Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-14 / 243. szám
'ViLáq orafe fórjai exjqjet Ulfe fék / XI. évfolyam, 243. szám \líA 54> F1LLEK *954 október 14, csütörtök f-----------------------------------------------““A Kommunisták az élre, az új szakasz politikájának megvalósításáért! ________J A budapesti pártbizottság aktÍTaértekezlete A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága kedden délután párt- aktívaértekezletet tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktívaértekezlet elnökségében helyet foglalt Gerő Ernő, Farkas Mihály, Apró Antal, Acs Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István, a Politikai Bizottság póttagja. Az elnökség soraiban voltak: az MDP Központi Vezetőségének több tagja, a budapesti pártbizottság tagjai, kerületi pártbizottsági titkárok, a tudomány, a művészet, az irodalom, a termelőmunka kiváló képviselői. Kovács István elvtárs beszéde Farkas László, a 'budapesti pártbizottság másodtitkára nyitotta meg az aktívaértekezletet. Ezután Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára tartott beszámolót a Magyar Dolgozók Fártja Központi Vezetőségének októberi üléséről, amelyben többek között a következőket mondotta: Tisztelt pártaktíva! Kedves elvtársak! Október első napjaiban pártunk Központi Vezetősége nagyjelentőségű ülést tartott, amelyen megtárgyalta az ország gazdasági helyzetét és a párt feladatait. A Központi Vezetőség a tavaly június óta elért eredmények értékelése mellett nyiltan feltárta gazdasági helyzetünk átmeneti nehézségeit is. A Központi Vezetőség meghatározta a feladatokat, amelyek segítségével leküzdhetjük átmeneti nehézségeinket és biztosíthatjuk az új szakasz politikájának, az életszínvonal emelésének következetes megvalósítását. A Központi Vezetőség tavalyi júniusi határozata óta értünk el. eredményeket a mezőgazdaság fejlesztése, az ipari termelés és különösen az életszínvonal emelése terén. 1954 első félévében a munkások, alkalmazottak keresete 15.8 százalékkal volt több, mint 1953 első félévében és közben a fogyasztási árak 8.3 százalékkal csökkentek. A budapesti dolgozók reálbére, életszínvonala tehát jelentősen emelkedett. Jelentősen javult a budapesti ■dolgozók élelmiszerellátása, jóval több iparcikket, textilárut vásároltak, mint az előző évben. A lakásépítés terén is Van némi javulás. 1954 augusztus 20-ig 5407 állami lakás, ezenkívül 2100 kislakás, családiház építése volt folyamatban, ami jóval több mint 1953 azonos időszakában. A lakáskérdés ma egyik legsúlyosabb probléma Budapesten, amelynek lakossága évente átlagban ötvenezerrel növekedik. Nem szabad felelőtlen ígéretekkel áltatni a dolgozókat. — Nyiltan meg kell mondani, hogy a lakáskérdés terén komoly nehézségeink vannak, s bármennyi új lakást építünk és régit tatarozunk is, még nagyon sok évbe telik, míg minden lakásigényt ki tudunk elégíteni. Elvtársak! A - Központi Vezetőség megállapította, hogy az elmúlt évben a mezőgazdaságban komoly kezdeti eredményeket értünk el. A párt, a kormány, a tanácsok számos intézkedése következtében nagyon megnőtt a dolgozó parasztság termelési kedve. Számos téren mutatkoznak eredmények a mezőgazdasági termelésben, azonban a kedvezőtlen időjárás, a nagy szárazság és hideg miatt az erőfeszítések eredményei még a jövőben fognak csak igazán megmutatkozni. Értünk el eredményt az ipari termelésben is. Az első negyedéves súlyos lemaradásunkat Budapesten a második negyedévben — elsősorban a kongresszusi verseny segítségével — globálisan sikerült behozni. Budapest ipara a harmadik negyedévi teljes termelési tervét 101.9 százalékra teljesítette. Komoly javulás van a helyiipar, a ktsz-ek munkájában is. A Központi Vezetőség ülése rámutatott arra, hogy az elért jelentős eredmények mellett az elmúlt évi munkánkban komoly hiányosságok és hibák is vannak, amelyek gazdasági életünkben átmeneti nehézséget okoztak. Vegyük sorba, melyek ezek a hiányosságok. Lassú a mezőgazdaság fejlesztése A Központi Vezetőség megállapította, hogy a kezdeti eredmények ellenére a mezőgazdaság fejlesztése lassúbb, mint ahogy terveztük. A mezőgazdaság még mindig nem kapja meg a gyors fejlesztéshez szükséges gépi erőt, műszaki és - anyagi ellátást, sem a megfelelő kádererősítést. Egyik _ legfontosabb oka gazdasági nehézségeinknek, hogy az ipar — és ezen belül a budapesti ipar — nem elégíti ki az új szakasz követelményeit. Nem csak azáltal, hogy nagy késéssel szállítja a mező- gazdasági gépeket, felszerelést, műtrágyát, hanem azért; is, mert a termelés stagnál, nem emelkedett megfelelően, sőt Budapest nehézipara 1.6 százalékkal, könnyűipara pedig 1 százalékkal elmaradt beféje- zett termelést előirányzatától, amely együttesen 325 millió forint termelési érték kiesését jelenti népgazdaságunknak. Ebből a hatalmas ösz- zcgből 3900 kclszoba- összkomfortos lakást lehetne felépíteni. A beruházás, az ipar átállítása több mezőgazdasági és közszükségleti cikk gyártására, csigalassúsággal folyik, s ezért a közszükségleti cikkek mennyiségi és minőségi termelése túlságosan lassan növekedik. Köztudomású, hogy — egyes cikkektől eltekintve — a minőség nem javult, hanem rosszabbodott. Ez- évben egyedül Budapesten több, mint százmillió forint kárt okozott a selejt. Nekünk nem lehet közömbös, hogy milyen árut adunk el a fogyasztóknak. Nemcsak az a feladatunk, hogy a különböző szükségleti cikkeket elegendő mennyiségben termeljük, hanem az is, hogy fogyasztóinknak szépkivitelű, jóminőségű, ízléses és emellett lehetőleg olcsó árut biztosítsunk. Számos üzem vezetői és dolgozói nem tartják szem előtt, hogy elsőrendű kötelességük jóminőségű árut termelni. A munka termelékenységéről Elvtársak! A szocializmus építésének egyik legdöntőbb kérdése: a munkatermelékenységének állandó emelése. „A munka termelékenysége — mondotta Lenin — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából.” Döntő feladat ez minálunk is. Ennek ellenére a KV. megállapította, hogy tűrhetetlenül alakul a termelékenység és az önköltség. S ez nehézségeinknek másik fontos okozója. Az egy munkásra eső termelés a minisztériumi iparban 1954 első nyolc hónapjában 3.3 százalékkal volt kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Ha az év első nyolc hónapjában csak egy százalékkal emelkedett volna a termelékenység, akkor a minisztériumi ipar teljes termelése közel félmilliárd forinttal lenne magasabb. Ebből az összegből kilencven rendelőintézetet, vagy mintegy 250 szülőotthont lehetne építeni, vagy 800 ezer lódenkabátot gyártani. 1954 első félévében az 1953. évi átlaghoz képest a minisztériumi ipar termékeinek önköltsége, csökkenés helyett 2.8 százalékkal növekedett. Ez azt jelenti, hogy a tervezettnél 438 millió forinttal drágábban termeltünk. Ez év eleje óta mintegy kétmilliárd, és egész évre kivetítve majdnem négy milliárd forint a veszteségünk a termelékenység csökenése, a pazarlás, a sok selejt, az önköltség emelkedése következtében. A lakosság ellátásának biztosítása Felmerül a kérdés: ha ebben az évben jelentősen nőtt Budapesten és szerte az országban a közszükségleti cikkek fogyasztása, ha 13,3 százalékkal emelkedett a béralap és a termelés mindössze egy százalékkal nőtt, miből tudtuk biztosítani a lakosság ellátásának jelentős megjavítását? A Központi Vezetőség erre a kérdésre is feleletet adott: nem a megnövekedett termelésből, vagy az önköltség csökkentése révén, hanem a beruházások csökkentéséből származó anyag- és árukészletek átcsoportosításából, a belkereskedelmi készletek, s a népgazdaság anyagtartalékának csökkentéséből biztosítottuk. Ezt, elvtársak még egyszer újra megismételni nem lehet. A jövőben csak azt adhatjuk a fogyasztóknak, amit meg is termeltünk. A fogyasztás növekedésével nem tartott léjtést a termelés A III. pártkongresszus megállapította, hogy a dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi színvonala, életszínvonala emelkedésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nő a termelékenység és csökken az önköltség. Legfőbb hiányosságunk, hogy a Központi Vezetőség' júniusi és a kongresszus határozatait egyoldalúan hajtottuk végre: jelentősen emelkedett az életszínvonal, nőtt a fogyasztás, ezzel párhuzamosan nem tartott lépést a termelés, a termelékenység növekedése, az . önköltség csökkentése. Más szóval, iparunk és mezőgazdasagunk nem tart lépést a lakosság megnövekedett vásárlóerejével és ennek következtében aránytalanság állt be az árualap és a vásárlóerő, a tömegek fogyasztási szükségletei között. Kevesebbet termelni, jóval többet keresni és fogyasztani, ez olyan ellentmondást. aránytalanságot idéz elő népgazdaságunkban, amit egyetlen szocializmust építő népi demokratikus ország sem bírhat ki sokáig. Ezen az úton nem szabad tovább haladnunk. Ezért kell megtennünk mindent- annak érdekében, hogy mielőbb egyensúlyba I tan mondani elvtársak, hogy, hozzuk a termelést a fo- felháborító méreteket ölt az gyasztással. Meg kell nyil-! anyagpocsékolás. Ki kell közösíteni a közvagyon eltulajdonított — Még tarthatatlanabb a helyzet a köztulajdon elherdálása terén. Sokan úgy garázdálkodnak, mintha Csáki-szalmája lenne az állam, a nép vagyona. A csalók és tolvajok óriási értékeket lopnak el a népgazdaságtól. Egyesek keresetkiegészítésnek veszik és folyamatosan, szabadon űzik a lopásokat. Az a baj, elvtársak, hogy sok becsületes munkás, kommunista, műszaki vezető tud a lopásokról, ügyeskedő, élelmes embereknek tartja a tolvajokat, szemet húny a disznóságaik felett és nem lép fel ellenük. Párt- és tömegszervezeteink feladata, hogy a becsületes dolgozókra támaszkodva politikailag felvegyék a harcot a köztulajdon megdézsipálói, a tolvajok és csalók ellen. Politikai nevelőmunkával és egyéb adminisztratív intézkedéssel olyan légkört kell teremtenünk, hogy a becsületes dolgozók ne tűrjék, hanem közösítsék ki maguk közül a tolvajokat, s mint a sajátjukat, úgy védjék az állam, a nép tulajdonát. Miért volt szükség a racionalizálásra ? Elvtársak! A Központi Vezetőség megállapította, hogy nemcsak a termelésben van nagyarányú pazarlás, hanem az állami költségvetési kiadások is túlmagasak. A nemzeti jövedelemnek túlságosan na|y részét fordítjuk az állami költségvetési kiadások fedezésére. Például a hatalmas vízfejjé nőtt államapparátus személyi és dologi kiadósai igen nagy összegeket emésztettek fel. Ezárt is volt szükség a racionalizálásra. Voltak még elvtársaink között is olyanok, akiket megzavart ez az intézkedés, beugrottak az ellenségnek, gazdasági csődről fecsegtek és szörnyül- ködtek: „miféle szocializmus az, ahol elbocsátások is vannak?” Nézzük meg közelebbről, miről is van itt szó? Az közismert, hogy az államigazgatás létszáma — bár feladata is megnőtt a felszabadulás óta — több mint megduplázódott. Még rosszabb a helyzet az üzemekben és az építkezéseken. A Rákosi Mátyás Művekben 1938 és 1953 között a munkáslétszám nem egészen megkétszereződött, a tisztviselők létszáma pedig ötszörösére emelkedett. — Mennyi panaszt kaptunk a dolgozóktól azért, mert kétszer, háromszor annyi diszpécser, meós van, mint amennyire szükség volna. Jó példa erre a MÁVAG, ahol két hónappal ezelőtt még annyi sétáló ember járt az üzemben füzettel, könyvvel a hóna alatt, hogy a munkások elnevezték őket „Könyves Kálmánoknak” (Derültség.) Amióta 424-et leépítettek belőlük — csodák-csodája — nem omlott össze a MÁVAG, hanem azóta sokkal jobban megy a munka, mert augusztusban 115 százalékra és szeptemberben 122 százalékra teljesítették tervüket és komolyan javult az exportterv teljesítése, a minőség és az önköltség is. (Nagy taps.) A népgazdaság érdeke azt követeli, hogy minél több ember végezzen termelőmunkát és amennyire csak lehet, csökkentsük a nem termelők számát. Mégis az a helyzet, hogy miközben az államapparátusban, az üzemekben, hivatalokban túlsók a felesleges munkaerő, számos iparban, építkezésen és a mezőgazdaságban munkaerőhiány van. A racionalizáláson kívül — folytatta — jelentősen csökkenteni kell az állam- apparátus felesleges kiadásait is. Például az állami szervek sokezres létszámmal 1400 különféle bentlakásos tanfolyamot szerveztek és erre kolosszális pénzeket szórtak el. összefoglalva a^ eddigieket elvtársak: a Központi Vezetőség megállapította, hogy átmeneti gazdasági nehézségeinket a beruházási és az ipar átcsoportosításának elmulasztása, az ipari termelés stagnálása, a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és felszerelések termelésének lassúsága, a mezőgazdaság nemkielégítő fejlődése, a nagymérvű pocséklás, a termelékenység csökkenése és az önköltség emelkedése idézi elő. A Központi Vezetőség többnapos elvi vitában behatóan elemezte átmeneti nehézségeink tényleges okait és élesen szembefordult több hamis, az új szakasz helyes politikájától elr térő, káros, opportunista nézettel, amelyek komolyan fékezték politikánk következetes, gyors megvalósítását. A Központi Vezetőség megállapította, hogy mai gazdasági nehézségeinket nagyrészt a túlzott iparosítás politikájának káros következményei okozzák, mert a júniusi határozat; előtt elkövetett hibák gaz-: dasági kihatása súlyosabb,' mint ahogy egy évvel ezelőtt gondoltuk. Nem köny(Folytatása a 2. oldalon.)
