Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-09 / 239. szám
K £ V L A V 105 x október 10. vasárnap 6 A % E U K 1 \ 6 K ír vára alá 1552-ben -ett a török. Kiemelke- semény volt ennek a ak a védelme. Erről rtesebb leírás maradt lenn: Tinódi Lantos Sebestyén verses elbeszélése. Eger vára az egri püspök birtokához tartozott és elsősorban a püspök javait véd- :c. 1548-ban a püspök megegyezett Dobó Istvánnal, a vár kapitányával, hogy hajtsa oe a püspöki jövedelmeket, ő megelégszik a jövedelem egyharmadával, a többit átengedi a vár kapitányának, de az a kikötése, hogy kétharmadrészét a lemplom építésére kell fordítani. így tehát csak egy rész jövedelem jutott a 400 'őnyi katonaság (200 lovas s 200 gyalogos) részére. — 1547-től ugyan „béke1- volt, le török portyázók dúlták i környéket, 1549-ben négy alut égettek fel. 1552. n.va- án aztán nagy erővel tálad í újra a még meglévő árakra. Temesvár, Dré- elv, Szécsény, Gyarmat, zolnok elfoglalása után ■.cptembor »-lején Eger el- n indult. Mindenütt győriemmel ért véget a harca, bizakodtak, „rossz akol- ik“ nevezték Eger várát, jnnyű sikerre számítottak, her kapitánya már a nyár ‘Hői sürgette a király és, .»uspök által megígért se- tséget, azonban nem kap- meg. Tinódi szerint „. . . ■ ,ió püspök busula“, hogy ■m tud segítséget adni. g helyett: 1-nappal Úristenhez j imáda, mondásokkal óhit vala, vitézekért imádkoztak vala.“ egyék nemesei sem segítséget. Magára tehát a vidék földes- iz egri püspök, a ki-, : vagyonos nemesség . jgsem maradt magá- Meghallotta hívó szavu- a sokat sanyargatott Jöttek b paraszték mesteremberek, borbélyok a sebesültek gondozására, és jöttek a jobbágynők a környékről. „Sütő asszonynépek is tizennégyen, Egyéb asszonyok, gyermekek negyvenötén.“ A „sütő asszonynépek“ gondoskodtak az őrség ellátásáról. Ezenkívül vizet hordtak, nedvesen tartották a tűzoltáshoz előkészített bőröket, gondoskodtak a vár tisztántartásáról, a vértócsákat hamuval, kőporral szórták be. A basák még Szolnokról levelet intéztek Egerbe, fennhéjázó hangon megadásra szólították fel a vár védőit. A levelet a vár őrségének felolvasták, s közakarattal megegyeztek abA magyai- duigozo nép minden rétege tárgyalja a Hazafias Népfront célkitűzéseit. Mi, pedagógusok, akiknek legfőbb feladatunk, hogy oktató-nevelő munkánkban tudatosan és széleskörűen érvényesítsük, nevelésünk legfőbb kérdésévé tegyük a hazafias nevelést, — lelkesedéssel fordulunk a Hazafias Népfront | felé. Amikor nagy nemzeti célkitűzéseink megértésére, hazaszeretetre, a dolgozó nép szeretetére, a Hazafias Népfront megismerésére neveljük tanítványainkat, ez a munkánk a szülőkre is kihat. Iskoláink jelenleg is közel vannak az élethez, de a Hazafias Népfront még közelebb hozza őket. A népi, nemzeti erő összefogása szilárd egység, melynek ereje óriási. Eszembe jut egy kínai asszony mondása: ban, hogy legközelebb, ha egy ilyen levélhozó érkezik, a levéllel együtt elégetik. Máskor is érkezett levélhozó, a levelet azonban részben megétették vele, részben elégettették, a levélhozót pedig bilincsbe verve, a vár mély tömlöcébe zárták. Szeptember 11-én Ali basa megnyitotta a tüzet és megkezdődött Eger 38 napig tartó ostroma. 18 napig egyfolytában lőtték a várat, 29-én 3 oldalról egyszerre indítottak rohamot. Volt dolguk a védőknek, volt dolguk a nőknek is. Sok volt a sebesült a várbeliek között. A sebesülteket be kellett kötözni, a vértócsákat fel kellett szórni, követ, fát kellett hordani a falakat javító parasztoknak, a tapasz- táshoz gyúrni kellett a sankarata „Egy ember sóhajtása semmi, — de milliók sóhajtása viharrá erősödik. Egy ember dobbantása semmi, — de milliók dobbantása megremegteti a földet. Egy ember akarata semmi, de milliók akarata mindent keresztül vihet!“ A magyar nők mindig segítették a haladó mozgalmakat hazánkban. Ki ne emlékezne a dicső 48-as szabadságharcokra, benne a nők lelkes részvételére? — És most, hogy megalakult a Hazafias Népfront, a nők ezrei vesznek részt benne. Nekünk, nőknek, feladatunk, hogy segítsük a nép- fror' élkitűzéseit, mert a Hazafias Népfrontba tömörülő dolgozó nép akarata is milliók akarata lesz. SZENTIVÁNYI ILONA, a nyíregyházi III. számú ált. isk. ig. h. rat. Október 4-én hatalmas robbanás rázta meg a várat. Egy tüzes golyó felrobbantotta a főtemplom belsejében lévő lőporos raktárt. A lőporraktár őrségét, 8 katonát és egy tisztet széttépte a robbanás. A lőporraktár megsemmisítése nagy veszteség volt. A harcosok mégsem nélkülözték a szükséges lőszert. A nők eloltották a tüzet, még folyt a harc, de már tömték a fal réseit, a nők hordták a szükséges építőanyagot. Felépítettek egy malmot is. A várbeli nők, a szomszéd falvak jobbágyasszonyai és leányai. a legnagyobb ágyútűzben is gondoskodtak a harcosokról. Csöbörrel hordták a frissítőt a harcoló katonáknak, harc közben kötözték be a vitézek sebeit. A küzdelemben sem a férfiak, sem a nők nem törődtek sebeikkel. A harc hevében mintha megtízszereződött volna a nők száma, mindenütt ott voltak. Egy- részük vizet, olajat forralt, szurkot olvasztott, egyré- szük hordta a falakra, a többi nő a falakról köveket görgetett a feltolakodó törökökre, forró vizet, olajat és szurkot zúdított a támadókra. Égő s^almaköte- gekkel irtotta a rohamozok sorait. Ha kiesett a kard egy-egy harcos kezéből, nő kapta fel és harcolt tovább bátran. Az egri nők valóban rászolgáltak ,.a vitéz asszonyok“ elnevezésre. Október 18-án a török elvonult Eger vára alól Pest felé. Mikor megtudta a maroknyi magyar sereg, még utánuk vágtatott és Üllőnél alaposan megtizedelte soraikat. Eger vár hős védőinek és az asszonyoknak hőstette szájról szájra járt a végvárakon. Milliók Kedves Barátom! Kcrtelcs nélkül megmondom előre, hogy mai levelemben a Kulturált magatartásról akarok neked írni. S azt is megmondom őszintén: a múltkori viselkedésed késztetett erre. Nem vagyok sem rigolyás illeni - kódex-ember, sem mindenen morgó savanyú vénlegény, de azért mégserrj hagyhatom szó nélkül legutóbbi találkozásunkat. Tulajdonképpen nem is beszél- ’ gettünk, egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz, de job- 1 lián megismertelek, mintha órák hosszat soroltad volna iriéietrajzi részleteidet. A moziban ott ültél mellettem, angosan rágtad a maghéjat, nagyokat hahotáztál a . ^komolyabb részeknél s közben minduntalan meg- * , yzéseket tettél az előtted ülő leányra, aki megrovó '■Hántásokkal próbált téged csendre inteni. Most megragadom az alkalmat, hogy i.éhánv szó* í jak neked arról: mit jelent a kulturált magatartás. Sokan talán el sem hinnék rólad, hogy illetlenül selkcdtél, hiszen jó tanuló voltál az iskolában, jól olgozol az üzemben, egyszóval sokan jellemeznek úgy: endes, derék fiú. Igv jellemzett a DISz-titkárod is. R lég hozzátette: továbbképződ magad az esti iskolán, ehát minden rendben van. Valahogy így fejezte ki mayái: „kiválóan tanul, az iskola felfegyverzi majd isme- letekkel, megadja a szükséges szellemi kultúrát. Mi ok van az aggodalomra? Hiszen, ha a tudás meglesz, már magától jön a kulturált magatartás. Még fiatal, -ok mindent nem ért meg...“ És még mintha hozzátette volna: „Érdemes-e törődni a külsőségekkel, a modorral, az illem betartásával? Hiszen mindez csak forma, látszat. A látszat pedig csalóka. Nem jobb-e csupán az ész kultúrájáról gondoskodni?“ Én vitába szállók DlSz-titkároddal. Sem az egyiket, sem a másikat nem lehet elhanyagolni. Természetesen a szellemi, lelki kultúra, — mint a tudás, meggyőződés. érdeklődés, ízlés — észrevehetően befolyásolja a kulturált külsőt, a magatartást, modort, megjelenést. Ebből azonban egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy a kulturált külső magától adódik. Nem, egyáltalán nem! Ezt a te eseted is igazolja. Téged is és minden fiatalt figyelmeztetni kell arra. hegy emberek között élünk, s ennek a közösségi életnek vannak írott, íratlan szabályai, törvényei, amelyeket be kell tartani a saját érdekünkben és mások érdekében. Különösen érvényes ez most, a szocialista együttélés körülményei között. Ebben a társadalomban minden dolgozó egy családhoz tartozik, közös céllal, közös törekvésekkel, közös erőfeszítésekkel. S bizony az a fiatal, aki áthágja a szocialista együttélés szabályait, az gátolja a közös célok, erőfeszítések elérését! Kellemetlen, zavaró jelenség a nagy családban. Sajnos, akadnak még fiatalemberek, akik azzal szeretnék megmutatni függetlenségüket, hogy tüntetőén áthágják a közösségi élet szabályait, kérkednek gorombaságokkal és virtusságnak tartják, ha nemdohányzó fülkében dohányoznak és nyomdafestéket nem tűrő módon szitkozódnak. Ezeket meg kell tanítani a fegyelmezett magatartásra, meg kell velük ismertetni a szabályokat. Milyenek ezek a szabályok? Vannak apróbb követelmények, amelyekben elődeink tapasztalatainak hagyománya tükröződik vissza. Gyermekeknek, úttörőknek Utazás a MARSBA Ä nehézkedési törvényen kívül — Nézzétek! Hektói- játszik ... még a lélckzetem is eláll, hiszen a kulccsal játszik! — kiáltotta egészen magánkívül Kolja és lehajolt, hogy felvegye a kulcsot. — Megmenekültünk! Néhány másodperc múlva a hatalmas rakéta újra jólműködő gépezetté vált, a szinte kiapadhatatlan tartály friss készletéből szünet nélkül áradt az üzemanyag. A gép ismét nagy sebességgel közeledett a mesterséges bolygó felé. Egész kört írtak le a bolygó körül, de első leszállási kísérletük meghiusult, — a gép tovább lebegett a világűrben. A második kísérlet alkalmával a rakéta belseje könnyedén remegni kezdett, a gép utasainak olyan érzése támadt, mintha nem lenne talaj a lábuk alatt. Ez természetes is, hiszen már régen kikerültek a nehézkedési törvény hatása alól. Mióta elindultak az „öreg“ bolygóról, — a Földről, — állandóan a hang sebességénél is gyorsabban száguldott gépük a világűrben. A sok fantasztikus élmény hatása alatt nem is figyeltek arra, hogy szinte súlytalanok. Egy-egy hosz- szabb lépésnél majdnem átrepültek a gép egyik végéből a másikba, — de ezt csak a nagy sebesség egyik okának vélték. Most álltak meg először az indulás óta. Megszűnt a sokezer lóerős hatalmas motor zümmögése, „túlvilági“ csend vette őket körül. Teljesen mozdulatlanul állt a rakéta. Amikor pedig az ablakhoz léptek, hogy a mesterséges bolygó pontos helyzetéről tájékozódjanak, megtörtént a baj. Az első lépésnél függve maradtak a levegőben! Pierre rémülten kiáltott segítségért, lába néhány arasznyira volt a padlótól, keze tehetetlenül mar- kolászta a levegőt. A többiek először magukon kívül, voltak a nevetéstől, de csakhamar leolvadt arcukról a mosoly. Alighogy megmoccantak, ők is „fennakadtak“ a levegőben. Nem találtak semmit a kezük ügyében, amibe megkapaszkodhattak volna. Végre aztán Kolja segített rajtuk. Az oldalfalba kapaszkodva, a szerszámkamrához ment, s egy hosz- szú kötéllel valamennyi útitársát visszahúzta a padlóra. AZ UTOLSÓ SZAKASZ Három nappal később üzemanyaggal és friss élelemmel bőven megrakodva hagyták el a bolygóközi állomást és belevetették magukat a világmindenség kékesbarna végtelenségébe. Ezt az utolsó szakaszt csak egyetlen kellemetlen esemény zavarta meg, de ez csaknem Bob vesztet okozta. A kíváncsi.' Bob megint bajba került. A rosszul becsukott ablakon egyensúlyát elvesztve, kiesett. Szerencsére a rakéta még nem haladt teljes sebességgel, nagy kört írt le és visszafordult arra a helyre, ahol Bob lebegett. Nagynehezen visszahúzlak társukat a rakétába. Bob igyekezett közömbös arcot vágni, mikor barátai újabb gondatlanságára figyelmeztették. de fehérre vált arca elárulta, hogy bizony jól megijedt. Ilyen például az hogy a szobábalépéskor levesszük a kalapot, kés használata nélkül esszük a halat, a kenyérből kis darabokat törünk és úgy esszük stb. Vannak olyanok, amelyek a környezetünk iránti tiszteletünket fejezik ki. Ilyen szokás az, hogy’ a helyünket átadjuk a nőknek, vagy idősebb embereknek, felemeljük a leejtett tárgyakat, meghallgatjuk társunkat anélkül, hogy közbeszólnánk, megköszönjük a szívességet. Ez utóbbiak általában új tartalommal gazdagodtak. —■ Hiszen a nők iránti tiszteiét nemcsak régi lovagi hagyomány a „gyengébb nem“ iránt, hanem az egyenjogú, egyenrangú dolgozó nőtársunk megbecsülése is. S még hozzá édesanyák, leendő anyák megbecsülése. Egy dolgot különösképpen szeretnék kiemelni: a tisztességes beszédet. Tőled és másoktól sokszor hallani trágár szavakat cimkusságból, gúnyból, vagy éppen „jópofaságbór-. Makarenko írta a „Szülők könyvc“- ben, hogy a trágár beszéd: cinikus, aljas semmibevevése a nők iránti tiszteletünknek és annak az igyekezetünknek, hogy eljussunk az őszinte és igazi' emberi szépség eszméjéhez. Nem árt, ha felidézzük ezeket a szavakat! Persze, én tudom, hogy sokmindenért nem te vagy csupán a felelős. Ha ifjúságunk körében akadnak még leányok és fiúk, akiknek nem egészen megfelelő a magatartásuk, ez azért van, mert nem mindig gondoskodunk róluk úgy, ahogy kell. Például gyakran viselkednek hasonlóképpen felnőttek is! Sőt, a családi körben sem .viselkednek mindig kulturált módon egyesek. Mindez befolyásol téged és más fiatalt is. Ezt elismerem, azonban ne feledd el: a társadalmunkban elfogadott illemszabályok, íratlan szokástörvények meghatározott erkölcsi követelményeket tükröznek. S ezeknek az erkölcsi követelményeknek neked is alá kell vetned magad, mert te, fiatal társaiddal együtt megbecsült, egyenrangú tagja vagy társadalmunknak, a dolgozók társadalmának. C T
