Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-09 / 239. szám

1951 Oktober 19, vasárnap

NÉPLAP

őcf ipnásta találtak...

A FALU KÖZÖS AKARATA

SÁNDOR a fellegektől terhes égre nézett, ahonnan a nap csak itt-ott mutogatta sugarát. Már jó délutánra járt az idő. Sándor megcsapkodta lovait ostora hegyével. „Gyerünk csak gyerünk, mert mindjárt este lesz, meg-megered az eső.‘‘ így biztat gáttá a két szó- fogadó jószágot. Néha megemelte a boronát, megtisztogatta fogait a dudvától, aztán ment tovább fütyö- részve, dudorászva. Tőle nem messze a fürge Zetor haladt el sietve, a 32 soros vetőgéppel,

Vetnek. Már csak néhány hold híja a 20 holdas táblának. Reggel 9 óra tájban kezdték a vetést, s mikorra bealkonyodik, végezni akarnak. A délnyugati szél kissé erősödött.

HIRTELEN ismerős zaj ütötte meg Császár Sándor fülét. A szél a nyugati csatorna építésénél dolgozó gépek zaját hozta el hozzá. Sándor jól ismeri e zajt. Ö maga is ott dolgozott a gépek mellett. 1951 tavaszán indult útnak. „Megyek... építő leszek ;; s Csatornát húzunk a Hortobágyon." Ezekkel a gondolatokkal hagyta ott a földet. Valóban építő lett. Megszerette munkatársait, megszerette a gépet is. Soha nem felejti el azt a sok-sok napbarnította arcot, azokat az idős dolgozó parasztokat, akik szinte biztatásképpen nap, mint nap ellátogattak, hozzájuk.

— Mi lesz ebből az építkezésből, öcsém? — kérdezgették.

— Csatorna -.;;.. Itt fog folyni a Tisza — válaszolta kurtán. Volt aki hitte, de többen legyintettek.

— Nem élünk mi akkor már öcsém. Nem olyan könnyen megy , egy ilyen csatorna építésé,

ö azonban csak biztatgat- la őket.

AZTÁN ELKÉSZÜLT a csatorna. Nem kis büszke— Tudod, drágám — mondta az egyik szombat este a fiatalasszony ■— Ács József több mint 20 mázsa búzát kapott. Erdélyi bácsinak meg vagy hét mázsa van még a tavalyiból is. Most megint jár neki egy csomó búza. Losonczi, a kocsis is két szekér búzát vitt haza ... Milyen jó volna, ha te is kocsis volnál... Kettőnknek volna vagy 500 munkaegységünk... Meg itthon is volnál... velem ...

S hogy választ nem kapott, folytatta:

— Te, Sándor, tudod milyen szép két lovat kapnál?

AZ EMBER csak mosolygott, s gondolatban már búcsúzott a barátaitól, akiket ott az építkezésnél, a nehézségek leküzdésében szeretett meg. Búcsúzott az iszapos víztől, a rideg, most mégis olyan kedves betonoszlopoktól és a füstös, za- jongó gépektől, melyek gyúrták, nyesték, faragták a földet, igazgatták az utat a Tisza vízének.

— Sándor! Gyere a tsz- be! Megállj csak! Meglátod, hogy nyáron, amikor a duzzasztó zsilipet leengedik, a Tiszában úgy felemelkedik a víz, hogy szinte vederrel lehet meríteni a partról. Nekünk is van ott földünk. Nekünk is lehetne öntözéses kertészetünk, nemcsak a tiszavasvári „Munka'1 tsz- nek.

Sándor nem kérette tovább magát, magához ölelte a fiatalasszonyt és megadta a választ.

— Itt maradok... A tsz- ben .., Meg veled, kedvesem.

Sző kevés ahhoz, hogy elmondja örömüket. Napról- napra szőtték és szövik ma is a jövő terveit.

HOSSZÚ számsorokkal teleírt papírlapokat szedett elő a fiatalasszony, a magános órák termékeit.

■— Veszünk a te megtakarított pénzedből egy tűzhelyet, amilyet a nyáron láttam Nyíregyházán a kirakatban. Veszünk egy süldőt is. A tsz-ből kapunk kukoricát, meghízlaljuk vele.

— Aztán egy kocának valót — toldta meg Sándor — ha már téeszcsések lettünk, legyen fiaskocánk is.

— Nézd, Sándor, fiatalok vagyunk mind a ketten. Ha dolgozunk, lesz mindenünk. Tudod, az idén is jut 6 kiló búza egy-egy munkaegységre. Jövőre meg még több is, mert most idejében vetünk. Készítik már a fiazta- tót is, mert még az ősszel több fiaskocát akarunk beállítani. Jövőre már a sertésből is kap egy kis pénzt a szövetkezet.

Aztán arról beszélgettek, hogy ha szép lesz a jövedelem, — amiben nem kételkednek, — vesznek majd egy tehenet is. Vesznek egy olyan tehenet, amely legalább 20 liter tejet ad. — A fiatal házaspár tervéből a házépítés sem hiányzik.

— Tudod, drágám ... az is meglesz. Most már kérünk házhelyet és lassan beszerezzük az anyagot,... felépítjük azt a házat.

ÍGY SZŐTTE és szövi a tervet a boldog ifjú házaspár a termelőszövetkezetben. Tervük valóra válik. A süldőt már meg is vették.

Október 1-től Sándor megkapta a két szép lovat. Most ott pattogtatja az ostort, biztatja a lovakat a fürgébb munkára kinn a búzaföldön, míg felesége a napraforgót csépeli a közösben. Vetnek, dolgoznak. Vetik a jövő évi kenyér magját. Vetik a boldogságuk reményét.

KOLOZSI DEZSŐ.

— No, most már nem panaszkodhatnak a berceli gazdák, — szólt Hegedűs Dezső párttitkár Polák Lajos pártvezetőségi taghoz október 7-én délután, amint együtt baktattak a csúszós úton a párthelyiség felé.

— Már nem kemény a föld, mehet teljes erővel a vetés ...

— Amint hallottam a mezőgazdasági előadótól, megy is, — felelte Polák elvtárs.

— Tegnap 47 hold búzát, ugyanennyi rozsot és néhány hold árpát is vetettek. Ma még többre lehet számítani, azt hiszem, elérjük búzából a 350 holdat, rozsból meg a kétszázat...

— Nem hittem volna még két héttel ezelőtt, hogy így nekilendül a község. 24-én még csak pár hold volt mindössze. Attól tartottak, hogy száraz lesz az ősz, „megvakul a vetés“. Aztán szerencsére megjött az eső. Attól aztán kedvet kapott mindenki...

Szembejött vele Varga Lajos, a termelési bizottság elnöke, Csicsvári István, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke és Németh Ferenc mezőgazdasági előadó.

— Hova, hova? — kérdezte a párttitkár.

— A gazdákhoz, — válaszolt Varga Lajos. — A ma esti népfrontbizottsági választásról meg a kenyérgabona vetésterületének növeléséről is kell beszélni.

— Az új korpakedvezményről tudtok? — kérdezte Polák elvtárs.

— Meghiszem azt! — mondta örömmel Varga Lajos. — A beadási búzáért mázsánként 10 kiló korpa jár térítés nélkül, az államnak eladott szabadpiaciért meg 20 kilót adnak kedvezményes áron.

— Mit szólnak hozzá a gazdák?

— Azt mondják, ez nagyon jól jött a bercelieknek,

hiszen a környék legjobb törzsállattenyésztői vagyunk. Kell a korpa, mint a falat kenyér...

— No es a vetésterületet emelik?

— Orosz József vetne többet, ha volna vetőmagja. Ribár András ugyancsak kölcsönvetőmag után jár. De Oláh Miklós 4 holdas paraszt 1 hold helyett 2 holdat már el is vetett.

A párttitkár elvtárs elkomolyodott. Több, mint 100 holddal többet kell vetni a községnek, mint tavaly. S ha a többi is így nyilatkozik, mint Orosz, meg Ribár, akkor bajosan teljesíti a község a tervet. Hegedűs és Polák elvtárs elhatározták, hogy ők is Vargáékhoz csatlakoznak, mert meg akarták tudni sürgősen, hogy mennyit akar vetni a falu. Ez most mindennél fontosabb.

— Én cZ anyám 14 holdjából 5 holdat kenyérgabonával vetek be. Eddig 3 holdat elvetettem, — szólt a párttitkár. — Hát ti hogyan álltok vele?

A 10 holdas Varga Lajosnak tavaly 2 hold kenyér- gabonája volt, most 4 holdat vet. Csicsvári Istvánnak 16 holdja van. 6 holdat vetett már, de még egy holdat fog vetni.

A népnevelő kitesz magáért.

— Nehogy baj legyen a példamutatással, — mond- dotta a párttitkár; — Most pedig gyerünk, ti arra, mi erre...

öt órakor találkoztak az önkéntes népnevelők a párthelyiségben. Az eredmény nem volt éppen rossz, de a terv teljesítése még bizonytalannak látszott ezek után is. Németh elvtárs azt javasolta, vegyék sorba azokat az okokat, amelyekre, mint akadályokra hivatkoztak egyesek.

— Az egyik akadály, hogy nincsen elég búzának való föld. (Dehogy nincsen! Az a 84 hold a Tiszaparton, amit visszaadott a községnek az erdőgazdaság, jó föld, kerti földnek használ« ták, rigolirozták is.)

— A másik akadály, hogy. egyeseknek nincsen jó mag. Ami volt, már másközt elcserélték, /

ség csak 70 mázsa < búzát kapott. Ez mind gyott az utolsó szemig kell kutatni már hóin; tudna kölcsönadni.

Az esti népfrontbizottsági gyűlésen elhangzott felszólalások azt bizonyítják, hogy! a berceliek közös ügynek, hazafias kötelességnek tart • ják a búza vetésterületének növelését és a vetés mielőbbi befejezését. Fekete Pál 13 holdas gazdának, Eper-; jesi Antalnak, Molnár Sándornak, Vass Imrének, ifj Vass Istvánnak, ifj. Farka. Sándornak, Hegedűs Dá-; nielnek és többeknek ez* volt a kívánsága: Emeljék fel a búza és a rozs vetés tervét, mert úgyis többe vet a falu.

ZAJTAI ANTAL

Munkásokat

keresnek:

A Vízműépítő Vállal; tiszavasvári zsilipépítkez séhez kubikos és betono munkákhoz felvesz 200 s gédmunkást,

A Betonútépítő Vállal felvesz 250 kubikost.

A 61/2. Építőipari Váll lat a mátészalkai állar gazdaság építéséhez felv kőműveseket, ácsoka'e segédmunkásokat. J v*

Ezekre a munkahelyek jelentkezni lehet Nyíreg házán és Mátészalkán munkaerőirányít'jis'c- ’ járásokban a já.... csóknál.

seggel sétálgatott Sándor a csatorna mentén; amikor a t.Munka" tsz. tagjai a rizsföldre terelgették a vizet. Nem egyszer hallgatta, hogyan beszélgetnek, tervezgetnek a tsz-tagok, hogyan is hasznosíthatják majd a Tisza vizét.

Egyszer, amint nézegette, hogy milyen szép a „Haladás" tsz. földjén a vete- mény, egy ügyes kislányt pillantott meg. Meglátta és azóta mindig szeme előtt van alakja, m.osolygós arca. Ki tudja, hányszor nézték, lesték boldogan, csillogó szemekkel együtt a ringó búzatáblát! Elég az hozzá, hogy Sándor aratáskor vette ki a szabadságát és a tsz-be ment segíteni a kislánynak. Sándor vágta a rendet, a lány szedte a markot, Sándor öccse pedig kötötte a kévéket. Talán egy kasza után sem hevertek olyan takaros kévék, mint épp utánuk.

ÜGY SZERETTÉK VOLNA megállítani, de elrohant az idő, letelt Sándor szabadsága. Hej, de nehéz volt az elválás. Sándor szívéhez nőtt eltéphetetlenül a zizegő búzakalász és a kislány emléke. Nehezen várta, hogy elteljenek a napok. — Szombaton aztán újra együtt voltak. A csendes nyári estéken arra is jutott idő, hogy beszélgessenek munkájukról, életükről. — Sándor a gépekről, Mária pedig a termésről, a tsz. éleiéről beszélt.

Telt az idő, mind jobban egymásénak érezték magu- kat, s összeházasodtak. Sándor továbbra is a vízműhöz I járt dolgozni, Mária pedig o| termelőszövetkezetbet

Gyönyörű gyermek!

A baba a hang irányába fordította szemét, a mama nevetett.

— Kis túlzás. Az ilyen cseppecske még - nem lehet szép.

— Idenézz, rám, — mondtam elégedetten.

— A hang után. Persze, még nem lát. Mit akar tőle, hiszen még egy hetes sincsen! — mulatott tapasztalatlanságomon Hernádi Ferencné, az igenigen fiatal anya. (Csak a Katica baba figyelembevételével, mert egyébként nem első gyermeke.) — Akkor született, amikor megválasztották a Hazafias Népfront nyíregyházi bizottságába.

A babának valami kellemetlensége volt. Sírdo- gált. Az édesanya felkönyökölt, megigazította. Szeméből sugárzott a meleg szeretet. Megelégedettség. Anya.

— Ej, pedig gratulálni akartam, úgy tudta mindenki, hogy fiú.

— Majd kapok érte fiút.

A baba elcsendesedett.

Hernádiné hátradőlt, pihent.

— Ne bántsa maga csak a nőket, — fenyegetett meg tréfásan.

Igaz is az, jó helyen szóltam, hiszen az MNDSz. városi szervezetének titkárnője, a V. B. tagja és a népfront-bizottság tagja ő egyúttal, egyszemélyben, csak most egyidőre elszólította legelső kötelessége: a szent anyaság.

— Fia nem lett volna baja a szivemnek, szerettem volna az utolsó napig dolgozni. Hiszen oly szép feladatok hárultak volna rám. De már három hete nem voltam a városban sem.

Kicsit a babára figyelt, de elébevágott kérdésemnek. — Azért ne higgye, hogy nem tudok semmiről sem. Sokat olvastam, és... sokat hallottam. (Erről tanúskodik a több, mint tucatnyi virág, cserepes és kosaras, mely asztalon, ablakon, tükör-asztalkán tarkállik, illatozik.)

Észrevette körülpiliantó tekintetemet, csendes örömmel mosolygott.

— Mi, asszonyok, összetartunk.

— Csak asszonyok? — vágok vissza gyorsan.

— Na, nem csak, — nyugtatott —eg. — Azonban főként az asszonyokat érintő kérdések érdekelnek engem legfőképpen. S ezekről némiképp tájékoztatva is vagyok. Csak így vagyok nyugodt. Sok olyan dolgot hallottam, ,ek — úgy érzem — jövendő feladataim közé tartoznak. Helyesebben: feladataink közé.

— És pedig?

— Hát élelem, zsír, tüzelő. Főként.

— Való igaz.

— Pedig zsír lesz elegendő. Pillanatnyilag jelent csak az ellátásban némi zökkenőt, de ez a vágások során kiküszöbölődik. Mind az egyéni, mind az állami szektor rövidesen megkezdi a sertésvágást. Nagyobb baj azonban a tűzifa. A telepeken, — mint hallom, — nem megy minden rendjén. Olyasmit is mondanak, — kár, .hogy nem tudok utána járni, — hogy feketézések, visszaélések vannak. Ez nem vád, hiszen nem győződtem meg róla. Az asszonyok azonban panaszkodnak. Tudom, hogy menynyire káros hatással vannak az ilyen beszédek. Akár igazak, akár nem. Ha igazak, meg kell szüntetni. Fia nem, jó munkával kell legyőzni * és leleplezni a mögötte rejlő ellenséges indulatot. — Most egészen elfeledkezett arról, hogy ágyban van, hangja megszinesedett. — Nem szabad megbontani az emberek egységét ilyen beszédekkel, illetve nem szabad okot adni rá. De, ha már egyszer oka van, meg kell szüntetni, helyre kell hozni a hibát. Persze, ez nem mindig lehetséges azonnal.

Kicsit szégyeltem, hogy ennyire fárasztom, hiszen csak köszönteni jöttem kettős öröme alkalmából, de ez a harcos asszony nem tud — és nem akar

— a közösséget érintő problémák nélkül, a közösség kikapcsolásával élni, még e pár napon sem.

— Államunk ismét nagy lépést tett előre, amikor felemelte a nyugdíjakat,

— folytatta, — azonban itt is van még tennivaló. Egyes nyugdíjasaink nem értik még a rendeletet, vagy a rendelet szellemét. Nyugtalanságra ad okot. Hiába jelent meg az újságban, tudja, hogy van ez az életben. Sok, aki értette, megzavarodott a rossz magyarázatoktól.

— Nem fáradt? Nem akar pihenni? — szakítottam félbe.

— Óh ... — mosolygott. Szeme a babára tévedt, s megnyugodott, megállapodott a tekintete a gyermeken. — Most már nyugodtan vagyok. De, látja,

— csillant meg a szeme,

— akárhová néz az ember, mindenütt lát javítanivalót. Itt a gyerek... és eszembe jut a Zöldkereszt. Javítani kell a Zöldkereszt munkáján. Igen sok anya felesleges időt tölt el a Zöldkeresztben, mert várni kell a vizsgálatra. S ha már várt, legalább eredményesen tette volna! De nem! Kormányunk — s ezért nagyon hálásak vagyunk, — helyes rendeletekkel segíti az anyák és gyermekek védelmét. Vonatkoztatom ezt a terhes anyák háromszori kötelező vizsgálatára is. Ezt szolgálná a Zöldkereszt munkája. A rendelkezés azonban embereken múlik, hogy mennyire valósul meg a gyakorlatban, S

bizony, a nyugta11 nyok a vizsg kénytelenek í . * m ismét jelenti..', ,lk megbizonyos‘vta egészségi áll . mert a zöldkere- . gálát mondhatni,’,,^ lis. Ezen én is keres: mentem, ez így van. nos.

Megigazította fejpá ját.

— Most már igazán zavarom, —> álltam fel. Még ess'1- -.-gyet kérdezek mennyi idő múlva kezd: meg tevékenységét, m:n a népfront-bizottság tag.a' Hamarosan nem, hiszen Szelíd mozdulattal » gához fordította a pólyát,1 megigazította a kis Katica cumiját, meggondoltan válaszolt.

— Hamarosan nen Legalábbis közvetlenül, választások munkája: nagyon szeretnék r,f . venni, szeretném meyn lálni a megválasztáson vetett bizalmat. Azon! most is nagy feladatot tok el.»i ez is ház munka. — fejezte be" met mosolyogva.

Katica-baba felsírt, csak rövid ideig, s azv elhallgatott. A jogos p nászát ugyanis azor nyomban elintézték.

Jó egészséget kívánun a babának, meg a mám: ...k is!

Sv B.

ss?