átvették az északatlanti tömb vezető szervei. A „nyugati szövetség“ okmánya, a brüsszeli egyezmény a lomtárba került; s ott porosodott négy álló esztendeig, amíg a londoni értekezleten rá nem jöttek, hogy valamire mégis fel lehet használni. Előszedték hát a brüsszeli egyezményt, ennek azonban ismét voltak előzményei. Az amerikai imperializmus szinte kezdettől fogva számított arra, hogy háborús terveinek kivitelezéséhez jelentős segítséget kap Hitler hadseregének maradványaitól, a náci tábornokoktól, Krupp hadiüzemeitől, egész Nyugat-Németor- szágtól. A tegnapi ellenséggel való szövetség keserű piluláját viszont vajmi nehéz beadni azoknak a nemzeteknek, amelyek alig egy évtizede oly sokat szenvedtek Hitler hadserege, Krupp ágyúi és bombái miatt. Nyugat-Németország közvetlen bevonása az északatlanti tömbbe nyugaton nyílt ellenállásba ütközött. A francia nemzetgyűlés például a közvélemény nyomáséi a elutasította az európai védelmi közösség tervét is, mert az csak a nyugatnémet revansvágyó hadsereg felállításának leplezését szolgálta. A FARKAS FARKAS MARAD! Elővették tehát a lomtárból a régi brüsszeli egyezményt, kicsit kiporolták, s Londonban kinyilvánították, hogy ehhez a „védelmi“ tömbhöz csatlakozik Nyugat-Németország. A cél nyilvánvaló: félrevezetni azokat, akik idegenkednek a fegyveres Nyu- gat-Németországtól, elhitetni a farkasról, hogy ártatlan bárány. A kilenc külügyminiszter olyan tapintatosan járt el, hogy még a német agressziót elítélő kitételt is törlik a brüsszeli egyezményből. Azt állítják, hogy Anglia a biztosíték a német militarizmus eredeti agressziója ellen. Ezen a címen adnak fegyvert a tegnapi támadó kezébe. ezen a címen engedélyezik 12 nyugatnémet hadosztály felállítását. Az „új brüsszeli egyezmény“ szerzői azonban helyrehozhatatlanul tévednek akkor, ha nem tanulnak a történelemből. Tudhatnák, hogy Hitler is kicsiben kezdte a fegyverkezést. Gyorsan kiképezte kis- létszámú hadseregét, tartalékállományba helyezte, hogy újabbakat hívhasson be. Ma 12 nyugatnémet] hadosztály í.üállításáról van szó. Hitler volt tisztjei azonban keveslik ezt, hatva- nat kérnek, — azaz egyTe szemérmetlenebből követelnek. Milyen biztosítékot tud nyújtani ez ellen Anglia? Csapatokat vezényel Európába? Ez talán elegendő? 14 évvel ezelőtt is ott voltak az angol csapatok Franciaországban; mégis átme-. neti sikerrel járt Hitler vil- lámháborúja. Semmiképp sem meggyőző tehát a londoni crtekez-; let állásfoglalása. Nagyon kilátszik a lóláb, az ellenséges szándék a béke és a demokrácia országaival szemben. Nem közömbös számunkra, a magyar nép számára sem, hogy mi történik Nyugat- Európában, mi történik Né-' metországban. A magyar nép életét éppen egy évezrede igyekszik megkeseríteni a terjeszkedni vágyó nyugati szomszéd. Nem mindegy hát számunkra, hogy Németország egy részén háborút készítenek elő,! vagy pedig — ahogy a Szovjetunió számtalanszor' javasolta már — megszülő-] tik az egységes, demokratikus Németország.
