Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-26 / 228. szám

1934 szeptember 26, vasárnap NÉPLAP & Az Ötödik Békekölcsön jegyzése KÜLPOLITIKAI KÉPES KRÓNIKA hozzájárulás a népjólét emelkedéséhez ■A magyar nép felszaba­dulása óta ötödször hangzik el a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának felhí­vása népünk felé: „A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt!“ A magyar nép megértette mindannyiszor e jelszót. — Megértette és átérezte je- léntőségét, mert látta ered­ményét, érezte hatását. A békekölcsönjegyzésnek ha­zánkban, — hasonlóan a Szovjetunió államkölcsön- jegyzéséhez, — dicső törté­nete van. Történelmét, ha­tását, eredményeit számok­ban kifejezni szinte alig le­het. A dolgozók kölcsön­adott forintjai, mint a népi demokrácia államának egyik fontos bevételi forrásai, nagyban hozzájárultak ah­hoz, hogy hazánk a legutób­bi tíz év alatt hatalmas vál­tozásokon ment keresztül. Elősegítették azt, hogy or­szágunk elmaradott ország­ból, fejlett iparral rendelke­ző országgá változott. A dol­gozók forintjai megtalálha­tók az ipari, mezőgazdasági, kulturális létesítményeink­ben. Ott vannak a Tiszalöki Erőműben, a Keleti Főcsa­tornában, a nyíregyházi do­hányfermentálóban, a nyír­egyházi vasútállomás épít­ményében. Ott találjuk a Győröcskéi, belegrádi, csász- Iqi, nyírszöllősi, aporligeti $tb. bekötőutakban, melyek a dolgozók jobb közlekedé­sét szolgálják. A magyar nép tudja azt, hogy munkáján kívül a békekölcsönjegyzéssel is ha­zája felvirágoztatását, a nép életszínvonalának emelkedé­sét, kultúráját, a maga bol­dogabb életét segíti elő. Ha­zánk eddigi eredményei, nyelvekét megyénk fejlődé­se is igazol, azt bizonyítják hogy helyes az út, amelyen a párt, a kormány vezeti né­pünket. A dolgozók élete napról napra szebb és bol­dogabb lesz. Számos tény igazolja ezt megyénkben. Ha az áruforgalom növeke­dését figyeljük, mely szem­léltetően igazolja népünk életszínvonalának emelkedé­sét, azt tapasztaljuk, hogy 1953-ban majdnem há­romszor több árut vásá­roltak a dolgozók me­gyénkben. mint 1950- ben. Ez a növekedés még inkább megmutatkozik a kormány- programm után, melynek eredményeként a vásárlás további 23 százalékkal növekedett. A megye népének anyagi és kulturális fejlődését, mű­velődési igényeinek kielégí­tését össze sem lehet hason­lítani a régi Szabolcs-Szat- máréval. Ezt igazolja az, hogy csupán 1954 első félévében 1112 rádiót. 1083 kerékpárt, és 1942 darab tűzhelyet vásároltak a dolgozók. Új óvodák, napköziottho­nok, orvosi rendelők, kul- túrházak, bölcsődék, gépál­lomások, termelőszövetkeze­tek slb. épültek. 117 községbe vezették be a villanyt. A párt, az állam politiká­ját eddig is a dolgozó em­berről való gondoskodás ha­totta át. Ha ez így volt ed­dig, ezután még inkább így lesz. Ezt fejezte ki a kor­mány új programmja. Ezt mutatják a párt III. kong­resszusának határozatai. Az új szakasz politiká­jának lényege: a szocia­lizmus gazdasági alap­törvényének fokozottabb érvényesítése. Ez kifejezi azt, hogy a nép anyagi és kulturális igényeit az eddiginél jobban kell ki­elégíteni. Az Ötödik Békekölcsön­jegyzés is ennek van alárendelve. A mostani békekölcsönjegy­zés minden forintját az ál­lam, elsősorban a fogyasz­tási cikkeket gyártó ipar­ágak fejlesztésére fordítja. Ennek a békekölcsönjegy­zésnek eredményeit, hason­lóan az eddigi békekölcsön­jegyzés eredményeihez — a dolgozók fogják élvezni. Ez abban fog megmutatkozni, hogy még inkább, mint ed­dig, növekedni fog a köny- nyüipari termékek, ruha, ci­pő, háztartási cikkek, mező- gazdasági kisgépek, rádió, bútor, kerékpár stb. és a mezőgazdasági termékek mennyisége, mely által né­pünk anyagi és kulturális szükségleteit még jobban ki tudjuk elégíteni. A dolgozók minden le­jegyzett forintja tehát több fogyasztási cikkben, na­gyobb árubőségben, több és olcsóbb élelemben térül majd vissza a dolgozókhoz. A békekölcsönjegyzés az egyik fokmérője annak, ki hogyan és mennyire szereti hazáját. Az eddigi békekölcsönjegy­zések alkalmával dolgozóink jól vizsgáztak hazaszeretet bői. Hogy jól vizsgáztak, azl a jegyzés eredményei mu­tatták. Mindannyiszor túlje­gyezték a tervezett összegek Most sem lesz másként, hi­szen az ötödik Békekölcsön nagyban hozzájárul ahhoz hogy népgazdaságunk a szo­cialista bővített újraterm? lés törvényei alapján fej­lődjön. f| A dolgozó nép most le­jegyzett forintjaival is hozzájárul ahhoz, e hogy az életszínvonal még in­kább emelkedjék. FARKAS KALMAN, Képünk négy nyugatberlini fiatalember szökését ábrázolja. A négy fiatal je­lentkezett az övezethatáron és hírügynökségi konferencián elmondták szökésük tör­ténetét. Tanulni akartak, de erre nem volt lehetőségük. Ehelyett betoborozták őket egy náci páncélos hadosztályba. Itt olyan nehéz volt a helyzetük, hogy elhatároz­ták: megszöknek és az idegenlégióba mennek. Tervüket közben megváltoztatták, s átmentek a demokratikus övezetbe. A Német Demokratikus Köztársaságban ott­honra talált a négy fiatal. — A felső sarokban látható Wolfgang Wuttke es Gei- hard Altmann, — akárcsak két barátjuk — folytatják 1, _ Képünkön Karl-Franz Schmidt-Wittmack látható, a bonni parlament tagja, aki nemrég menedékjogot kért a Német Demokratikus Köz­társaságban. Schmidt-Witt­mack nyilatkozatai sorra, rendre leplezik le Adenauer újfasiszta rendszerét és az "Egyesült Államok-sugallta háborús politikáját. A KISOSZ csatlakozása a Hazafias Népfronthoz: A Kiskereskedők Orszá­gos Szabadszervezeté­nek elnöksége a magyar kiskereskedők nevében örömmel csatlakozik a Ha­zafias Népfront előkészítő bizottságának felhívásához és felszólít minden ma­gyar kiskereskedőt, szak­mai és megyei szervezetet, hogy mindenütt vegyenek részt az előkészítő bizottsá­gok munkájában, a népfront bizottságok és a kongresz- szus küldötteinek megvá­lasztásában. Mi újság a világpolitikában ? A nyugati diplomaták­nak sietős a dolguk. Egy­két nap múlva összeül a londoni kilerichatalmi ér­tekezlet, amelynek a nyu­gatnémet felfegyverkezés kérdését kell dűlőre vin­nie, — és még korántsincs minden egyenesben, még szélesek a szakadékok, amelyek áthidalásra vár­nak. A washingtoni, lon­doni, párizsi, bonni kül­ügyi hivatalokban éjjel­nappal lázas buzgalommal folyik a munka, a sajtó hasábjain pedig egymást váltják a különböző elkép­zelések, a „kibontakozás“ várható módjai. Ismert az Eisenhower—Dulles dip­lomácia legrégibb keletű terve a német militariz- mus feltételnélküli és kor­látlan visszaállításáról, is­mert Eden újabb eredetű elgondolása s az elmúlt héten került nyilvánosság­ra A MENDES-FRANCE­FÉLE KONCEPCIÓ a nyugatnémet felfegyver­zés kérdésében. A francia miniszterelnök az úgyne­vezett Európa-tanács ta­nácskozó közgyűlésének strasbourgi értekezletén fejtette ki elgondolásait, amelyeknek lényege: ő is helyesli a bonni Wermacht létrehozását és felszerelé­sét. Persze, ha ennyiben elintéznénk a problémát, túlságosan leegyszerűsíte­nénk a dolgokat. Mendes- France tervének részletei is vannak, amelyek mellett nem lehet szó nélkül el­menni. A strasbourgi tanácsko­zóteremben ez a terv rö­viden összefoglalva a kö­vetkezőképpen hangzott el: Nyugat-Németország­nak a nyugati „védelem“ keretében teljes egyenjo­gúságot kell kapnia, nem lehet vele szemben meg­különböztetést alkalmazni. A bonni hadsereg felfegy­verzésének kerete — aho­gyan azt Eden javasolta először — a brüsszeli szer­ződés, kiegészítve Nyugat- Németországgal és Olasz­országgal. Mendes-France azt javasolja, hogy a brüsszeli szerződésnek va­lamiféle különleges szer­vét hozzák létre és ez szab­ja meg, hogy a paktumban résztvevő országok maxi­mális mértékben milyen és mennyi fegyverzetet tarthatnak, milyen létszá­mú katonaságot szerelhet­nek fel és mennyi hadi­anyagot gyárthatnak. Ha ezt az elgondolást elfogad­ják, — mondotta Mendes- France, — remélhető, hogy sikerül leküzdeni azt a sokoldalú ellenérzést, amellyel most Nyugat-Né- metországnak az észak-at­lanti szövetségbe való fel­vételét fogadják“. A francia miniszterelnök terve több kérdést vet fel. Ezek közül is a legelső, hogy ez a koncepció meny­nyiben különbözik az ed­digi kormányok álláspont­jától. Rögtön le is szögez­hetjük: van különbség. — Amíg Reynaud, Pinay, La- niel és a többi miniszter- elnök kormánya fenntartás nélkül az amerikai vona­lat követte,'addig Mendes- France tervéről nem mond­ható el ugyanez. Az a tény, hogy a terv egyen­jogúságot és minden meg­különböztetés elvetését ígéri Nyugat-Németország- nak. kétségkívül enged- ményt'jelent a washingto­ni elképzeléseknek. Ott azonban már egészen szembetűnő az ‘ eltérés, ahogyan francia terv Bonn és az atlanti szövet­ség viszonyát felfogja. Az Egyesült Államok a nyu­gatnémet felfegyverzést a NATO keretei között akar­ják végrehajtani, a fran­ciák a brüsszeli szerződés égiszé alatt. Ez nem csu­pán elnevezésbeli különb­ség. Közismert, hogy az atlanti szövetségben Wa­shington a prímhegedűs és — ha bevonják — minde­nekelőtt Nyugat-Németor- szágra akar támaszkodni. Vagyis a német militariz- mus feltámasztása NATO- keretek között azt jelenti, hogy a németeknek telje­sen szabadkezük lesz, va­lamennyi partner feje fö­lé nőnek. A Mendes-Fran- ce-féie brüsszeli elgondo­lás esetén a párizsi kor­mány nemcsak szemmel tudja tartani, mi történik Bonnban, hanem — lega­lábbis a francia miniszter- elnök úgy véli — érvénye­síteni tudja szavát is. — Technikailag Mendes- France terve ezt úgy feje­zi ki, hogy amíg az atlan­ti szövetség a résztvevő országok számára a fel­fegyverkezés alsó határát szabja meg, addig a brüsz­szeli paktumban a felső határt írnák elő. Ez lenne tehát az a bizonyos „bizto­síték“, amellyel a jelenle­gi francia kormány még­nyugtatni igyekszik saját magát és a francia közvé­leményt, hogy a nyugat­német hadsereg nem nő­het partnerei fölé. Innen van az, hogy Men- des-Francenak Strasbóurg- ban ismertetett elgondolá­sa Washingtonban hűvös, sőt ennél több, ELLENSÉGES FOGAD­TATÁSRA TALÄLT. James Reston, a The New York Times washingtoni tudósítója hírmagyarázatá­ban azt írta, hogy Mendes- France terve „nem felel meg Dulles külügyminisz­ter reményeinek“ és, hogy a francia javaslatok „nem keltettek lelkesedést az amerikai fővárosban. Arra gyanakszanak, hogy a francia miniszterelnök az­ért hangsúlyozta nyomaté­kosan a brüsszeli szerző­dést, hogy korlátok közé szorítsa az Egyesült Álla­moknak Németország fel­fegyverzésével kapcsola­tos jövő tevékenységét...“ Gonzalez, az United Press hírügynökség tudósítója még ennél is tovább megy és egyenesen leszögezi, hogy a francia miniszter- elnök „lehetetlen feltétele­ket támasztott. Az Egye­sült Államok — írja Gon- zalrr — aggodalommal né­zi Mendes-France kor­mányfői szerepét... hiva­talos személyiségek kije­lentették, ha nem dolgoz­nak ki kielégítő tervet Né­metország felfegyverzésé­re, akkor az Egyesült Álla­mok Franciaország nélkül terjeszt elő ilyen tervet“. Az angol fogadtatás lé­nyegesen barátságosabb. De még'emellett, is a wa­shingtoni és londoni rea­gálásoknak van egy közös vonása: az AGGODALOM ÉS BIZONYTALANSÁG amiatt, hogyan fogadják Franciaországban nem is ánnyira Mendes-France tervét, mint annak lénye­gét, a nyugatnémet fel­fegyverzést. A fentebb idé­zett James Reston nem kis kétkedéssel veti fel a kér­dést: „Vájjon a francia nemzetgyűlés, amely el­utasította egy nemzetközi hadsereg gondolatát, elfo­gadj a-e ... azt a gondola­tot, hogy a brüsszeli és az atlanti szerződés kereté­ben alakítsák meg a német hadsereget?“ Szinto szó- szerint ugyanazok a gon­dok bántják az angol Daily Telegraph and Morning Post-ot is: „Vájjon Men­des-France rá tudja-e ven­ni a francia nemzetgyűlést az általa észszerűnek tar­tott terv elfogadására?“ És hadd mondjuk meg, hogy ezek az aggodalmak távolról sem alaptalanok. Hiszen ha a dolgok mélyé­re hatolunk, eleve kitű­nik, hogy a francia mi­niszterelnök „feltételek megszabásával“, úgyne­vezett biztosítékokkal bár­mennyire is szépítgetni igyekszik a dolgokat, a lé­nyeg egy marad: helyesli Nyugat-Németország fel­fegyverzését. Az is vilá­gos, ha Mendes-France szépítgetni igyekszik, an­nak egy oka van: a fran­cia nfP az EVK elutasítá­sával, nemcsak egy halva-, született szerződést vetett! el, hanem magát az „esz- Jnét“, a remilitarizálást. Senki sem gondolt egy, pillanatig sem arra, , hogy a nemzetgyűlés történelmi jelentőségű döntése után A FRANCIA NÉP HARCA alábbhagy. Nem gondolt arra, mert egy háborús paktum kivégzése bár­mennyire is igen komoly pozitív dolog, még nem oldotta meg teljesen a problémát. Európának ka­tonai paktum nem kell, des annál inkább van szükség! biztonságra. Ezért a fran-; ciaországi harc fokozódott.. Bizonyítják ezt a növekvő] nézeteltérések a francia! szocialista pártban, de; még jobban bizonyítja aj népi békeszervezetek ki- szélesedése, tevékenységük! még nagyobbfokú aktivi-! tása. A hét közepén jelenti meg a L‘Humanité-benj Pierre Courtade szenvedé-j lyes hangú cikke, amely-, ben kifejti: nem kell brüsz-j szeli paktum, nem kell) maximális korlátokat; szabni a nyugatnémet fel—; íegyverzésnek. Maga al felfegyverzés nem kell. —: Franciaország bátor és hő­si népe — Európa többi népével egyetemben — e földrész kollektív bizton­ságát akarja megteremte­ni, olyan rendszert, amely­ben Németország nem ka­csintgathat sem keleti, sem nyugati területek fe­lé, hanem békében együtt! él Európa valamennyi né-; pével és gyümölcsözően! fejleszti gazdasági, kultu-í rális kapcsolatait. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom